Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-26 / 22. szám
X. évfolyam. 22. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1928 május 26 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. gcarfceiztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szán 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ■lőfiietési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. A lap Megjelenik siódén szonbaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. ■ — ' ——- ----- # Jö jj cl! Leszállt az égből a fehér galamb s aa apostolok elszéledtek a világ minden tája felé, hogy hirdessék az Igét, az egyedül üdvözítő Igazságot. Ez történt a mai szent Ünnepen. És mégis — ma, annyi idő után keressük, kérdezzük, hova lett a Galamb, hol vannak az apostolok? A szentlélek békét jelentő hófehér Galambja talán örökre elszállt, az apostolok álpróféták lettek. A több mint ezeréves keresztény, magyar haza földjén martalécok állnak. Lelkünket mar- dossa az önvád, miért engedtük a magyart ennyire lesülyedni? De ne keseregjünk. PanaBz, sóhaj és jaj itt nem Begitenek. Nekünk tettek kelle* nek. Elég volt a meghunyászkodás. Semmi nem kell nekünk, csak a mi imádott, régi Hazánk! A mi édesanyánk, a mi mindenünk, mert nélküle az árván maradtak is elpusz- tllnak. A mai élet csupa hazugság. Hazugság, hogy e csonka föld lenne csupán Magyarország. Hazugság, hogy e ki« földön jólét és boldogság lehetne. Hazugság, hogy szabad léget szivünk, hogy a nap sugarai csakúgy sütnek le ránk, mint mikor megvolt Hazánk. Semmi sem lesz igaz addig, mig a mi régi igazságunk valóra nem válik. Jöjj el Vezér, törd össze e nehéz bilincseket 1 Jöjj és követnek Téged Attila hunjai, Árpád vezérei, Szent István várjobbágyai, Szent László vitézei, Mátyás fekete seregei, Bocbkay, Bethlen, Rákóczy kurucai, Kossuth katonái s a világégés sok és nagy névtelen héroszai! Jöjj! Villámló ostoroddal korbácsold föl aléltságából ezt a lelkeveszett nemzetet 1 Kongasd meg a harangokat, hivó szavukra varázsold elő a rettenthetetlen erőt — a nemzeti öntndatot, az akarást! Jöjj Te láthatatlan vezér, mntaed meg Magad, a szuronyok erdeje majd megszületik! Nekünk nem csoda kell, Bem szemfényvesztés, nekünk cselekvés kell! Mi vissza akarjuk szerezni, mit a bűnösök elherdáltak. Mi élni akarunk, de nem leláncolva, mint Prométheusz, hanem szabadon, mint a kőszáli sas. Jöjj el Vezér, vezess, mi követni fogunk a poklok minden kapnin át, mig meg nem látják a mi békénk fehér galambját, — imádott drága Hazánk ezeréves régi határait! Kozáry Jenő. Hősök Emlékünnepe. Feltámadás.* — A hősük májusi emlékünnepén. Hulljon sírotokra anyátoknak könnye, Akiknek szivét a halál összetörte. Virágos vonaton vágtattatok messze, Hősi harcotoknak diadala lesz-e ? Piros véretekből fakad-e majd élet, Ha letiportátok a nagy ellenséget? Mi lesz a hazával, hogyha ti meghallok ? Kik hordozzák körül majd a véres kardot? ! Száguldott a vonat, akár a gondolat, | Mikor itt hagytátok édes anyátokat: * Dicieniy Pál tengődi községi főjegyző adta elő I a háborúban elesett hősök tengődi emlékünnepén. Lesz-e vájjon, aki gondoskodik róla, Hogyha nem lát többé a magyar föld s róna ? Mi lesz a hitvessel, mi lesz az árvával ? A vonattal együtt a gondolat szárnyal: Visszatérek-e még a szülői házba, Az anya és hitves ölelő karjába ? A véretek forrott, a szivetek vérzett, Kardélre hánytátok a sok ellenséget. Jött a golyózápor, dübörgött az ágyú, A magyar katona sohase volt bárgyú. Véres zivatarban hősként harcoltatok, Itt csókoljuk a ti drága poraitok’. Ide huzza szivünk’ a szeretet s hála, Szabad lett a magyar, szabad a hazája. Egy van, ami fáj még: Trianonnak átka, Nincsen a magyarnak ágyúja, puskája, Csonka a hazája ... De azért nagy lesz az ezeréves haza, Sírotok is beszél: »Nem, nem, soha, soha U HORTOBÁGYI jÓZSEF. Szekszárdion Imposáns módon ünnepelte Szekszárd város lakossága az idén is a világháborúban elesett hősök emlékezetét. Délelőtt 10 órakor min den felekezet templomában ünnepi istentisztelet volt, ahonnan a hatóságok, a tanulóifjúság, a leventék és a nagyközönség a hősök szobrához vonnlt le. Ez alkalomra fényesen fel díszített hősök szobra előtti téren az ünnepséget a Szekszárdi Dalárda és Dalkör a „Hiszekegy“ éneklésével nyitotta meg dr. Ganser Rezső karnagy vezetésével. A szép összhanggal előadott ének után Molnár József felsőkereskedelmi iskolai tanár lépett a szónoki emelvényre és kiváló szó noki készséggel, kegyeletes beszéddel emlékezett meg a hősökről, akiknek emlékéhez nem aaért fordulunk, hogy gyászoljunk, hanem hogy a boldogabb jövőre kitartást és lelkesedést gyüjt- sünk. A nagyhatású beszéd után a Szekszárdi Dalárda dr. Gauser Rezső karnagy vezetésével a „Nem, nem, soha!“ cimü irredenta dalt adta elő kiváló bnanulásBal. Majd a lelkese dóst keltő ének ntán Fergel Ferenc levente szavalta el igen jó előadással a „Ne ünnepelj magyar I“ c. költeményt. A Polgári Dalkör Petz Hubert karnagy vezetésével, igen finom előadással — melyben nagyszerűen érvényesültek a dalárda gyönyörű hanga tenoristái — az „Édes anyám ablakára rábornlt a bánat“ c. éneket adta elő, amely igen nagy tetszést váltott ki a közönség körében. Alig hangzott el a tetszés megnyilatkozása, dr. Dalin Jenő ügyvéd lépett a szónoki emelvényre és a tőle megszokott tűzzel gyönyörű beszédet mondott, amelynek alapgondolata aa volt, hogy nem az élők jöttek el a holtak iránt kegyeletüket leróni, hanem az örökké élőkhöz szólnak a trianoni sírban senyvedő halott magyarok. Arra buzdította a hallgatóságot, hogy ne csüggedjenek és ne feledjenek, mert a magyar igazságnak győzni kell és felhallatszik még, ha el nem veszítjük önbizalmunkat és akarásunkat, a magyar győzelem dicső himnusza. Mélyen' markolt a szónoklat mestere az ünneplő közönség lelkületébe és az áhitatos hangalatot fokozta a Szekszárdi Dalkör — Benau Lipót karnagy által vezetett — hatásos irredenta dala. — Szekszárd város TÁRCA. Hunor búcsúja Magyartól. Arcodba rúgtak! . . . Nehéz szó, ugye ? Ha Meghajoltál: vágjad zsebre, testvéri Békllui hiv a pünkösdi harang, Most látod: vélük templomba mehetnél. ■Hágj utánuk alázatosan s cirógasd meg azt a rúgó lábat. . . Mért is duzzognál? Rejtsd el a tegezt: | Oly istenes a bűnbánó alázat 1 Arcodba rúgtak I ... Nohát, semmi baj 1 Nimród apánk se haragudna érte; Megdicsérné az okosabb fiút, Aki a békét s javulást ígérte. Béktlii hív a pünkösdi harang, Szaladjál testvér: talán befogadnak; A szeatelt kőház ajtaja elé Állj oda szépen, kéregető vaknak I Arcodba rúgtak 1.. . Tízszer, hússzor is, óh, jaj de véres, de sáros az arcod I Neu baj I Az alázatnak fegyverét Te felveszed és megvívod a harcod I Békfllai hiv a pünkösdi harang, Szaladj és csókold azt az illír bocskort; Görnyedj testvér, kazárnak, franknak is, És tflrjed el a mindennapi ostort! Isten veled hát testvér I... Nem Hadúr 1 Nem 1 Á Hadúr az én velem maradjon És szilaj ménem hátán szabadon, Rikoltó, hujrás csatákba ragadjon 1 Bolondság testvér 1... Nálam így marad: Ezrekre rontunk páran, hún vitézek ... Békllui hiv a pünkösdi harang, Loholjál testvér I hátha ők is készek ? I Kezet) 1... Nem I Kezet többé nem fogunk I Én Már örökre a pusztáknak vágok; Ott várnak engem szilaj, keserű, Hadúr-imádó, csavargó pogányok I Kik szélben, tűzben hujráznak velem, Míg egytől-egyig odavesznek . .. Ne mondd Magyar, hogy testvéred vagyok, Mert engem — Hunornak neveznek I Miklós Vitéz. fl pirogok értéke. Irta: Pass László. A kikelet-váró magyarság megint megért egy virágos kikeletet. Még nem az igazit I Azért a mostani kikeletben is van sok, olyan érték, amelyet az igazi, a legszebb, magyar kikelet javára kihasználhatunk. Ez a nagy érték az a sok-sok bájos virág, amellyel a most pompázó természetben teleszórta életünk útját a virágok Atyja. A virág nagy érték az ember életében. Minden emberében, de kivált a balsorstépte, bús magyaréban I Az írás szerint nemcsak kenyérrel él az ember. A kenyér nem pótolhatja bennünk mindazt az erőt, amire szükségünk van az életben. Az életben nemcsak egészségre, nemcsak ellenálló szervezetre, nemcsak az anyagcserén alapuló szervezeti működés életszükségleti cikkeire van szükség, hanem másmilyen erőre is. Első sorban életkedvre, akaratra, kitartásra, reménységre. Ezt a legdrágább étel sem pótolhatja bennünk. Ezeket a lelki erőket az élet szellemi sphaeráiból szívja magába a lélek. Egy ilyen sphaera a „szépség“ világa. A szépségben egy magasabb életharmónia sugárzik reánk. Az élet terhe alatt elfárad, leroskad a legerősebb szervezet is, ha elfogj a lelki ereje, ha nem pótolja azt kedélyápolással. A szépségben ilyen lelki erőt pótló égi manna, ilyen lelki vitamin van, mely az életrobot káros lelki hatásait, a levertséget, fásultságot, CBÜggedéBt, kedvetlenséget feloldja és ugyanakkor nj lelki erőket gerjeszt bennünk. Minden szépségben üdítő, békítő, derítő, éltető hatás van, melytől felvidul, frissebb, fiatalabb lesz a lelkünk minden erejével. A nagy életértékü szépség leggyakoribb hordozója a virág, amely minden embernek nyílik egyaránt. Egy szál virág is, akár a munkás- lakás ablakában f'yilik, akár a beteg szoba éjjeli szekrényén ragyog, akár a bíró asztalán mosolyog, valami derűs, meleg, léleküditő erőt áraszt magából, amely hangulattal, lelki tartalommal tölti meg a lakást, a szobát, az irodát. Csak egy-két szál gyöngyvirág, vagy egy nyíló orgona- ág, vagy csak egy barkás füzfaág legyen a szoba asztalán egyszerű vázában, mindjárt kedvesebb, meghittebb lesz tőle az otthon. A virág, mint a névtelen adakozó, csendben sugározza áldásos hatását, sokszor észre sem véve, de a hatása mindig eleven, mindig eredményes. A virág ereje nemcsak őszinte, üde szépségében, törékenységében van, hanem abban is, hogy ŐBidő óta a legmélyebb, tiszta érzelmek néma tolmácsa. A szerelmes szív virágot ad választott jának. A néma virág többet, szebbet mond a szerelem tényéről, mélységéről, mint a legszebb szó. Ki tadja megmondani, hány szál virág mondta már ugyanazt a szót, hogy „szeretlek!“? Ki tudja megmondani, hogy hány ilyen virágot rejtett már magába egy életen át a sok csattoa imakönyv ? Virágbokrétát ad a kis unoka a nagymamájának születése napján, virágot adunk a betegágyban fekvő szenvedőnek, virágot visz a tanítójának az iskolás gyermek, virággal ékesitjük a harcba indnló honvédek sapkáját s a győzelmi zászlót, virágot Bzórnnk a közszeretetben élő ünnepelt útjára, virágot teszünk szeretteink koporsójára s virágot ültetünk anyánk sirhalmára. A virág az ő ártatlan tisztaságával, bájos, törékeny szépségével hűséges tolmácsa az emberi szívnek. A virág az életszépség incarnátiója, eszményi életerők sugárzó forrása. Fényt, meleget, harmóniát, életet gerjeszt a gond, a bánat, a lehan- goltság, lelki fáradtság és csüggedés
