Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-13 / 42. szám
X. évfolyam. 42. szám. Egyes szám ara 40 fillér. Szekszárd, 1928 október 13 TOLNAMEGYEI ÜJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztiség és kiadóhivatal: Szeknirdi Népbank épületében. Teleionszám 85 é* 102. — Egyes szán ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 koropa)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap Megjelelik sladee szosbatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir* rovatban elhelyezett reklám«, eljegy isi, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. Magyarország felé. A Dana- medence tiz esztendővel a békeszerződések után még mindig kiforratlan állapotban sínyli az elvakult és igazságtalan béke áldatlan következményeit. A megmaradt Magyarországon nincs magyar ember, aki lemondana Szent István birodalmáról, mert szent meggyőződéssel él mindnyájunk lelkében a tudat, hogy a szentistváni történelmi örökség az az egyetlen államjogi és területi egység, mely a magyar államiságot, Kö zép-Európa fejlődését és a Kárpátok ölen élő különböző népek boldognlá sát biztosítani tudja. A Magyarország testéről leszakított nemzetiségek belátták rövid tiz esztendő alatt, hogy az uj államalakulatok nem tudják számukra nyújtani azokat a faji és kulturális kereteket, melyekben nemzetiségi fejlődésük biztosítva volna. A formáját kereső Közép Európa felvet egy igen aktuális kérdést a magyarság előtt. Vájjon hogyan rendeznénk be az uj Magyarországot, ha az elszakított részek visszakerülnének ? Pedig, hogy visszakerülnek, sem előttünk, sem ellenségeink előtt, nem kétséges, mert uapról-napra a történelem nagy erejének következetességével bizonyosodik be, hogy a békeszerződések te remtette helyzet tarthatatlan. Az idő nekünk dolgozik, tehát gondolkodnunk kell, melyik ut visz az uj Magyarország felé. Ottlik László kiváló szociológusunk megadja a feleletet az uj hazafíság fogalmában, mi kor átértékeli a jövendő Hungária szempontjából hazafiságunk lényegét. Az uj hazafíság — neopatriotizmus — lényege az a felfogás, mely belátja azt, hogy Szent István hagy a téka nem a kisebbségé, nem több Bégé, nem űré, nem magyaré, hanem mindazoké, akiknek ősei a Kárpátok medencéjében nyugszanak. —Az uj hazafíság nem ismeri az ellentétet, mely magyart, horvátot, tótot, erdélyi románt egykor elválasztott egymástól. Úgy látja, hogy ezek a népek problémáikat csak együtt, egymáB támogatásával oldhatják meg, külön ben közÖB pusztulás Iobz az osztályrészük. A mai magyar közvélemény nem vallja magáénak azt a kultur« es nem setpolitikát, amely a háború előtti Magyarországot jellemezte. Nagyot fordult a világ tiz esztendő alatt s tudjuk, hogy a Pater testvér szerepében vagyunk otthon. A kiegyezés nem egyedül a mi érdekünk. Ezt már odaát, az ideiglenes határokon túl is tudják. Nemcsak a magyar róna vesztette el a bérceket a trianoni béke következtében, hanem a bércek is elvesztették a rónaságot. NincB magyar földmives, aki annyit vesztett volna, mint a tutajos, az arató, a drótos és ablakos tót atyafi. Bármilyen sokat is vitt el a magyar mmlt momentumaiból, még mindig mi jártunk jobban, mint erdélyi és felvidéki testvérnépünk, mert nekünk és kizárólag nekünk, maradt meg Magyarország csodás, megragadó történetének mély s örök igassága és propaganda értéke. Thököly hiába harcolt a felvidéki őslakosság szabadságáért. Rákóczi hiába nyugszik a kassai dómban: ruténnak, tótnak, akik valaha a fejedelmek hft kato nái voltak, az ő nemes emlékükben saját lelkét, történeti múltját tisz telni nem szabad. Helyettük a Fel vidék népének most Ziskrában és Prokopokban kell a maga nemzeti héroszait tisztelni, akikhez semmi közössége soha sem volt a szabadságért folytatott százados küzdelmek során. Vagy az erdélyi nép jobban járt e azzal, hogy most Bethlen Gábor, Báthory István, vagy Fráter György történeti dicsősége helyett Hora-Kloskával, Avrám Jancuval kell beérnie V Magyarország sohasem nyomta el a kisebbségeket. A vélt kisebbségi elnyomás legfennebb mindössze ab ban nyilvánulhatott, hogy a magyar állam meggátolta a kisebbséget, mint ideált, mmt célkitűzést. A magyar- országi kisebbségek nem voltak soha öntudatos faji lényegek, hanem békés és szelíd emberi masszák, amelyeknek felébresztése csupán néhány rajongó lélek céljaiban élt. A magyar állam az ellen a cél allen küz dött olyan fegyverekkel, amelyek megfeleltek a kor szellemének és a civilizáció normáinak. Hogy állunk jelenleg az elszakított nemzetiségekkel, erre vessünk néhány futó pillantást. A horvátok helyzete rendkívül egyszerű. Itt sem a terület ,földrajzi egysége, sem lakosságának majdnem teljes egyöntetűsége, sem a történeti hagyományok szilárdsága — nem vitás. A horvátok tisztában vannak azzal, hogy egy Magyar- országgal ma kötendő föderativ unió nekik csupán előnyt hozhatna, anélkül, hogy nemzeti aspirációikból akár csak egy jottányit is fel kellene ál- dozoiok. Mennyivel jobb helyzet volna számunkra a régi kulturált testvérnéppel élni ismét politikai közösségben, amelynek nagyobb anyagi erejére bátran lehet támaszkodni. Ma erkölcsileg és politikailag megalázva, gazdaságilag kizsákmányolva nyögnek a szerbek fajtestvéreik uralma alatt. A tótok szállásterülete korántsem mérkőzhetik a horvátokéval. Nekik mint nemzetnek, egyelőre még politikai és adminisztratív hagyományaik sincsenek. A tót vezérek ma még nem bíznak bennünk, de mindinkább látják, hogy a cseh diktatúra alatt soha sem tudják megvalósítani a tótaág céljait. Nem kétséges, hogy a magyar közvélemény egyöntetűen kész elismerni a tót nemzet jogát az autonómiához. Eanek az autonómiának a tartalma azonban csak közvetlen tárgyalások utján volna tisztázható, mert majdnem teljesen attól függ, hogy mik volnának a tótság igényei. A mai Csehszlovákia keretei között éppen a tótok azok, akiknek nem lehet a határmenti magyar területekről lemondaniok, mert a magyar tömegek nélkül az autonómia ügyét rövidesen végveszedelein fenyegetné. Ha a Felvidék visszakerülne Magyar- országhoz, azonnal megszűnne a tót ságot illetően az elnemsetietlenités veszedelme, amely ma olyan nagymértékben fenyegeti a tótságot Vi szont a tót vezéreknek el kellene is merni tót nemzeti domíniumnak ast a területet, amelyen 40°/o magyar él zárt tömegekben. A tót—magyar probléma megoldásánál olyan példára volna szükség, mint a délafrikai unió, ahol a két uralkodó nyelv, az angol és holland, teljes egyenjogúságot élvez. Erdély földrajzi keretei tiszták és az ősi „három nemzet“ rendszerével világosan mutatják a megoldásnak egyedüli helyes és lehetséges útjait. Erdélyben az a legnagyobb baj, hogy az erdélyi román külföldi szomszédjával közös eredetű és igy némi jog gal tartja magát a havasalföldi oláh val azonos népfajnak. A nagy román faji imperializmus ezért Bókkal na gyobb ellenállásra képes, mint akár a jugoszláv, akár a csehszlovák állam eszme. Remény lehet arra, hogy meg fog születni az erdélyi román vezetőkben is a hajlandóság arra, hogy visszatérjenek az organikus történeti fejlődés útjára s a nagy román imperialista eszme helyébe megteremt sék a független TransBÍIvániát, az ősi három nemzeiszerkezetnek uj, korszerű tartalmat adva. Az egész vármegyében feltűnést keltett október első napjaiban az a hir, hogy Horthy Miklés kormányzó október 7-én eljön Gyönkre az ottani Hősök emlékének leleplezési ünnepélyére. Sokan kételkedtek ebben és az utolsó percig azt hitték, hogy az államfő csupán képviseltetni fogja magát, mert köztudomású tény, hogy ily kicsi községben még sohasem jelent meg. A beavatottak azonban tudták, hogy a Kormányzó megígérte a kerület képviselőjének dr. Pesthy Pál igazságügyminiszternek, hogy részt vesz az ünnepélyen, mert örömmel vette tudomásul, hogy a gyönki járás németajkú lakossága mindvégig megőrizte immunitását a nemzetiségi tévtanokkal szemben, amit nem minden német vidékről lehet állítani. Az előkészületek. Az előzetes megbeszélések végett Reich Oszkár főszolgabírót már egy héttel előbb felhívták a kabinetirodába, ahol a katonai iroda képviselőjének bevonásával megtárgyalták a teendőket és részletes tervet dolgoz tak ki. Az kezdettől fogva biztos volt, hogy a Kormányzó a rendes délelőtti gyorsvonattal érkezik, mert takarékossági szempontból lehetőleg mellőzi a különvonat beállítását, csak A rutén föld autonómiáját nemzetközi szerződés biztosítja. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Magyarország a csehek által aláirt, de határidő nélkül meghosszabbított váltót a ruténség óhajának megfelelően kész volna a rutén nép boldogulására beváltani. Az uj hazafiságnak ebben a fogai utazásában és formájában az a célja, hogy Szent István birodalmának összes népei egyforma büszkeséggel tekinthessék hazájuknak Magyar- országot. Szent István Magyarországa nem kizárólag a mienk s amint jog gal tekintjük egy közös történeti múlt kapcsán az elszakított részeket magunkénak, ugyanolyan joguk van a magyar és nem magyarajka test véreinknek a Duna—Tisza síkjához. Amikor visszakérjük azt, amit tőlünk jogtalanul és igazságtalanul elvettek, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy mi is tartozunk visszaadni az elszakított területek őslakosságának azokat a kincseket, amelyeket tőlünk vettek el igazságtalanul és amelyek nek mi vagyunk egyedüli, jogos és hivatott őrzői. Ezekben összegezhető az uj haza- fisag, a neopatriotizmus alapja és tartalma. Ezek az elvek, elgondolások és szükségszerűségek azok, ame lyek mindnyájunkat, magyarokat és idegenajka magyar testvéreinket át kell bogy hassanak, mert csak ez az uj tartalom, ez a történeti múlton nyugvó ideológia lehet az uj és boldog jövendő ígéretes záloga. az elutazás kérdése okozott gondot, mert a gyorsvonat visszafelé csak 4 órakor megy, tehát tulhosszu időt kellett volna Gyönkön töltenie az államfőnek. Ennek kitöltése végett felmerült az a terv, hogy a Kormányzó dr. Pesthy Pálhoz megy Uzdra villásreggelizni, de az akkori esős időjárás miatt, mely a köves úttól a kastélyig vezető utat autóval járhatatlanná tette, el kellett ejteni ezt a tervet és úgy volt, hogy Reich Oszkár főszolgabíró ad ebédet, azonban mivel még igy is nagyon sok idő maradt volna : végre is elhatározták, hogy a visszautazáshoz kttlöovonatot vesznek igénybe. Az utolsó napokban természetesen lázas munka folyt Gyönkön, bogy a Bzürke, kis falut üanepi mezbe öltöztessék és szombat este igazán virág- és zászlóözönben úszott Gyönk. A díszsátrat Seleznik szekszárdi diszitőmester készítette és ugyancsak ő díszítette a szobor környékét és a sátorral szemben álló járásbíróság emeletes frontját. A díszítésnél az egész országban elsőnek Gyönk alkalmazta a Hortby-család színeit, amire eddig még Benki sem gondolt, olyannyira, hogy még * A kormányzó Győnkőn.
