Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-05-28 / 22. szám

1927 május 28. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 r Értesítés­n BrAltM B Tavaszi és nyári angol szöveteim _ megérkeztek, melyekből mérsékelt áron készítek ■ felöltőket és dMMkel ■ I Kérem t. rendelőim további szi­ves pártfogását. Tisztelettel Sápszky Andor férfiszabö. Hozott anyagok feldolgozását is vállalom I zsáky Imre szentBzóki tanácsos p'e bánost, Huber Ferenc főjegyzőt és nejét, Sípos Ernő m. kir. kormány- tanácsost, nejét és leányát, dr. Frey Tivadar ny. járásbirót, nejét és leá­nyát, Szennovits Kálmán járásbirót, Bodor György volt nemzetgyűlési képviselőt, Kun János Dunaföldvár közBég biráját, Polgár Ferenc föld­birtokos, megyebizottsági tagot és még másokat. A dúsan megrakott és virággal gyönyörűen feldiszitett asztalhoz ült a társaság, mely alkalommal a vir megye alispánja szép és lelkes be­szédben meleg barátsággal és szere tettel köszöntötte a szomszédos vár­megye vendégeit, kitartásra, a nem zeti érzés ápolására és összetartásra buzditotta a lovas erényekben ki válóan tündöklő csapatot. Az üdvözlést hálás szívvel köszönte meg a csapatvezető Rudnyánszky huszárszázados. Majd pedig Bodor György volt nemzetgyűlési képviselő állt fel szólásra s azzal a kijelentés­sel, hogy „Dunaföldvár mindenkor ünnepet ül, ha a község szülöttje, a vármegye nagyérdemű és közszere­tetben álló alispánja körében meg­jelenik“, a vármegye alispánját és szépséges nejét a legbensőbb tiszte lettel üdvözölte, majd pedig hosszabb, talpraesett beszédében a leventegon dolat nagyszerűségét, hazafias értékét s a magyar jövőre kiváló fontosságát vázolta. A társaság a legkedélyesebb ban gulatban a késő esti órákig maradt együtt és a legkellemesebb emlékek­kel tért dunaföldvári szállására. Előszálláson. Másnap (25 -én) kora hajnalban a zirci apátság előszáliási uradalmába ment a társaság, kiket K. Kovács Gyula kormányzó tisztikarával az uradalom Kokasd pusztájánál fogadott és a magyar vendégszeretet] őszinte szavaival üdvözölt. A tanulmányo zásra szánt délelőtt szinte kevésnek bizonyult a szebbnél szebb látnivalók megtekintésére és csak a pompás beosztás tette lehetővé, hogy a társa­ság fogalmat alkothatott a kiválóan kezelt uradalom üzeméről. Az állat- állomány az útvonal mellett elterülő I legelőkön volt csoportosítva, úgy, I SZIGETI ÖDÖN ♦ SZEKSZÁRD (23) Szállítmányozás • Bútorszállítás • Beraktározás IRODA: MOZIVAL SZEMBEN • TELEFON: 36. hogy a kirándulók a rövid délelőtt alatt majdnem az egész uradalom állatállo mányát láthatták- Kiváló, tisztavérü simmentháli szarvasmarhaállomány, szép, kiegyenlített mangalica sertések, juhok, növendékállatok mellett a ki­rándulókat láthatólag legjobban érde­kelte az uradalom igen jóhirü ménese, amelynél hosszabb időt töltöttek el természetes érdeklődés mellett és mi sem bizonyi ja jobban tetszésüket, mint az, hogy a társaság egyik ur- lovas tagja az egyik szép példányt azonnal meg is vette. Látható tetszést váltott ki az uradalomnak szintén nagyon szép magyar gulyája, e ma már ritka, szinte mondhatni látvá nyosság. Végtől-végig, amerre a tár­saság ment, szinte beláthatatlan te­rületen a legszebb vetésekben gyö­nyörködhetett, dús, hibátlan növés, sehol egy megdőlt kalász, üde, zöld kárnélküli répavetések, az ember úgy érezte magát, mintha Ceres arany­kori birodalmában járna. Mintegy 30 kilométernyi körút után a kormányzói kastély parkjában terített asztal mel­lett vitéz Feördeös Vilmos ezredes köszönő szavaira Kovács Gyula kor­mányzó örömét fejezte ki, hogy rendi kötelmeik egyik legfontosabbját, az ifjuBág tanítását gyakorolni módjá­ban lehetett. A kápolna és kastély megtekintése után Simontornyának vette útját a társaság. Simontornyán. A simontornyai járás határán Reich Oszkár főszolgabiró családjával, va lamint br. Jeszenszky Andorékkal üdvözölte az érkezőket, kik este 6 óra után vonultak be a leventék sor­fala között, cigányzeneszó és Simon- tornya közönségének üoneplése mel­lett Simontornyára, ahol őket B^reck István főjegyző üdvözölte. Az eddigi legnagyobb teljesítmény, a 60 kilo­méteres ut nem látszott meg sem a lovakon, sem a lovasokon, a kis Tomy is a nála már megszokott frisseség­gel lovagolt az élen. Az elszállásolás a legnagyobb rendben és gyorsaság­gal ment végbe, a mi a simontornyai rendezőbizottság szorgalmas munká- | jának eredménye. Anyák napja. 1 Húsz évvel ezelőtt hivatalos ren­delettel vette védelmébe gróf Apponyi Albert akkori ku'tuszminiszter a ma­darakat és fákat, melynek ünnepét az iskolákban még ma is ünnepük. De ki gondolt akkor az anyákra, azokra a derék, magyar anyákra, akik az osztrák-magyar hadseregnek a ki­tűnő katonákat, a földnek a derék munkásokat, a gyáraknak a szorgal­mas kezeket, a hivataloknak a meg bizható tisztviselőket szolgáltatták! Senki. A háború trianoni nyomorá­nak kellett ránk szakadnia, el'kellett veszitenünk gyönyörű szálfákkal ékes kárpáti erdeink fölsége3 koszorúját millió hasznos madaraival együtt, el kellett hullania nemzetünk szinejavá- nak, legértékesebb munkaerejének, hogy végre észrevegyük az elfelej tett, a fel nem ismert magyar anyá­kat. Az ifjúsági Vöröskereszt terelte rá a társadalom figyelmét a magyar anyákra. Akik a múlt hetekben itt— ott rendezett iskolai anyák ünnepsé gén részt vettek, könnyekig hatód­tak meg az ünnepség kedvességének láttára. Pedig nem igen történt más, minthogy a gyermekek kis ajándé­kokkal kedveskedtek édesanyjuknak, többnyire virágokkal lepvén meg { őket. De az elég volt arra, hogy ér­zelmek mellett gondolatokat is ébresz- szenek bennünk. S ezek között egy sötét, fájó, de igaz gondolat tör elő, mély évtizedek óta bujkál úgyszól­ván a kulisszák mögött, itt ott han­gos kiáltásba tör ki, de sikerült mind eddig elhallgattatni. Az anyák ün­nepélyén azonban szinte Bikoltva tört ismét elő: kevés a gyermek! Fo­gyunk, széthullunk, mint oldott kéve, mert magyar anyának lenni sokszor nyomort, lemondást, sőt szégyent jelent. Vessünk csak egy pillantást a statisztikába s rögtön szemünkbe ötlik az a szomorú tény, hogy népessé­günk egyes vidékeken egyáltalán nem szaporodik, hanem inkább fogy. So mogy, Baranya és Tolna vannak a métely központjában. Somogymegyé ben három, Baranyában négy és Tolnamegyében egy olyan járás van, amelynek 1900 ban több lakója volt, mint 1920-ban. De 1910 ben, a dom­bóvári járást kivéve, mindegyik jó­val népesebb volt, mint 1920 ban, csalhatatlan jeléül annak, hogy né­pességünkből kiveszett, vagy szuny nyad a fajfenntartási képesség. Igaz, hogy ennek okául a háborút szokták emlegetni. Megengedem, hogy a háborúban csakugyan sok javakora beli férfi puszta t el s emiatt lerom r ! i VARRÓGÉPEK kerékpárok, villamossági cikkek; nagy raktár és javítóműhely SOMMER mechanikusnál Szekszárd,Garay-tér Telefon szám 51 V. m ■ ■ ■ J lőtt a születési arányszám. De mégis tévúton haladupk, ba csak a hábo rúnák tulajdonítjuk a nemzet virá­gainak, a gyermekeknek megfogyat­kozását. Ha ugyanis azt vizsgáljuk, hogy mennyire szaporodóit az egyes járások lakossága az utolsó félszázad alatt, akkor csakhamar kitűnik, hogy itt háborúnál, Trianonnál és szegény­ségnél mélyebb és régibb okok fo­gyasztották le mindég a nemzeti re­mény bimbait. Kitűnik akkor, hogy mig az isten­áldotta, tejjel-mézzel folyó Pannóniá­nak Baranyamegyéjóban a lakosság 50 év alatt csupán 10 százalék, Tol­namegyében 20 százalék, Somogy­bán pedig 28 százalék emelkedést mutat, ugyanekkor ezen idő alatt más vármegyékben, melyek t. i. nin­csenek fertőzve az egykétől, jelen­tékenyen nagyobb a népszaporodás, így pl. Zalában 42 százalék, Nógrád- ban 48 százalék, JáBZ Nagy Kun- Szolnokmegy.ében 50 százalék, Vas- és Szabó les megy ék ban egyaránt 54 százalék, sőt Csoográdbao, a.kubi­kosok hazájában 88 százalék. Lehe­tetlen tehát éBzre nem venni, szóvá nem tenni azt a szomorú tÓDyt, hogy országunknak ezen határszéllé vált déli része beteg, a korhadó tölgy­höz válván hasonlóvá, melynek levelei elsárgultak s gyümölcsöt nem terem. Pedig a baj annál nagyobb, mert nj szomszédaink a szlávok és romá­nok közismerten szapora népfajok, melyeknek szaporasága már a béke idején is jelentékenyen felülmúlta a magyar faj szaporodási arányszámát. Kérdem hát: hogyan akarjuk visz- szaszerezni az elvesztett országrésze­ket? Akár békés utón, akár fegy­verrel kívánjuk Nagy Magyarorszá­got visszaállítani, egyaránt emberekre, sok emberre van szükség. Vagy le­mondunk róla? Akkor is nagy a veszély, mert az ország déli szélén ritkuló, satnyuló népség nyitott ka­put mutat a békésen beszivárgó, vagy erőszakosan hehatolni akaró szlávság felé. Népsűrűség nélkül nincs kultúra, nem lehel többtermelés, nincs fejlő­dés és nem lehet egészséges nemzeti’ élet! Ezért van nagy jelentősége az mhbBíSI ■■■■■■ ■■ BrüncH 3ános és Szabó 3ános vizműépitkezési vállalata Szekszárd, Vasúti fasor 6. szám A városi vizműszabályrendeletben előirt, s a városi tanács által jóváhagyott minták szerinti kivitelben készít: a leg­jutányosabb áron, egy évi jótállás mellett házi pizoezetéki « csatornázási berendezéseket Terv és költségvetés díjtalan. — Minták megtekinthetők Vasúti fasor 6. szám alatt. Hosszabb lejáratú kedvező fizetési feltételek. 312 88 ■■ ■■ ■■ ■■ 8B88888888888888S5S8”S83eggSBS8B888S88SSB8B8S88T88B8B883SSB88SB3S88S88SS8S888S8S8S8S838SB£388S8838S8S8SSSfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom