Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-04 / 23. szám
1927 juniús 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 I t l^TV Értesítés» ■ Tavaszi és nyári angol szöveteim _ megérkeztek, melyekből mérsékelt I áron készítek ■ felöltőket és Mamiikét i Kérem t. rendelőim további szives pártfogását. Tisztelettel Sápszky Andor férfiszabó. Hozott anyagok feldolgozását is vállalom I I Hozotl ftüii I s azokat példaképül állította a leventék elé. Ezután a zenekar a Hym- nuszt játszotta, melynek hangjai mellett helyezték el a leventék a hősök sírjára a csokrokat. Keszöhidegkut. Keszőhidegkut község közönsége május hó 29-én kegyeletes ünnepséggel adózott a hősök emlékezetének, a templom falába elhelyezett s megkoszorúzott emlékműnél. — Perl János lelkész mély érzéstől áthatott beszéddel hódolt a világháború mártírjainak. Becht Erzsébet, Schneider Margit hadiárva hajadonok alkalmi költeményt szavaltak mély hatással s a közönség Weil Endre vezetésével alkalmi énekeket énekelt kiváló precizitással. Gozdalfjak Tolnamesvében. (Folytatás.) Simontornyán azt mondta valamelyik szónok a siómenti kendergyárban adott villásreggelin, hogy az őskori tenger fenekéről, a nagy magyar alföldről, egy marék gyöngy elindult felkeresni a mostani magyar tengert, a Balatont. Adja Isten, hogy ezek a gyöngy magyar, leventék huszár korukban meglássákk még a nagy magyar tengert, az Adriát is. A ceglédi lovasok elé megyünk a fejérmegyei határszélre. Rohan velünk az autó a tolnamegyei hegyek mentén, Pincehelyen, Némedin, Simontornyán át Cece felé. Sáregres felett egy magasan fekvő legelőn megállapodunk, honnan szép kilátás nyílik a fejérmegyei síkra. Hullámzó rozsvetések közt kanyarodik az országút fehér szalagja. Várjuk, hogy a cecei akácok közül kibukkanjon az első lovas. A társaság nőtagjai pipacsot, meg búzavirágot szednek, a soffőr és az inas halkan beszélgetnek. Először megállapítják, hogy itt Fejérmegyé- ben még a fecske színe is más, mint Tolnában, t. i. barna parti fecskék röpködtek körülöttünk. Azután kinéztek egy helyet, ahonnan jól lehetne tüzelni az első lovasokra. Persze, mind a kettő részt vett a háborúban és igy szörnyen értik a taktikát. így eltelik egy óra. Egyszerre SZIGETI ÖDÖN * SZEKSZÁRD <“* Szállítmányozás • Bútorszállítás • Beraktározás IRODA: MOZIVAL SZEMBEN • TELEFON: 36. Néma kastély. Ódon kastély. Körülte nagy magány van. Vakság mered megannyi ablakában. Kapuja zárva. Csend ott most a portás. Pusztul a parkja. Rácsozatja rozsdás. A kastély néma. Csak szél zúg s cibálja kéményeit; ez minden muzsikája. Nem járja benne csók, aszúboros bál, itt éjszakánkint csak a szú motoszkál. Nincs, ki gátolja vénhedt korhadását. Eb s paripa urával elpihent rég. Gyertyák se gyúlnak, nem jő senki vendég. Tépett tétőjét évek mohba ásták. Balkonját, mint sirt, fonja át borostyán,, alkonytájt rajta már nem álmodoz lány. __________________________SZAMOLÁNVI gyula. cs ak a soffőr jelzi, hogy két lovas közeledik. Mindjárt észre lehet venni, hogy nemcsak lovasok, de „lovasemberek “ is, mert nem a kemény kövön lovagolnak, hanem kétoldalt az ut gyepes szélén. Élénk Ügetés ben jönnek és mikor észre veszik az autót és csoportunkat, vidám vágtában vágnak ki a legelőre. Bemutatkozás: Bakos Géza mikebudai föld- birtokos és dr. Hofifer orsz. képviselő. Elmondják, hogy a főcsapat félkilométernyire jön mögöttük és már látjuk is Úgy masíroznak, mint egy rendes huszárszázad, két sor jobbról, két sor balról az utszélén, hogy a lovuk lábát kíméljék. A menet élén egy magas, cigányképü ur halad. Száz lépésről látszik rajta, hogy ur és huszár: báró Rudnyánszky Ferenc ny. huszárszázados, mellette 8 éves fia, Tamás, egy hatalmas nagy lovon. Kétoldalt vitéz Feördeös Vilmos huszárezredes, vitéz Endre László gödöllői főszolgabíró és Oláh György, a „Magyarság“ munkatársa. Utánuk négyesével kakiszinü zsinóros ruhában vagy 50 szál 18—20 éves levente. A hölgyek befurakodnak a sorok közé és minden lovasnak balvállára arasznyi széles nemzetiszinü szalagot tűznek e felirattal: „Alföld — Balaton ... Isten hozta!.. . Simontornya, 1927 május 25—27.“ És már megyünk is tovább. Bakos és Hoffer versenyt futnak a gyepen a robogó autóval, amíg csak egyik el nem veszti a sapkáját és lemaradnak. Simontornyán. Simontornyán kérdésekkel ostromolnak bennünket r Jönnek-e már? Milyen messze vannak? És mikor megtudják, hogy már csak 2 kilo méternyire, nagy izgalom támad. Cserfalombos leventék sorakoznak, a jobb szárnyon elhelyezkedik a zászlótartó a fehérselyem járási vándorzászlóval, mellette az elmaradhatatlan cigány hangol, mig az öklömnyi leventekürtös arca majd kipukkad, hogy tisztán hozza ki a vigyáz-jel magas „c“ hangját. De mérgesen leintik, meri e pillanatban halkan felhangzik a tárogató. Szép csendesen, tempósan fújja a három alföldi lovas tárogatóé: »Házunk előtt mennek el a huszárok.* A fordulónál sastollak emelkednek ki a szürke porfelhőből, a simon- tornyai leventék tisztelegnek, a zászlót meghajtják és a cigány minden le- intés dacára rázendít a „Rákóczi- indulóra. A lovascsapat megáll a diadalkapu alatt és a fogadóbizottság élén előlép Bereczk István főjegyző, formás, lelkes beszéddel Üdvözölve az alföldi vendégeket a Bezerédyek és Garayak vármegyéjében. Mellette a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület titkára, John Sándor, Korossy ezredes a katonai csikótelepről, Fodor Károly jegyző, Máté Albert igazgatótanitó és körülöttük nagy virágkoszoru: a simontornyai szép hölgyek. Hátrább az egész falu népe. Rudnyánszky százados válaszol, különösen kiemeli | r ■ ■ I VARRÓGÉPEK 'll kerékpárok, villamossági cikkek; nagy raktár és javitómühely SONNES: mechanikusnál Szekszárd.Garay-tér VI V. Telefon szám 51 J az üdvözlő- és emlékszalagok feletti örömüket, azután előlép Máté igazgató és egy listába nézve, példás pedantériával lebonyolítja a beszállásolást. Mindenki megkapja a kvártély- céduláját és minden utcába külön hajdú vezeti az oda beosztott vendégeket. „Széna a szálláson, zab a községházán.“ így hangzik a parancs, szóval mintaszerű rendben megy minden, még azt is kihirdetik, hogy külön iroda van berendezve a nagyvendéglőben, ahol elintézik az esetleges panaszokat vagy kérelmeket. Az áldozócsütörtöki programmot csak hírből tudjuk, hogy templomban voltak, azután megnézték a hires Fried féle bőrgyárat, a Lukács-féle agyagárugyárat, a Strasser-uradalom szeszgyárát, a Sió-szabályozást és a többi helyi látnivalókat. Másnap délután Vámpusztit tekintették meg, ahol Strasser Vilmos pompás mintagazdaságát tanulmányozták az alföldiek és azt mondják, tündérien szép volt a virággal díszített, fényárban úszó borospince. (E téren különben vannak már emlékeink a tavalyi gazdagyülés idejéből 1) De reggel korán ott vagyunk már a tolnanémedi kendergyárban. A soffőr nem tudja az utat a faluból, de könnyen odatalál, mert nemcsak a gyár kürtje búg a vendégek üdvözlésére, hanem az igazgató hangja is messziről hallható, amint üdvözli a közeledőket. Schlagetter MátyáB igazgató, neje és Magda leánya, Magyar Viktor aligazgató és neje, Schaáb Bálint főerdőmérnök és neje fogadják a vendégeket. Az impozáns és érdekes gyártelep megtekintésé után a részvénytársaság villásreggelivel vendégeli meg az egész társaságot, közben természetesen rázendít a cigány egy csárdásra és egészen szokatlan időben, fél kilenc órakor táncra perdülnek a társaság temperamentumos tagjai. A ceglédi és kiskőrösi fiuk tüzesen, de roppant komoly arccal ropják a táncot. Mikor azonban a cigány keringőt játszik, mind leülnek. Valaki kérdezi tőlük, miért nem táncolnak ? Hát lehet erre ? kérdezik vissza csodálkozva. Nem is tudják, hogy ez tánc-zene. A simít pedig hírből sem ismerik. Pedig majdnem mind érettségit tett.
