Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-06 / 19. szám
X. évfolyam, 19. szám. Egyes szám ára 30 fillér. * Szekszárdi 1928 május 6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. mrkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám éra: 30 fillér. ■lőHzetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap Megjelenik Minden szoMbaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hitelviszonyok. Irta : Dencz Ákos min. tanácsos, orsz* gyűl. képviselő. Általános a panasz a hitelviszonyok kedvezőtlen alakulása miatt. Pénzünk stabilisálódása ntán a feszültség, amely e téren fennállott, lassan engedett, később azonban külföldi hatásra, különösen a német pénzpiacon leját- szédott események miatt, ez az enyhülés megakadt, tovább nem fejlődött. Ás emelkedő gazdasági konjunktúra, a nagy verseny, zálogleveleink elhelye* zésének több hónapig tartó stagnálása már a mait év tavaszán a kamattételek emelkedésére vezettek. Belföldi tőke- szegénységünket a külföldről beáramló jelentékeny hosBzu- és rövidlejáratn hitelek jótékonyan kiegészítették és elősegítették a fokozódó termelés hitel- szükségleteinek kielégítését. A Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint az elmúlt évben hosszú lejáratú kölcsön alakjában körülbelül 240 millió pengő, rövidlejáratu hitel formájában pedig mintegy 180—200 millió pengő vétetett igénybe. Ez a nagyfokú eladósodás, amely szerves összefüggésben van a külkereskedelmi mérlegünk passzivitásával, arra int, hogy az adósságcsinálással legyünk óvatosak és a külföldi kölcsönöket, lehetőleg jövedelmező befektetésekre, hasznos beruházásokra vegyük igénybe. Reméljük, hogy a múlt év őszén kezdeményezett takarékossági propaganda tovább folytatódik és nemcsak a fogyasztó közönség mérsékli luxusigényeit, hanem az ipar és a kereskedelem is figyelembe fogja venni azt, hogy már több mint 9 éve kiszakadtunk a monarchia 53 milliós fogyasztó területéből, amikor a közös vámterületről való megrendelésnek nem volt olyan jelentősége, mint most van. A mai vámhatárok között más az osztrák és a cseh import súlya és utóvégre nem kell okvetlenül mindent Bécsből, vagy Prágából rendelni. A mostani magaB kamattételek miatt elsősorban mezőgazdaságunkat fenyegeti krízis. Az olyan drága pénz, amelyet különösen a vidéki takarék- pénztárak, váltó ellenében bocsátanak gazdáink rendelkezésére, versenyképes, racionális termelés céljaira alig alkalmas. A legalább 9—9*5°/o-ba kerülő, hosszúlejáratú jelzálogkölcsönök is csak a legnagyobb óvatossággal vehetők igénybe, ha csak a gazda eladósodni nem akar. A mi kamatviszonyaink alakulására természetesen a nemzetközi pénzpiac is befolyással van. A nemzetközi kamatviszonyok az évi átlagban csökkenő tendenciát mutatnak. Igen érdekes ennek a jelenségnek megfigyelése a világ legelső pénzpiacán, a newyorki értéktőzsdén. A newyorki átlagindex, amely tiz legelsőrendü vasút, tiz másodrendű vasút, tiz ipari vállalat és tiz közüzem kötvényeinek árfolyamát regisztrálja, 1926 elején i 93 82-őn, 1927-ben és 1928 elején 99-48 on állott. Érdekes szimptóma, I hogy a hosszúlejáratú hitelpiac olcsóbbodása, amely rendesen ipari depress- szió idején jelentkezik, az elmúlt évben, amely Amerikára nézve aránylag igen kedvező gazdasági év volt, tovább folytatódott. A jelek arra mutatnak, hogy az amerikai bankok is mindinkább megbarátkoznak a haszon csökkenésével. Egyébként szinte félelmetesek azok a számok, amelyek az amerikai tőkepiac teljesítő képességéről nyilvánosságra jutnak. Az Egyesült Államokban 1920-ban az összes 'tőke- kibocsátás 3*6 milliárd dollárra rúgott, 1922-ben már 4*3, 1924-ben 5*6, 1926 ban 6*3,1927-ben pedig 7*7 milliárd dollárt tett ki. Ezekből bennünket elsősorban azok a tőkekibocsátások érdekelnek, amelyeket az Egyesült Államok a külföldnek nyújtottak. E kibocsátások összege 1920-ban még körülbelül 400 millió dollár volt, 1924-ben már meghaladta az 1 milliárd dollárt, 1927-ben pedig 1*5 milliárd dolláron is felül emelkedett. Amerikával szemben természetesen az angolok folytatnak szívós küzdelmet korábbi világbankárszerepükért. A múlt évi szénkrizis óriási bajait az angol piac már nagyjában kiheverte és igy tőkét exportálhat. Amíg ez az angol tőkeexport 1920—1922-ben megegyezett a newyorki exporttal, addig az utolsó 3 évben a newyorki börzén több mint kétannyi külföldi kölcsönt bocsátottak ki, mint Londonban. Reméljük, hogy e két hatalmas tényező versenye a külföldi kölcsön feltételeinek további olcsóbbodásához fog vezetni. Az európai pénzpiacok között mi- reánk a németországi pénzpiacok vannak legnagyobb hatással. Tudjuk, hogy a kamatszint 1926-ban csökkenő volt, ami 1927-ben nem folytatódott, mivel igen erős pénzszűke jelentkezett. Ezért a Reichsbank az 5% os kamatlábat 1927-ben 6>-ra, majd 70/0-ra volt kénytelen felemelni. A berlini napi-, havi*pénz, lombardkamatláb és áru váltó évi „ átlaga egy óv alatt 5‘6°/o ról 6 *2°/o-ra emelkedett. A német gazdasági élet lendületes konjunkturális évre tekinthet vissza. A német konjunktúrakutató intézet ugyan odanyilatkozott, hogy a német gazdasági aktivitás maximumát nemcsak elérte, hanem a folyó év februárjában ezt a maxiumot túl is lépte. A jelek arra mutatnak, hogy erős rázkódtatástól nem kell tartanunk és a már meglevő gazdasági feszültségek lassú levezetése várható. Hazánkban a Magyar Nemzeti Bank a 6%-os bankrátát az egész évben tartotta. A Jegybank általában több, mint a felével megnövekedett váltó- állománnyal rendelkezett a múlt évben és a magánbankok is jelentősen meg- duzzasztották a váltótárcáikat és az adósok számláit. A Jegybankkal szemben felpanaszolják, hogy közvetlen benyújtásban nem honorálja a gazdaváltókat, ellenben a legkisebb kereskedőnek isj ha az bejegyezett cég, közvetlenül nyújt hitelt. Tény az, hogy abankstatutumok szerint a Jegybank általában csak olyan váltót számítolhat le, amely kereskedelmi üzletből származik, legkésőbb három hónapon belül fizetendő és rendszerint három, de legalább két, a banknál fizetésképeBnek ismert, kötelezett aláírásával van ellátva. A Jegybank gyakorlatában alig fordul elő az, hogy cég közvetlenül nyújtson be váltót, azt mindig pénzintézet mutatja be, mivel a girans, rendszerint, pénzintézet. A Jegybank mező- gazdasági célokra kivételesen 3, de legfölebb 6 hónap alatt fizetendő váltót is leszámitol, ha a váltókötelezetteknek legalább egyike mezőgazda. A gyakorlat tehát egy-két kivételtől eltekintve mind a két esetben ugyanaz, ha a forma más is, a lényeg azért mégis egyezik. Hiteléletünk konszolidációját szolgálnák kétségtelenül az illetékes pénzintézeti vezető-körök, ha a pénzügyminiszter ur bölcs tanácsát mielőbb megszívlelnék és fúziók utján járulnának hozzá magának a hiteléletnek megjavításához. Bécsben például a vezetőbankok számát négyre redukálták, amely körülmény Bócs kétségtelenül még mindig igen jelentékeny bankári tevékenységének megerősödésével járt. Meg vagyok győződve, hogy a pénzügyminiszter ur nálunk is mihamarább megtalálja a módját annak, hogy közgazdasági életünknek ezek a fontos tényezői — autonómiájuk íen- tartása mellett —’olyképen állíttassanak be a hitelélet szolgálatába, hogy úgy a bel-, mint a külföldi közvéleményt egyaránt kielégítsék. A szekszárdi képviselőtestület első közgyűlése. Május elsején délután fél 5 órára hivta össze Szévald Oszkár alispán Szekszárd rend. tan. város most megválasztott képviselőtestületi tagjait az alakuló ülésre. Az alispán meleg szavakkal üdvözölte az képviselőtestület tagjait és annak a reményének adott kifejezést, hogy a mostani nehéz időkben, amikor az alkotó munkára minden józanul gondolkozó embernek egyesülni kell, a város minden rétegét magában foglaló képviselet személyeskedéstől és szenvedélyességtől mentes módon, a tisztviselői karral kellő egyetértésben, a megkivántató nyugodtsággal és higgadtsággal fogja a város ügyeit intézni. Abban a biztos tudatban, hogy az uj képviselőtestület működéséből származó egyetértés az ország újjáépítéséhez oly szükséges termelő munkát fogja eredményezni, Isten áldását kérte a város képviseletére. A megalakulás. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a választási aktusról felvett jegyzőkönyv felolvasására hivta fel az alispán dr. Os. Papp Jenő tanácsnokot. A jegyzőkönyv részletesen beszámolt a hat választókörben lefolyt szavazásról, majd publikálta az újonnan választott városatyák névsorát. A választási aktus ellen kifogás nem emeltetvén, az alispán a városi képviselőtestületet megalakultalak jelentette ki. Tisztújító szék következett ezután. Az alispán pályázatot hirdetett a törvény értelmében felállítandó hivatásos városi tűzoltóság tüzoltótissti állására. A beérkezett kérvények elbírálására alakult kijelölő választmányba Szeghy Sándor, Perger István, André István és Vesztergombi József képviselőtestü* i leti tagok kiküldetvén, a választmány | tanácskozásának idejére a közgyűlés | fölfüggesztetett. A folytatólag meg- j nyitott gyűlésen az alispán bejelen- I tette, hogy a tüzoltótiszti állásra Dózs Sámuel szigorló mérnök és Hiverth József ny. máv. főtiszt pályáztak. A választmány a kérvényekhez csatolt iratok áttanulmányozása alapján egyedül D4ss Sámuelt jelölte, akit a közgyűlés egyhangúlag meg is választott. Az eskütétel után kezdetét vette a tulajdonképeni első közgyűlés, amelynek tárgysorozatán 27 ügydarab, köztük a város fejlődését annyira előmozdítani hivatott Séd szabályozási munkák vállalatba adása szerepelt. A tárgysorozatra való áttérés előtt vitéz Vendel polgármester emelkedett szólásra és melegen megemlékezvén arról, hogy a mandátumát betöltött képviselőtestület a kitűzött programúiból. a legtöbbet és a legfontosabbakat megvalósítva mindenkor az általános, a nagy közérdeket, mindenkivel szemben ennek a városnak az előnyét tartották szem előtt: szívből jövő köszönetét mondott önzetlen munkásságáért annak a képviselőtestületnek, amely részese volt a boldog Nagymagyarországnak, megérte az összeomlást, de a helyzet komolyságának és a helyes ut és mód felismerésével egy vérzivataron át Szekszárdot a kulturális, gazdasági fejlődés és a szociális nehézségek megoldása terén előbbre segítette. Majd igy folytatta: Ezen és a jövőben összeülő képviselőtestületeken múlik, hogy az előterjesztett javaslatokból mennyit akceptál. Mint a múltban tettük, úgy a jövőben íb . azért állunk elő* bizonyos, a város gazdasági fejlődését^ kulturális előrehaladását előmozdító javaslatokkal, mert ezen munkásságunkkal is a földre tepert magyar nemzet talpraállitását, a mai kor müveit népei közt való megállhat^- sának biztosítását gondoljuk és akarjuk szolgálni, a még mindig folyton jelentkező szociális bajok nehézségeit orvosolni.
