Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-31 / 14. szám
1928 március 31. TOLNAMEGYEI UJSÄG 3 Qh&nesJzjeclórvernérrá minden oeoóé hülön megkér* clezrn hogy miit/ háoé/ióéLe> = bőé óhcyé Czéd a/z ériei/nes háaxasszony btf&e&ßften "Valódi fmnthroé a bóod/ciná/óOaí "bén. C&a/2 cübbor Udos <xó » baji. hogy háoéja mindig édeni. »s egész Ház mindvégig osztatlan figyelemmel kisérte és befejeztével melegen üdvözölték. A „MAtlSz“ kulturdélutúnlo. Rendkívül nagy várakozás, még a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg a 9MANSzu március 24 iki kulturdélutánját és dr. Chol- noky Jenő budapesti egyetemi tanár, nagyhírű geográfusunk Kínáról tartandó előadásának vonzó ereje a zsúfolásig töltötte meg a megyeház nagytermét, túlnyomó részben hölgyekkel, de a férfi-nem is jelentékeny számban volt képviselve. Jankó Ágostonné, mint a MANSz helyi csoportjának elnöke, előkelő finomságú, kedves szavakkal nyitotta meg az ünnepi hangulatú délutánt és melegen üdvözölve az illusztris vendéget, felkérte őt előadása megtartására. Akik sokat vártak, valóban nem csalatkoztak. Az érdekes megjelenésű nagy tudós galambfehér külseje oly fiatalos derűt és temperamentumot takar, annyi pajkos humort áraszt magából s annyira mentes minden komoly nagyképűségtől, hogy már ez maga is csodálkozást keltő meglepetés számba mehetett. Nemcsak kiváló, de elsőrendű mestere annak, hogyan kell a száraz tudomány mogorva magaslatáról a leggyengébbekhez szeretettel leereszkedni és egy másfélórás előadáson át azok színvonalán meg is maradni. Igazán egy percig sem fárasztotta hallgatóságát szaktudásának oly köny- nyen unalmassá válható adatkincsei és megállapításaival és a tudomány Előző számunkban röviden jeleztük, hogy fenti szövetség rendezésében nagyobbszabásu alpesi-vidéki gazda vármegyénket is meg fogja látogatni, hogy az itteni állattenyésztést és gazdálkodási rendszert tanulmányozzák. A kirándu'ó társaság dr. Kukuljevic József keszthelyi gazd. akadémiai tanár vezetése mellett elő szőr megtekintette a budapesti tenyész állatvásárt és a budapesti nevezetességeket, a budafoki áll. borpincét, továbbá a mezőhegyesi áll. birtokot és 27-én este 7 órakor érkezett Szék szárdra. - Tolnán báró Fiáth Tibor várm. gazd. egyesületi elnök képvise létében — aki betegsége miatt akadályozva volt — Knefély Ödön szállt be a vonatba fogadni az alpesi gazdavendégeket, szives szavakkal üdvözölve őket. A szekszárdi állomáson vitéz Vendel István polgármester fogadta az érkezőket a magyar vendégszeretetet kifejező szavakkal, melyeket Boross Zoltán tolmácsolt német nyelven. Kocsikon mindenki a szállására ment, amelyeket Szék szár d vendégszerető közönsége bocsájtott rendelkezésükre. Az elszállásolás gyors és nehéz mun kájában a szekszárdi reálgimnázium cserkészei segédkeztek, ismert ügyességükkel és készségükkel kalauzolva a 22 főből álló társaság tagjait, akiknek sorában láttuk Dr. Hans Peter egyetemi tanárt, az osztrák földmive- légügyi minisztérium képviselőjét, Habersatter, Ott, Grossauer nagykomoly tógáját — szelíd jóakaratból közönsége iránt — mindvégig mellőzve, művészi fesztelenséggel mozgott a játékos gyönyörködtetés igéző pongyolájában. Akár csak egy szép primadonna, aki tudja magáról, hogy kiöltözkodés nélkül, pongyolában is szép és élvezetes. A hallgatóság gyakori, hangos tetszésnyilvánitással hálálta meg és mohón szürcsölte a régi iskolaévek, a föld- és néprajzi órák emlékmaradványainak a felfrissítését, melyek most a messze földet bejárt tudós személyes élményeinek élénk- szinü és erőteljes aláfestésével elevenedtek meg előtte. Sajnálatos csupán, hogy nem állt módunkban az érdekes élmények diapozitív képeit is élvezhetni s még sajnálatosabb, hogy ettől a tudós azon hiedelme fosztott meg bennünket, hogy Szekszárdon nincs meg felelő vetítőgép (?), holott hiszen már huszonöt év előtt is négy ilyen gép állott városunkban rendelkezésre! . . —n. birtokosokat, Buttinger főtisztelendő és W eg warth jószágk ormányzókat, Pitter állattenyésztési felügyelőt, Hornich tanárt, Flucher szövetségi igazgatót, valamint gazdákat és kisebb birtoko - sokat. Este 8 órakor a Szekszárd-Szálló éttermében v. Vendel polgármester vendégül látta vacsorára a város névé ben a társaságot, amely vacsorán részt vettek Jankó Ágoston főispán, Szévald Oszkár alispán, Hagymássy Zoltán dr. vármegyei főjegyző, báró Jeszenszky Andor és Knefély Ödön a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnökségének képviseletében, Kiss Lajos apátplebános és még számosán a város notabilitásai közül. A vendégeket Jankó Ágoston főispán üdvözölte német nyelven, rámutatva arra, hogy bár politikailag ma. el vagyunk különítve, de a múlt, a háború közös szenvedései és a kö zös megcsonkítás, valamint gazdasági vonatkozások, mint barátokat tart össze és mint ilyeneket, a legszívesebben látjuk. Majd dr. H<ms Peter, az osztrák földmivelésügyi minisztérium képviselője szólalt fel a barát ságos együttműködés szellemében és kifejezést adott azon felfogásának, hogy a mezőgazdaság érdekei mindkét államnál ugyanazok és ennek révén ismét szorosabb kapcsolat köt- két össze bennünket. — Majd Grill kisebb birtokos szólalt fel, végül Muchsel birtokos magyar nyelven ■ mondott igen jól felépített beszédet, | me'yben a magyar nép lovagiasságé’ ról, vendégszeretetéről elragadtatással szól és biztosította a magyar népet arról, hogy az osztrák gazdák soha nem fogják elfelejteni ezt a fogadtatást, amely messze túlszárnyalta a legmerészebb képzeletüket is és egy közös szebb jövőnek eljövetelében bízik. Az alpesi gazdák igen jól érezték magukat, úgy hogy Jankó főispán csak éjfél felé bontott asztalt egy igaz kemény magyaros beszéddel, német nyelven mondván, hogy vendégeink az itt szerzendő tapasztalatok mellett egyet, mint bizonyosat vihetnek magukkal, még pedig azt, hogy bármennyire is megcsonkítottak, meg- gyöngitettek bennünket, meg nem törtek és Magyarország élni fog, mert élni akar, és hiszi, hogy lesz még idő, amikor egyes nagyhatalmak is örülni fognak Magyarország barátságának. Nem tévesztette el célját az az áldozat sem, amelyet a szekszárdi bortermelők hoztak azáltal, hogy a legkiválóbb boraikból voltak szívesek a vendéglátó asztalra juttatni, hogy ha már Szekszárdból nem lehetett az idő rövidsége miatt semmit mutatni, legalább ismerjék meg a borait. Az alpesi gazdák kiválóbbaknak találták a szekszárdi borokat, mint az állami mintapince borait és kifejezést adtak borvásárlási szándékuknak. 28-án reggel 7 órakor indult el 8 autó, amelyet a vármegye birtokosai bocsájtottak rendelkezésre, a vendégekkel, báró Jeszenszky Andor vezetése mellett, kikhez a megyebeliek részéről Knefély Ödön földbirtokos, Gévay Wolf Aladár alapítványi fel• ügyelő és a m. kir. gazd. felügyelőség képviseletében Hradek Dénes gazdasági felügyelő csatlakozott, hogy a magyar mezőgazdaságot, a vármegye állattenyésztését megtekintsék. Az első állomás Zomba volt, ahol Steib községi főjegyző és az elöljáróság többi tagjai kalausolása mellett megtekintették a községi apaállatokat, néhány gazdaistállót és az ottani lakásokat, majd báró Rúd nyánszky Dezsőné dőrypusztai sajtgyárát. Itt kapta vármegyénk mező- gazdasága az első nagyobbszabásu és nagyobbjelentőségü elismerést, mert osztrák gazdák, különösen a szövetség nagyszakértelmü igazgatója Flucher, a Döry-sajtot, amelyet báró RudoyánBzky Dezsőné által magyaros szívességgel nyújtott reggeli alkalmával Ízlelt meg, eddig általa még nem ismert kiváló minőségű sajtnak találta, amelyet báró RudnyánBzkyné- nak a szives fogadtatás miatt mondott köszönetében nyomaiékosan kifejezésre is juttatott. Nagy szó ez olyan vidék állattenyésztési vezető emberének szájából, amely vidéken évszázadok óta sajtgyártással foglalkozik a lakosság. Dőrypatlanból Paradicsomba ment a társaság, ahol Döry Frigyes gazdasági egyesületi alelnök fogadta őket szívesen és gazdaságának bemutatása előtt kiváló szakértelemmel és a tőle megszokott alapossággal rövid ismertetést adott a magyar, de főképen a helyi gazdálkodási viszonyokról, majd bemutatta kiváló tehenészetét és állatállományát. Az itt is meleg vendégszeretettel terített asztal mellett kapta vármegyénk mezőgazdasága a második jelentős elismerést dr. Hans Péter professzor szájából, aki Döry Frigyesnek köszönetét mondott a szives fogadtatásért és egyben kijelentette, hogy az a cél a melynek eléréséért a nagynémet gazdák most küzdenek, és a melyet* az osztrák gazdák, mint távoli célt maguk elé tűztek, az itt megvalósulva áll előttük és az eredmény készen van, amennyiben a tehenészet a megközelíthető ideálist éri el. Nagyjelentőségű mondás egy egyetemi tanártól, az osztrák földmivelésügyi minisztérium szakelőadójától. A következő állomás Kéty volt, a hol még a megyebeliekre is meglepetés várt. Rumy főjegyző mozgósította nem csak a saját, hanem kartársaival együtt a szomszédos községek állatállományát is és az érkező autók utasai elé szinte impozánsnak mondható látvány tárult. Több mint 800 drb szép állatot, az itt szokásos tehénfogatokat,) juhnyár jat hajtottak fel és a legszebb rendbe csoportosították. Az osztrák vendégeket nagyon megragadta a látvány és a mikor részletesen megtekintették, a kisgazdák kezén lévő állatállomány is a legteljesebb elismerést aratta. Itt a járása határán már várta és üdvözölte az érkezőket Reich Oszkár főszolgabíró, vitéz Horváth gazd. felügyelővel és Kvapil járási állatorvossal, autóján és az ő vezetése mellett vonult be a már 9 autóra szaporodott sor Hőgyészre, gróf Ap- ponyi Károly kastélyába, a hol a szives főur ebédet adott a vendégek tiszteletére, bár akadályoztatása miatt távol volt és helyette a házigazdái tisztet Reich Oszkár főszolgabíró ismert szakavatottságával látta el. Itt is elismerésben részesültünk, itt már, az egész utón tapasztalt magyar vendégszeretet aratta a legnagyobb elismerést. Reich Oszkár főszolgabíró üdvözlő felszólalása alkalmával, melyben a régi kapcsokat, amely a két nemzetet összekötötte, a parkban álló százados fához h*sonlitotta, a melyet nem lehet máról holnapra előteremteni, — említette és kifejezte, hogy mint régi barátokat látjuk szívesen. Grossauer földbirtokos, keménykö- tésü ember, szinte magyarnak bediene, ki néhai Ferenc Józsefet is többször látta magánál vendégül, ennyi szives fogadtatásra nem tudott felelni mással, csak a könnyeivel, annyira meghatotta az, amit eddig Tolnavármegye sziveslátása velük tett és az a légkör, ami őket körülvette. Azt hiszem ez is elismerés, még pedig a legszebb elismerés és köszönet azoknak, akik fáradoztak és áldozatokat hoztak azért, hogy innen jó emlékekkel távozzanak a bennünket felkeresők. Reich főszolgabíró szavaira Flucher szövetségi igazgató felelt, kérve öt, ho^y a szives háziAz olpesl és Dolor AllottenyésztésI szervezetek szövetségének tanulmányi kirándulása vármegyéiben. Hutsehenkacher Ödön és Fin s sirkögyára, síremlékek nagy raktára. . kőfaragó üzeme: Szeksz&rd, vasúti fasor 14. — Tűzifa ölenként és vagóntételek- ben. Cementáruk: u. m. kutgyürük, hidcsövek minden átméretben, kuttető, kerítés és kapuoszlopok, etető és itató vályúk,’hornyolt cementcserép, friss cement, vakolati kő- | por, terazzó és mfikőzuzalék, csiszoló anyagok, dunahomok, dunakavics. — Műkő; S sírkövek, sirszegélyek, sirfedlapok készítése stb. — Síremlékek: gránit, márvány, mfikő, ; készpénzárban részletre is; Vállalom temetőkben a már meglevő síremlékekre utánvésést * és aranyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban előleg nélkül pontos szállítási határidőre.
