Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-29 / 40. szám
X. évfolyam 40. szám. Szekszárd, 1928 szeptember 29 SurketztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsz ám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ■lőfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 kor orz), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Egy eltűnt művészről. (Ki volt Duriach mester?) A belvárosi róm. kath. templom alig öregebb Bzázhusz esztendőnél s csupa rejtelem mégis minden freskója. Nem tudjuk, ki festette az oldalfalak kis grisaille képeit, amiket megboldogult Wosin8zky plébános nagy olajfestményekkel takartatott be; nem ismerjük a Születés és a Három királyok festőjét s ami még nagyobb kár, ismeretlen előttünk az Ur színe változása mestere, pedig ez a Bider- mejer-kor kiváló művésze lehetett, igaz, hogy később kontárok festették át alkotását. Név, művészi aláírás csak egyen, a nagy kupola Feltámadás képén maradt ránk, ezt szignálta ez az ugyancsak ismeretlen Duriach, akinek emlékét kívánják tisztázni e sorok. Duriach nem régen, stílusa után ítélve a hatvanas években pingál- hatta ezt a hatalmas jelenetet, ami immáron megtisztítva, eredeti állapotába visszahelyezve, templomunk legfőbb dísze. Ez a stilus megegyezik az akkor még ifjú Piloty és müncheni kortársainak stílusával: csupa erő, szinte túlzott drámaiság, erős fényellentétek jellemzik. A német történelmi festészet Sturm und Drang periódusa ez, aminek hullámai átcsaptak hozzánk is, hisz Piloty iskolájában több magyar ifjú tanult, köztük a mi Székely Bertalanunk. Hogy Duriach, aki nyilván ebből a körből nőtt ki, mit csinált ezen a munkáján kívül, hova lett, arról nem tud senki semmit. A német művész- lexikonok, amik számon tartanak minden német mestert, felőle nem szólnak. Valószinü, hogy ifjú korában halt meg, pályája kezdetén, küszöbén a halhatatlanságnak. Hanem itteni tartózkodásáról mégis ki lehetne deríteni egyet-mást, hisz nem nagy idő múlt el azóta. Az én feltevésem az, hogy az európai műveltségű Augusz bárócsalád hívta be a mestert s talán az ő költségükön dolgozott, ők, akik Liszt Ferencet látták vendégül, bizonyára kapcsolatot tartottak német mesterekkel és foglalkoztatták őket. Nyomának kell ennek lenni a család írásai között, érdemes lenne átnézni levelezésüket. Hátha megoldódnék vele egy másik rejtelem: az újvárosi templom kérdése. Ennek a kis műremeknek tervezőjét se ismerjük, pedig nem rég, 1870 táján épült. Elsőrendű művész volt a tervezője, megösmerszik munkáján, hogy ismerte az Északnémet téglagótika speciális formáit, de a nevét nem tudjuk. Magyar nem lehetett, hetvenben még magyar gótikusunk nem volt; Schulek Frigyes, a Mátyás-templom restaurátora, Steindl Imre, a Kassai dóm és az Országház mesterei még tanulósorban voltak abban az időben. Milyen szép is lenne, ha Szekszárd birtokába jutna azok adatainak, esetleg arcképeinek, akik egykor lelkűk termésével ékesítették. Bizony meg érdemelnék, hogy képmásuk Pollák- kal, a vármegyeház építőjével együtt a városházán helyeztessék el. Gróh István az országos iparművészeti iskola ny. igazgatója. A mesyéspüspök körútja. INIozs. Virág püspök a bérmálás szentségének kiosztása céljából Harcról f. hó 18-án érkezett Mözsre. Az erősen vallásos érzelmű mözsiek lovasbandériummal és levente kerékpározókkal fogadták. A templom előtti térre az egész lakosság kivonult. Este fél 9 órakor a villannyal kivilágított templom előtti téren fáklyás és lam- pionos felvonulással egybekötött sze renád volt. A szerenádon megjelent a község apraja nagyja. A mözsi leven te-zenekar Meaty án Rezső karmester kitűnő vezetése mellett a „Himnuszt“ játszotta el, majd Csóry Ferenc vezető jegyző szónoki ihlettség- gel köszöntötte és üdvözölte a püspököt. A szép és tartalmas üdvözlő beszédet követő éljenzés csillapultával Virág püspök szép szavakkal köszönte meg a mözsi hívek nem várt meleg fogadtatását és kifejezést adott annak az erős meggyőződésének, hogy a mözsi hívei mindig szép és példás hitéletet élnek, ami neki csak örömet és boldogságot szerez. A püspök beszédét lelkesen megéljenezték, majd a mözsi dalárda Steinbacher Péter kántortanitó vezetése és kitűnő betanítása mellett szebbnél-szebb magyar és német énekszámokat adott elő. Végül a leventezenekar „Nagy Bercsényi Miklós“ zenedarabbal a szerenádot befejezte. Virág püspök úgy a dalárda énekét, mint a zenekar játékát megtapsolta és meleg elismerésének adott kifejezést. Másnap a községi vezető jegyzőnél és a kántortanitónál tett látogatást. Paks. Huszonnegyedikén délután fél 5 órakor érkezett meg nagy kísérettel Németkér felől a paksiak felejthetetlen volt plébánosa, most a pécsi egyházmegye főpásztora, akit szerető kiveinek ezrei köszöntöttek, úgy, hogy midőn főpapi díszben a paksi templomba lépett és felcsendült az „Ecce sacerdos magnus ..hangja, szem alig maradt szárazon és térdre esve adtak bálát az Istennek a paksiak, hogy így láthatták viszont fenkölt szellemű lelki atyjukat, akinek neve minden paksi lakos szivébe kitörül- hetetlenü! bent él s az iránta való ragaszkodás és szeretet soha el nem halványul. Kíséretében voltak: . Ambach Mihály dunakömlődi esperes, Fényes Antal nádasdi plébános és a környékbeli papságból többen, ott voltak még Wéber János és dr. Kovács Sebestyén Endre felsőházi tagok, Zlinszky István, dr. Erdélyi Aladár és dr. Klein Antal országgyűlési képviselők, Becht Ödön főszolgabíró, Tarisznyáé Gerő főjegyző, Scbeurer Károly, dr. Abay Nemes Gyula, Resli Vilmos, Feil községi bíró, iskolaszáki és hitközségi tagok. A templomba vonulás után a püspök litániát celebrált és áldást osztott. Ezután az iskolákat tekintette meg, ahol elismerését fejezte ki a tanitók serény munkája felett, majd a plébániára vonult s rövid pihenő után látogatásokat tett azoknál a paksi családoknál, akikhez régi meleg szeretet köti. Este a község vezetőinek társasé gában szükebb vacsora volt, mely alatt a Katholikus Legény Egylet és a Polgári Ifjúsági Egylet fáklyás szerenáddal lepte meg, ahol vitéz Dala Lajos és Girst másod bíró üdvözölték lelkes szavakkal. Az üdvözlésre a püspök bensőséges szivvel Szeptember hó 8-tól 11-ig terjedő időben rendezte meg a „Falu“ Országos Földmives Szövetség a tamási járás mezőgazdasági, ipari és kulturális kiállítását, amelynek eredményeit szeptember hó 11-én a Kaszinó nagytermében hirdetett ki Nagy Sándor a „Falu Szövetség“ agilis igazgatója. Ezen kiállítás első volt a tamási járásban és feledhetetlen emlékként fogja azt mindenki megőrizni, aki azon részt vett és látta, hogy az egyszerű, elhanyagolt, kicsiny falvak mit képesek felmutatni, hogy mennyi kincs van elrejtve a magyar faluban. Ha a kiállítás bármely osztályát tekintettük meg, mindenütt meg lehetett állapítani, hogy a rendezők a legnagyobb szeretettel és a legteljesebb igyekezettel végezték munkájukat és a vidéki kiállítások sorában a tamási járás kiállítása kellő mértéket ütött meg. A kiállítás ügyét dr. Dencz Ákos valósította meg és ezen munkájában teljes megértéssel támogatta a járás főszolgabirája: dr. Szabó Elemér. Az ő felhívásuk alapján indult meg a községekben a szervező munka, amely munkában ott láttuk a falvak papjait, jegyzőit, tanitóit és minden polgárát. Keresve-keresték az értékes tárgyakat és beszélték rá a lakosságot, hogy minnél többen vegyenek részt a kiállításon. Sokan kételkedtek a sikerben és előre jelezték, hogy Tamásiban nem lehet kiállítást rendezni, hiszen nem lesz kellő anyag és az eredmény gyenge lesz. A megjelent vidéki vendégek, de elsősorban dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügyi miniszter őnagyméltósága állapította meg, hogy sokkal többet tett a rendező bizottság, mint amit várni lehetett és a legteljesebb elismerés illeti meg mindazokat, akik a rendezés munkájában részt vettek. válaszolt és biztosította üdvözlőit irántuk való szeretető változhatatlan voltáról. Másnap volt a bérmálás. Mintegy 850 gyermek részesült a bérmálás szentségében. A szertartás olyan bámulatos rendben folyt le, hogy annak előkészítőjét Mozsgay apátot, dr. Erdélyi és Hábles káplánokat a legnagyobb elismerés illeti meg. Bérmálás után voltak a fogadtatások. Elsőnek a paksi Oltáregylet König Benedekné elnök élén tisztelgett, majd dr. Erdélyi Aladár a paksi politikai község s összes egyletek és felekezetek nevében üdvözölte, szép szavakkal méltatván Virág püspök egyéniségét, sziklaszilárd jellemét, a kommunizmus alatt a paksiak egyedüli erősségét. A püspök az üdvözlésre adott válaszában lelkekbe mar* kóló szeretettel fűzte híveit még jobban magához. Az ünnepély a kath. hitközség lelkes fogadtatásával ért véget. Közel 5000 ember nézte végig a kiállítást, akik valamennyien gazdag tapasztalatokkal távoztak a kiállításról és erőt merítettek a bizakodó magyar jövendőt illetőleg. Mindenki látta, hogy egy-egy ilyen kiállítás megrendezésére időnként nagy szükség van, mivel a vesztett háború után csak a becsületes, kitartó munka fegyvere maradt meg és hazánk szomorú sorsán csak úgy tudunk segíteni, ha mezőgazdálkodásunk, iparunk, kereskedelmünk és kultúránk fejlesztéséért dolgozunk. Megérezte mindenki, hogy a tamási járáB lakossága és annak vezetői ilyen munkát végeznek és becsülettel teljesítik kötelességüket. A záróünnepélyen teljesen megtelt a Kaszinó nagyterme. Jelen voltak dr. Dencz Ákos Miniszteri tanácsos, a kerület országgyűlési képviselője, dr. Szabó Elemér járási főszolgabiró, Nagy Sándor igazgató, Kálnai Béla főjegyző, valamint a község vezető egyéniségei. Nagy Sándor igazgató bejelentette, hogy a kiállítás befejezést nyert, a bíráló bizottságok munkájukat elvégezték és részletesen ismertette az eredményeket. Reá mutatott a kiállítások nagy jelentőségére és arra a munkára, amit a „Falu Szövetség“ ezen a téren végzett. Igaz örömmel állapította meg, hogy a tamási járás kiállításán mindazok a tényezők ott voltak, akik a falufejlesztést hivatva vannak szolgálni. A megnyitó ünnepélyen az egész járás képviseltette magát és a népviseletek bemutatása festői képet tárt elénk. Megemlékezett a tűzoltók versenyéről a tanitók és jegyzők gyűléséről, amelyeket a kiállítás idejében tartottak meg. Megemlékezett a bíráló bizottság nehéz munkájáról, mivel a legtöbb esetben nem tudták eldönteni, hogy A Tamási kiállítás eredményei.
