Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-09-03 / 36. szám

IX. évfolyam, Egyes szám ára 30 fiilép Szekszárdi 1927 szeptember 3. 36. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztlség és kladihivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter- széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. József Ferenc kir. főherceg és Anno fóhercegnő Dunnfőlduóron. Bensőséges és gyönyört! ünnep volt ismét Danaföldváron, mait hó 28 ón. A Budai Rém. Kath. Legényegylet nagy számban rándult le fővédnökei­vel: József Ferenc főherceggel és Anna főhercegasszonnyal Danaföld­várra, hogy az ottani Kath. Legény- egylet által rendezett Katholikus- napon részt vegyenek. A napok óta tartó kedvezőtlen idő következtében már-már azt hitték a danaföldváriak, akik nagy szeretettel készültek erre a napra, hogy a főherceg és bájos hitvese elállnak a fáradságos utazás­tól. Ámde a kötelességek pontos tel­jesítése a kiváló és kimagasló em­berek tulajdona és igy vasárnap reggel megérkezett az az örvendetes távirati hir, hogy a főhercegék hajóra szálltak. A fenségeket elkísérték: dr. Hollóssy Zoltán titkáruk, dr. Ke­resztes egyetemi tanár, dr. Hévey László közgazdasági egyetemi tanár, Hévey István plébános, a Budai Kath. Legényegylet elnöke, dr. Horváth József, a Papi Otthon gondnoka, Érczhegyi István rendőrfötanácsos, dr. Guth Ferenc helyettes elöljáró vezetésével a második kerület egész városi tisztikara, Brecht Sándor, a Dunagőzhajózási Rt. főfelügyelője, Tóth József, a legényegylet elnöke és még igen sokan. Dunaföldvár község ünnepélyek­hez Bzokott közönsége nagy izgalom­mal várta múlt hó 28-án Karl Lud­vig kiránduló hajónak érkezését, a mely a kedvezőtlen időjárás követ­keztében 1 órai késéssel indult el Budapestről. Az izgalom oka nem a sablonos ünneplés volt, hanem, mert nagy örömet okozott az egész köz­ség lakosságának az, hogy a magyar főhercegi család egyik ízig-vérig ma­gyar tagját és annak a szász királyi családból származó, de rövid idő alatt érzésben, gondolkozásban és nyelv­ben teljesen magyarrá vált bájos nejét láthatja és üdvözölheti. Ha valami kellemes meglepetésre számítottak a dunaföldváriak, úgy számításukban nem csalódtak, mert az a nemes közvetlenség, amelyet a főhercegék részéről, dunaföldvári tartózkodásuk alatt, a velük érint­kezni szerencsések tapasztaltak, az a nemes gondolkozás, amely mind­kettőjük egész egyéniségét áthatotta és az a báj, amely a fenséges asz- szony minden mozdulatából, minden szemvillanásából és zengzetes magyar beszédéből kisugárzott, valóban gyö­nyörűvé varázsolták ezt a napot és nemcsak a köteles tisztelet, de a belső lelkesedés, a bánatos, de re­ménykedő magyar léleknek örvende­tes megnyilatkozása volt minden szó, amely a fenséges vendégek üdvöz­lésére elhangzott. És amikor a ku nie nóták édes bús hangjai zokogtak fel a diszebéd alkalmával, mint a fenséges asszony kedvenc dalai, úgy érzetük valamennyien, mint ahogy annak az egyik szónok kifejezést is adott, ha a királyi család tagjai a múltban is ily közelről hallhatták volna a magyar szivek dobbanását és megnyilatkozását, akkor tán sohasem születtek volna meg a kurucnóták, de nem is kellene siránkozni most egy ezredéves nemzetnek eltiprásán. A magyar nemzet királyhüségén, haza­szeretetén, megdőlt volna a világ háború minden fergetege és gyönyö­rűséges városunknak, Budapestnek csatornáiból sohasem mertek volna előbujni azok az alakok, akik a forradalom üszkét vetették a királyi trónra és vele együtt elhamvasztották nagy Magyarországot is. * Még permetezett az eső, amikor Dunaföldvár lakósai hatalmas töme­gekben a Danához vonultak. Leven­ték, magyarruhás lányok, egyesüle­tek szorongtak ott a Dunaparton, várták a . vendégeket hozó hajót. óriási éljen zúgott fel, amikor háromnegyed tizenkettő órakor be­futott a D. G. H. T. gyönyörűen feldíszített kikötőjébe a felzászlózott Karl Ludvig hajó, amely a királyi fenségeket és a Budai Kath. Legény- egylet kirándulóit hozta. A kikötő­ben a királyi fenségeket Huber Fe­renc községi főjegyző, győri Nagy István állomásfőnök és vitéz Déry Ernő folyamőrparancsnok fogadták. A királyi fenségek a budai cserké­szek és leventék sorfala között a dunaföldvári leventék zenekara által intonált Himnusz hangjai mellett vo­nultak ki a hajóból, a zászlódiszben pompázó hajóhídon át. A hídfőnél Szévald Oszkár alispán Tolna vár­megye közönsége nevében a követ­kező lendületes szavakkal köszöntötte a magas vendégeket: „Királyi Fenség! Fenséges asszony! Tolna vármegye közönsége nevé­ben hódolatteljes tisztelettel üdvözlöm királyi Fenséges urat és Fenséges asszonyt, Orömünnep az nekünk, ha a királyi Fenségtek magas személyében tisz­telhetjük a rajongásig szeretett fő­hercegi család fenkölt lelkű tagjait, akik izzó magyarságukkal és lelkes bonszeretetükkel ragyogó példát ad­tak nekünk arra, miként kell a hazánkért élni s talpraállitása érde­kében fáradhatatlanul dolgozni. A Mindenható áldását kérem arra, hogy sikerrel és eredménnyel jutalmazza meg Fenségteket imádott hazánk meg­tartása, felvirágoztatása és ősi határai­nak megszerzésére irányuló nemes törekvésükben. Isten hozta Fenségteket 1“ Auguszt István róm. kath. segéd­1 lelkész a kath. legényegylet nevében köszöntötte őket, Salamon Erzsébet pedig, mint a Dunaföldvári Leány­club elnöke, a főhercegasszonyt üd­vözölte a következő megkapó kis beszéddel: Fenséges Asszonyunk I A dunaföldvári leányifjuság nevében hó­doló tisztelettel és mély megbecsülő szere­tettel köszöntőm Fenségedet, egy szinmagyar község kéklő Dunapartján. Leikeink bimbózó vágya tiszta OrOmbe fakadt, hogy szemtől- szembe láthatjuk Fenségedet, akit arany- szárnyú hire messze megelőzött, mint a májusi erdőt a messze előreszálló illata, örvendező szívvel, ujjongva vártuk Fenségedet, mert Fenségedben valóraváit a titkos, varázslatos magyar álomkép: az idegenből hozzánk sza­kadt, érzéseiben magyarrá vált Főhercegnő varázlatos álomképe. Ujjongva vártuk Fensé­gedet, mert megszerette a magyar szó bájos zenéjét, hozzánk hajolt nemes szivével, be­fogadta lelke bensejébe sajgó fájdalmunkat, belekapcsolódott vérző nemzeti céljainkba s vezérlő munkása lett dacoló, akaratos, mun­kás jövendőnknek. Célunk, akaratunk: Nagy- magyarország I Ennek útját véres küzdel­mekkel harcolták dicső apáink, a női szivek áldozatos munkájával díszítették finomlelkü anyáink. A múlt útja dicsőséges, a jövendő útja nemcsak rögös és küzdelmes, de mélyen szakadékos. A szépséges jövő kiharcolása a nő munkás verejtékének hullását is kívánja. Fenséges Asszonyunk 1 Lelkünk érzi, bol­dogan suttogja, hogy ennek a dicsőséges munkának Fenséged lesz az egyik legelső, fenséges magyar Nagyasszonya I Isten hozta, a jó Isten áldja meg közöttünk 1 Úgy Augusst István, mint Salamon Erzsébet gyönyörű csokrot nyújtottak át a főhereegasszonynak. József Ferenc főherceg köszönetét mondott Tolna vármegye alispánjá­nak, valamint a másik két üdvözlő­nek szives szavaikért. Örömmel jöt­tek ide, hogy megismerjék e szép dunamenti községet és lakóit. A köz­ség történetéből megtanulta, hogy ezer év alatt mennyi szenvedésben, de mennyi diadalban is volt része e helynek, amelynek földjére ma lép­tek. Ebből a szép múltból biztosíté­kot lát arra, hogy ezen fejlődő szép község is egyike lesz azoknak, amely leik es, hazafias munkájával elő fogja segíteni Nagymagyarországnak újra életrehivását. A főhercegnek közvetlen Bzavai hatalmas éljent váltottak ki a fogad­tatáson megjelent óriási tömegből. Ezután a község vezetőinek bemuta­tása következett, majd pedig Szévald Oszkár alispántól, Becht Ödön fő­szolgabírótól és Huber Ferenc közs. főjegyzőtől, valamint Dunaföldvár vezetőitől kisérve, a főherceg és a főhercegasBzonyj a hősök szobrához vonultak, amelyet a főherceg a következő szavakkal koszoruaott meg: Mélyen megilletődve állunk, vér­tanú hősök, emlékoszlopotok előtt és fogadalmat teszünk, hogy amily hősies bátorsággal álltatok meg a harcok vérzivatarában és amily szi­lárdan áll itt kegyeletes oszlopotok, oly szilárdan tartunk ki és küzdünk nemzetünk igazságaiért. A főherceg nagy lelkesedést keltő szavai után Hévey István plébános, a Budai Kath. Legényegylet elnöke mondott még lelkesítő beszédet a szobor elótt, amely után a királyi fenségek, valamint a budai és duna­földvári előkelőségek a díszsátorba vonultak. Auguszt István megnyitotta a kath. legényegylet díszközgyűlését, mély tisztelettel üdvözölvén a királyi fen­ségeket, valamint a Budai Legény- egyletet és a többi megjelent vendé­geket. A megnyitó beszédet egy fogadalommal zárta be, hogy a legény- egylet zászlójához és azon eszméhez, amelyet az jelképez, mindig hűek maradnak. Buzsáki Imre pápai kamarás du- naföldvári plébános tartotta meg ez után magas szárnyalása ünnepi be­szédét, a kath. legényegyletnek tag­jait vallásosságra és kötelességtelje- sitésre buzdítván, mert csak az az igazi férfi, aki vallásos és kötelessé­gét lelkiismeretesen teljesíti. Meg kell becsülni — úgymond — minden val­lásos embert, bármily hitet is vall, de híven ki kell tartani a kath. esz­mék mellett is és büszkén kell nyil- vánitaniok az élet minden viszony­latai között kath. hitükhöz való lel­kes ragaszkodásukat. — Petenovic Mariska „Vagyunk még magyarok“ cimtt költeményt adta elő mély át- érzéssel. Auguszt István indítványára a kath. népgyülés meleg hangú táv­iratban üdvözölte Virág Ferenc pécsi püspököt. A díszközgyűlés a Him­nusz hangjaival zárult, amelyet a délivasutasok kiváló zenekara into­nált. A közgyűlés után Auguszt Ist­ván misét mondott, amelyen a déli­vasutasok zenekara egyházi énekeket adott elő. Mise után a fenségek a községháza elé hajtattak, ahol a le­venték csapata elvonult előttük. Majd ismét kocsira ültek és az Egyenlő- ségi Körbe hajtattak ebédre, ahol Rátkay László a kör elnöke fogadta a fenséges vendégeket és kísére­tüket. Diszebéd. Az Egyenlőségi Kör díszterme csak­hamar megtelt a vidéki éB helybeli vendégekkel. Az első feiköszöntőt Szévald Oszkár alispán mondotta. A főhercegi párt ragaszkodó tradi­cionális hűséggel köszöntvén, lelkes szavakban éltette a Kormányzót. Az alispán beszédét állva hallgatták végig és lelkesen tüntettek a Kor­mányzó Őfőméltósága mellett. Dunaföldvár község nevében Rátkay László, Dunaföldvár ősz költője a következő gyönyörű beszéddel üdvö­zölte a királyi Fenségeket: Ünneplő Közönség I Dunaföldvár lakossága nevében hódoló tisztelettel és szeretettel köszöntőm fenséges vendégjeinket. Gyönyörű az a hivatás, melyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom