Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-04 / 23. szám
IX. évfolyam. 23. szám Egyes szám ára 30 fillér. ___________________________________Szekszárdi 1927 juntas 4. frOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ggrkeutiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengO, A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A lélek a történelemben. Aki megszokta, hogy a történelem eseményeiben mást is lásson, mint a véletlen játékát, hogy abban a nagy hullámverésben is keresse az emberi cselekedeteket jellemző pragmatizmust, az ok és okozat közti összefüggést : az nem mehet el gondolko dás nélkül az első pünkösd mellett, mely kiinduló pontja, születésnapja a világtörténelem egyik legérdeke sebb, legfönségesebb jelenségének, a kereszténységnek. Vessük csak össze higgadtan, előítélet nélkül, tisztán emberi szemszögből a kereszténységet mint világ- történelmi tényt és keressük ennek az adottságnak pragmatizmusát: hamarosan be kell látnunk, hogy itt csődöt mond minden materialista világszemlélet, mely a történelem tényeiben épugy, mint az egyes ember cselekedeteiben csupán az önzésnek és érdeknek oksági viszonyát akarja elismerni. Aki elfogulatlanul szemléli a kereszténységet az ő kezdetében és elterjedésében, az ő küzdelmeiben a klasszikus kornak erkölcstelenségével, a császári Rómának társadalmi berendezkedésével, a zsidóságnak két ezredévet meghaladó, erősen exkluziv vallási rendszerével és főleg szertartásaival, aki figyelembe veszi, hogy e nagy és diadalmas harcokban menynyire híjával volt a kereszténység mindazoknak a fegyvereknek és eszközöknek, amelyeket a materialista világszemlélet egyedül ismerhet el győzteseknek: annak be kell látnia, hogy ezeknek a jelenségeknek és tényeknek pragmatizmusa egy magasabb rendű okságra utalja az embert, olyan okra, mely éppen akkor fejti ki legteljesebben a maga hatalmas energiáit, mikor emberileg szólva a legyőzhetetlen nagy akadályokba üt közik. Ez az ok a Lélek működése a világtörténelemben. A Léleké, ki már az anyagi élet kezdetén is ott lebegett a vizek fölött és most e világrend ujjáteremtésének nagy munkáját is végzi. A Léleké, kinek kezében azok a szegény, félénk és tudatlan galileai halászok is ez uj világrendnek oszlopaivá, pionírjaivá váltak. A Léleké, aki éltető erőt lehel a történelembe, mely nélküle CBak érthetetlen talány, zagyva egymás mellé vagy egymás után való rendeltsége az eseményeknek. Pünkösdi szemmel kell néznünk a történelmet, hogy úgy ne járjunk, mint az első pünkösdnek materialista szemlélői, kik az apostolok nemes hevületét a bor mámorának tulajdonították. Pünkösdi lelkünk pedig a világtörténelemben, a kereszténység kiindulásában és haladásában, harcaiban éB győzedelmében meglátja azt, mit meg nem látni végzetes vakság, meglátni ellenben nagy lélek- nyugodalom: az Isten Lelkének diadalát az anyag fölött. Or. Magyarász Ferens. Pünkösdi ima. Piros pünkösd magasztos ünnepén Hozzád kiált kesergő nemzeted: Atyánk, óh töltsd ki ránk szent lelkedet. Óh szánj meg minket és tekints reánk, Űzd el tőlünk ama éjsetét Turáni átok gyilkos végzetét. Kerek világon kit megérteni Még senkisem tudott, vagy nem akart, Hadd értse meg a magyar a magyart. Óh adj minékünk tüzes nyelveket, Hogy hirdethessünk hittel, boldogan Nemzetmegváltó, tiszta elveket. Hadd zenghessük világgá lángolón A mi ügyünk örökszent igazát. Keresve sebzett lelkünk vigaszát. Nyugat fűiébe hadd zúgjuk bele: Míg a mi sorsunk ily bús, mostoha, Nyugalom, béke nem lesz itt soha. S nagy Isten, a karunkba adj erőt, Hogy bátran álljunk, ha az óra üt, A gyáva, hitvány ellenség előtt. S hogy majd ha zengő szózatunkra is Süket maradna az álnok'világ, Kardunkkal írjunk új históriát. Piros pünkösd magasztos ünnepén Hozzád kiált kesergő nemzeted: Atyánk, óh töltsd ki ránk szent lelkedet. Babay Géza. „Sőuel Szentlélek."^ Csendesen elérkeztünk a pünkösd ünnepéhez, mint a patak, mely fenyegető hegy óriások közt, komor erdők alatt, kemény sziklákon, köveken átvergődve, ^végre a tágas, napfényes, virágos rétre lép. De nem marad ott s a tájnak is elmosódik habjain kedves képe. Vágtat előre. Végzi körforgását. A tankönyv azt mondja, hogy igy következik sorba: forrás, ér, csermely, patak, folyó, folyam, tenger, felhő, eső — és újra forrás. Éppúgy, mint a gyarló emberéletnek visszatérő ünnepei. Valamennyi ünnep más-más képet mutat, tartalma, áldása változó, csak Isten változhatatlan, aki felettünk él s aki minden ünnepen megújítja rajtunk az ő mondhatatlan jóságát. Az egyikben szeretet, a másikban irgalom, a harmadikban remény — pünkösd valamennyinek együttese, ez az ünnep az ő lelkének áldott ünnepe. Ekkor gazdagodnak meg isteni lélekkel a tanítványok, nyer égi tüzet Péter, gyűl lángra az Ur Jézus millió meg millió serege s harsogva or- gonáz megszámlálhatatlan lelki templom : „Veni sancte"... „Jövel Szent lélek !u A pünkösd ünnepi jelentőségében van a legtöbb nem emberi, földöntúli, lázasan Isten akaratával együtt érző, vallási sejtelem. Titok és szent való. Rejtély és adatokkal legkönnyebben bizonyítható egyszerűség. Ezért a Szentlélek ünnepe, mert isteni, nemesen fenséges, nekünk minden más ünnepnél kedvesebb és áldása nélkülözhetetlen. Mert nézzünk csak szét e mai korban! Micsoda halálos tétlenség, mozdulatlan és lapos álomkór! Pókháló szövődött lelkünkre, hályog borult a szemünkre! Elsilányosodott hősiének végső hangjait feszített madzagból szeretnénk kicsalni 1 Tétlenül, mozdulatlanul horkol ez a nemzet, Lop juk az időt, a napot, hagyjuk rozsdásodni ősi dicsőségünk kardját. És ez minden. Ha a lélek szeme nélkül vizsgálódnánk, elszomorító következtetésekre jutnánk; valamennyi közt I a legelszomoritóbbra, hogy t. i. ez a I nemzet teljesen képtelen küzdve elérni régi nagyságát, határait, erejét, súlyát és tekintélyét. Vegyük sorba az elszomorító je- lenségrfceti4 J Csehország felől kiábrándító szelek fajnak. Azt hittük, hogy az elnökválasztás megkavarja égy kicsit egységüket. Nem úgy történt. A világháború főgibicei ezúttal is kitetted magukért, összefogtak s dicső nevű elnöküket újra megválasztották. Harminc repülőgép berregése hirdette Prága felett a nagy napot. ’ Volt ágyulövés, sok generális. Gondolom a trombitások is kegyetlenül megdolgozták a nemzeti, CBeh tüdőt. Jött ezek után a tejfeles szájú fényé gető, leintő hang Magyarország felé, Franciaországon keresztül. S épp ez az, ami nekem ebben az egész tra gikomédiában tetszik. Van a gyermekek verekedésében sok érdekes vonás. Szép nézni kiskorúak erőpróbáját. De milyen kel lemetlenül nevetséges, ha valamelyik az első keményebb leckére a kedves papához szalad. Hát igen ! Nem kér telünk. Amikor a dicső elnökválasz tási bohózat után oly BÜrgős igénybe venni a francia gyámhatóságot ez ellen, a szerintök, kicsike kis Bethlen ellen, az nagy baj, nagyon nagy baj. Ez a közmondásos cseh gyávaság bizonysága. Ez ők ! Egy tolvaj félsz 1 Hitvány fogvacogás! Aljas takaród- zás 1 És mi lett volna akkor, ha abba a szép zenés, ágyús, repülőgépes ünnepségbe nem az olasz szövetség bzóI bele ? Hanem az elnök eskütétele alatt valaki elkiáltja: „Jönnek a fe hér vári tizenhetes honvédek 1“ — vagy: „Jönnek a tiszaháti fiuk !“ Ezt képzelje el valaki! Mert hogy cseh őkegyelmék már ezt is képzelik, az bizonyos. Van nekik annyi eszük (?), hogy leszűrik annak a ténynek a tanulságát, hogy a magyarországi határok - népei nem sza vazása azt jelenti, hogy ők a mieink. Ők ide, nekünk tartogatják szavazatukat, szivüket, telküket. S már hős csehék látják a magyar szuronyt, tehát: csend Bethlen, mert él francia . . . Uram Istenem! Mi is volna, ha ez az álom valóra válna? Mi volna, ha 1 ez az agyonBanyargatott, műtőasztalon szétfaragott hős nemzet egyszer megindulna halálos párviadalra kedves hazájáért? Mi volna, ha innen, a trianoni siralomházból vasrácstörő erők kömpölyögnének szét a világban? Ez a faj, mely ezer évvel ezelőtt egész világ szemeláttára foglalt hazát éB fegyelmezett, félelmes, nagy nemzeteket tört össze, ez a szörnyű sok magyar Rákóczi, Kossuth népe, ha egyszer megindul! Uram Istenem ! Az volna — és lesz l — a világtánc, amire ez meg fogja tanítani Triánon agyafúrt túzokjait. Eljön ez, de nem igy, ahogy ma kezdik. Ma, amikor égető szükség van minden békeszerző szóra, illetlen és ízetlen dolog országházi vitát, sőt érvényesülési alkalmat hajhászni olyan kis dolog miatt, mint ami Szegeden történt Mészőiy Gedeon „Tótágas" Című szindarabja miatt. Állítólag ebben a színdarabban sérelem érte a kisgazdákat. Mi történt ?'Annak a leszegezése, hogy M. igen jó tanár, roppant okos ember, de igen silány író. Ebből kár olyan nagy felfordulást csinálni. Ady Endre is volt valaki. Sokan istenítették. És tény, hogy senki sem tudott olyan jó érzékkel érzék nélkül Írni, fehér kez- tyüs kézzel a hig pocsolyában turkálni, mint ő. Mészőiy professzor ur apja ref. lelkész volt, a nép között élt és nőtt fel, ismerte és ismeri a népet. Jól van! írjon a népről, ami neki tetszik. Joga van hozzá. Azonban nincs joga senkinek ahhoz, hogy egy fűzfa-színmű miatt felkavarja a magyar nép kedélyét, konkolyt hintsen nemzeti életünk tiszta vetésébe. A népet becsülni és szeretni kell, mert ő tartja ezt az országot és minden magvető ember nemzeti hős, aki előtt tisztelettel kell meghajolni. Ha akad, aki ezt nem érti meg, azért nem szükséges annak agyalágyultnak lennie, sem rá kígyót békát kiáltani. Egyszerűen nem kell tudomásul venni. Ne szóljunk a sok nyomorról, bűnről. Napról-napra tele vannak velők a hírlapok. Emberi nézőszögből rettenetes dolgok ezek. A lélek azonban mást mond. A lélek látja a megtisztulási folyamatot, amely egyért történik. Hétköznapi, szürke marakodásokban, a Prága részére kisajátitott „Nagyidai cigányokban", fenyegetésben, mindenben észreveszi a gondviselő Isten láncolatos, biztos munkáját. Csende sen érik meg a gabona. Egyik nap a másiknak logikai eredménye ; vagy következménye vagy előzménye. Minden történésnek helye és célja van ... Isten célja a tökéletesség, módja Jézus, eszköze a Lélek. Mi azért hivő lélekkel ünnepelünk. Bár bűnösök, de bizakodók s mert érezzük és tudjuk magunkon és körülöttünk a Lélek munkáját, éppen azért annál buzgóbban, annál áhita- tosabban, annál fokozottabban esedezünk : „Jövel Szentlélek!" | Jánosi György.
