Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-10-15 / 42. szám

IX. évfolyam. Szekszárd, 1927 október 15. 42. szám. TOLNMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerfcesztiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész' évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap aiegjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi lur, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A másik Wilson. Az egyikről végérvényesen ítéletet mondott a történelem. Elmarasztalta, mint saját világboldogitó pontjainak kijátszott tanárát, akinek jóhiszemű­ségénél csak az erőszakot alkalmazó hatalmak fnrfangja volt nagyobb. Az ügyefogyott fantaszta politikai tör- pesége annyira világosan rajzolódik ma már ki a békeszerződések előz­ményeit és történetét ismerő tudomá­nyos közvélemény előtt, bogy kegye­letsértés nélkül lehet a világokat megrendítő véres időknek e különös bábját abba a sülyesztőbe utalni, ahonnan feltámadás nem vár az em­berekre. A történelem felebbezhetetlen íté­lete az a hely, ahonnan a Wilson név a joggal, és igazsággal Űzött két­színű játéknak minden rossz emléké­vel együtt ki nem kelhet a kijóza­nodott világnak tisztultabb társa­dalmi és lehiggadt nemzetközi jogfel­fogásának autentikusabb fóruma elé. Egy másik Wilsonnak őszintesé­gére vár most a szerep, hogy az ominózus névnek valamikép vissza­szerezze tűrhető hangzását s ennek a másik Wilsonnak, az angol had­sereg világháborubeli vezérkari főnö­kének a neve fogja feledtetni velünk is az első Wilson nevével űzött szörnyű komédiának máig sem meg­bocsátható átkos emlékét. Ennek a másik Wilsonnak most jelennek meg az angol könyvpiacon az emlékiratai. Eredetileg nem ké­szültek sem népszerűsítésre, sem po­litikai tényezők szerepének tisztázá­sára. Az emlékiratok tulajdonképen nagyfontosságu őszinte feljegyzések a békediktátumok szerzésének idejé­ből, amidőn a francia bosszú, az an­gol érdek és az olasz asszisztencia a győzelmes hatalmak képviseleteként tollat kényszeritettek a katonailag szétbomlasztott, forradalmaktól ki­kezdett, wilsoni pontokkal nemzeti­ségeiben megőrjített országoknak oda citált delegátjai kezébe, hogy alá­írják az öngyilkos parancsot. Wilson angol tábornok leleplezi azt a sötét lelkiismeretlenséget, amely akkor a diktáló hatalmakat uralta, pontosan lejegyzi, jóformán óráról- órára az eseményeket, melyekből ki­derül, hogy az elvakultság szülte fel­tételek még csak ismeretesek sem voltak az angolok előtt, akikkel egyetlen példányban közölt vázlat- szerű tervek utján tudatták francia részről, hogy mikor kell a brit biro­dalmi békedelegáció jelenlétében a legyőzőiteknek alá írni az eléjük tett papirost. Leplezetlenül tréfálkoztak Wilson tábornok feljegyzései szerint a népek sorsa felett, élet-halált osztó hatalmaknak illetékesei és megbízott­jai azokban a végzetes órákban, ami­kor az egész rettenetes békeszerző- dósi komédiát előre megrendezett mó­don eljátszották. A világhistoria sze- j rinte nem produkált soha hasonló S gaztettet, becsapást és korcsabb bé- > két. Milyen más lehetett volna ez, ha ledéren gondolkozó államférfiak helyett lelkiismerettel biró igaz em­berek rendezték volna el a nemzetek jövő sorsára kiható egyezményt. Tréfacsináló miniszterek és ud­varló delegátusok, a bocheokon vi­hogó francia kárörvendezők, másfelől megalázott, összetört nemzeteknek megnémitott képviselői: igy nézett ki akkor az a hely, ahonnan elindult útjára és végzetünkre Trianon. De a ■ második Wilsonnak az akkori ese­ményeket feltáró emlékezései a leg­őszintébb tanuk mellettünk, s a ma­gyar békerevisiós törekvéseknek iga­zolására szolgálhat, hogy a második Wilsonnak dokumentumait lehet fel­mutatni amaz európai közvélemény előtt, melyet annak idején az első Wilsonnak ferde tanításai annyira megkótyagositottak. Milyen lesz az uj megyei kórház? A Hármas Kis Tükör, ez az egy | időben annyira elterjedt verses iskola | könyv, amelyet az ország valamennyi { magyar elemi iskolájában tanítottak, J nem valami hízelgő módon nyilat­kozik Tolna vármegye kultúrájáról. Nem tudni, hogy a szerző, aki rövid, tömör és mégis jellemző képét kí­vánta adni az elmúlt század első fe­lében volt magyar állapotoknak, bosz- szantani akart-e valami földinket a kritikájával, vagy sem. Bizonyos azonban, hogy gúnyolódó írása igaz­talan. A kultúrának ugyanis egyik legbiztosabb fokmérője az egészség- védelem és az ezt szolgáló ember­baráti intézmények színvonala. A jó egészségügyi intézmények szinte tel­jes bizonyossággal sejtetik, hogy kulturkörnyezet hozta őket létre. És ha rámutatunk arra, hogy a Hármas Kis Tükör megjelenése idején a szek­szárdi Ferenc Közkórház nem a hi­vatalos vármegye, hanem a lakosság áldozatkészségéből már régóta telje­sítette nemes hivatását: büszkén el­mondhatjuk, hogy ez az ellenségtől sokszor feldúlt vármegye sohasem állott az ország egyéb lakosságának értelmi színvonala alatt. A szekszárdi kórház múltja. A nagy múltú és jelen állapotában is kiváló kulturértéket képviselő Fe­renc közkórház olyan időben léte­sült, amikor nálunk csak a nagyobb városok alkottak hasonló intézménye­ket. A közönség humánus érzése foly­ton fejlesztette, bővítette az intézetet, a mely kiváló orvosai, vezetői önfel­áldozó munkájával itt a vidéken is a szenvedő emberiség szolgálatába tudta állítani a tudomány legújabb vívmányainak jő részét. Jött azon­ban a háború és sok minden nagy értékkel együtt annyira lerongyolta a kórházat, hogy dr. Eri Márton akkori alispán csak a vármegye tu­lajdonába való átvétellel tudta az összeomlástól megmenteni. Dr. Éri, mint ismeretes, nagy arányú akciót indított a kórház talpraállitására és hamarosan összehozta az anyagiakat, amelyeknek segítségével beszerezte az uj felszerelést, elvégeztette a szük­séges modern tatarozásokat és biz­tosította a tovább működést. Az újjáépítés eszméje. Tudjuk, hogy a Ferenc közkórház önzetlen emberbarátok egy egy életen tartó munkája után kinőtt már a kereteiből és ott, ahol van, nem is fejleszthető. Régebben felmerült az eszme, hogy más területen újjá kell építeni a pompásan bevált intézet folytatását. Az elgondolás azonban pénz hiányában mindig csak terv maradt. Dr. Pe8thy Pál a kórházért. Váratlanul nagy lendületet adott azonban az ügynek dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter, vármegyénk ki­váló fia, aki hatalmas kormánytámo­gatást, sok milliárdos ajándékot szer­zett erre a célra, úgy, hogy a Szék- szárd által rendelkezésre bocsájtandó telken épülő kórház költségeinek a felét az állam fizeti. És hogy az építő költségnek á vármegyét ter­helő másik fele se nehezedjék súlyo­san a közönségre, a népjóléti minisz­ter dr. Pesthy Pál közbenjárása foly­tán módot adott arra is, hogy a ked­vező törlesztéséé kölcsönnek fedezete legyen. ' . _ A tervező. Szévald Oszkár alispán és vitéz Vendel István polgármester nagy lel­kesedéssel állottak a dr. Treer István kórházigazgató által mozgatott eszme megvalósitásának a szolgálatába és az ügy gyors letárgyalása után — mint ismeretes — az uj kórház ter­veit is elkészíttették. A tervezéssel dr. Fábián Gáspár kiváló budapesti építészt bízták meg, aki speciálisan foglalkozik kórháztervezéssel és nem­csak az erre vonatkozó külföldi iro­dalmat ismeri, hanem tanulmányútjai során megtekintette a jelentékenyebb külföldi kórházak egész sorát is. Dr. Fábián, akinek művészi elgondolását és imponáló építészi tudását szerte az országban számtalan monumen­tális alkotás dicséri, már annyira el készült a szekszárdi közkórház ter­veivel, hogy azok alapján meg lehe­tett csinálni a részletes költségvetést és az úgynevezett kiírási műveletet. Ennek a műveletnek a birtokában a vármegye már ki is hirdette a ver­senytárgyalást az uj kórház építési munkálataira. Az ügynek ebben a stádiumában szolgálatot véltünk teljesiteni olvasó közönségünk hatalmas táborának, ami­kor budai műtermében felkerestük dr. Fábián műépítészt, oki. közgazdasági mérnököt, hogy a terveket megszem­lélve beszámolhassunk róla, milyen is less tulajdonképen az uj várme­gyei kórház. Az uj kórház tervei. Mikor belépünk Fábián dr. fogadó szalonjába és előadjuk jövetelünk cél­ját, a legnagyobb szívességgel áll ren­delkezésünkre és átvezet a műterme helyiségein keresztül abba a két ter­embe, ahol munkatársai a szekszárdi kórház tervein dolgoznak. Kiteregetik, a falakra kifeszitik a lepedőnagy- ságu tervek fénymásolatait és előttünk áll a pompás uj intézet képe és el­helyezésének a módja. A helyszín- rajzból megtudjuk, hogy az uj kór­ház a régivel szemben fekvő hegy­oldalra kerül olyképen, hogy az utca­sor néhány régi házát eltávolítják az útból és azok helyén járnak majd fel a körülbelül 20 holdnyi területen épülő uj gyógytelepre, amelynek egyes pavillonjait enyhén emelkedő, árnyas fákkal szegélyezendő utak kötik össze. Az épületek elrendezése. Az egész telep tulajdonképen hat épületből és négy csarnokból fog áliani. Az utcavonalhoz legközelebb, a telek tengelyében helyezik el az adminisztrációs és felvételi épületet, amely után a vele födött folyosóval összekötött főpavillon következik. E fölött lesz a gazdasági épület, amely­től északnyugatra tervezik a fertőző betegek pavillonját. A telek déli ol­dalára kerül a legyező alakú alap­rajzi elgondolásban 'épülő tüdőbeteg pavilion, amelynek jobb és bal szárnya mellett két-két fekvőcsarnok készül. A felvételi épülettől északra és vele egy homlokvonalban helyezik el az igazgatósági épületet is. A külső kép. A helyszíni elrendezés megismerése után sor kerül az egyeB épületekre. Legelőször az adminisztrációs épület nemeB architektúrájú tornyos hom­lokzata köti le figyelmünket, majd a mögötte fekvő impozáns méretű két­emeletes, illetve két részre osztott manzárdos főpavillon, amelynek ará­nyos tagolása a minden figurális díszt kerülő síkokkal is igen monumentális és lenyűgözően művészi hatást ér el. Az épületek külső homlokzatának réteges terméskő és sajtolt tégla az anyaga. És mig ez anyagok művészi csoportosítása mozgalmassá teszi a homlokzatokat, nemcsak könnyen tisz­tán tarthatók a falak külső felületei, hanem szinte örökösek is, mert olyan fagyálló anyagból készülnek, hogy tatarozásra sohasem lesz szükség, A tetőket a legkönnyebben tisztán tart­ható eternit palával födik. Nagyon szép lesz a tüdőbeteg pavil­ion is, amelynek dél felé nyíló napozó erkélyei, mint hatalmas nippek dí­szítik és teszik változatossá az impo­záns homlokzatot. De térjünk át az egyes pavillonok részletesebb ismer­tetésére. Az emeletes felvételi épület művészi kapuja mögött van a bejáró, illetve a nagyszerű várócsarnok, két- két oldalra elágazó összekötő folyosók­kal. A bal folyosóról nyílnak a beteg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom