Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-01 / 40. szám
IX. évfolyam 40. szám Egyes szám ára 30 fillér. * Szekszárd, 1927 október 1. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztlség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER JANOS. Telefonszán! 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 peng« (50.000 korona)» egész évre 8 peng« (100.000 K). A lap mgjeleaik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A SjMMti-i levél. Az egyik fővárosi napilap híradása szerint a főváros vezető körei (Jeniben óriási sikert aratott Apponyit ünnepelni óhajtották. Az előkészületekből Ítélve olyan társadalmi megmozdulás terveztetett, amelyhez hasonlót Trianon óta nem látott az ország. Ünnepelni kívánták a tisztes őszt, aki egy emberöltőn át súlyban meg nem határozható, értékben fel nem becsülhető szolgálatokat tett hazájának, különösen annak, mostani szerencsétlen helyzetében. Ünnepelni kívánták a magyarok hatalmas „Bertáját, aki Isten adta, párját ritkitó kiválóságainak mérföldeket befutó tonnányi lövegeivel döngeti s már- már réssel fenyegeti Trianon fellegvárát. Dicsőíteni a Fáradhatatlant, aki nem vonul el hálás nemzete által számára ültetett babérerdőbe a fáradtságos munka után megpihenni, hanem fürge ifjú módjára mindenütt ott terem, ahol úgy látszik már nincs segítség, ahol szakad minden kötél. Nagyban Trianon, kicsinyben Genf. Akkor is, háború után, most is hasonlatos körülmények között foglaltak helyet a felek a zöld asztal mellett. Vesztesek csak úgy, mint akkor, most is mi valánk. Igaz, ezúttal mindössze néhány száz birtokában megrabolt vérünkről volt szó. A nagy „Berta“, ünnepélyes baritonjával akkor is szüntelenül ontotta súlyos mozsarait, amelyeknek fel-felvillanó fényétől, a bibliai Saul módjára elhomályosult látása az ellenség hol egyik, hol másik őrszemének. Ez megesett most is. Csakhogy amíg akkor a megittasult s szenvedélytől süket füleket hiába ostromolta az igazság harsonája s villogó vértjének csillogása nem tudta áttörni a düh vakságának lelkeket elborító hályogát, addig most, hat év eltelte után, amikor a mámor okozta gőzön át-át- szüremkedik a magyar nap lelkiismeretet élesztgető sugara s a változott színtérben ismét szólásra emelkedett ügyünk hű. sáfárja, a síri csendben merész rithmusokban elzengve finom lantján a bujdosó magyarok fájdalmas dalát, a tegnap még dédelgetett Titulescu troubadur rögtönzött dudaakkorddal befejezett hattyúdalára alig hogy figyelne, a zsűri Apponyinak ítélte oda a babért. Ha Trianon a magyarság nagypéntekje volt, úgy Genfet méltán lehet a feltámadás előestéjének tekinteni, mert a keserűséggel telt pohár elfogyasztása után Genf az első üdítő esepp szomjuhozó ajkainknak. Apponyit ünnepelni tehát szép, dicső és hálás dolog, hisz ő húzta ki a bámuló őrök szemeláttára a keresztrefeszitett országot magábazáró koporsóból az első szeget. Ünnepeltetni! Istenem, ez a szó hány magyarnak szivét hozná hevesebb lüktetésbe, az idegesség okozta lázas, de mégis kellemes borzongás „ éjszakáját tenné álmatlanná, mily türelmetlenül számlálná, mikor virrad fel a nagy nap, amelyen mindenki csak róla beszél. S ime, mit csinál Apponyi, a triumfátor, akit Gyöngyösapátiban fogad a hír szándékolt ünnepeltetéséről. Papirt, tollat vesz, elhárít mindent, nincs itt az ideje az Ünneplésnek. S miért, vájjon miért, talán nem diadal az, amit aratott, hát nem szabad felette győzelmi tort ülni? Szó sincs róla. De azért ne, még sem. Aki örvend, aki vigad, Ai Egyesült Sseksiárd—Tolnamegyéi Nőegylet, amint már mnlt heti siámnnkban jeleltük, szeptember hó 22-én tartotta szokásos évi közgyűlését. Az akadályozva volt elnök, tagyosi dr. Csapó Dánielné helyett Kovácsáé Nagy Lujza elnökölt. Tar* talmas megnyitó beszédében nagy melegséggel emlékezett meg az egyleti elnökné családi gyászáról s Rothermere lord nemes mozgalmáról, továbbá Apponyi Albert gróf és Nagy Emil ar., volt igaiBágttgy- miniszter ismert hazafias munkájáról. További indítványára az egylet Ap ponyi Sándor né grófnét elévülhetlen érdemei elismeréséül disztaggá választotta és jegyzőkönyvi köszönetét mondott Sárossy Károlynénak, az egylet érdekében kifejtett sokirányú fáradozásáért s özv. Wigand János- nénak a szegényeknek szánt havi segélyek kiosztása körül való fárad- hatlanságáért. Egyúttal nagy elisme réssel emlékezett meg Huszt Aladár szászvári bányaigazgató mérnök neje szépen folyó vidéki taggyüjtéséről. Utána Bodnár István egyleti titkár terjesztette elő titkári jelentését. S benne legelőször is nagy melegséggel emlékezett meg az egyleti élethez közelebb állottak elhunytáról. így visszatérve az egylet elnökét édesapja elhunytéval ért mély családi gyászára, kegyeletes szavakkal parentálta el sztankováni Sztanko- vánszky János királyi kamarást, a „nemes kötelességteljesités, a „nobile officium“ korának érdekes, tipikus alakját, akinek a „családi hagyományokon felnőtt megerősödött hazaszeretete s a közügyeknek mindég önzetlenül használni vágyó igyekezete adta meg a régi nemesi patinát s ki a „Csapók, Bezerédjek, Sztanko vánszkyak vármegyéjének“ (igy nevezték az országban hajdan Tolnavármegyét !) köztisztelettől méltán övezett alakja volt!“ Találó szavakkal áldozott ezután az elhunyt Prohászka Ottokár nagynevű, Volt székesfehérvári püspök emlékének is. Még sokak emlékezetében van az a hatalmas ünnepi beszéd, amellyel a Nőegylet 50 éves jubileuma alkalmából, ez a fenomenális szónoki erejű főpap megrajzolta a múlt század hatvanas évei lelkes magyar nőinek prototípusát, megannak jól megy a sora, szomszédai azt irigylik. Hát mi, szegény magyarok, jól megy a mi sorunk, örvendhetünk-e, vigadhatunk e igazábul ez- időszerint, van-e okunk rá, irigylésre méltó a mi dolgunk ? S mégis, mégis mennyit mulatunk, mennyit viga- dunk. Majd egyszer, egyszer majd akkor, ha eljön a mi országunk, akkor magyarok vigadjatok, mulassatok, de addig Apponyitól — a szerénytől — tanuljatok 1 .........y. je lölve a mai nő helyét a hazafiasság és közjótékonyBág, a charitativ szolgálat terén. Mélyebb hatást váltottak ki a titkár következő szavai: „Prohászka Ottokár világosság volt a mai magyar éjszakában. Nem csak erős hite lángolt és fénylett le a maga alkotta magas erkölcsi piadesztálról, de izzó tt, parázslott honszerelme csipkebokra is. Hatalmas tudása megfür- dött a Krisztusi tanítás verőfényében. De aztán leszállott a nyomor, a szociális problémák sötétebb mélységeibe is, hogy oda is elvigye ezt az áldásos, lelki megnyugvást és megelégedést munkáló szelíd verőfényt. A puritánságig egyszerű, nemesen gondolkozó szív és lélek, finom érzékű lelki ötvösművész volt ő, aki a szeretet aranyláncával ak’arta ösz- szefüzni a sziveket faji, nemzetiségi és vallás különbség nélkül.“ Kegyeletes szavakkal emlékezett meg ezután a nemrég elhunyt gróf Apponyi Gézáról is, aki főispán korában, nejével, a Nőegylet akkori elnökével együtt mindég szivén viselte az egylet érdekét s nemes egyszerűségével mindenkivel szemben nyájas, lekötelező modoránál fogva nagy népszerűségnek örvendett s ma is jó emlékében van mindenkinek. Megemlékezett a titkári jelentés Apponyi Sándorné grófnéról is, aki boldogult férje Apponyi Sándor gróf fejedelmi könyvtár-hagyatéka után lengyeli birtokát is a Nemzeti Múzeumnak adományozta. A közgyűlés nagy örömmel vette tudomásul e világitó példaként fénylő nagy cselekedetet s a nemesen áldozatkész grőfnénak a választmány üdvözlésére érkezett köszönő válaszát. S melegen emlékezett meg a Szekszárdról távozott dr. Éri Mártonná és dr. Éri Márton, volt alispán sok értékes támogatásáról is, amellyel mindég a legnagyobb készséggel mozdították elő az egylet jótékonysági tevékenységét. A titkári jelentés ezután tüzetesen beszámolt az egyesület kulturtevé- kenységéről. A Nőegylet — tekintettel a más hasoncélü egyletekre — a múlt évben csak két belépti dij nélkül volt kulturdélutánt rendezett, j amely a fényes erkölcsi siker mellett I önkéntes adományokból mégis 201 pengőt csepegtetett a kösjótékonyság olajos korsajába. A február 1-ei műsoros est tiszta jövedelme pedig 461 pengő volt. A közgyűlés hálás köszönetét nyilvánította a titkári jelentésben egyenként felsorolt közreműködőknek s köztük különösen Jankó Ágoston főispánnak, aki mindég a legnagyobb készséggel és megértéssel siet i Nőegylet támogatására s magas színvonalon mozgó, mindég érdekes felolvasásai nemcsak szívbe markolók, de maradandó irodalmi értéküknél fogva mindenkor vonzó hatásúak is s magasra emelik a Nőegylet kul- turdélutánjainak nivóját. Elismerését nyilvánította még a közgyűlés Csapó Vilmos kir. kamarásnak a februári estre ezúttal is beérkezett értékes virágküldeményéért, Kovácsáé Nagy Lujza és özv. dr. Herczegh Gyulánénak nemcsak a mulatságok rendezése, hanem a taggyüjtés körüli fáradhatlan tevékenységükért is. Úgyszintén Walla- cher László főgimn. tanár, festőművésznek díszlettervezésért s rendezői munkásságáért, végül Tóth József pénztárosnak Ugybugó pontos munkájáért. Hálás köszönetét niondott a közgyűlés Szekszárd város havi 120 pengős adományáért is, amellyel a Nőegylet oly sok keBertt szegénykönnyet törölhet le. Megköszönte a többi adományokat, igy a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókjának 40, a Szekszárdi Takarékpénztár 20, a Mezőgazdasági- Kereskedelmi rt. 12 és Bodnár István 54 pengős adományát, amely utóbbi a „Feltámadás“ cimü müvének eddigi tiszta jövedelme s amely Raduly Zoltán gimnáziumi és Bors Teréz polgári iskolai tanuló hadi- árváknak adatott tanulmányi ösztöndíjul. Köszönetét nyilvánította a közgyűlés dr. Hagymásjsy Zoltánná úrnőnek is, aki bonyhádi tagdíj és gyűjtés címén 36 pengő jövedelemhez juttatta az egylet pénztárát. A titkár beszámolt még a tagok számának örvendetes gyarapodásáról. A múlt évben 60 uj tag lépett s ezzel szemben a kilépettek száma 8. A rendes segélyezettek száma pedig 31. Végül a titkár bemutatta a Rothermere lordnak, Apponyi Albert grófnak és Nagy Emil dr., volt igazságügyminiszternek küldendő (lapunk múlt heti számában már közölt) távirat szövetét, amelyet a közgyűlés lelkesen magáévá tett. Ezután Tóth József pénztáros előterjesztette a múlt évi számadást és jövő évi költségvetést. E szerint a múlt évi összes bevétel 4687 pengő, a kiadás pedig 3600 pengő, igy a maradvány 1087 pengő volt. Ez úgyszólván az egyesületnek összes vagyona, mert a többi, részben hadi- kötvényekbe helyezett szerény tőkéjéért való kárpótlást a kormány sok f A Nőegylet közgyűlése.
