Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-07-28 / 31. szám
X. évfolyam. B 31. szám. Szekszárd, 1928 julius 28. ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. llirketztftség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tdefonszána 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Rlőfízetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. EISfizetisi dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A kalász. Szőttében, hosszában a dús, mondhatnánk a pazarul dús, termés a be szád főtárgya. Ragyogó orcával, a megelégedés nyilvánvaló jelével kér dezgetjük, amit mi is és mindenki tud, hogy milyen a termés, mint fizet a baza, a rozs ? ... Szakértő és nem szakértő a szem varázsától megka- patva simogatja, dédelgeti, tenyerén tartogatja az áldást, melyben a mi mindennapi kenyerünk rejtetett el. A kisgazda kitett magáért, hall jnk ; szorgalma és tndása kívánt eredményhez juttatták. Van oka örülni és bizakodóan nézni a jövendő felé. Nem hiába fáradozott. A magyar kalász, amelyhez álmai, vágyai fűződtek, izmosán, kövéren, feszült táperővel emelkedett fel a világ szeme elé, mint József hét kövér, biblia- beli kalásza, mint a magyar föld koronája, mint a lét Isten keze által szőtt arany palástja. Azt mondják, Isten csodája ez. Vén, tapasztalt emberek jegyzik meg, hogy iiyen csodálatos termésre, hatalmas kalászra, szabályos szemre nem emlékeznek. — Mesébe illő, kanaáni hírek keringenek a levegőben, melyeket csak azért nem bizonyít a valóság, mert túlszárnyal. Mi magunk a legjobb termés kétszeresében állapítjuk meg a termésremény végső határát s hő vágyunk, hogy abban ne csalódjunk. De nem fogunk csalódni, mert a gondviselő Isten fenséges akaratának megnyilvánulása ez a nagy termés, váratlan és kiszámíthatatlan megérkezésével. így akarja érthetővé tenni lesújtott, bűnbánó népe előtt, hogy nem fordult el tőle, hogy vele van, segíti s mikor a világon mindenét elvették, mindentől elzárták, nem vehették el tőle az Ég jóságát, nem zárkatták el Isten áldásai elől. Mikor jólesően állapítjuk meg ezeket, szemünk akaratlanul is rátéved egy levélre, amelyet egy Kanadába kivándorolt irt hozzánk. Irta szerető megemlékezésül, de talán azzal a mellék sejtelemmel, hogy valami utón módon az ö itthon élő földművés társai Bzeme elé kerül. Kisgazdák, ál- modók, szerencse hajszolók kezébe. Ezt írja a mi barátunk: „Mire ez a levelem Szép Magyarországba érkezik, vidám aratók lesznek a földeken. Talán be is fejezik az aratást. Milyen boldogság, otthon lenni! Aratni 1 Kévét ölelni! Keresztet rakni 1 Hordani! Gépelni! És jaj, milyen szomorú itt, ahol mi vagyunk, balgatagok. Nyelvünknek semmi hasznát sem vesszük. Munka nincs, kereset nincs. Élni borzasztó. Gyárakba járunk, vagy farmokon béresek vagyunk. A tél hosszú, a hideg szörnyű. Tudják meg ezt az otthoniak, hogy amikor rágondolunk ezekre, elfacsarodik a szivünk és bizony, sokszor sírunk. “ Ennyit a hosszú, panaszos levélből, 'melynek minden sora keserű kiábrándulás és szomorú kétségbeesés. És most kérdezzük meg becsületes lélekkel, most, e dús termés középé ben: mi Bzükség van arra, hogy e remek magyar földet bárki is hűtlenül elhagyja ? A költő azt mondja : »A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely.c De ezt csak a költő mondja s hiszékeny emberek másként gondolkodnak. Elhagynak birtokot, hitvest, gyermeket, apát, anyát, szerető ro kon sereget, elcserélhetetlen magyar értékeket s pokoli lelkű ügynökök aranyhegy ígéretére kezökbe veszik a kivándorló botot. Elmennek tengeren túlra, nyomorba, gyötrelembe, küzködni, elpusztulni, sírni, pana szos levelet írni. Aludni nem tudnak, mert zaklatja álmukat a honvágy. Elhelyezkedni nem tudnak, mert nincs nyelvismeretük, hogy uruk parancsszavát megértsék. Engedelmeskedni nehéz, mert otthon a maguk gazdái voltak s amint mondani szokás: Isten sem parancsolt nekik. „349 magyar ember van itt munka nélkülu, jajdul fel a levél. 349 magyar ember munka nélkül és ilyenkor! Ott őgyeleg Winnipeg utcáin, ahonnan ez a levél kelt ! Tétlenül — koplalva, sanyarogva. Hát kanadai és Kanadába vágyó «Voltál zsúron édes lányom A jó Isten tudja, — hányon? Átbáloztál hét farsangot — Megkoptatva neved, rangod — Korcsolyáztál, nem múlt el tél — Nyarakon át tenniszeztél — Bicikliztél, lovagoltál, S csak nem lett a vége — o 11 á r I ?! A pénzünk elfürdőzgetted Kacérság volt minden tetted 1 Még főzni is próbálgattál S pogácsáddal jóllakattál Tömérdek zsúr-parazitát, Ki csak arra les: ki, — mit ád ? Voltál Te már — tudom is én — Primadonna zenés misén; Voltál utcasarkon Váró Gyermeknapi útonálló; Hápogtál mint hős-hajadon A műkedvelő színpadon S hány udvarlót űztél tova Mint jótékony — bazárkofa?! Sőt, mert dolgozni sem szégyen, Próbálkoztál Írógépen Bankoknál és ügyvédeknél, Hátha férjet í g y csíphetnél ? Kínálhattad bárhogy magad A «vőlegény» meg nem ragadt 11 Nincsen sehol egy alak, Kihez férjhez adjalak 1 !> <Ne kínozz így, édes anyám, Amikor más út is van ám I Úgy beszélsz, mint egy Kassandra Inkább engedj ki a «s t r a n d»-ra 1 A hős hab ad új életet, Hisz’ V é n u s is ott született S felmerülve habok hátán A bűbájos, szőke sátán: Hullámágyból amint kihág Megőrült a férfivilág! Aphrodite most * divat-----Asszony t, leányt oda hivat; Ott fürdik a sok C u p i d ó — Andor, Gyurka, Péter, Guidó — magyarok 1 Mit éreztek ti, ha meg - tudjátok, hogy igen, aratunk. Dúsan arattunk 1 Learattunk. Kicsépeltünk. De pontosan a ti földeiteken, aaokon a földeken, amelyeket felrúgtatok, öreg szülékre, gyenge hitvesre ráhagytatok, azokon a földeken lábán áll a vetés, nincs, aki learassa l A kalász meggörbült, a szeme ki- pergett! Ti ott, idegenben gyalázatban, búban, hozzátartozóitok itthon nehéz gondok között 1 Ebben a hazában nem véletlen az idei hihetetlen nagyságú kalász. Ha időjárás és földműves szabályosan végzi összhangző munkáját, itt nem Biabad sovány kalásznak lenni. De mi történt itt? Mi történik itt néha ? Elszórja a magot a magvető — ostoba nemtörődömséggel az elhanyagolt földre. E vetett és gondját is elvetette. Majd lesz, ahogy lesz, ád az Isten. Ha nem termett, ő a hibás, nem adott. Ez megtörténik évről-évre. A termés fogy, a szegénység nő, a kalász rövidebb, az ('.dóság nő. A kocsma bút feledtet, gondot elűz. Családi perpatvartól elkülönít. A szívben vád, a lelkiismeret mozog, beszél, fenyeget. Saját bűnétől szabadulandó, el, el! Hova ? Felsarjad a magyar földműves átka, halála : Kanada. Mind a női szépség rabja Nyelvét szinte elharapja. Láthat keblet, hátat, nyakat S aki soha meg nem akadt Műveltségünk finom horgán, Elragadja i 11 az orkán : Részegítő szertelenség, Vizözöni meztelenség; Félholt agg is újra éled------Ez — az utolsó ítéleti» «Hölgyek! Bocsánatot kérek, Hogy én, — alattomos féreg — Bár egészen akaratlan Párbeszédük’ kihallgattam 1 V é n u s — igaz — nagyhatalom Valamennyi pártoldalon S Aphrodite és Cupidó Nélkül — sivár a Strand — Lidó; De Vénus habrózsás teste A [cigánybőrt nem kereste S bolond, ki olyat akarna: A liliom legyen — bárnál? Rezet aranynak se nézzék: Lesült bőr még nem egészség; Nyavalyát kiállhatsz hetet S a baciHúst legyűrheted Bár fehér légy, mint a kréta, S van «heptikás» bronzathléta 11 S bizony komoly, hű szerelmet A strand kertje sohsem termett------Csak «flirt» virul a homokon, Mi csalánnal közel rokon: Oditő zöld szint ütogtat, De megéget s hólyagot hagy 1 Elhihetik, hogyha mondom Lovagi szó sincs a strandon Csak a dorbézoló szemek/ Falják mohón, ami remek. Mit a férfi ott künn ígér Ritkaság, hogy hazáig ér; A hizelgést, mit harcba visz Leöblíti könnyen a.víz S szavát, bármily hitegető Elnyeli a mély Csörgető!» —H. Innen, ahol szorgalom és szaktu- dás a saósaoroa értelmében csodákat művel, innen, a kalászok birodalmából igaa, törekvő embernek soha sem szabad elmennie. Mert csak itt, a honi földeken igaz nemzetünk ujóvi rigmusa: »Bort, búzát, békességet« Másutt: nyomort. Jánosi fiytirgy. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő ur! A közelmúlt napokban láttam, hogy néhány földmivesgazda összedugja fejét egy újság mögött. Az újság cima: „Tolnamegyei Újság". Kiváncsi voltam, hogy mi érdekli őket olyan nagyon. Nagy megelégedésemre látom, hogy nem a hirek, hanem a 19. számban megjelent K o z á r y tanár ur gazdasági cikke érdekli annyira őket. Magam is olvastam a cikket, nem külömben most már az arra érkezett feleletet és eszel kapcsolatban eszembe jutott, hogy milyen szép és értékes missziót fejthetnének ki a helyi lapok, ha vasárnaponkint egy-egy hasábot a kisgazdák felvilágosítására szentelnének, a nép nyelvén megirt gyakorlati gazdasági cikkeikkel. A hetenkint megjelenő helyilapokat szívesen olvassák, a legtöbb falusi olvasókör járatja. A falusi gazda olvassa, sőt egész héten át szóval tartja társait is mindabból, amit az újságból magába szedett. Ebből látható, hogy a heti helyi sajtó, milyen alkalmas kisgazdáink felvilágosítására, illetve gazdasági ismereteiknek gyarapítására. Minduntalanul halljuk és olvassuk, hogy „Magyarországot csak a mező- gazdálkodás mentheti meg." A megmentés egyik lehetősége a sokat emlegetett többtermelés, helyesebben többtermesztés! Rengeteget írtak és beszéltek róla. És az eredmény ? Nem óhajtok reá felelni, csak annyit, hogy a terméstöbblet nem emelkedett a róla irt cikkek és beszédek arányában. j— Valami haszna mindenesetre volt a sok beszéd és cikke- zésnek; belevitte a köztudatba a szót: többtermelés. . A cikkek megjelentek, — többé- kevésbé el is olvasták, de legkevesebben azok, akiknek szánva voltak: a kisgazdák. Legtöbbször azért nem, mert nekik volt ugyan szánva, de nem nekik volt, írva. A nép nyelvén nemcsak beszélni, — hanem írni is kell - tudni . . . Kalkulálásról, kereskedelmi ismeretekről, műtrágyáról, a tenyésztés egyöntetűségéről, többről — jobbról ir Kozáry tanár ur. Kétségtelenül szép dolgok ezek, de nehéz gondolatok igy együtt, de külön külön is súlyosak a megemésztésére azoknak, akiknek szánva vannak. Mert kik- ■ nek szólhat a felhívás ? Bizonyára I nem a vármegye illusztris nagygazdáiNYÁRI BALLADA. (Kánikulai vers.)
