Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-18 / 34. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928. augusztus 18 Salanék és a kánikula Sálán Muklné reggeli toalettje szetszerüségét, amely ideálul állítja fel a szellemi és fizikai tökéletesbulést, mely a közérdeket és a haza jólétét mindenek fölé helyezi, mely helyes szociális érzékkel mindenkiben egyformán megbecsüli az emberi értékeket és azokat érvényesülni segíti, mely az országos politikában nem jelszavak után indul, hanem józan megfontoltsággal a bölcs és előrelátó vezéreket követi, mely elvei mellett rendületlenül kitart, mely munkájában emberszerető, áldozatkész és lankadatlanul kitartó, nem nehéz a közélet irányítása. Az ilyen közszellemtól áthatott vármegyei közönség mellett könnyű főispánnak lenni. Itt csak bele kell illeszkedni a már kialakult józan, hazafias közszellembe, azt kell képviselni, azt kell kidomborítani, azt kell érvényesíteni minden adott alkalommal. Ez volt az én törekvésem és bevallom, alkalmazása nem járt nagyobb nehézséggel és miután úgy látszik bevált, könnyen jutottam az elismerés dicsőségéhez, melyet volta- képen a tekintetes törvényhatósági bizottságnak és Tolna vármegye józan, hazafias közszellemének köszönhetek. Természetes, hogy minden igyekezetem hiába való erőlködés lett volna, ha nem lenne a vármegyének olyan tisztviselői és községi jegyzői kara, mely a vármegyei közszellemtől áthatva, megfelelő erkölcsi híva- tottsággal, ideális felfogással, nemes emberszeretettel, puritán önzetlenséggel, lángoló hazaszeretettel és odaadó buzgalommal igyekszik feladatát ellátni. Csak az ilyen tisztikarral lehet sikereket elérni. Hálás köszönetét mondok tehát hathatós segítségéért a vármegyei tisztikar és jegyzői kar fejének: az Alispán urnák. És most miután gyarló szavaimmal igyekeztem köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik engem ezen örömoaphoz hozzájuttattak, engedje meg a tekintetes törvényhatósági bizottság, hogy az én régi kedves torontáli tisztviselő társaimhoz forduljak és megköszönjem nekik azt a mindenekfelett értékes erkölcsi kitüntetést, hogy eljöttek kifejezni jókívánságaikat és azon vármegye iránti nagyrabecsülésüket, mely az ő volt tiszttársukat oly nagylelkűen felkarolta. A tekintetes törvényhatósági bizottságnak bizonyára feltűnő az a ragaszkodás, mely bennünket, volt torontálvármegyei tisztviselőket ily meleg, őszinte barátságban összefűz és amely minden alkalmat megragad, hogy megnyilatkozzék. lse méltóztassanak azt hinni, hogy a szoros összetartás ily erős érzését talán az én személyem vonzó ereje hozta volna létre és tartaná fenn. Ez a torontáli volt speciális viszonyok és a bennünket ért nagy erkölcsi Csapás természetes folyománya. A mi szolgálatunk ott Torontálban a Balkán határán 5 nemzetiségből álló vármegyében még a béke idején is háborús szolgálat volt, mert ott a közigazgatásnak állandóan küzdenie kellett a déli pánszlávizmus hatalmas támadásai ellen és küzdenie kellett a magyar nemzeti állameszme fentartásával és terjesztésével. Mi ott abban a nagy tisztikarban éppen azért, mert ott a legkisebb pozícióra is egész ember kellett, nem a megtorlással fenyegető szigor, hanem a kötelességtudás és ambíció fegyelmét honosítottuk meg. Ez vezetett egymás olyan megbecsülésére, mely akkor sem csökkent, amikor már hivatali összeköttetésünk egy évtized óta megszűnt. Minket tehát a fegyverbarátság erős kötelékén kívül a hazaszeretet és a közérdek önzetlen ideális szolgálatában való szolida- _itás fűzött oly szorosan össze. A nemzeti eszmében való szolidaritás pedig oly kötelék, amelynek meglazulnia nem lehet és nem szabad, mert csak a nemzeti szolidaritás lehet az a fegyver, amellyel visszaszerezhetünk mindent, amit elvesztettünk. A főispán beszédét többször félbeszakította a tetszészaj, de félbeszakították előtörő érzései is. Mikor torontáli tisztviselő társairól és velük eltöltött működéséről beszélt, a meghatottság annyira erőt vett rajta, hogy könnyeit alig bírta visszafojtani. A főispán: válasz után kezdetét vette a talajdonképeni közgyűlés, amelynek lefolyásáról jövő lapszámunkban fogunk megemlékezni. Bankett a Kaszinóban. Az ünnepi közgyűlés után a törvényhatósági bizottság tagjai, a jubileumra érkezett előkelőségek, a tolnai huszárosztály tisztikarának küldöttsége és a szekszárdi társadalom vezető egyénei a Kaszinó nyári helyiségében gyűltek össze, ahol egy órakor kezdődött a diszebód, melynek pompás ételsora és a kifogástalan kiszolgálás Haspell Józsefnek, a Kaszinó vendéglősének kiváló konyháját dicséri. Az első felköszöntőt Jankó főispán mondta a nemzet vezérére, a kor mányzóra. A magas szárnyalásu beszéd után Száváid Oszkár alispán lendületes beszéddel dr. Pesthy Pál minisztert, Hagymássy Zoltán fó- jegyző pedig Jankó Ágoston főispánt köszöntötte meleg érzéssel. Vitéz Vendel István polgármester az ünnepelt minden örömének osztályosáról, a főispánnéról emlékezett meg, viszont dr. Kramo in Gyula vármegyei tiszti főorvos a jubileum vidéki vendégeire, továbbá a torontáli küldött- ség tagjaira és a hadsereg tisztikarának jelenvolt képviselőire ürítette poharát. Majd ismét a főispán állott szólásra és a saját személyéről minden érdemet elhárítva, hálás köszönetét fejezte ki az ünneplőknek, első sorban Pesthy Pál igazságügymmisz- térnék és a vele még most is együtt érző torontáli tisztviselőtársainak és mai munkatársainak, akik Száváid Oszkár alispánnal az élükön részesei az elért eredményeknek. A főispán beszéde után dr. Pesthy Pál az általános boldogulás előfeltételét képező összetartó, egyetértő erőkifejtésre hívta fel a figyelmet, amelyre Tolna vármegye közönsége az önelégültség büszkeségével tekinthet. A siker kulcsa — úgymond a miniszter — az a szellem, amely a vármegye közélete vezetőinek erőt és kitartást ad az Útmutató munkára. ős a dolgozók megértésére. Erre a szellemre ürítette poharát, amely Tolna vármegyét az egész országban oly tekintélyes tényezővé tette. Kászonyi Richárd dr. kiszombori főszolgabíró a megszállott Torontál szétvert, bujdosó csapatának ünnepelni jött különítménye nevében a szeretet, a tisztelet és a ragaszkodás adóját rótta le a torontáli tisztviselők második édesapja, Jankó főispánnal szemben. Hangulatos szép beszédében elmondta, hogy egy dáltorontáli öreg szerb paraszt nemrégiben keservesen panaszkodott neki az ottani rezsim brutalitásai és zsarolásai miatt és kesergését azzal fejezte be, hogy elment Jankó alispán, nincs már Torontálban sem törvény, sem igazság. Bárcsak vinné vissza az Isten még egyszer közéjük. Eanek a szerb pa rasztnak a nyilatkozata a legszebb apotheosisa az ünnepelt közéleti mü ködösének és ő csak azt kívánja, Jankó Ágoston érje meg a szerb paraszt óhajának a mielőbbi teljesülését. Végül dr. Klein Antal a vármegyei országgyűlési képviselők és a felsőházi tagok nevében köszönte Jankó főispánnak a vármegye érdekében kifejtett eredményes munkásságát. Szent István. Keresztény államiságunk öröknevü megalapozója hol késel, merre vagy e kínos, fájdalmas magyar éjszakában? Égi trónusodról nem látod-e, hogy álkeresztény koppányok mint sikaszt- ják el a Te egész alkotásodat? Ásztrik apát miért hozta a kettős keresztet? Nem e azért, hogy míg e nemzet él, fényésen tündökölve hirdesse keresztény mivoltunkat és nem azért, hogy az eszme, amiért éltedet áldoztad, kialudjon a késő utókor leikéből és elhal vány u'j on a kettős kereszt. Oh, ha a Te Ssent-Jobbod, mellyel annyi igasságot, jót osztottál és tettél, még egyszer felemelkedhetne, hogy rá tudna mutatni arra az alattomos gaz munkára, mely népünket idáig vitte! Te voltál mindenha a mi erősségünk. Belőled sugárzott ki a nemzetfenntartó erő, Tőled tanultunk akarást, Te voltál vigaszunk, segítőnk támaszunk. Csak egyszer légy még hozzánk irgalmas és kegyes! Nézd, mint pusztulunk, veszünk! Országod darabokra tépve, iga alatt görnyed; néped, a Te magyar néped nem lett pogány, csak a kereszténység ősereje veszett ki belőle, hogy helyet adjon a legprofánabb kapzsiságnak. Széthullottunk, mert keresztény erkölcseink meglazultak. Az, a mi ezer éven át adott hatalmat és erőt. A mit ma látunk, nem méltó a Te nevedhez. Újból kell kezdenünk a honfoglalást- A Te korodból való férfiak kellenének, hogy eldöntsék a második ezerév nagy csatáját: kié legyen ez a sokat szenvedett föld ? A vallás erejéből táplálkozó magyaré, vagy a hitetlen, gyáván megalkuvó és erkölcseiből kivetkőzötteké-e ? Mert nemcsak a Haza lett már idegen martalócoké, de a hit sem az, ami be tudja világítani a komor magyar eget. Nyíljanak meg a felhőkárpitok és égi trónusodról lángoló pallosoddal sújts le azokra, kik a Hazát elárulták, a hitet megalázták. Tartsál törvénynapot, de legyen az ítéleted is félelmetes. Kárhoztasd el örökre azokat, kik nem látják a bajt, a veszedelmet. Nekünk igaz magyarok kellenek. Magyarok, kik meg tadnak halni nemcsak a Hazáért, de a hitükért is. Keressük, kutatjuk hova lettek ? Eltűntek. Befertőzte őket a kor korrupt szelleme. A megmaradt kis ország minden kórusán felhangzik ma: „Jöjj el István Telefon: 107 Telefon; 107 IfAUTNER GYULA OH. vizigüzott fogtechnikus jogosítva foghúzásra, fogtömésre. Készít: leszállított árakon, részletre . Is, müfogakát,/fogsorokat, arany-fogakat. 9>zekszárd9 Széchenyi-utca I. száma i i BOBOS ÉS TÉBSA I i I i í „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár rt. tolna- és báösmegyel képviselete raktáron tart: oséplőgarnlts- rákat, szívó-, gáz- és benzinmotorokat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill" kanalas sorvetőgépeket és minden egyéb mezőgazdasági (U) gépet. Főraktár: Szeksz&rdon.a Kaszinóbazár épületében, — Telefon 49. I király1“ Jöjj el, hallgasd meg könyörgő, esdő fohászunkat. Legyen az Asztrik által hozott kettÓB kereszt mint volt olyan fényes, sugározza szét a hitnek mindennél erősebb erejét, ébredjen föl aléltságából ez a letiport nép s ha itt lesz a nagy nap, — a leszámolás napja—amikor jobbágyaid- nak követni kell Téged, legyen erő, akarás, legyenek kemény férfiöklök, kik pozdorjává zúzzák szent Hazánk sirrablóit. Segits, légy velünk, erősíts meg bennünket, hogy a kereszt glóriás fénye ismét felragyogjon. Szent István birodalma egész legyen s mire még egyet fordul az idő kereke, a volt Haza minden népe együtt küldhesse fohászát, háláját Hozzád nagy neved évfordulóján. Kozáry Jenő. Dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter Szekszárd díszpolgára. Szekszárd rt. város tanácsához 74 képviselőtestületi tag, vagyis a közgyűlés többsége nemrégiben beadványt intézett, kérve, hogy a város dr. Vass József népjóléti és munkaügyi minisztert, helyettes miniszter- elnököt válassza meg díszpolgárává azokért az érdemeiért, amelyeket az ország újjáépítése, szociális alkotások életrehivása, de különösen a szekszárdi vármegyei uj közkórház létesítése körül szerzett. Vitéz Vendel István polgormester elnöklete alatt a hétfőn délután tartott közgyűlés foglalkozott ezzel a beadvánnyal, amelyet dr. Kramolin Gyula vármegyei tiszti főorvos a képviselőtestület előtt az alábbiakban indokolt: Dr. Kramolin Gyula Vass Józsefről. Mélyen tisztelt Közgyűlési Nem hiszem ugyan, hogy az előterjesztett indítvány indokolás is támogatásra szorulna, de annak rövid megvilágítására legyen szabad mégis pár percnyi szives türelmüket kérnem ! Az indítványban 2 kérdés vár mérlegelésünkre és döntésünkre: a nyújtandó meg- tisztelés értéke és a megtisztelendő egyén érdemessége. Ami az elsőt illeti, kétségtelen, hogy címek és kitüntetésekről különböző felfogások lehetnek, erről eltérőleg lehet gondolkodni, de annyi bizonyos, hogy a kitüntetések között a dísz- polgárság egész különleges helyet foglal el. Míg ugyanis minden más, még a legmagasabb kitüntetés is (bármiig érdemes legyen az illető és bármiig közörömmel és helyesléssel találkozzék is a kitüntetése) voltaképen mindig csak néhány ember akaratának a gyümölcse, a fölterjesztő hivatalfőnök, vagy hatóság és a pártfogók közbenjárásának az eredménye: addig a diszpolgárság sokkot szélesebb talajból, valamely népes közület, egy egész város közvéle-
