Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-31 / 14. szám
X. évfolyam, Szekszárdi 1928 március 31. 14. szám garkasztBség és kladihlvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelonszám 85 és 102. — Egyes szám ári: 30 fillér. ■lOiizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám«, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A dicsőség útja. Az Istenfia földi pályájának leg« magasabb pontja a jeruzsáiemi bevonulás : a virág vasárnap. Gyarló emberi szemünk előtt ezen a napon magaslik ki kortársai közül és részesül királyokat megillető nagy megtiszteltetésben Jézus. Az evangélium remek kézzel igy festi meg ez isteni képet: „A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra terité; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Urnák nevében! Hozsánna a magasságban." Az isteni üdvintézmény: az egyház, boldogan ünnepel. A templomokban felharsan a hozsánna, virágot szentelnek, szivet kitárnak, szomor- kodók felderülnek, aggódók találnak enyhet, háborgók nyernek ideig óráig békességet. Szép, nagyon szép a virágvásár* nap! Mindenkinek ad és mond valamit. Valami Istentől valót, amelyre a legnagyobb szükség van e szomorú korban, de mindenkor is. Adja azt az önfeledt örömet, amely az első virágvasárnap jellemzője, amelyben ujjongva fürdik a bibliai kép minden alakja. Mondja, hogy vegyük mi is ajkunkra a sokaság bizonyságtételét: „Ez Jézus, a galilei Názáretből való próféta.“ Mert csak Jézusban, csak vele, csak általa élve találjuk meg az igazi és Istennek tetsző életet. „Senki sem mehet az Atyához — úgymond — hanem csak én általam" ; és ismét: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és a földön." Méltán zengi egyik legszebb virágvasárnapi ének: »Óh szentegyház, hívek boldog országai Mily édes ez a jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A bűnt, halált és népeket hóditó; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.« Pálmaág, hozsánna, virág és ujjongó sokaság tapsoló elismerése az emberiség meggyőződése előtt a dicsőség útja. Tettek próbája, viselkedés és jószándék mérlegelője és mérlege pályánkon elragadott, mámoros tömegek tetszészaja. A felharsanó rival- gás : „Hozsánna 1“ ; az ujjongásba törő helyeslő érzés; zászló lengés, harsona zengés, dobpergés, üdvrivalgás! Ez, ez a dicsőség útja! Ez, ez embertársaink hangos tanuságtétele mellettünk; ez, ez a babér, mely ráfonődik hősi homlokunkra. Mi gyarlók, ezt elnyervén, hányszor feszítünk tétlenül és megittasodva a a dicsőség mámorának gőzétől, le- szereplünk és levitézlünk. Egy siker tömjénfüstjét szagolgatjuk tunyán s halhatatlanságunk önhitt gőzében melengetjük fejünk alatt a semmittevés párnáját. Miért és mit tegyünk még ? Pályánk deleiére jutott! Nagyságunk fennen tündöklik, mint a nap! Bi> zonyságunk a pálmaág, hozsánna, virág és hódoló tömeg. Pálmaág, hozsánna, virág és ujjongó sokaság tapsoló elismerése! Ha ez a dicsőség útja. Ha ez a tettek próbája, pályánk mérlege! Akkor ez a nemzet ma a legkisebb és legértéktelenebb. Akkor ennek a nemzetnek igazi nagyságát a világháború frontjain kell keresni győztes rohamokban, gránátverte fedezékekben, lélekgyötrő kitartásokban. Vagy a milleniumi országos ünnepségekben, Rákóczi, Kossuth hamvainak hazahozatalában, banketten, pohárköszöntőben, ünnepi, lelkes, lázas napjain, amikor megmámorosodott a saját létének tudatától és csak a napsugarat látta. Ha ez a dicsőség útja, ha ez a dicsőség igazi útja! Akkor minden más értelmetlen. Értelmetlen az a tengernyi áldozat, amelynek végén ijesztő űrként tátong a magyar nemzet nagy katasztrófája. Értelmetlen, mondhatnánk értéktelen, lánglelkü honfiak áldozata, a nemzet gyötrelmes szenvedései, tatárdulás, török rabság, osztrák nyűg, Rodostó, Arad, Torinó, Világos, Bécsújhely és e kis határokon túl a négy égtáj hallgató hősitemetői. Értelmetlen és érthetetlen, hogy miért nem akadt itt a nagy összeomláskor egy hősi hang, egy tömörítő jelszó, mely a frontokról ziláltan lebomló magyar kötelékeket vasfallá kovácsolja az őshatárokon ?! Virágvasárnap ! Dicsőség útja ! Valóban az. Ámde melyik nagyobb ? Melyik igazibb ? Melyik tökéletesebb ? Ez e, amelyik körül tarka sokaság hullámzó szintjén virág, pálmaág, üdvrivalgás, útra terített felsőruha? Avagy az a komor és csendes menet, amelynek közepén a kereszt alatt roskadozó Jézus ? az az ut, melyre verítéke és szánakozók könnye hullik, az az ut, melynek szélén szent Veronika és cirrénei Simon, az az ut, amelynek végén a Golgotha és a kereszt? Melyik az igazibb, szivünkhöz forr- tabb virágvásáraap, vagy nagypéntek? Ne döntsünk még! Ne feleljünk mégi Még csak moBt akarjuk levonni az isteni igazságok nagy tanulságait. A tettek, küldetések és akarások értékmérője mindenkor az az áldozat, amelyet érettök hozunk. Ez az a földbeesett gabonamag, amely elrothad, hogy gyümölcsöt teremjen. Halál, melyből az élet sarjad. Halál az élet küszöbén, az élet forrásaként. Amint Jézus mondta: „Bizony, bizony mondom néktek, ha a főidbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad ; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." Ez, ez a dicsőség igazi útja. Egy nagy, áldozatra, szenvedésre, kereszthordozásra hivó szent alkalom. „Aki gyűlöli a maga életét e világon, örökéletre tartja meg azt" — mondja Jézus. Ezért nincB elveszés és elveztés e világon. Á titkos munka nyitva van, a titkon hullatott könny ismeretes és minden áldozat váltsága lesz Isten üdvakaratának. Igazi ut, melyet a halhatatlan Világbiró szab az emberiség elé, ut, amelyet ő néz, ő megszentel, őhozzá vezet, Jézus útja, a dicsőség útja, melyet istenivé az ő kereszthalála avatott. Nincs hát egy hősi halott, egy seb, egy sóhaj, melynek halhatatlan értéke elveszne, nincs egy katasztrófa, mely az örök igazság mérlegében váltság ne volna a független, szabad nemzeti életért, ő uh a táraink épségéért. Jánosi György. Az alIspAnl Jelentés. A vármegye március hó 31-én tartandó tavaszi rendes közgyűlésén az alispán terjedelmes jelentésben számol be a törvényhatósági bizottság tagjainak az őszi közgyűlés óta történtekről és szól ebben a jövő feladatairól is. Az elmúlt időszakról való beszámolás előtt megemlékezik a jelentés a kormányzóválasztás március elseji évfordulójáról, megállapítva, hogy Ofőméltósága munkásságának felbecsülhetlen eredményeit háladatos szívvel ismeri e! minden igaz magyar ember. Ismerteti ezután a nekünk magyaroknak annyira nagyjelentőségű ese ményt, hogy a pápa az esztergomi érseki széket Serédi Jusztiniánnal töltöttebe. A vármegye minden lakosa mélységes hódolattal tekint fel az uj biboros hercegprimásjfelé, aki kivételes nagy tehetségével a legszegényebb sorsból jutott mai hatalmas pozíciójába. A tudás és energia csodás érvényesülésének alkalmából az alispán a vármegye közönsége nevében üdvözölte a hercegprímást. Vármegyénknek közszeretet és tiszteletnek örvendő nagy fiát, dr. Pesthy Pál igazságügyi minisztert a kormányzó „kiváló odaadással és fárad- hatlan ügybuzgalommal a hazának tett értékes szolgálatai elismeréséül" az I. oszt. magyar érdemkereszt adományozásával tüntette ki. Az igazságügyminiszter érzésben, benső szeretetben és ragaszkodásban any- nyira egybeforrt szülővármegyéjével, hogy az ő öröme, az ő kitüntetése a vármegye kitüntetése és büszkesége is. Amidőn őt ez alkalomból a vármegye őszinte tisztelete, nagyrabecsülése és szeretető kifejezése mellett bensőséges örömmel üdvözli, kéri a Mindenhatót, hogy jó erőben, egészségben,. hazánk és nemzetünk javára minél tovább folytathassa eredményes és nagy sikerekben gazdag működését. Tudatja a jelentés, hogy folyó hó 15-én fényes ünnepségek keretében leplezték le Amerikában Kossuth Lajos szobrát. A leleplezésre a magyar társadalom elküldötte Amerikába az ő képviselőit. A fogadtatás benső- sége, az ünnepségek nagy aránya és melegsége jutalmazta a magyar zarándokokat, ami bennünk azt az erős hitet kelti, hogy igazságunk még a tengeren túl is hatalmas támogatásra talál. Vármegyénket gróf Apponyi Rezső ny. főispán vezetésével Totzer Lajos döbrökőzi malomtulajdonos, Müller János kisgazda és Trazer Gáspár kereskedő bátaszéki lakosok képviselték és a vármegye közönsége nevében a szobor talpazatára a vármegye szineivel díszített koszorút helyeztek. Ä „Falu" Országos Földmives Szőr vétség március hó 3—4-én tartott első kongresszuson a vármegyét az alispán vezetése alatt Szongott Edvin és Becht Ödön főszolgabirák, dr. Korniss István megyei aljegyző, Németh Árpád és Takács József községi főjegyzők képviselték. Örömmel közli az alispán, hogy a kereskedelemügyi miniszter a szek- szárd—tamási törvényhatósági közutat mintegy 50 km. hosszban folyó évi julius hó 1-től kezdődőleg az állami utak sorába felvette és több törvényhatósági közutnak az államosítandó utak programmjába való felvételét előjegyzésbe vette. Ezen felvétellel a közúti alapnál költségmegtakarítás fog előállani. Nagy horderejű és a vármegye minden érdekét közelről érintő kérdést oldott meg örvendetesen a belügyminiszter, amikor a közigazgatás gyorsítására a még hiányzó távbeszélő hálózat felállításához szükséges kiadások fele részét a vármegyei háztartási-alap 1928. évi költségvetésébe felvette, a másik fele részét pádig, 56 540 pengőt a vármegyének, mint államsegélyt adta. A hálózat minél gyorsabb megépítése ügyében az alispán a postaigazgatósággal f. hó 12 én Pécsett személyesen tárgyalt. A tulajdonképeni beszámolóban jelenti az alispán, hogy az elmúlt öt hónapra terjedő időszak alatt a köz- igazgatás menete zavartalan volt, jóllehet a hivatalokban a létszámapasz- tás folytán is csökkent munkaerővel emberfeletti munkát végeztek. A hivatalvizsgálatok alkalmával megállapította az alispán, hogy a tisztviselők kötelességüket kifogástalanul teljesítették. A vizsgálatokat az alispán valamennyi községre kiterjeszteni szándékozik, mert a községi gazdálkodásnak helyes mederbe terelése összefügg a községi háztartások rendezésére, a község forgótőkéjének megteremtésére irányuló szívós akaratával. A községi háztartások egyensúlyának megóvására a legnagyobb súlyt fekteti s a legnagyobb takarékosság megkövetelése mellett arra törekszik, hogy minden község háztartása rendezett és oly helyzetben legyen, hogy minden fizetési kötelezettségeinek a maga erejéből határidőben eleget tudjon tenni, ne kényszerüljön a ma nagyon elharapódzott függő kölcsönökhöz folyamodni. E tekintetben annál nehezebb a helyzet, mert az 50 százalékon felüli pótadót az adófizető polgárok a legtöbb községben nem bírják el, más-
