Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-24 / 13. szám
X. évfolyam, 13. szám Egyes szám ára 40 fillér. » _____________ Szekszárdi 1928 március 24 TO LNAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÍNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. lUriiasitBség te kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Uőfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap eegielenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. I nö karitativ munkájáról. Irta és felolvasta a Szociális Misszó március hó tl-én tartott közgyűlésén Ujsághy Gézádé elnök, A nők gyttlósei mindig ast a kérdést váltják ki belőlem; Melyik vélemény a helyes ? An* e, amelyik a nőt jcisáróUg a család számára akarja lekötni» vagy az, amelyik kiállítja az élet »agy küzdőterére, belesodorja a kenyérharo tülekedései közé s kivál tóttá» mint szélsőséget, a mai fiús nőt. Kérdem, kinek van igaza ? Annak a nőnek, aki —- bár tiszteletreméltóin feleség, anya, háziasszony, be- húzódik főzőkanala, varrótűje, napilapja kinai fala mögé s minden síel- lemi adottsága, tanultsága mellett elzárkózik minden társadalmi, emberbaráti, közmunka elől, vagy annak, aki minden akarását, tudását, idejét a közéletnek szenteli, — sajnos, mivel gyakran nem független, szükebb családja rovására. A csak fhrteló, táncoló, házasságokat könnyelműen kötő és hontó, ssabadszeliemü és szája nőkről nem beszélek, ók a társadalom szitakötői. Ragyognak, csillognak, élveznek, de nem élnek, mert létüknek nincs komoly tartalma. Ilyenek mindig voltak és különféle alakban mindig lesznek, ngy látszik •zttkzégszerüieg s a másik nemnél tetsaést kiváltóin, (hiszen ez a tét« szés alakítja ki tipnsukat) sajnos, gyakran a komoly, értékes eleqpr rovására. Ezekről tehát nincs szó. De hát a másik két nőcsoportból melyik jár a helyes utón ? Igaz, egy koldusnak alamizsnát adni, egy rongyos gyermeket felruházni, egy elhagyatott beteget meglátogatni, gyöngéden ápolni lehet egyénileg is, as önös szűk köri élet bástyái mögül is, de a sok ezernyi •lbagyatott, gondozatlan gyermeknek otthont adni, a zülléstől megmenteni, az ezer és ezer elaggott, munkaképtelen reszkető késnek kenyeret nyújtani, az erkölcsileg elesettek egész tömegét emberi mivoltuk magaslatára vÍBBzaemelni csak a szellemi és anyagi erők intézményes szervezettségével lehet, ahol a férfi éleslátását kiegé sziti a nő megértése, a férfi meggondolt elhatározását a nő gyors át- tekintésü tettre készsége, a férfi ko moly alaposságát a nő találékony gyöngédsége. A közéletnek szüksége van a női munkára és ez a munka a nőnek joga és kötelessége. Jogot ad anyai hivatása, mert kell, hogy aki családok, nemzetek tovább plántálója, befolyással bírjon a társadalom nagy családjának életfolyá sára is. De szigorú kötelessége is a szociális, jótékonysági, nemesebb élet ujjáteremtésében való közreműködés. Amikor a nőemancipáció kiragadta a nőt alárendelt, lélek nélkül sorsából, amikor a nő báb, játékszer voltából kiemelkedve a férfi egyenrangú társává lett, amikor a nő munkáját egyenértékűnek ismerik el a férfiéval, amikor a szellemi fejlődés beláthatatlan területe, az ismeretek, a tudás végtelen tárháza nyitva áll a nő számára is, amikor a fejlődés a nőket politikai jogok birtokába juttatta, akkor a nőnek minden tudásával, képességével a férfi segítségére kell sietnie abban a munkában, melyhez női lélek, ssiv kell. És iff nem (ebet kifogás a család, a háztartás, mert amikor a technika vívmányai óriási leegyszerűsítést jelentenek a háztartásban, ekkor kell, hogy a nő az így felszabadult idejét annak a köznek szentelje, melynek jóléte jelenti saját és családja jólétét és életbiztosságát is. Ez kötelesség minden rangú és korú, társadalmi osztályú nőre. Hogy erre a munkára csak az öregség, a jobb hiánya, az elkeseredettség vigye rá a nőt, az szomorú jelenség volna, sokat levonna a munka értékéből. Kell, bogy a nőt a közéletbe a lelkesedése, a meggyőződése, a reá nevelt fiatalsága, az élet igazi értékeinek keresési vágya vigye. Hogy ki volna aztán feleség, anya, háziasszony? Ez nem kérdés. Hogy vannak, akik közéleti tevékenységért elhanyagolják legszentebb hivatásukat, az anyait, hogy vannak, akiknek házitüzhelyük kihűl, ez szomorú jelenség s van példa rá, de én azt hiszem, itt sohasem a közélet rabolja el a nőt otthonától, ilyen esetekben a közéleti szereplés csak álarc, csak alkalom a házi tűzhely elhanyagolására, as ilyen nő, ha mindig otthon ül is, sohasem jó anya, feleség, háziasszony, de valójában nem .érték a közéleti munkában sem, Sok nagy példa matatja, hogy közéleti nő is lehet jó háziasszony és anya. Hogy esik a legnagyobbakat említsem, oft van Báthory Nándornó, Szederkényi Anna, Odescalcbi Ká- rolyné hercegné és még sokan mások, az ismert, emlegetett nagynevűek s mögöttük a névtelenek szürke nagy tábora, azokkal a nőkkel, (vannak köztük fiatalok is, szépek is, ünne peltek is) akiknek mindig jut 1—2 órájuk egy elhagyatott gyermek meg simogatására, egy szenvedő panaszai nak meghallgatására, egy környezettanulmány elvégzésére, gyűjtésre és kiosztásra, gyülésezésre. Hogy ezf az időt a tükörtől, vagy regénytől, dél utáni pihenéstől, vagy társaságtól csipi-e el, ez az ő magándolga. Ha a közjóért való munka szórakozás ről, kényelemről való lemondást je lent, ezzel is csak megmutatja, bogy szellemi és érzelmi ereje nagyobb, mint az önzés és öoszeretet, mert diadalmasan küzdött meg vele. Mi is ilyen névtelen, szürke tábor vagyunk. Látó szemmel, halló füliel akarunk járni az élet utjain. A magunk lépései elé eső göröngyöket át lépjük, a bizonytalan roskadozó embertársunk járását veszélyeztetőt elhárítjuk az útból. A magunk fájdal- I mát, keserveit némán Istennek ajanl- j juk, a másokéit észrevesszük, enyhíteni próbáljuk. A magunk könnyeit befelé sírjuk el, ez megpuhitja szivünket s gyöngéd kézzel tudjuk le- törülni másokéit. Csekély anyagi javainkból juttatunk annak, akinek még kevesebb van, szellemi kincses- kamránk aranyait megosztjuk azokkal, akiknek sorsuk a javakból kevesebbet osztott. Bölcskén a nemzeti eszme diadalra juttatása emlékének ünneplése a rém. kath. temp ómban tartott Istentiszte- lettel, melyet Horváth Dénes szent széki tanácsos, plébános celebrált, kesdődött. A szentmisén résztvett a községi elöljáróság, a „Notre Dame“ zárda, a csendőrőrs, a leventék és a hívek nagy száma. Az Istentisftelet befejezése után a „Miasssonyunk* zárda elemi iskolájának termébe vonult át az ünneplő közönség. Itt Horváth DéneB plébános nyifotta meg az ünnepélyt. Utána Varga Nándor káplán lelkes beszédben buzdította az ifjúságot és az ünneplő közönséget a márciusi gondolatok élesítésére és ébrentartására. A szép beszéd elhangzása után hazafias énekek és lelkes ssavalatok következtek. Szabó Pál kántortanitó Ábrányi Emil „Mi a haza“ c melodrámáját adta elő igen mély átórzéssel. A zenét M. Lip pay Lucia szolgáltatta. A kedves Ünnepély Horváth Dénes plébános zárÓBsavaival ért véget. Ezzel egy- időben a Miasszooyunk zárda növendékei külön ünnepeltek. Az ünnepi beszédet, melyben a szónok élénken ecsetelte a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjének diadalra juttatása körül történt eseményeket, Mater Frank Paula mondotta, amelyet több hazafias ének és szavalat követett. — Az elemi iskola növendékei által rendezett ünnepély után az ünneplők a községházához vonultak, ahol a községi elöljáróság és a le- * venték ünnepeltek. Az ünnepi beszédben Dojcsán Ferenc körállatorvos, egyesületi aielnök párhuzamot vont Kossuth Lajosnak az 1851-iki amerikai útja és a mostani amerikai Kossuth szobor leleplezésekor felmerült gondolat között. Több lelkes szavalat után a „Szózat“ eléneklésével az ünnepély véget ért. — A Kath. Kör 14-én tartott társasvacsora keretében emlékezett meg a márciusi eseményekről, amelyen Varga Nándor káplán, elnök és Szakács György mondottak beszédet. Diósberényben az ünneplés nagy- misevel kezdődött, utána a közönség a hősök emlékéhez vonult, ott Faiudi Ferenc plébános mondott ünnepi be szédet, majd pedig a leventék disz felvonulással tisztelegtek a község 49 hősi halottjának szobra előtt. Az iskola feldíszített tantermében a Wirlh József és vitéz Vida István tanítók I által rendezett lelkes iskolai ünnepély | volt, amelyen a község lakói és előlösszefogott erővel, egymást szere- retően támogatva, kiegészítve akarunk dolgozni azon a szebb magyar jövőn, melyet egészségesebb, erősebb, gazdagabb, munkabíróbb és szere- több, Istenfélőbb és embertársat meg- becsülőbb nagy voltában adjon meg a jó Isten fiainknak, unokáinknak. { *ir4?ág vezetésével igen nagy számlán vettek részt. Este a „Falusző- vetség“ ben köz vacsora volt. Hars. Az ünnepély Harcon reggel 9 órakor szentmisével kezdődött, melyen az elöljárókon és a teljes számú közönségen kívül a tűzoltóság és a leventecsap&t testületileg jelen volt. A templom fsnfolásig megtelt, akárcsak a nagyobb ünnepeken. Mise végével, a Himnusz eléneklése után az egész templomi sokaság átvonult az iskolába, ahol Szánihó Ignáe plébános ünnepi beszéde után az iskolás gyermekek adták elő Pető Gyula szorgalmas betanításával énekes szavalatszámaikat. A bárói ünnepség fénypontja a janyai előadás volt, ahol Gepay Ilona tanítónő szorgalma, tudása, lelkesedése csodákat müveit. Az énekkaron kívül 27 szereplő ejtett bennünket bámulatba. Egymásután pergett le Bzemünk előtt a hazaszeretet káprázatos filmje. A tanítónő magvas, tömör, költői nyelvű ünnepi beszéde után váltakozva gyönyörködtette a rengeteg számú hallgatóságot: szavalat, ének, párbeszéd, melodráma, magyar tánc, élőkép. Az illúziót tökéletessé tette as, bogy a szereplő fiuk, leányok mind magyar nemzeti ruhába öltözködtek. Nemcsak a pusztai nép, hanem a szép számú intelligencia is el volt ragadtatva. Géczy Ilona minden elismerést megérdemel a rendezésért. Az ünnepélyt este 7 órakor folytatták a harci leventék a Polgári Olvasókörben, ahol Szánthó Ignác ünnepi beszedet mondott, Pető Gyula pedig a leventékkel hazafias énekeket és szavalatokat adatott elő meglepő szép eredménnyel. A leventék szereplése után társasvacsora következett, melyen nagyszámú közönség vett részt. Vacsora alatt az ünnepi pobárköszöntőt ónodi Géza községi jegyző tartotta, aki ipélyen szántó gondolatokban gazdag beszédet mondott. Végül Szánthó Ignác szólott Csonkamagyarország vérző testéről, melyet meg kell gyógyítanunk az integer M *gyarország visszaszerzésével... Trianon átka igy változik magyar áldássá. Március 15 ike igy lesz a szivekben mélyen gyökerező nemzeti ünneppé. Hogy ész. A hőgyészi m. kir. állami polgári fiú- és leányiskola, a Levente Egyesület ifjúsága az egész község lelkes részvételével ünnepelte az intézet díszes tornacsarnokában március 15 ét. A történed eseményekkel kapcsolatosan Hanel Béla áll. polgári Március 15 a vidéken.
