Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-14 / 3. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928 január 14. SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben Kedvező fizetési feltételek SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG képviseletében: Marfon János, Szekszlrd Bartina-utca 57lb szám pengőt, ebből kifizet 200 P 44 fillér víz- és csatornahasználati dijat, to vábbá 216 P 63 fillér adót, végül 63 peDgő házfentartási költséget, tiszta jövedelműi marad tehát neki a 630 pengőből 151 P 03 fillér. Ez a nyers házbérjövedelem 23 97°/o a, holott más városokban a háztulajdonos tiszta jövedelme a nyers házbér- nak legalább 55—60°/o-a. Nem igényel bővebb fejtegetést, hogy mennyire csökkenik annak a háznak tényleges értéke is, melynek jövedelme a normális házjövedelem felére, illetve egy harmadrészére leszáll. Ezek szerint teljesen tárgyilagos voltam és nem frázissal dobálództam, midőn azt állítottam, hogy a lakás- rendelet kritizált rendelkezése a szekszárdi háztulajdonosokra nézve a méltánytalanság és képtelenség csimbo- rasezóját jelenti. VI. Aki a kérdést -csak úgy felszínesen nézi, azon ellenvetést teheti, hogy a taglalt kirivó hátrányok csak a bérházak tulajdonosait érdeklik s nem egyúttal városunk összes többi ház- tulajdonosait is. Aki azonban valamivel alaposabban megfontolja a dolgot, az ezen ellenvetésre a következő választ kell, hogy adja: a város bérház tulajdonosainak érdekei is valódi közérdek ugyan, (mert a házakat nem szabad elértékteleniteni, mert továbbá egy haladó városban minél több bérháznak kell épülnie s a la kók lekicsinylésének lehetőségét intézményesen kell kiküszöbölni), de a Inellett az igazság az, hogy a szóban- forgó hátrányok spéciéi a hérházak tulajdonosait csak átmenetileg (a lak bérkorlátozások megszűntéig) sújtják erősebben, ellenben a város összes háztulajdonosai örökké ezektől fognak koldulni, ha a baj bekövetkeztét idejében meg nem gátoljuk. A jelenlegi gazdasági viszonyok ugyanis (a pénznek, építési anyagnak és munkabérnek drágulása, — a házak lerongálódása a háborús viszonyok és az egy évtizednél tovább tartó bérkorlátozások okából, — minden közszükségleti tárgy árának emelkedése) a gazdasági élet vastörvényei Dunántúli első RADIO felszerelési vállalat FABIAN SÁNDOR elektrotechnikus Szekszárd, Hitelbank-palota. — Telefon 139. szám fSkészülékek, alkatrészek, akkumulátorok, lámpák nagy rak- V tára. Eladás jótállással 4 havi részletfizetésre. Kérjen árajánlatot szerint szükségképen odavezetnek, hogy a hérház tulajdonosa a bérbeadott lakásért a bérkorlátozó szabályok megszűntével legalább is annyi netto jövedelmet kíván és fog is huzni, mint amennyit béke időben élvezett. Illusztráló például szolgálhat az üzlethelységek bérének alakulása az azokra vonatkozó bérkorlátozások megszűntével, ugyszinte a szabadrendelkezés alá eső lakások bérének jelenlegi mérve is. A bérház tulajdonosa tehát — ha a példánkban felhozott 3 szobás lakásért 200 pengő víz és csatornahasználati dijat keli fizetnie, — a régi 700 pengős lakbér helyett legalább 900 peDgő lakbért fog igényelni és kapni, miáltal hozzájut békebeli 700 pengőjéhez s mihelyt ez megtörtént, a jövedelemcsökkenés kérdése őt to vább nem is érdekli. Amikor azon ban a bérháztulajdonos ekként meg védte magát a viz- és csatornahasználati dij hátrányának egyik részétől, a pénzügyi hatóságok a törvény értelmében nyomban azon álláspontra helyezkednek, hogy a 3 szobás lakás hozadék értéke most már nem a régi 700 pengő, hanem az uj 900 pengő. Mivel pedig a bérbe nem adott lakás adóalapja a bérbeadott lakásokkal való összehasonlítás utján állapitta tik meg, ettől fogva Szekszárdon minden 3 szobás lakás adóalapja 900 peDgő lesz és nem a régi 709 peDgő (a 4 szobás lakásé 1100 pengő1' és nem a régi 850 peDgő és igy tovább), tehát azon lakásoké is, melyekben a tulajdonos maga lakott és lakik. Nyilvánvaló tehát, hogy ha Szekszárdion a viz és csatornahasználat dija a ház adóalapjából le nem vo natik, — tehát az esetre is, ha e dijakat az uj lakásrendelet értelmében a vároB részére a háztulajdonos fizeti és nem a bérlő, — úgy az összes szekszárdi házak adóalapja a már ismertetett óriási mérvben emelkedik. VII. Vázolom pár szóval azt a jogi jelleggel bíró kérdést is, hogy mi volna a baj megszüntetésének módja. Magától értetődik persze, hogy ez a baj annál nagyobb, minél magasabbak a vizdijak, miből egyúttal az is következik, hogy maga a város is köteles — ha a kellő előrelátást el nem akarja hanyagolni — e dijak lehető leszállításával a bajok enyhítésére közreműködni. Hogy e dijak miként volnának leszállithatók, annak taglalása kívül esik e cikk keretén. A megoldás — ha csak törvényhozási intézkedést nem sikerülne ki- I eszközölni — ezidŐszerint valószínű- j leg csak ideiglenes lehet, melyet a lakbért korlátozó szabályok megszűntével váltana fel a végleges megoldás. A megoldás tartalmilag abban állana, hogy az uj lakásrendelet mó dositásával és a megelőző lakásrendelet II. alatt ismertetett idevágó rendelkezései lényegükben való visz- szaállitásával az a jogszabály volna koDstituálandó, hogy mindazon városokban, melyekben a vízvezeték és csatornázás a háború után létesült, a víz- és csatornahasználati dijat (vagy legalábbis annak az alapbér 4e/o-át meghaladó részét) bérleti lakásoknál és üzlethelyiségeknél a vá ros részére nem a tulajdonos viseli, hanem a bérlő (kitől persze ezt a tulajdonos a város részére beszedi). Amit ugyanis a bérlő a város részére köteles fizetni, az nem bér s igy nem számit az adóalaphoz. Ez a megoldás mégcsak nem is méltánytalan a lakásbérlőkre (az üzlethelyiségek bérlői szempontjából nem is kell a méltányosság kérdését felvetnem, mert ezek a háztulajdonos szabad bérmegállapításánál fogva úgyis viselni fogják a viz és csatornahasználati dijat) — Eltekintve Ugyanis attól, hogy a lakások bére — akár a szabad rendelkezés alatt álló lakások béréhez, akár egyéb közszükségleti tárgyak árához hasonlítva is azt —- aránytalanul alacsonynak .jelentkezik s ez vidéki városokban mg sem indokolható: nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ezek a jelenlegi alacsony bérek is az 1917. évi lakbérek után számítódnak s igy e lakbérekben — hisz 1917-ben Szekszárdon még nem volt vízvezeték és csatornázás — a viz és csatornahasználat ellenértéke bent nem foglaltatik. De még ha a kívánt megoldás időlegesen (t. i. a lakbértkorlátozó rendelkezések megszűntéig) valamelyes méltánytalanságot is jelentene a szekszárdi lakások bérlőire, a megoldásnak akkor íb okvetlenül és minden körülmények közt be kell következnie, mert a kisebb érdeknek meg kell hajolnia a nagyobb érdek érvé nyesülése előtt és pedig nemcsak politikai szempontból, de az igazság súlya szempontjából is, már pedig Szekszárdon legalább ezerszer akkora közérdeket jelent az, hogy a város összes háztulajdonosai más városokban nem létező horribillis adótöbblettől meneküljenek, mint aminő köz érdek az, hogy vidéken a lakások bérlői az ő amúgy sem indokolt pri vilegiumukat esetleg egy-két évvel tovább is élvezzék. Ezt a gondolatot ■ juttatja kifejezésre az uj lakásrende- J let ama rendelkezése is, melyszerint I a népjóléti minisztérium vidéki váFOGKRÉM a fogakat hófehérré tisztítja és romlásukat erélyesen meggátolja. Kapható: 1082 a GARAYdrogériában. JOSS É8 LÖWEHSTEIH B-T. „OROSZLÁN“ VÉDJEGYŰ GYÁR LELTÁRI KÉSZLETÉBŐL nagyobb mennyiségű női és fépfi ffehénnemüeket engedett át nekünk, melyeket lényegesen a forgalmi áron aliil árusítunk. Férfi puplln tat Eddig P 18.Host ........ P 12.PI RNITZER József és Fial. Szekszárdon. Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb divatáruháza. Hol hímzett injtH Eddig p 4»~ H S HOSt. tiii P 2. fosokban a lakások szabad forgalmát azonnal helyreállíthatja, ha annak nincs közérdekű akadálya. Bár álláspontom nyilvánvalóan helyes, a tárgyilagosság szem előtt tartásával és éppen a vitattam közérdekre való tekintettel el kell ismernem, hogy a proponált megoldás keresztülvitelénél magasabb állami érdekből a közhivatalnokra nézve kivételt kell tenni. E kivétel — hogy az a szem előtt tartott célt meg ne hiúsítsa — akként volna keresztül viendő, hogy a viz- és esatornahasz: nálati dijat a bérlő közhivatalnok is fizeti a város részére, de viszont a közhivatalnok által a háztulajdonos részére fizetendő házbér összege akként redukálandó, hogy e házbér és a város részére fizetendő dijak ősz- szege a közhivatalnok által élvezett lakbért meg ne haladja. Az ismertetett ideiglenes megoldás a lakbérkorlátozó rendelkezések meg szüntével (mert ekkor már nem fo rogna fenn annak veszélye, hogy a városi szabályrendelet egy országos rendelettel ellentétbe jön) nyilván minden nehézség nélkül véglegesíthető lesz a város vízvezetéki és csatornahasználati s zabályrendelet ének oly rendelkezésével, mely szerint a bérbeadott lakások és üzlethelységek viz- és csatornahasználati diját a város részére a bérlők fizetik, kiktől persze ezt a város részére az adminisztráció egyszerűsítése céljából a háztulajdonosok szedhetik be. Ezen időpontban persze már az összes bérlőknek mindegy, hogy a díjakat' a város részére tartoznak-e fizetni, avagy a tulajdonos részére. Befejezésül egy szubjektív megjegyzést teszek. Bizalommal viseltetem energikus polgármesterünk iránt, ki a város polgárainak érdekét a legnehezebb körülmények közt is érvényesíteni tudta. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy ezt az igazán fontos és nem könnyű kérdést is meg fogja oldani, mert nem szokott adós maradni ígéretei beváltásával. — Ezen igazmondó cikkemet pedig a több szem többet lát elvénél fogva sem i fogja rossz néven venni. 0r. Gulyás József. L ■■■
