Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-08 / 41. szám
IX. évfolyam. Egyes szám ára 30 fiilép Szekszárdi 1927 október 8 41. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.-------------------------------------------------------------I Ma gyar-kérdés az angol parlamentben. Amilyen felemelő hatással volt a magyar nemzetre az a tadat, hogy tisztalt alkotmányossága példaadóan állíttatott oda minden ország elé s egysorban emlittetett az angol alkotmányossággal, ép olyan jéleső érzést kelt a bir, hogy az angol parlament napirendre akarja tűzni a magyar kérdést s ezzel népünk értékei és nemzetünk szenvedései bekerülnek az angol törvényhozás évkönyveibe. Államférfiak és tudósok és általában az emberiség kiválasztottjai, nagy tetteik révén vonalnak b£ a történe lembe s igy a nemzetek is nagy küzdelmeik, vagy nagy szenvedéseik árán fizetik meg azt a jogot, hogy bekerülhessenek a népek pantheon- jába. Az Európa szivében élő magyar nemzet erényeinek egész táborával s évezredes történelmének beszédes sorozatával biztosította a maga részére azt, hogy az európai népek között részére tisztes hely biztosíttassák. Magyarország a honszerzés első órájától fogva az alkotmányosság hazája volt. Szent István birodalma minden időben az emberi jogok teljességéről volt ismeretes. Áz európai civilizációnak nemcsak védőbástyája, de erős vára is, ahonnan sok fény és áldás sugárzott szét az európai kulturnépekre. Ä glória mellett, mely Magyarországot körülövezte, sokszor a töviskoszoru jutott osztályrészéül, de úgy látszott, hogy a nemzet martiriumából évszázadok során sokszor renesszansz és kiengesztelődés született. A magyarnemzet történelmi erényein kívül sok szenvedés járult hozzá ahhoz, hogy neve az európai népek előtt tisztelt legyen s ez volt szülőanyja annak is, bogy a nagy angol nemzet törvényhozásának kapui újra megnyíltak a magyar nemzet erényei, a magyar nép szenvedései előtt. A világjáró angol, az alkotmányosságában történelmi múlttal bíró magyar nemzet mellett s az emberiség haladásáért hullatott magyar vértenger mellett nem ment el érzéketlenül a múltban sem, mert Kossuth Lajos nemzete iránt mindig megértéssel viseltettek az angol nép fiai s ha a világháború egymással szembe is állított, azért semmiféle erőhatalom nem tudta kitörülni a két nép leikéből a kölcsönös tiszteletet éB vonzódást. Most angol államférfiak érkeznek hazánkba s úgy érezzük, hogy tengersok sebünk és mérhetetlen sok szén védésünk enyhülni fog a baráti látogatás hatása alatt. Amikor pedig a közöttünk járt angol államférfiak be fognak számolni az angol parlamentben a tapasztaltakról, meg vagyunk győződve, hogy az aDgol parlament nemcsak meghallgatja a magyar kér dést, de besorozza azon kérdések közé, amelyek az angol igazságérzet tüzes kohójában kötelező igazságokká válnak. A magyar nemzet pedig jóleső érzéssel szerez tudomást arról, hogy elhagyatottságában a legnemesebb barátok állanak oldala mellett, s ez ad erőt és kitartást jövendő nagy küzdelmeihez. Takarékossásra és i main: iDanMIfcn Int n kultuszminiszter. A takarékossági mozgalom országszerte megindult s az Országos Takarékossági Bizottság mellett erőteljesen támogatja azt a Postatakarékpénztár s az egyes szakminisztériumok is. Legutóbb a kultuszminiszter rendeletben hívta fel a tanítóságot a takarékosság mellett különösen a hazai iparcikkek pártolására. Szükséges ez különösen azért, mert azt látjuk, hogy mig hazai iparosaink állandóan váltságos helyzetben van nak, sok-sok millió pengőt adunk ki a külföldi iparcikkekért, melyeket pedig idehaza is elő tudnánk állítani, ha kellő támogatásban réBzesitenők hazai iparunkat. Mindenki tudja és érzi, hogy a csehek a mi halálos ellenségeink, akik okai elsősorban nyomorunknak s az ország megcsonkításának, mégis — szinte meggondolás nélkül — vásároljuk a cseh árukat. A cseh üveg-, porcellán , vászon- és textiláruk elárasztják csonka orBzágonkat — a nem íb olcsó — cseh áruval és mi vesszük, mert olcsó, vesszük, mert szép és vesszük, mert meggondolatlanok vagyunk s nem tartjuk szemünk előtt azt, hogy ugyanakkor a csehek nem engedik be államukba a magyar lisztet és gyümölcsöt, bort éB élőállatot, amiből nekünk fölöslegünk van s amit okvetlenül el kell adnunk a külföldnek, hogy élni és boldogulni tudjunk. Lám, a csehek — tanulhatunk tőlük — gyűlöletükben lemondanak inkább a kiváló magyar lisztről, a mi elsőrangú hizott állatainkról és egyéb élelmiszereinkről, csakhogy megfojthassanak, elszegényesitsenek bennünket. Es mi? Csupa olyan árucikket vásárolunk tőlük, amire nincs feltétlenül szükségünk. Hiszen a hazai textilipar is már erősen fejlett és mindent előállít, amire szükségünk van. Igaz, hogy egy kissé drágább még, de csak azért, mert nem pártoljuk eléggé. Számokban kifejezve a mi meggondolatlanságunkat, amely lassan a teljes elszegényedéshez vezet, azt jelenti, hogy az 1927. év első felében 130 millió pengővel több értékű árut hoztunk be az országba, főleg Csehországból és Ausztriából, mint ameny- nyit kivittünk. Ezt nem sokáig lehet folytatnunk, mert ez a biztos államcsődhöz vezető veszélyes ut. Igazán helyén való volt tehát a Tenger, port és hajé. Halkan csobogó hullámok beszélgetnek a zöldelő parttal. A hullámok a kéklő végtelenség határáról siettek idáig, ahol szelíden ölelkeznek az ég és a tenger; eljöttek, hogy bohó, gyerekes meséiket elmondják a partnak. A part pedig nyugodt bölcsességgel hallgatja a játékos habok csevegését. Jól ismeri a tenger e rakoncátlan gyermekeit, akik behintve a ragyogó nap hulló aranyporával, ma még ártatlan kedvteléssel simogatják, becézgetik, de hplnap már hatalmás óriásokként vad üvöltéssel roppant ütéseket mérnek homlokára, fülébe harsogják a vihar szörnyű karjaiban haldokló hajók sikoltását és megdobálják a vadul dőzsölő tenger lakomájának maradékával: törött árbócokkal, hajóronccsal és szeder- jés, véres vizes halottakkal. Hogyan vidulna hát fel a part a csacska meséken, mikor a ma békés csendjén is átsuhan sötéten a holnap rémülete! Csak akkor fut át öreg tagjain az öröm melegsége, ha messziről közeledő hajót lát, amely siet feléje, mint a megbántott gyermek anyja ölére. Kitárt karokkal nyúl feléje, magához szorítja az érkezőt, amely épségben tért meg a vizek végtelenségéről, ahol a pusztulás sunyi réme lebegte körül. Misztikus, ősi szerelem: hajó és part, part és hajó 1 A hajónak a part s a partnak a hajó mindene; örök vágya, szerelem, beteljesülés. Óh, de remeg, de Bzomoru a part, ha dörög az óceán félelmes zenéje és messze, kint a hajók mellére térdel a sistergő tengerár, fojtogatja őket és tördeli bordáikat! És láttatok küzdő, széthulló hajót? Mily kétségbeesetten száll a halálos rémület kiáltása segítség, part után s a csüggedő könyörgés hányszor hull teljesülés nélkül az orkán falánk, nyitott torkába! Nekem testvérem minden hajó, bármerre rójja uttalan útját. Én ott vagyok minden hajón, ha kéklő, déli tengerek hátán sietnek tova és meg megpihennek csodás szépségű városok kikötőiben, ahol édes gyümölcsök ága integet és tropikus virágok bóditó illata száll. És rajta vagyok a wester- landi hajókon, Sylt szigetének apró halászbárkáin, amelyek messze északon, örökké ködös, ónszinü ég alatt állják a harcot a haragos tengerrel. A szomorú csendben meghúzódó halászfalvak népe elfelejtette a mosolygást; nincs család, amelyből el nem ment volna valaki, aki többé soha nem jött vissza, mert elrabolta a tenger. Látom e komor, hallgatag emberek tragikusan szép életét. Ha a zavaros tengernek féktelen kedve támad és vihar dühöng a párás ég alatt, konganak a harangok éjjelnappal a halászfalvak alacsony tornyain, az asszonyok feketébe öltöznek ób rémült arccal lesik a parthoz csapódó, moraj ló hullámokat. Azok pedig zuhognak a sötétben elvesző tenger fekete síkjáról és hátukon hozzák haza a szétzúzott bárkák utasait gyászba öltözött feleségekhez, de véresre zúzott homlokkal, fakón, halottan. Soha nem tudom elfelejteni a wester- landi tengert; talán azért, mert a nagy emberi szomorúságok látása a legmélyebbre vésődik lelkűnkben, vagy talán azért, mert a westerlandi tenger viharait és a halászfalvak keserű sorsát nap-nap után előttem szimbolizálja a nyers, a vadul tova rohanó élet. Tenger, hajó, part! Élet, emberek, vágyak teljesülése! — Énnek a szimbolikus tengernek több színe, vihara és titka van, mint a másiknak. Hátán ma még lágyan ringat hajókat, amelyek büszkén, gőgösen futnak be a biztos, parti kikötőkbe, mert a szédítő mélységek veszedelmeit nem látták meg. És holnap ? Holnap a zöldszemü rém kegyetlen szeszéllyel széttöri mindazt, ami útjába akad és tajtékzó hullámain kacagva dobál ide-oda meglékelt hajókat: szegény westerlandi halászokat s vagy temetőjük lesz, vagy élettelenül löki partra őket. Pedig élve, ifjan indultak el, énekelve á friss, felfelé ívelő élet himnuszát és úgy vágytak egykor majd partot érni! ... És most mesélek egy csodálatos hajóról, amely magányosan rójja útját s valami titkos, ősi dac űzheti, mert messze kerüli a partokat, ahonnan békés családi tüzek fénye int, messze kerüli a révbe érő, vidám hajókat, amelyeken öröm remeg a kürtök zúgásában. Éb üvölthetnek a tenger hullámai, ez a hajó — átok vagy áldás kiséri e — nem merül el soha. Kormányosa nem ismeri a rémületet, erős karjai megfeszülnek a kormány- keréken és nagyon szomorú arcán a jóság fénye meg megvillan, ha halálra fáradtan vizesen fehér sirályok szállnak megpihenni a vállára és a födél- zetre. S ha kibékültek már a bősz legények : viz és a szél, mit mfivel e kormányos ? Hágcsót ereszt, nagy szemeinek meleg tekintetével kutat a csendesült vizen és leszáll, ha itt- ott feltűnik a tenger dühének egy- egy sápadtan, halottan úszó áldozata. Fedélzetére emeli a csapzotthaju, merev hontalanokat, fent rendre puha, fehér gyolcsba takarja véres tagjaikat, kuszáit hajukat elsimítja sebes homlokukról és indul hajója a bus, mozdulatlan csapattal. Amerre mennek, zsolozsmáznak a megbékült habok és messze, a homályos, párás ég alján szomorúan konganak a ködharangok. Majd mikor leszállt már a halk- szavu este, csendben, észrevétlenül parthoz oson a magányos hajó s a kormányos ölében egy-egy utasával indul a hágcsón lefelé. Leszállnak mind az elnémult utasok. Ott feküsz- nek sorban a part zöldelő füvén; hideg halántékukat körülsimogatja a
