Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-01 / 1. szám

1928 január 1. TOLNAMEGYEI UJSÄG 3 I Mielőtt festményeit és csalidi fény- 1 képeit bekereteztetné, ne mulassza el - megtekinteni BELASITS ISTWÁM w . szekszArd, oarav-tér I í I leflufabb I mintájú^ képkereteit j í i I Szolid áraki Pontos kiszolgálási | Esküvői ajándékokban dns választék. | Épület- és egyéb üvegezést elfogad. a jövendő legfontosabb feladatának s mivel e téren az igazság mellettünk van, hiszem is, hogy az 1928. esztendő még több értékes barátot szerez ne­künk. Szellemi többtermelésünk aggodal­masan növekedik; ha iskolázott és végzett ifjúságunkat elhelyezni nem tudjuk, úgy kulturfölényUnk is meg­bosszulhatja magát. Addig is tehát, mig a bek ere vízié változást hozhat, az államokkal, de főként az utód­államokkal az 1928 ban tervezett megállapodásaink és szerződéseink során látnám szükségesnek e fontos kérdés barátságos rendezését is. Jel­lemzően világit rá, bár ugyan más oldatról az állás és munkanélküli­ségre órffy Imre képviselőtársamnak e lap hasábján megjelent komoly figyelmeztetése, amellyel magam is minden tekintetben egyetértek. (Lásd a T. U. 52. számában). A politikai és gazdasági konszoli­dáló fentartása és további kiépítése légyen az ujesztendőnek is komoly pregrammja, amelyben találja meg a mi ősi Tolna vármegyénk is — mely úgyis sokáig ette a múltban az ellen zék mostoha és keserű kenyerét — igazságos és jogos igényeinek méltá­nyos kielégítését. Dr. Klein Antal a tolnai kerület országgyűlési képviselője. A megpróbáltatások és szenvedések hosszú és áldozatos esztendői után vájjon jön e egy jobb kor ? A zord, hideg, ködös, havas év­szak után jön-e a tavasz, a kikelet, az élet? Ilik or lesz vége a szomorú magyar télnek ? —------------------------------------------------------------------------------------------j Minden rádióbarátnak Jó vételeket kíván az ' 1928. ÉVRE Fábián Sándor spec, rádlócés Szekszárdon, Hitelbank-palota (a nagylrafik mellett). Telefon 139. oz. S az agyoncsigázott magyar nép- I nek lesz-e még tavasza ? E kérdés űz, hajt! E kérdésre kér választ a sok szenvedő magyar ! Minthogy e zord tél utáni tavaszt a politikai magvető van hivatva elő­készíteni, — a politika helyeB vagy helytelen, kellő időben és módon el­végzett munkájától függ, hogy az elvetett mag csirázik-e, kikel-e és meghozza-e az uj, várva-várt ter­mést. Az 1928 iki esztendő politikai és közgazdasági tekintetben minő ter­mést ígér? Erre kér választ a Tolnamegyei Újság. A magyar földnek immár 6 éve előmuokása, magvetője gróf Bethlen István. Kétségtelen, hogy nagy, nehéz mnnkát végzett. E'gazosodott, gyomos földet vett át örökségül, amelybe bármilyen tiszta magot vetett: egyszerre nem terem­hetett benne tiszta, nemes szem. De azt mindenkinek, még ellen­ségnek is el kell ismerni, hogy dere- kas mnnkát végzett. Az kétségtelen, hogy még nem sikerült teljesen kiirtani a gazt. De erre kell és fogunk törekedni mindazok, kik népünk bizalma folytán erre kötelesek vagyunk. Külpolitikai tekintetben mit vár­hatunk ? Bizton hiszem, hogy a jövő év nemzetünk számára ha még nem is hozza meg a pozitív eredményt: a trianoni béke revízióját, de erős lép tekkel viszi előre és gyarapítja a revízió kü földi erőtényezőit. Erről gondoskodnak maguk az ellensé­geink. ök a mi külügyminisztereink. Az erdélyi események: a nagyváradi, kolozsvári brutalitások, a felvidéki magyarüldösések a leghatalmasabb kü ügyminiszteri intervenciók. Em­beri tulajdonság, bogy a gyengébb, az elnyomott, az üldözött oldalára áll a részvét. De azoofelül hatalmas vészkiáltások : S. O. S. jelek, amelyre kell, hogy fölfigyeljen a müveit kül­föld. A nyáron künn jártam Páris ban. Az interparlamentáris konferen­cián. Ott szerencsés voltam hat kép­viselőtársammal egyetemben üdvö­zölni lord Rothermere-t, a mi legjobb barátunkat, igazságos ügyünk leg erősebb harcosát, ki akkor London­ból átjött Párisba és fogadott bennün­ket. Az ő szavaiból, az ő táborából és harci- eszközeiből meggyőződést szereztem arról, hogy ő igazságos ügyünknek olyan fanatikusa, ki nem nyngszik, mig diadalt nem arat. Elválásunk alkalmából búcsúszava esküszerü: „Uraim t Két fiamat vesztettem el a világháborúban. Nekem mint apának e kimondhatatlan fájdalmát tetézi még a tudat, hogy az önök nemzetén ilyen súlyoz igazságtalan­ságot követtek el. A britt fiuk nem azért harcoltak és estek el. Vegyék tudomásul és vigyék haza üzenetemet, hogy addig nem nyug­szom, mig az önökön elkövetett sérelem nem reparáltatik!“ E szavakat oly meggyőzően, olyan szeretetteljesen mondotta, hogy köny- nyékét csalt szemünkbe. És azóta is mindenütt és minden­kor hirdeti ügyünk igazságát: Euró­pában és Amerikában; szóval és tollal, társadalmi utón és politikai téren, hogy hatása és eredménye nem maradhat sókáig kétséges. Szembe fordul hazája ‘kormányá­val, mely irtózik a békék revíziójá­tól és Lloyd George mellé áll, ki nyíltan és őszintén beismeri, hogy félrevezették a Páris körüli békék meghosatalakor és ép esért ő is el­ismeri a békerevizió szükségességét. Külpolitikailag e két hatalmas, aktív tényezőn kívül: az igazságért mm vétele, cserélése, 925 fonása és eladása minden kivitelben o BAtoszékI GyapjafonődűiniB. Eladás nagyban és kicsinyben tudatosan és fanatikusan harcoló lord Rothermere és a gazságukért minden brutalitásra kész kisantantnm kívül természetesen mi sem marad­hatunk passzívak. A meglévő kü’földi barátainkkal jóviszonyunkat mélyíteni és azonfeltf njabb barátokat kell szereznünk. Nyíltan bevallom, itt a németekre gondotok. Németbarát vagyok. Érzel­mileg is, de érdekileg is. Párisi utam . is meggyőzött erről. Franciaország soha nem lesz barátunk. Németország ellenben volt is és lesz is. Francia- országé lehet' a jelen: a rövid jelen, de Németországé lesz rövidesen a jövő és pedig a hosszú jövő. Franciaországban állandóan figyel­tem az utcát, a gyönyörű tereket, parkokat. Nincs ott jövő! Nines gyermek. Nincs gyermekzaj. A csend a halál. A gyermekzaj az életi E lenben Németországban a „Kin­dergarten ekw hangosak a gyermek- zsibongástól, amely a jövőt, az életet jelenti. Ettől a német gyermekzártól retteg a francia, mintha csak a 48-es ágyuk dübörgését hallaná! Érzi iá szomorú jövőjét és azért védekezik olyan őrült módon! De végzete el­maradhatatlan 1 A Rajna megszállása, a rsjnamenti hires, régi német lovag- várakon a francia zászló, nem segít. Csak sietteti a Végzetet. A meg­szállás dacára a Rajna mindkét ol­dalán olyan lüktető német élet, olyan fantasztikus forgalom, vasműnk» folyik, amely kápráztató! A német fejlődő nép, a francia dekadens faj! Németország megnyerése szá­munkra életbevágón fontos érdek. A másik kettőre sít mondja a kocsis, hogy tavalyi borjú. A vén tehén hátán egy kis tehén nyugodtan keres­gél a nagy bundában élelem után. Est is most látom elóssör életemben. Kimegyünk a nagyerdőből és egy darabig alacsony sűrűk köst hala­dunk és pedig ügetésben, mert a szakértő kocsis szerint ezekben ilyen­kor nincs nagy vad, az félti a bun­dáját a nedvességtől. Negyedórái ügetés után elérjük az erdészlakot, onnan az erdőőrt elküldjük, hogy szedjen karácsonyi szobadíszül örök­zöld vadpuszpángot és egy jó mászó gyerek segítségével szerezzen a közeli fekete nyárfákról fagyöngyöt. Azalatt még egy körutat teszünk a völgyben elterülő nagy fenyvesben. Mindenfelé sok a szarvascsapás, közte néhány igen erősé is, de szarvas sehol sem látható, özet látunk néhányat, de főleg rengeteg a fácán. A fenyők alatt, ahol kevés a hó, 10 es, 12-es csoportokban kaparnak a száraz lomb között, némelyik oly közel van, hogy ostorral rá lehetne vágni. Itt a sötét alapon nem jön eléggé érvényre a ka­kasok gyönyörű színe, de később érin­tetlen világos helyen öt darab kakas pompás képet nynjt, amint a nap rá­süt femcsillogásu vörös és zöld tollaza­tukra. Egynek fehér gallérja is van. Egy fiatal fenyvesben kiválasztjuk a legszebb példányt karácsonyfának és a sarágtyába helyezzük, azután visszamegyünk az erdészlakhoz, ahol a haragos zöld, pirosbogyós puszpáng- csokrok és a fehérgyöngyös, fakó- zöld fagyöngycsomók is a karácsonyfa mellé kerülnek a saráglyába. A nap fénye aranyból már ezüst­színűvé változott, amint téli rövid pályája után sülyed lefelé, hogy el­bújjon a valósággal orgonavirágszinü erdős hegy mögé, amelyből már emel­kedik felfelé az esti kőd. Mi is a falu felé fordítjuk szánunk rudját, a kocsis felrakja a csengőket és vig csilingelőssel siklunk lefelé a faluba, ahol a kipirult arcú, télisapkás ród-'“ lizó gyermekek csilogó szemmel mutogatnak a saráglyában levő kará­csonyfa felé. • Meleg Bzobában kész a tea, azután előáll az otthoni szán és mire telje­sen besötétedik, már a házi tűzhely­nél mesélem el a felejthetetlenül szép nap részleteit. Kint feltámadt a szél és csodálatos módon a ház déli oldalán rázza az ablakokat. A hőmérő higanya lassan emelkedik. Ugylátszik, az utolsó szép téli napot csíptem el, de az aztán igazán nagyon szép volt. Az újévi dij. (1872.) Irta; Haeffler István. Októbervégi éles szellő teregette le a tüzes bort termő venyigék sárga­piros leveleit, fioom ködpára ereszke dett az öreg Bartina lankás pásztóira, ahova a felső vég alacsony házai ka­nyargósán beletámaszkodtak. A vármegye székvárosát nagy ese­mény forgatta ki rendes kerékvágá sából; Patay Ede, az egyékbént szelíd és vidám postamester reggelre szivén lőtte magat, pedig vőlegénysorban volt a kedvelt és jómodora fiatal­ember. András bácsi, a város egyetlen levélhordója, főnökének váratlan halál­esete folytán valamely veszedelmet sejditett önmagára nézvést. Korábban jeles mester vala ő a sárközi kunmagyar menyecskék sárga meg piros szattyánból való kackiás rámás csizmáinak megkészitésében, eladdig, amíg a föléje kerekedett még jelesebb Rák nemzetség innen ki nem szorította. Ekkor csapott fel az öreg levél- hordónak és ezt a hivatalt körül­tekintő fölényességgel és finom tapin­tattal töltötte be. Ügyeskedő pislo­gással adott le olyan levélkéket, mik nek megpillantásakor fülig pirultak az eladó hajadonok meg egyéb sze­mérmes kisasszooykák, kiknek eset­leg az ablakon át, vagy fürge csala­fintasággal csúsztatta kezükbe aa egy ezüst piculát biztosan behozó leveleket. És es a bizalmas jövedelem most egyszerre meginogai látszott, mert aa urak azt beszélték, hogy mezt már állami less a postahivatal. Mint mondani szokták: főzte az öreg a taplót, miközben meglátogatta Fehér Ferkó erófos eszü komáját, akit éppen baktat présházában talált borfejtés közben. — No Ferkó, nekem alighanem befellegzett az árgyélusát, mert gyűl az állami postahivatal és vele az uj levélhordó.... — A’ még nem bizonyos komim, de, hogy ettől a vörös bortul jobbam forog az ész, azt elhiheted komám — mondta a Ferkó ... — Dejszen az urak sok mindent előre tudnak, hogy leszek én az idei újévi,dijammal, ha most kitaeznek?... —' Hogy leszöl ? Haha 1 E mész az öreg főjegyző úrhoz, aztán megkéred, hogy írjon egy szép verset — azt azután nyomtatásban kihordod — föl­szeded a pénzt, a másik meg nyal­hatja a száját, komám!... Ebben megállapodván, tovább isse­FOGAK fogsorok, aranyfogak, foghúzás, fogtömós, törött fogsorok javítása azonnal — elsőrendű anyagból Mautner fogtechnikusnál Szekszárdon, Szetessard Szálló“ mellett — TELEFON 107 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom