Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-02 / 27. szám
IX. évfolyam Egyes szám ára 80 fillér Szekszárd, 1927 Julius 2 27. szám. ggrkesitllég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Telelonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Befizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap megjelenik mladea szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Megkezdődött... As aratás. Az cIbő keresztet őssi- árpa-földön láttam. Égető forróságban csendesen rakta a gazda. Tőle távolabb leventesapkás siheder emelt két nehéz kévét, ő hordta kéz alá. S amint a gazda elvette tőle, enyhén meglóbálta, helyére tette, megigas- gatta, volt ebben valami komolyan rejtélyes és megragadó. Letelepedtem az útfél pázsitos gyepűjére és néztem. Körös körül, benyúlva az égalj párás mélységébe, sárgán sugárzó vetéstáblák, sárguló félen levő búza és rozs. Mélán bólintgatott a súlyos kalász, napfény és harmat diadém- mal ékesítette és boldogan, alázatosan hajlongott az Isten terített asztalán e gazdag áldás sereg. Van egy igen szép zsoltárvers. így szól: „Akik nagy könnyhullatással, Búzát vetnek nagy bánattal, Aratáskor azok vígan, Aratnak künn a határban; Sírva mennek ki a vetésre, A magot hintik keseregve, De a jó kévéket aztán Behordják nagy vigazságban." Mennyi, erő, szépség és báj van az aratásban. A kalásztábor az Isten beszéde, mely ezt mondja: „így szeretlek ember 1 így ragaszkodom hozzád és így áldalak meg!“ Ezért az aratás nem a magasságé, a miénk. Isten ajándéka s szinte önként vetődik a sorok közé a próféta beszéde: „Oh csak félnők az Urat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ád annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra." * Agrár nép és agrár állam vagyunk. Egész életfeladatunk az aratáB mérlegére van vetve* Ez dönti el értékünket. Naggyá, vagy kicsivé a kalász tesz. Ha telt és meghajtó az, büszkén emeljük fel fejünket, ha üres és kevélyen magasba nyúló az, verten alázzuk meg mi magunkat. Az aratás nemzeti munka, eredménye nemzeti érték. Közmindnyájunknak jussunk van hozzá. Érette imádkozni kötelességünk. Mert — Isten őrizzen, mi volna, ha egyszer elmaradna ? Mily sok szegény és ínséges fordulna kínos panasszal az ég felél Micsoda nyomor szedné áldozatait épp az aratásból élők közül. Isten kezében vagyunk. * Vannak pedig gyalázatos bujtoga- tók, akik a régi trükkel, ismert fur- fanggal, korcsmák füstös sötétjében, suttogva láziják a népet és biztatják zratósztrájkra. Valamikor ezeket a piros nyakkendőé sehonnaiakat vas- villával és kaszafokkal fizették ki s ész nélkül inaltak el, örülvén kékfoltos irhájuknak. Ma azonban úgy áll a dolog, hogy bizonytalanság piacára vetett népünk hisz nekik. Nem egy indul öl utánnok. — Nem aratunk — mondják. Balgák! Ki ellen sztrájkolnak? Ha bezáródik egy gyár, mert sztrájkba léptek munkásai ? Nem baj ha megbukik is! Nyílik egy uj. De ha az aratás ideje elmúlt, kapkodhattok az üres levegő és az üres kalász után. Ki ellen sztrájkol az arató ? Isten ellen 1 Mert övé az aratás, a kalász. A mienk csak a szem: a kenyér. És ki fog először megéhezni ? Az arató! Mert aratás CBak egy vap s az arató karácsony tájban hiába hadonászik az üres tarlók felett. Azért aratni Isten és önmagunk iránti szent kötelességünk. * A cucilista, a suttogva lázitó, ha baj van, előveszi piros zsebkendőjét. Ez a háza. Bele köpi a pofa bagóját. Ez a földje. Négy sarkát a kendőnek összeköti. Ilyen ékes staffirung- ját fiefabotra tűzi és ill a berek, nádak, erek. Kikindáról Kaposvárra, Budáról Makóra, Makóról Jerikóba lantol. Neki ott is jó dolga lesz. Ott is talál futóbolondot, aki tátott szájjal bámulja bölcs beszédéért és fizet. De a föld népének itt kell maradni^. »A nagy világon é kívül Nincsen számodra hely...« A föld népe nem veheti hátára földjét, hogy elvigye jobb éghajlat alá. Neki össze kell forrnia töldjével. Egyik a másik nélkül meg nem maradhat. Ezért a föld népe a földé, a föld a hazáé, nép és föld az Istené. Magunk alatt vágnánk ki a fát, ha esztelen, számitó lázitókra hallgatnánk. * Vannak, akik nem aratnak. Mert nincs hol aratni. Jött az Isten csapása. Learatta a jég az aratni valót. Országok állanak az ínség előtt. És minkéit elkerült a végzet. Isten vigasztalni akar nehéz politikai helyzetünkért áldásaival, — gazdag aratással. A magyar búza számottevő lesz! Szánalomra méltó, aki aratni nem tud, mert azon Isten ostora van. . ... * Majd jön egy másik aratás is . .. Mert minden megérik. Hullámzóan dől sarló alá a Felvidék. írják, hogy Bákóczi földjének / hovatartosandóságát — népszavazás | dönti el. , Az aratás az árpán kezdődik és úgy megy sorba: rozs, búza, zab. * A Felvidék, Homonnáig csupa magyar. Az ungi, beregi, zempléni vetés érik. Dacos és makacs kuruc ivadék még fél e csonka törzshöz kapcsolódni. Még lelkén a toklász: a bo- londitó gazdasági igék. De már ide tekintgetnek, hozzánk, már érik, már készülnek. Hittem és imádkoztam és imádkozom érte, hogy Rákóczi népén, büszke, dacos Felvidéken kezdődjék meg a szent aratás. Suhogó sarló, csapkodó kaszavillanás nekieredjen és áldott kévébe gyűjtse mindazt, ami elveszettnek látszott. . . # »Isten I Vetésed dúsan áll még I De már indul az aratás. Segíts meg, hogy az aratáson S az aratón legyen siker, Legyen áldás.« Jánosi György. Szepessy-ttnnepély Dombóváron. Nem nagy méretekben, nem országos férfiak szereplésével, de annál közvetlenebb melegséggel és a költő emléke iránt igaz megbecsüléssel ünnepelte junius 26-án Dombóvár községe szülöttjének, a hires dalköltőnek, Szepessy Lászlónak emlékezetét, azzal, hogy szülőházán Fetter Károly dombóvári szobrász által készített (aki a dombóvári hősök szobrát íb művészi felkészültséggel alkotta meg) emléktáblát, amelyen a költő sikerült arcképe is látható, leleplezte. Az ünnepélyen az elhalt költő nején és leányain kívül megjelentek a család részéről testvérei, Reisz Dénesné Szijjártó Margit, Szauter Ferencné Szijjártó Mariska, Szijjártó Károly és Árpád. Az ünnepségen megjelentek ezenkívül igen sokan az intelligencia tagjai közül, a főgimnázium, a zárda és a Faics-féle magán polgári iskola növendékei, a cserkészfiuk, a leventék disszakasza, továbbá az összes dombóvári egyesületek küldöttsége. A Tolna- megyei Közművelődési Egyesületet Bodnár István, lapunk elnöke és az egyesület főtitkára képviselte. Az ünnepség a dombóvári dalkör éneklésével kezdődött, amely Marton Kálmán karnagy vezetésével a Hiszekegyet énekelte igen szép összhangban. Ezután Kenézy László főszolgabíró kegyeletes és lendületes szavakban emlékezett meg a doberdói fen- síkon hősi halált halt költőről. Beszéde alatt lehullott a lepel és előttünk állott az ízlésesen elkészített emléktábla, amelyen a következők voltak olvashatók: „E házban született a doberdói fensikon hősi halát halt Szepessy László költő, t. főhadnagy, főgimnáziumi tanár. Hálás emlékül Dombóvár közönsége.0 Szepessy László. — A hősi halált halt költő dombóvári emléktáblájának leleplezésére, — Irta: BODNÁR ISTVÁN. Költő, nem — sírni jöttünk mi ide, Vagyha — sírunk, nem gyásznak könnye ez, Élet fuvalma, mi itt lengedez, Megdobban tőle a halott szive ... A lanthurról bár lesiklott kezed, Egy-egy akkord még lelkűnkbe rezeg . .. Tiszta, szép hangok: Isten és haza, Család, szerelem, édes szeretet, Elborongás múlt s szebb jövő felett, Ez, mi húrodról messze szárnyala ... S a sok szép dalra, mely szívből fakadt, A glóriás hit font dicssugarat. Megdaloltad a csendes kis falut, A virágos, muskátlis ablakot. Dalköltő sereg szárnyára kapott, Élni hát lelked igy is — szivbe jut, De örökélet bárhogy int feléd, Ez a sok szép dal mind csak — töredék... De van egy — himnusz, mely teljes, egész, Óda-fenségig csapkodtál vele, Égőn piroslik minden betűje, A hazának szól... S ez az, melyben — élsz: A legszebb vers, mit — véred porba irt... — Így írni, még csak egy — Petőfi bírt I ... Költő, nem — sírni jöttünk hát ide, Vagy ha — sírunk, nem — gyásznak könnye ez, A te neved itt mindég — szivbe lesz S ez a költőnek: örök életei S mig van: magyar szív s lesz: honszeretet, Szent örökmécses minden hősi tett. .. — S e kis lak felett hálánk itt lebegi
