Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-17 / 38. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1927 szeptember 17. i Értesítés. Tavaszi és nyári angol szöveteim megérkeztek, melyekből mérsékelt áron készítek lelBltOket és MMket Kérem t. rendelőim további szi­ves pártfogását. Tisztelettel Sápszky Andor férfiszabó. Hozott anyagok feldolgozásit is vállalom I előadás kétségtelen nivóssága. A mű­kedvelő társaságok fő hibája siokott lenni, hogy az egyes jelenetek között hézagok, zökkenések, néha kínosan hossza pauzák vannak, itt azonban frissen, mozgalmasan pergett le az egész előadás. A másik, megszokott jellegzetes hibával szemben a szerep­lők, legalább is a főszereplők ottho­nosan, természetesen mozogtak a szín­padon. Alig láttunk erőltetett gesztust, vagy nem helyén való mozdulatot. Bakó Juliska pedig a Mogyoróssy önkéntest alakitó nehéz, nadrágos szerepében egyenesen hivatásos szí­nészi rutint árult el mozdulataival. Az énekszámok is mind jók voltak A szóló énekesek még a színezésre is ügyeltek és a kórus is jól működött. A színpad nagyon ízléses volt és látszott, hogy a szépen megfestett kulisszák direkt erre az előadásra készültek. Meglepett, hogy az „ifjú villanyvárosban" milyen nagyszerű fényhatásokat produkáltak a külön­böző szinti világítással. Nagyban emelte a hatást a szereplők karak­terisztikus maszkirozása és a jó ruhák, igy első sorban a többször is váltott elegáns női estélyi ruhák és a kifo­gástalan kondíciójú, passzoló huszár uniformisok. Teljessé tette a hatást a jó házizenekar, amely mindenben engedelmeskedett a nehéz munkájáért elismerést érdemlő Janczer Pál kar mester precíz dirigálásának. Finoman aláfestette a magánénekesek dalait és pontosan együtt volt mindig a kórussal. A karmester mellett nagy­ban befolyásolta a fényes teljesítményt az, hogy értékes hegedűsünk, Dr. Schmidt Géza volt a vezetőhegedüs és itt meg kell említenünk Zeke Lajos Telefon: 120 Y SZABÓ JANOS mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton­szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése, — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére —- kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavies, járdaburkoló gránitdara. alsónyóki rektort, aki nagybőgőjével nagyszerűen tartotta a ritmust. A szereplők közül már kiemeltük Bakó Juliskát. Hasonló értékű a tár­saság primadonnája, a szép hangú Preller Katus, akinek játékát is meg kell dicsérnünk. Neki való szerepet kapott Treszkában Körtvélyessy Manci, úgy, hogy nagyon jól érvé­nyesíthette műkedvelői tudását. Igen kedvesek voltak a többi szereplők is és pedig Dittenhoffer Panni, Walter Panni, Tass Teri, Rally Magda és Rally Ilonka. Lőrentehyt Klósz Gáspár adta, a szerep megkívánta melegség gél, bár a dacos jelenetekben még jobb volt. A haDgja is kellemes volt. Mayer Kálmán elegáns huszárkapi­tány volt. Jól festettek Preller Katus­sal a tangó-betétben. Itt említjük meg, hogy a jól sikerült táncokat Brucker Károly tánctanár tanította be. Bauer Antal, Paczek László, Barocsay Gyula, Kóbor Antal, Klósz István és Kovács Gyula mind jól adták szerepüket. Jók voltak kisebb szerepükben Gőbel Lőrincz, Bazsó József, Csonka György és Liebhauser János. Jól alakította a szerelmes kis zászlóst Mező László és az öreg szolga szerepét Balogh József. Sokat nevetett a közönség Szélig György játékán, a félszeg tartalékos hadnagy szerepben. Nagyszerű volt Schárer Antal mint Lohonyai. Nagy tapsot kapott. Általában a közönség hálásan visel­kedett és sokat tapsolt a jól sikerült számok után. Külön tapssal jutái- | mazta a két fáradhatatlan vezetőt: | Pevny Ferenczet és Janczer Pált, I akik rá is szolgáltak az elismerő tapsokra. Reméljük, hogy az anyagi siker | arányban volt a nagy erkölcsi siker rel és igy most már anyagi gondok nélkül folytathatja műkedvelő mun­kásságát a derék és példaképül szol­gálható bátaszéki gárda. Ünnep Tamásiban. (Verses riport.) Tamási, azt tudjuk, innen messze fekszik, Közel a határhoz, ahol a nap nyugszik. Hírek onnan ritkán jönnek napvilágra, Kevés ember kiváncsi ott az újságra. A jó tamásiak megvannak szép csendben, Gazdagságról,pénzről, nem beszélnek fennen. Takarékos, jámbor nép, azt meg kell adni, Csizmát, zsíros pörge sok kplpagot látni. Tizenkilenc kettőt irának és hetet, Mikor a tamási nép nagy napra ébredt. Szentmihály havának másodvasárnapján, Odaért a püspök őszi bérmautján. Volt nagy izgalomban falu feje s lába, Egymást invitálták ülésbe, tanácsba. Nagy ünnep, azt tudjuk, ám a püspökjárás, Készül arra kántor, boltos, pap és órás. De legjobban készült arra jegyző, bíró, Mivel e nap lészen amaz áldást osztó. Tudni kell azt mostan, hogy Tamási népe, Községházat épít immár egy féléve. Nincs a vármegyének több ily községháza, Sem ily magas vörösrézveretü tornya; Ámbár egy hibája, meg kell mondjam, vagyon, Egy jó toronyóra elkelne ott nagyon. Mert a templom tornyán órá többé nem jár, Gondolván: elég sok időt mutatott már. jöjjön hát a másik, nehogy óra híján Akkor keljen a Nap, amikor ő — kíván. A nagy nap reggelén egész község népe, Bérmálásra várván, jár püspök elébe, Ennekután község bölcseszü tanácsa, Kéri püspökünket egy kis házáldásra. El is indul menten a jó — Virág püspök, Noha vár reá már tálalva a früstök. Mert a tanácsházát megáldani kell ám, Bölcsesség csak áldás — és hitből fakadván. Virágos a nagy ház, ragyog minden sarka, Püspök körül ott áll község kicsi-nagyja. De megjött e napra Dencz ur és alispán, Ünnepélyes arccal főpap körül állván. Akkor Virág püspök áldást mond a házra, Szentelt vizet hintvén minden tájékára, örül most a község, jegyző, bíró, esküdt, I Valóban művészi és modern fényképeket HfiOEB főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZÁRD Széchenyi-utca 28. szám (Molnár- féle házban) I ■ I Minden arcon láthatsz boldogságot, derül. Bár a költség rúgott kettőmilliárdra, Megérte e nagy lak és püspök áldása. Község büszke tornya, most csak várja, lesi Toronyórát lánccal, ki hoz vájjon neki. ’ Idővel talán majd az is meglesz egyszer, Jobb szemmel néz rá tán akkor minden ember. Hátha még a jó Ég sokáig éltetné Kálnai főjegyzőt: akkor lenne széppé Járda, villany által Tamásinak képe, Addig legyen boldog, derék magyar népei G. Szobor- és képkiállitás Dombóváron. Dombóvár rohamos fejlődése a felületes szemlélőnek tis azonnal fel­tűnik és erről mostanában a vidéki sőt a fővárosi lapok is megemlékez­tek. De érdemes a község belső éle­tét is megfigyelni. Ezúttal értékes képzőművészeire óhajtjuk ráirányí­tani a közfigyelmet. Egész kis kép­zőművész-csoport él és munkálkodik Dombóváron. Nemrégen a patikus­piktor: Szemenyey Ferenc állította ki hangulatos munkáit. Itt működik a Nemzeti Szalon pécsi kiállításáról már ismerős művész-rajztanár: Mar- czell György, azonkívül a nagybányai iskola neveltje : Vargánó Davida Má­ria. Itt dolgozott hosszú időn át Po­hárnok Zoltán is. E cikkben részletesebben Fetter Károly szobrászról és Peubert Károly festő, rajztanárról kívánunk szólni, kik augusztus hó második felében rendeztek kollektív kiállítást a dom­bóvári reálgimnáziumban. Fetter szobrász most 38 éves. Any- nyira csendes, szerény ember, hogy ■ a mi viszonyaink közt nehezen tör | utat erős tehetsége. Pedig már fiatal­jegyem is volt, de az is ellenkező irányú érvénnyel. Milánóból biz Ge­novába utaztam a kalauz és ellenőr tanácsára szándékom szerint. Azzal tanácsolták annak megkísérlését, hogy Genovában majd eligazítjuk a dolgot. Úgy is volt. Jött értem egy ellenőr; még fakinot (hordárt) se engedett hozzám, maga vette bőröndjeimet s mentünk a főnökséghez. Elmagyaráz­tuk a helyzetet. A szolgálatot tevő nemcsak megértette, de azonnal hely- benhagyólag el is intézte olykép, hogy jegyszelvényemre ráírta: „Bene“ ; jól van, érvényes, az a pár kilométer nem külömbség. Azért kellett ráirni, hogy a vasúti zárnál kiengedjenek, ahova el is kísértetett és pedig távol­ról sem azért, hogy kísérőmnek borra­valót adjak. Ily előzékenységgel lehet idegenforgalmat növelni. Itáliában borravaló nincs s a le­alacsonyító borravaló elfogadása a legtöbb helyen szigorúan tilos is. Se borravaló — se koldulás. Aki ismerte a háboruelőtti Olaszországot, az mél­tán csodálkozhatik ezen. A koldus vagy dologképtelen valóban segélyre szorul — s akkor az állam köteles­sége eltartani, — mondta s rendelte el Mussolini, a hatalmas koncepciójú Dacé, vagy csirkefogó és naplopó, — úgymond — akkor pedig más államintézetbe való, s lecsukatta őket. Bizony, itt rendnek kell lenni az egész vonalon: parírozni, mert kü­lönben baja akad az államhatalom­mal, amely tréfát és kiutat nem ismer. Csak a minap járt a milánói nagy­ipar képviselőinek egy küldöttsége a Dúcénál; panaszkodtak, hogy nem bírják az állami terheket, s ha a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett nem enged nekik, kénytelenek lesz­nek gyáraikat bezárni. — „Ám jó, — mondta a Duce — zárják be I Én meg majd megnyitom önöknek a börtönök ajtaját. Az állam az első. Itáliáért még a maguk egyéni rová sára is áldozatot kell hozni!" S az audienciának vége volt és a milánói gyárak továbbra is üzemben állanak és kenyeret adnak a munkásságnak. A régihez viszonyított emelkedet tebb szellem nyilatkozott meg már két év előtt is. Siciliában, Palermoban kocsit fogadtunk. Szalmasüveges ló volt eléje fogva, tele csöngős sallang­gal, rojttal. Kialkudtuk egy órára bizonyos útirányba és célig. Hetven percig kocsikázott velünk, észrevehe­tően szándékolt időkihuzással. Fize­tésre kerül a sor, az egy órára ki­alkudottt dijat fizetem. Egynegyedé­vel többet kórt. Békés szóváltás. Kéz segítségül vételével való magyarázás mindkét részről. Ott terem egy pol­gári ruhás valaki. Rendőr vagyok, — Úgymond — mi baj van ? kérdi. Elmondom. Megkérdi a kocsist is. Elmondja. „Tessék a kialkudott ösz- szeget fizetni — mondja nekem — ez jár a kocsisnak — ítélkezik. A kocsishoz pedig: •— vigyázzon, ilyen ne történjék többé, mert ez az idegen nem magát, hanem az olasz viszo­nyokat a az itteni szellemet ítéli meg ily kicsiségek után is. Már pedig erre őrködni, magának, mint olasz­nak, becsületbeli kötelessége!“ — Becsületbeli kötelesség ! Mintha az lebegne ma itt mindenkinek a szeme előtt. Becsületbeli kötelesség l mint­ha ez csengene mindenkinek a fülébe j ...... ­Legnagyobb választék, legszebb áru, legolcsóbb árak Hölgy és lányka Kabátok PIRNITZER József és Fiai áruházában, Szekszárdon. Kész hölgy Ruhák Kötött és szövött Pulóver, Kabát, Mellény, lfadászlábtyii, Harisnya hölgyek — férfiak és gyermekek részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom