Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-01 / 49. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ! 928« december I. Rendkívüli olcsó Arak! Felhívom a n. é. vásárlóközönség figyelmét a minden igényt kielégi tó dúsan felszerelt raktáramra. Versenyáruház Szekszárd (Einer ti.) ■ Szekszárd Szálló éttermével szemben. Téli Arak rendkívüli olcsó bevásárlási forrósa. Cipőárak: férfi és női divatcipók mir 16 pengős Árban; — gyermekcipők minden minőségben és nagyságban, bélelt posztócipők, vadászcipők, bakancsok. Kötött áruk.: kötött kabátok és mellények 8.50-től, swetterek, pulloverek, sálok, harisnyák, keztydk Divatáruk: férfi ingek, nyakkendők, női fehérneműk, babiketengyék nagy választékban. Jelszavam: olcsó árakon a legjobbat nyújtani vevőimnek! U28 LAKOS" ruhákat vegyileg fest ée tisztit legjutányosabb árban. Gyészruhák legsürgősebben készíttetnek. Saját készítést! vásznak és festő kartonok eladása. Plisazlrozáat és gouvrirozáat vállal. Oslet: Szekszárd, Szt. István tár 5 Üsnm: Lajos király utca 7 őszinte kösaönetet érdemel Szeder kényi Anna, hogy a M«osz. vezetőinek kérésére, nagy elfoglaltságában is alkalmat tnd szakítani arra, hogy lejöjjön ide közénk és az ő szellemének ékességével, érzéseinek tiszta mélységével és varázslatos szónoki erejevet a megtisztulásnak és a valódi kultúrának egy rövid órácskájába tudjon felemelni benottnket. A nagyhatású előadás után dr. Horváth Árpád vármegyei aljegyző Gyula diáknak „M ditációtt c mii hossza versét adta elő Ügyes előadó képességgel. Hogyan történt Tolnomegyé- ben a telepítés. A török hódoltság alatt elpusztított falvak és lakosság pótlására III. Károly és Mária Terézia nagyszabású telepítési akciót kezdettek. Sok ne hézséggel járt ez, ami az alábbi le iráBbói is kitűnik, melyet Schilling R. János dunakömlődi származása történész német eredetije után közlünk. A Tolnavármegye északkeleti részében fekvő Köm löd község a török idők előtt mezőváros volt (vásárhely). A török aralom alatt azonban teljesen elpusztult és egy 1689 iki híva talos jelentés lakatlannak jelsi. A 18. ssásad első évtizede ben történt összeírások Kömlődöt egyáltalán nem említik már. Mikor astáu a 18. században Tolna és B.ranya e'pnszinlt vidékeit, az n. n. Schwäbische Türkei t betelepíteni kezdték, Kömlődre csak nagy későn került a sor. A Mercy gróftól vezetett telepítési akció figyelmen kívül hagyta Kömlődöt és csak a II. József araima alatti telepítési mozgalom fo yamán került a sor Kömlődre és a szomszédos Kér-re. — Kömlőd az egykori danaföldvári bencés- apátsághoz tartozott, később pedig az apátsággal együtt az egyetem, illetve a magyar helytartóság gondozása alá került. A telepítés az 1775. év tavaszinak vége felé kezdődött és október hó 1-ig 157 család telepedett le. Minden család részére egy házat kellett volna építeni, — különböző épitőanyagok hiánya miatt azonban az építés nagyon lassan haladt előre. A házak elkészültéig a telepesek Földváron és Pakson voltak elszállásolva. Ezen előzetes elszállásolás nehéz és sanyarú napjaira érdekes fényt vet egy telepesnek a Magyar Országos Levéltárban megőrzött levele, melyet nagybátyjához intézett. Kiviláglik belőle, milyen nehézségekkel kellett a telepeseknek megküzdeniök, milyen viszontagságokon kellett átesniök és milyen nagy áldozatokat kellett hozmok, mig lakható hajlókhoz jutottak. A levélíró és társai Bécsben Baranyába, Pécs környékére lettek irányítva, Tolna megyében azonban visszatartották őket, Földváron és I Pakson szükséglakásokba dagva a csoportot. Sokan jöttek, akik közül azoiiban sokan nem jutottak céljakhoz, mert meghaltak, mielőtt aj hazájukban kipihenhették vo'na magukat, illetve a nehéz épitőmuakához hozzáfoghattak volna. Nagy, aránytalanul nagy azok száma, akiket ez a tragikus sors ért. A kömlődi számvevő egy kimutatása szerint 565 telepes közül az 1785 év szeptember hónapjában nem kevesebb, mint 36 személy halt meg; nyolc hóoap alatt — mely idő folyamán 13-an megszöktek — meghalt 34 férfi, 39 asz- zzony,,44 fia-, 34 leánygyermek és 27 újszülött. Holttestüket az uj haza földje fogadta be, amely testvéreiknek és utódaiknak verejtékes muokája után igazi hazájuk lett. A fentem'itett levél (a vonatkozó jegyzőkönyvvel együtt az Orsságos Levéltárban: Cameral-Akten der k. Ungar. Statthalterei, Impopuiationes 1784/85. ions 76, Position 6.) magyar fordításban a következőképen hangzik : Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretett nagybátyám Leeger József (?), üdvözöllek mindannyi ótokat és annyit mondok nektek, hogy nem történt meg az, amit Bécsben Küm- fara urnái megígértek nekünk, mert mi Földváron fokszüak s nem tudjuk, hogy mit fogunk kapni. Kedves nagy: bátyám, mi elköltjük kevés pénzünket, ha még sokáig itt kell maradnunk. Egy 10 éven aluli gyermek kap egy napra 2 krajcárt, a többiek 3 krajcirt, és úgy kicsinynek mint nagynak minden éjjelre 1 krajcár szalláspénzt kell fizetnie; deszkán kell feküdnünk s ha pénzünkhöz akarunk jutni, 2 mérföld bosszú utat kell megtennünk. Kedves nagyb ityám, úgy történik majd minden, ahogy egymással megbeszéltük ? Én bízom benne. Nem jutottunk Pécsre, ahogy megígérték nekünk. Brachmonat (aug.) 21-én mindnyájunknak Kim- lingre (Kömlőd) kellett menni és mindegyikünknek egy napot elvesztegetni, hogy búzát kapjunk, de mikor odaértüok, sem búzát, sem pénzt nem kaptuok. így tesznek bennünket bolonddá. Remélem azonban, hogy Kümfahr-tól (?) vagy őfelségétől megkaphatjuk írásban azt, hogy mit kell nekünk pénzben vagy földben, jószágban és felszerelésben kapnunk, amit nekünk Bécsben megígértek és járd ki, hogy útleveleinket ismét visszakapjuk, úgy mi megvesszük, amit szőlőkben megkaphatnak, vagy egy gazdaságot házzal. Ha megkapjuk, amit Bécsben megígértek, úgy itt akarunk maradni Geren ben (Németkér), ez 2 mért- földoyire van Földvártól. Geren ben óz Kimling-ben csupa uj hásat építenek és tisztán németek lesznek oda- küldve. Passzusaink az inspektor ur nál vannak és nem kapjuk azokat többé vissza, máskülönben már rég itt hagytuk volna Földvárt. H*ugy mennek a dolgok, mint eddig, úgy sok ember haza megy. Kedves nagybátyám, lovakat is vettek már, de én tudói szeretném, mit fizet a császár egy lóért, mert az embereknek rá kell fisetniök, azt mondják, hogy a császár 20 forintnál többet nem fisét egy lóért. Kedves nagybátyám, Erzsébet leányom augusztus 6 án és Ju8tinia augusztus 17 én meghaltak, Fö dváron vannak eltemetve és mindegyik gyermek után 17 garast kellett az uraknak fizetnem. Kedves nagybátyám, azt is tudni sseretnők, hogy hogyan legyenek a ház*k építve, mert itt osup. oy.n magyar házakat építenek. Mi ast hittük, hogy német hásakat építenek, úgy ez után is érdeklődjék és írjon m g mindent, hogy és mint legyen. Í875. Georg H -rmann. A levélíró — amint az Országos Levéltárban található s Kömlőd és Németkér telepitésére vonatkosó ak tákból kitűnik —, egy a negyvenes években levő földmives volt, aki fole-égével, két fiával és két leányával Hüfw iler bői (Rajnai tartomány, Trier kormányzósági kerület) vándorolt be. A családból ma már nem él senki Kömlődöu. A címzett, nevezetesen az a személy, akinek a levél szólt, ismeretlen. A jegyzőkönyv azerint, melyet a levélben érintett dolgokról felvettek és amelyhez a levél csatolva van, ez a levél birodalmi rokonokhoz van intézve. Nehezen érthető azonban, hogyan akar Hermann a birodalmi rokonoktól a telepítési feltételekről és a császár intencióiról felvilágosításokat kapni. Inkább egy Bécsben visszamaradt rokonra kell gondolnunk. Vagy azt akarta Hermann, hogy nagybátyja a birodalom sok ügynökségének valamelyikénél, amelyek a német földmi veseket és az iparosokat a legszebb Ígéretekkel és mindenféle csábítással igyekeztek a magyarországi telepi téshez megnyerni,, tudakozódjon ? A levél mindenesetre nem jutott rendeltetési helyére, ugylátssik elfogták és a helytartótanácsnak beszolgáltatták. A hatóságoknak természetesen arra kellett törekedniük, hogy lehetőleg kevés kedvezőtlen hir jusson Németországba, mert ezáltal a buzgalommal folytatott toborzás szenvedett volna. A telepesekkel szemben a következő álláspontot foglalták el: „ha megelégedett vagy, úgy mondd el mindenkinek, ha azonban elégedetlen vagy, úgy csak nekünk mondjad el.a A hatóságok tényleg azon voltak, hogy a telepeseket kielégítsék és minden nehézséget, amennyire csak lehetséges, az útból elhárítsanak, hogy ezen módon a telepesek amúgy is nehéz sorsát elviselhetőbbé tegyék. A török uralom pusztításai után egy egészen uj Magyarországot kellett felépíteni, különösen közgazdasági szempontból 8 igy nagy érdeke volt & I ■ I TOTH MHOS órás és ékszerész Szekszárd, Kaszinó-Bazár Hl KínaRaktáron tart miudennema fali- és inga-, valamint zsebórákat. . Arany-, ezüst- és dúbléárakban nagy választók ezüst dísztárgyak és optikai cikkek I J «z országnak, nevezetesen a nagybirtoknak, hogy a telepítés sikerüljön, mely telepítés kitűzött céljainak eléréséhez as egész világon sem találhatott volna jobb elemet, mint a szorgalmas, nyugodt, jósán, minden tekintetben megbízható és á gazdaságban és iparban derék német földmives és iparos. Hermann esetében is ilyen értelemben jártak eb A helytartótanács egy megbisottját utasították, hogy a pan&szlevél íróját Krásenics Imre földvári inspektor és Nagy Emil telepítési számvevő jelen-, létében hallgassa ki és az egész esetet vegye jegyzőkönyvbe. A német nyelven szerkesztett jegyzőkönyvből kiviláglik, hogy Hermann telepes az inspektornál sohasem tudakozódott aziránt, hogy a birodalmi bevándorlóknak a legmagasabb helyről milyen kedvezmóoyeket ígértek. Eanélfogva elrendelték, hogy minden telepes egy könyvecskét kapjoq, amelybe minden hónapban bevezetik, hogy a telepes házra ás földre vonatkozólag állatban, felsserelésben, vagy nr pi eltartásban mit kapott. A fejpénsre vonatkozólag kijelentette az inspektor, hogy a telepeseknek eredetileg csak 2 krajcár lett engedélyezve, ezt azonban 3 krajcárra emelték, mert a háló- h lyert egy éjre 1 krajcárt kellett fizetniük. A hálóhelyre vonatkozó panaszt illetőleg az inspektor azt mondotta, hogy a bevándorlóknak azért kell csupasz deszkán feküdniük, mert mindea fáradozása ellenére alig képes az u. n. „fecakerakások0 hoz (igy van idézőjelek közt a jegyzőkönyvben és érti alatta azon 14 család részére emelt vertfalu és szalmatetős épületeket, »mely családok mindjárt kezdetben lettek Köm- lődön elhelyezve, hogy az építkezéseknél részt vegyenek) szükséges szalmát is felhajtani. Íme ilyen volt a szegénység még ssás évvel a török kiűzése után is! Arra a panaszra, hogy a Földváron elszállásolt telepesek a kömlődi utat (18 k,m.) hiába tették meg, az inspektor beismerte, hogy ez egyszer tényleg előfordult, de az ő hibáján kívül, mert ő minden lehetőt elkövetett, hogy a szükséges búzát előteremtse. Hogy nem ért oda idejére, azt a kedvezőtlen szél okozta, mely a búzával megrakodott hajót a Dunán való menetében annyira hátráltatta, hogy útközben le kellett horgonyoznia. Hogy a jövőben hasonló kellemetlenséget elkerüljenek, az inspektor két főfelügyelőt nevezett ki s pedig Képes Jánost a Pakson és Schgier Józsefet a Dunafóldvárott elszállásolt telepesek részére. Feladatuk az volt, hogy kéthetenként Kömlődre menjenek és annyi búzát s pénzt hozzanak onnét magukkal, amennyi a telepeseknek hét hétre elegendő. Az ötödik panaszra, hogy a telepeseknek a lovak és tehenek bevásárlására a kincstártól rendelkezésükre bocsátott összeget a sajátjukból kell kiegésziteniök, megjegyezte az inspektor, hogy vagyonos telepesek az egész környéket bejárták ItAtsai kabAcsohyfat sulin: sztbopek m. PÉCS.
