Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-17 / 51. szám
IX. évfolyam 51. szám Egyes szám ára 30 filléi*. Szekszárdi 1927 december 17. SzerkesziHség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telelőn szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hz adventi front. A keresztyénig minden árnyalata meg tudja találni, ha akarja, azt a közős vonalat, melyen személyre és hitvallásra való tekintet nélkül meg kell tudni állani az Üdvözítő nevét valló testvéreivel együtt. Hiszen ha vakmerők volnánk, a fennti mondat alapján igazságunk szélső pontja gyanánt még azt is le mernénk Írni, hogy álomlényegü és illuzórius a ke* resztyénség abban a pillanatban, a mely pillanatban céljául nem az embertestvériség munkálását tűzi ki. Vagyis, ha ellenséget, veszélyt lát egyik felekezet a másikban s nem tud összefogni, mert nem akar ösz- fogni az emberiség létét fenyegető halálos, pusztító bűnök ellen. Most csak két nagy világerőre gondolunk, melyben minden felekezet felismerheti az ő feladatát s nemcsak akkor vétkezik, ha nem igyekszik e feladatot becsülettel mego d*ni, ha nem, ha feladata megoldásában a másikat gáncsoja, vagy bármimódon akadályozza. — Az egyik világerő, mondjuk, büuöserő, az egyke, a má sik a kommun bőrbe bujt istenlen- Bég, hitetlenség. Mint minden bajnak, úgy a kettőnek is ütközőpontja hazánk. Az egyke ma a legdivatosabb probléma. Valósággal lázban tartja a keresztyén, magyar közvéleményt. Okát kutatják, ellenmérgét, keresik. Sok értékes fej fő és nem egy tetszetős megállapítás nyert szilárd alakot és alapot. Volt, aki egy fajra, egy felekezetre húzta rá a vádlott darócruháját és bőséggel körülkarózta eget ostromló véleményét. Joggal mutattak rá a református Ormány- ságra, Somogyra, hol halálos mérge elsodorta nyomtalanul az ősmagyar lakosságot. Azt' mondják, a róm. kath. féken tudja tartani híveit. A gyónás sok bűnt megakadályoz s csirájában írtja ki* Ezt behozni, ezt megtenni a pályán lemaradt többiek nem tudják. Itt van az orrunk előtt Sárköz. Statisztikusok hajszál pontosan kiszámították az időt, amikor az őslakosság tisztára kipusztul s a történelemé és muzemé lesz a cifra köténnyel együtt maga is. Mi nem minden véleményt fogadunk el. Először is visszautasítjuk az egy fajra, felekezetre, sőt társadalmi osztályra való ráolvasást. Az egyke ta gadhatatlan csak'egy társadalmi osztályon fejezte be gonosz müvét: a kisgazdákon. Ott tiszta munkát végezett és elvégezte. A baranyai magyarság, magyarság és református, de nem mert református, az egyke csatájában elvérzett. Ám másutt is felekezetre és fajra, osztályra való tekintet nélkül dühöng és virágkorát éli. Láttunk németet, magyart, ref. t, róm. kath.-t, láttunk baptistát, belföldit, külföldit mosolyogni az egyke bűne alatt. ~ Mily szépen hangzanék okát eként I megállapítani: az emberiségnek oly Öl piktor, egy szobrász. — Séta a szekszárdi képkiállitáson. — Irta: Bodnár István. Az igazi művészetből mindég az Isten lelke, az örök szép beszél. Más szóval, aki szépet tud alkotni, a láthatatlan Istennek egy vonását adja vissza, persze a véges emberi lélekhez illő primitiv módon, gyarló eszközökkel. De mindehhez ihlet kell. Mint szárny az igazi repüléshez. (A motor berreg, de mégsem szabad röptű madár !) Aki ihlet nélkül fest, rajzol, ir, — mesterember. Lehet raffináltan ügyes, de nem — poéta. Pedig az igazi művész az, aki egy személyben költő is. Mert nem elég egy kiválasztott tájrészletet, emberi ábrázatot úgy, ahogy, még reális hűséggel is papírra, vagy vászonra vetni, holt kőből kifaragßi, a művészi zseni adhat azoknak csak igazi életet. Mert minden halhatatlan mű a lélek, de egyúttal a szív beszéde. Michel Angeló akkor is művész lenne, ha Madách szerint folyton csak — széklábat faragtatnának vele. Mert ehhez is ■— lelkét, egész lényét adná... E kis bevezetést pedig azért irom, mert ebben a mi szürke, egyhangú, sokaknak unalmas kis városunkban fiatal sasok repülését látom. Nem mindannyian egyformán urai még a levegőnek. Egyesek már ki bírtak repülni a szűk határból. Mindég nagyobb, merészebb iveket írnak le. De nem csak a földhöz közel, körbe, karikába, hanem egyre fel- jebb-feljebb a — magasban. Vannak azonban köztük még, akiknek alighogy kinőtt a szárnyuk tolla s még csak a — fészek körül keringenek. Mennyire nő, erősödik meg a suta szárny, — ez persze a jövő titka. De annyi már most is kétségtelen, hogy kirúgták lábuk alól a földi port s megkezdték ők is a szárnyalást, a repülést. Segítse őket az Isten és saját erejük, mennél messzebb, mennél magasabbra... Ez a kis együttes kiállítás egyébként azt jelenti, hogy ez a hat művész- lélek már megkritizálta önmagát, amikor érdemesnek ítélték egymást a közös együttműködésre. Ez felment eDgem attól, hogy én — klasszifikál- jam őket. Kezdem Uhát a vármegyeház nagytermében úgy, ahogy sorba jönnek a képek. Belépve, a jobb oldal Szabó Dezsőé. Szereti a tompa színeket. Nem ri kitó, nem kiabál. A szürke tÓDUS azonban nála nem a homályt jelenti. Sejtelmes8ége mellett is világos. Érthetően beszél. Suttogásának is m^g van már az echója. A középen Tisza Istvánnak hatalmas méretű arcképe díszük, amely Tolna vármegye rendelésére, a közgyűlési terem számára készült. Másolat csak. De ő — sze- retetet adott bele. Él. Amit Benczúr művészi lelke az eredeti képbe belenehéz az élete, hogy jelen életét sem bírja fenntartani, nemhogy a jövővel törődnék. Az sem utolsó, ha gazdasági okokat, földszerelmát állapítunk meg, pláne holmi szegény Írnok embernél. Nem! Az egyének oka és okozója mindenkor és mindenütt a vallástalanság. Az emberiség lelkében elhalványodott az lBten előtt való egyéni felelősség tudata. Átkoer tömegfelfogás, üres nem törődömség rabsága alatt görnyed. Dacol és szembeszáll Istennel, Istennek benne lakozó szent törvényével. Bűnt tesz puszta szokásból. Büat a nő és férfi, az öreg, tudákos szülők, a bába, az orvos, gyógyszerész, a közigazgatás — én és mindenki.Ki azért, mert elköveti, ki azért, mert elósegiti, ki azért, mert elnézi, eltűri, de itt Dunántúl mindenki valamiért. De mindnyájan egyetemlegesen azért, mert csak játszunk Isten előtti felelősségünk kérdésével. Játszunk a keresztyénség életadó igazságaival. EgymáB haját és mesgyéját tépjük, tapossuk, dühösen nyilasunk be egymás templom- ablakain, a bűn pedig megnő és eleszi előlünk a népet. Frontba álljon hát minden és mindenki, aki az Ur Krisztusé. Róma, Genf, Wittemberg fogjon kezet és vívja meg a nehéz, de nem kilátástalan csatát. Vagy inkvizíciót, vagy élő hiteti Amint az egyke oka a hitetlén- | ség, ngy . ugyanez a hitetlenség az lehelt, tovább folytatja, s a maga ugyancsak művészi leikével bravúrral viszi át a másik uj vászonra. Éppen úgy, ahogy az egyik zongorán megütött hangot utána rezgi, a másik mellette álló zongora vele rokon húrja. Szabó Dezső itt kiállított, igazán hangulatos képei közül „A füzes“, „Fűzfa csoport“, „Felbók“, egymáshoz közel a két „Csendélet“, továbbá az „Estefelé“, „Szőlőben“ és Tanárky Árpád portréja, továbbá a „Bazsarózsák“ már eredményesen állták ki a Műcsarnok zsűrijének bírálatát. Itt voltak kiállítva s a „Bazsarózsák“ Fiúméban is. Mig a „Reggel“, „Viharfelhők“ a Nemzeti Szalonban keltettek megérdemelt feltűnést. Ezekről tehát nem kell sokat beszélni Beszélnek maguk helyett. Hirdetve a művész kétségtelenül szép tehetsé gét s tudásának mindinkább inkább elmélyülő voltát. De mostanában készült képei jó része is érdemes munka. Szabó Dezső nagy előszeretettel festi a füzest. Szinte szerelmes annak ködös, párás levegőjébe, amelynek vászonra vetése nagyoo is illik az ő szürkés, lágy tónusához. Kisebb tájképei közül a „Bogyiszlói ut“, „Város vége“, „Eőhegy“, ^Kálvin tér“, „Házsor“, „Tópart“, „Fűzfa csoport“ és egy bajai táj részlet a kivalób bak. Arcképei is művészi felfogással készült szép munkák. Mégis talán leghangulatosabb köztük a Bajó oka annak az internacionális vörös őrületnek, mely hova tovább titkoa bár, de egyre jobban fenyegeti a világ nyugalmát. Nem lehet fölényes gesztussal, nagy horderejű és kistar- talmu politikai hangbordozáBsal elintézni Európának, a világnak vészes jelenségeit. Meggondolandó és alaposan megszívlelendő, hogy a kommunista elv sodra népmilliókat kap le lábáról és tesz balga játékszerévé egy világforrongás katlanába. A régi recsegve ropog. Mondhatnánk : a régi, rossz. Ne higyje senki, hogy a kom- mnn oktalan és indokolhatatlan olyan esztelenség, mely ötletszerűen, a forradalom ideig-óráig tartó rendszertelenségével terrorizálja a nyugtalan kedélyeket. Szabályos és ütemes anti- krisztusi munka a kommun a világ Istentől folyó igaz élete ellen. Lelki levadulás és vandál lezüllés, mely az anyagiasság problémáival tömi meg az agyonkinzolt és sanyargatott lelkeket. Csak ott tud sikerrel fellépni, ahol eltorzult, vagy egyáltalán nincs Krisztus .. orcája, vagy r ahova nem ért, nem érkezett el az Ég egyházra bízott üdv Üzenete. A világ a mának kiélésében látja hivatását, mert nincs hite, hogy a jövendő élet feladataiért érdemesnek találjon élni, tűrni, áldozatot hozni. Krisztus, vagy Marx, Golgotha, vagy Leningrad! — e kérdéshez való igazodás dönti el a világ életének holnapját. Marx igy üvölt: „Világ proletárjai egyesülje- I tek 1“ Jézus igy bzóI : »Aki velem Matyika arcképe. Érték tekintetében pedig az „öonrckép“, a — „Koccintás“. Ez a bravúrosan festett kép oly élethü, oly eleven, hogy majdnem élőnkbe lép a keretből s a néző akaratlanul is keresi a — saját poharát, hogy vissza koccinthasson vele... Szabó Dezső közvetlen szomszédja a kiállítási falon Áldor J. László, aki* egyszrrre, ha nem is váratlanvl, de mégis ily gyorsnak nem remélt tempóval nőtt ki a szolnoki művész- iskola falai közül. Alig van ma fiatal magyar művész, aki gyorsabban hódította volna meg a közönséget ■ vette volna be a hivatalos kritika sokszor áttörhetlen drótsövénnyel övezett várát, miként ő. — O ma a fiatalok között legtöbbször emlegetett név a tárlatokon, a művészeti és más lapokban. Két-három év alatt három dijat is nyert a Műcsarnoki kiállításokon. — így Ha<mi Artur, Bartha Károly diját és a Tájkép dijat. Egyik kitüntetett müvét a „Gödrös szolnoki utcát“ a főváros vette meg. S a lengyel kiállításon Varsóban, Krakkóban és Posenban is feltűnést keltett képeivel. Az itt kiállított müvei is lendületes szép művészi munkák. Nem hajszolja az ok- vetetlenkedő eredetieskedást. S mégis megvan a saját erős egyénisége. Színei is igazak, természetesek. Nem fut a viola-tónus, az ultramarin és az X, vagy a még ismeretien Y sugarak után. S talán éppen azért tűnt fel,
