Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-23 / 30. szám
IX. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1927 Julius 23 30. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsz ám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap ziegjelezik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Anglia mellettünk. Rothermere válaszolt a magyar nem* zetnek arra az egységesen megnyilvánuló köszönetre, melyben a nemzeti közvélemény egyöntetűen részesítette az igazságért lelkesülő magyarbarát lordot. A nagytekintélyű és súlyos szavú angol ujságkirály válaszában megindult szívvel mond köszönetét a magyarságnak és azt mondja, hogy ezrével kapja a leve leket, melyek friss reménységről tesznek bizonyságot. Ezt a reménységet a magyarság ezreiben Rothermere lordnak az az erőfeszítése ébresztette, mely a tapasztalat alapján teljesen tarthatatlannak bizonyult békeszerződés revíziójának elérésére irányul. De nemcsak - Csonka-Magyarország lakossága fejezi ki háláját a lord iránt, hangot ad az amerikai magyarság és a megszállás alatt élő millió számú magyar kisebbség is s mind egységes lelkesedéssel és érzelemmel köszöntik Rothermere lordot. Azt mondja a magyar nemzet hatalmas barátja: erős meggyőződésem, hogy belátható időn belül nem csupán az igazságosság parancsa, hanem az európai béke fenntartásának érdeke is ki fogja kényszeríteni Trianon revízióját.“ Ezekben a szavakban újból megismétli Rothermere lord azokat az igazságokat és érveket, amelyeket oly nagyszerű tájékozottsággal és politi- | kai érzékkel cikkeiben felsorakoztatott. Megismétli azt, amit a trianoni diktátumok születése óta a magyar nemzeti közvélemény és a magyar kormányok tiltakozásukban szüntelenül kifejeztek ezzel az igazságtalan békeparanccsal szemben. Anglia egyik hatalmassága isméin meg a világ szine előtt újra, az igazság és a népek boldogulásának eltökélt szilárdságával: „Európa békéjének fenntartása is kikényszeríti Trianon revízióját.0 A világsajtó visszhangzik Rothermere lord szavaitól és mégis akadnak olyanok, akik ügyük igazában nem bizva, azt próbálják elhitetni a müveit világgal, hogy a lord szava nem Anglia szava és nem az angol nemzet'igazság- és jogérzete. Ezek a kísérletek, az ismert machi nációk segitségével Prágából és Bukarestből kerülnek a megfizetett világlapok hasábjaira, de ezek íb kénytelenek tudomásul venni azt a. tényt, hogy Rothermere lord cikke nyomán az angol parlament két házában külön bizottság alakult azzal a kizárólagos céllal, hogy a trianoni problémát napirenden tartsa. Ezt a tényt a kisántántnak és Franciaországnak is tudomásul kell venni, mert íme a világ első alkotmányos testületében, az angol parlamentben, trianoni bizottság alakul, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy a veszedelemben lévő európai helyzetet biztossá tegye azáltal, hogy állandóan napirenden tartatja az angol kormány külügyminiszterével és Anglia képviselőivel a Nemzetek Szövetségénél a trianoni | problémát. lm egy hatalmas országban van már — a megcsonkított de mégis élő Magyarország mellett — egy tiltakozó bizottság, mely az igazságtalanság megszüntetését követeli. Ezek előtt nem lehet a füleket bedugni, hiába minden kisántánt, hiába a kontinens állig fegyverkezett szu- ronyos őre — Franciaország. Newton lord az angol parlamentben a románmagyar birtokperekről fog kérdést intézni a trianoni urakhoz, Rothermere lord megismétli és folytatja, hogy Trianonnal az európai helyzet tarthatatlan. Az igazság útban van, szavát egyre hatalmasabban hallatja s Rothermere és az angol parlamenti bizottság szerint eljő a nap, mikor Magyarország területének és nemzeti lakosságának vitás részei visszakerül • nek hozzánk békéjükben biztosítva. Anglia és a müveit világ mellettünk van, az igazság győzelme nem késhetik soká 1 A gyermek. — Erdős László dr. darabja. A Nemzeti Színház művészeinek vendégjátéka. — A Nemzeti Színháznak az a lelkes művész gárdája, amely Vass József dr. népjóléti miniszter fővédnökségével, vitéz Garamszeghy Sándornak, a népjóléti minisztérium megbízottjának vezetésével most járja be az országot, a vidék 37 helyére tervezett kőrútjában az elmúlt héten érkezett el Tolnavármegyébe. így e hónap 11-én Dombóvárott, 12-én Tamásiban, 14-én Bátaszéken, 15-én Deesen, 16-án pedig Szekazárdon tartott előadást. A lelkes kis társaságot természetesen mindenütt a legnagyobb melegséggel fogadta az igazi müvé- ssetben gyönyörködni tudó közönség. S erre valóban reá szolgáltak a derék müvéssek valamennyien, akik lelkűk tüzét hozták el a vidéknek. De nem csak őket, az ő pompás játékukat élvezte s ünnepelte a közönség mindenütt, hanem (az általuk előadott „A gyermek0 cimü három felvonásos színmű fiatal szerzőjét: Erdős László dr. fővárosi orvost, Erdős Gábor volt decsi, majd báta- széki főjegyző szép írói jövővel biztató fiát, aki már ebben az első darabjában is hatalmas társadalmi kérdést ragad üstökön s éles boncolókéssel derekasan hozzálát egy sajnos, nagyon is elharapózott nemzeti betegség kiirtásához és gyógyításához. Erdős László dr. darabját meg kellene nézni minden leendő magyar anyának. A falusi élet csendjébe visz bennünket, de már az első pillanatban ráeszmélünk, hogy forró talajon állunk, izzik a levegő, szenvedély robban elő minden ártatlannak látszó kis szóból. Falusi szobában vagyunk. A nagybeteg egyetlen gyerek ágyánál ül az anya, az apa kétségbe esve. A nagy szülők azonban elég közönyösen, mert az öreg Zsikó bácsi szerint minden úgy van jól, ahogy van. Szerintük, ha meghal a* az egy gyerek, születik helyette még egy, de csak is egy, mert hogy a birtok Buzakeresztek között. Isten keze megsimogatta mégegy- szer a földet és érintésére alázatosan fejet hajtottak a kalászok. Junius utolsó napjának alkonyati szellője elsuhant felettük; csodás, titkos hirt súghatott nekik, mert megremegtek a kalászok és szomorú sejtelemmel hajoltak a föld felé. A fáradtan pi- hegő föld is felfigyelt, ő is hallotta a titkot és fájdalmasan-hosszan magához szorította termékeny méhének sok szeretettel és áldozattal felnevelt gyermekeit. És az utolsó éjszakán a végtelenbe nyúló mezők templomi csendjében megtörtént a nagy bucsuzás: a barázda, az anyaföld és a kalászok bucBUzása. Az utolsó éjszakán oda • tartottam fülemet a termő rögökhöz, ellestem a szivük dobogását és hallgattam a mélyről felszakadó szavakat. Láttam, éreztem, amint utolsó ölelésre összebújtak ; végső beszélgetésükben emberfeletti szeretet és ön- feláldozás zsolozsmázott. Az utszéli jegenyék lombjai között szelíd zúgás támadt, meg meghajoltak a búzatáblák felé, mintha búcaut intenének. A homályos éjszakai égen bárányfelhők vándoroltak ismeretlen tájak felé. És az Isten szeme kitekintett a bárányfelhők mögül; nézte-nézte sokáig a csendtől körülölelt mezőket, hallgatta jóságosán a föld és kalászok beszélgetését. De az anyaíöld és kalászok is megérezték Isten szemének pillantását, megsejtették a teremtés örök gondolatát, minden termés, munka és alkotás végcélját: az embert. Az embert, aki hajnaltól késő estig szántotta, ápolta, féltette gondos szeretettel a földet. Az embert, akiért a végtelenség hajnalán a teremtés nagy munkájának hatalmas lendülete megindult; az embert, aki a nagy Teremtő kezéből és leikéből szakadt ki, hogy az élet útvesztőin át könnyek és panaszok vonaglásá- ban keresse és újra megtalálja azt, akitől elszakadt. Az embert, akit az Alkotó is leginkább szeret. A föld és kalászok megsejtették az Isten gondolatát és elcsitult bennük a válás fájdalma. Ők is az emberre gondoltak, akit meggörnyed- ten, veritékes munkában annyiszor láttak. Nagy szerelmüket készek voltak most már áldozatul hozni őérette: az emberért. Az éj, aki sok titkot ellesett már és érzéketlenné tették a hamar el- ernyedő emberi fellángolások, sirni kezdett e nagy önfeláldozó őszinteségen ; könnyei ráhuliottak a földre és kalászokra. Azok most már frissen és nyugodtan várták a holnapot, amely meghozza a beteljesülést. A keleti ég aljából tűzpiros csóI I vák nyúltak elő és ezer színre törtek a remegő harmatcseppekben. És kaszával a vállán jött az ember. Arcán megelégedés, jóság és szeretet sugárzott; nagy szemének meleg tekintetével megölelte az ébredő'mezőt, izmoB karja megsuhintotta a kaszát és hullt rendre a megért kalász, hogy áldás, kenyér, élet legyen belőle. — Diadalmasan pengett a kasza, ritmusában a beteljesülés öröme muzsikált. A marokszedő lány friss nótába kezdett, formás karjaival úgy ölelte kévékbe a rendet. Megkezdődött az aratás . .. * . . . Az orson elsuhant pár nyári nap. Széles, fehér tarló foltok nyúlnak messze-messze, hátukon keresztekben pihen a munkás esztendő megérdemelt gyümölcse, amelyre szelíd örömmel vár a szérűk és pajták nagy üressége. Amint alkonyodik ismét és esti találkára párját hívogatja a hűvös vetéssátorából kiszorult pitypalatty. Kimegyek a buzakeresztek közé; hátamat megtámasztom az egyiknek oldalán és elhallgatom a föld, az esti csend csodálatos meséit... Mert a főidben gondolat, élet rejtőzik és a látni tudók szeme előtt fellebbenti fátyolát, megmutatja titkait, amelyeknek mélyéből ősi termékenységtől terhes gondolatok feslenek életre. Minden emberi szerelemnél nagyobb, szebb a bárázda, a kalász és a magvető szerelme, amely közös, megfeszített munka az érett buzamagért, hogy jószagu kenyér, izom, agyvelő legyen belőle és ki ne sorvadjon gyökeréből az emberi élet. Talán ezért rakják keresztbe a mezők gabonatermését, mert a kereszt a legnagyobb áldozat jelképe ? 1 Szomorú, meleg szavakkal szeretnék hidat verni az emberek szivéhez ; szeretném elmondani: menjetek az anyafőldhöz, hallgassátok meg a barázda tanítását, engedjétek, hogy megihlesse telketeket a buzakeresztek között meghúzódó nyáresti csend, akkor több lesz a jóság, kevesebb a panaszkodó száj, melegebb, puhább az élet és dúsabb az emberi termés 1 ... így mesélt nekem a föld és én hallgattam késő éjszakáig. Alomra hajoltak már a buzakeresztek, pihent a föld és mélyén ott szunnyadt a jövő nyár termésének vágya, mint fáradt madár szivében a holnapi dal. A mécsvirágok fehér fejecskéje apró világosságokat szórt az éjszaka sötétjébe, mint messziről látszó apró ablakok, amelyek mögött jóságos, öreg anyókák pislogó mécse ég, akik eltévedt fiaikat várják, hazavárják . .. Vidovics Ferenc.
