Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-01 / 1. szám
f 1927 január 1. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Értesítés■ őszi és téli angol szöveteim meg- ^ érkeztek, melyekből mérsékelt áron készítek ■ öltünv. falOltö s téilkobtttokat i I Kérem t. rendelőim további szives pártfogását. Tisztelettel Sápszky Andor férfiszabó. Hozott anyagok feldolgozásit is vállalom P fialom I talán rapszédikus is. Mpgis azt hisz- szűk, hogy alkalmat adtunk a magyar embereknek a közel jövő feletti elmélkedésre s azon jó szándék megértetésére, hogy ki-ki a maga képes ségéhez mérten és munkakörében kövessen el mindent avégből, hogy nem* «etünk újból teljes erővel részt vehessen a népek nagy világverBe nyóben. Amikor puszta minden. Az év vége és az év kezdete a mi tájainkon teli időben van. Tehát akkor, amikor kietlen minden és puszta minden. Tragikusan csendes a levegő, kopár a táj. A fiam egyszer azt mondta erre: arról lehet megismerni a telet, hogy a sok, szép madár helyett röpköd a hó, de persze a hó nem énekel, azért olyan csodálatos a világ. Igaza van : csu dálatos a világ, ilyenkor, téli idóben, esztendő végén és elején. Mintha az a sok elsuhanó holló-, varjúsereg azok szomorúsága lenne, akiknek az el- mut esztendő semmi jót nem jelentett. Milyen Bök az olyan élet, mely leveletlen és dísztelen lett az elmúlt esztendőben, mint a bükkerdŐ, mely fölött és mögött lomha téli ködök boronganak. Milyen sok az olyan, aki dideregve gondol a fagyos rögre, melynek füvén s száraz virágkoesá- nyain vakító remegő dér s a siri hódombokra rá nem szálna világért sem . az éhes sármány. Zilált boldogság, mint amott előttem a jegenyén a megkuszált, széltördelte vórcsefó szék; bukott,vagyon, mint vihar m irnrnnmunrniitninimnnminiiiii uiHi^uiituiiuii>miummuiüiuim^iüiiHiüiaüuüiiiüiiitimiiimmtiüiin»iiuimfljmiiiimuiifiutiiimimi4mi»uiniiuiHiitiiHiuiiiiiiniinminiiiminiiiiiuifiiiiini H iihimminmwm IGÉT! állító EKSZÁRD Iroda: Mozival szemben. Jóhirnevii, közismert. Telefoni 36. mm ffinBBEEiEiS letépte ág} csalódás és kiégett kiábrándulás, mint az a bús napraforgó amott a barázdán, melyről csa lódva száll odább az éhes cinege — milyen sokan vannak, kiknek ezek egyikét jelentette az elmúlt esztendő ! És most, amikor elmúlt, mikor lepergette a homokóra az utolsó szemet, most, amikor az idő elvégzi nagy temetését, amikor puszta minden, elfordulunk, z tópartra nézünk, ott túl is a tél, a kietlen pusztaság. Ha hasonlattal akarnánk kifejezni, azt mondanánk, hogy az óév és újév találkozó pillanata tiszta tábla — tabula ráza. A múlt letörülve, a jövő nincs beirva. Olyan, mint a tél. Sok történet, változatos esemény, gazdag színképek és szegényes egyhangúságok tartalmazója és befejezője. Ez az óéiy és az óember. Mögöttünk puszta! Előttünk a jövő, hangtalan álmodásával, ki nem alakult, csak sejtett ígéreteivel, ködös bizakodásával. És épp ebben a nagy, szomorú pusztaságban van a legfenségesebb jelentőség, a leggazdagabb érték. A múlt adta tapasztalatra és erős, bizakodó lólekre most is ilyen kilátás között van szükségünk. Nem nagy dolog bekövetkezett események U'án nagyképűen azt moo országút mentén. Kiváncsi vagyok, mint fogja kelta szokás szerint a szárazdi lankáson eltemettetni 1 — Ezt kitalálni nem kell Sherlok Holmes, feleli a kistanité. Regőc bosszút forralt hűtlen szerelmese el len és azt végre is hajtotta. Történt ugyanis, hogy Cornelius Fiorentus majd éves felesége fürödni ment a Kapos hüs vizébe. Holdvilágos, nyár- dereki est volt. A nád rejtelmesen susogott a szellőben és a vízből fel vetődő halak csókot cuppantak a már kissé formátlan testű, de szép arcú Laraca felé. Egyszerre csak a parton illatos kenőcsökkel és lágy vászonnal várakozó szolganő figyel meztette, hogy valami gyanús neszt hallott a nád felől. Laraca nem akarta, hogy illetéktelen férfiszem megpillantsa, azért abbahagyta a fürdőzést és szolganője kezelésére bízta magát. Oly bágyadtnak és fáradtnak érezte magát, hozzá meg valami émelygés iB kínozta, hogy pihenni vágyott. Szolganője előtt gyengeségét titko landó, elküldte a nesz okának kikutatására. A szive alatt ébredező uj élet fickándozása végtelenül fáraBZ tóttá ; érve-rése gyengült, homlokára nehéz verejték cseppek ültek és szé dűlve dőlt hányát a gyepen. Jótékony áju'ásba esett, melyből valami fnrcsa félelemre ébredt. Mintha el közelgetett volna nehéz órája, vagy mintha élete forogna veszélyben. Kiáltani szeretett volna, de ajkán megfagyott a szó, arcára az ijedtség torz vonásai ültek, mert előtte termett állatias vigyorgással Regőc, hűtlenül elhagyott első sz»relmese. Dühösen rántotta ki bajából a stilust, egy jól célzott döfés és Laraca ziháló melléből piros vér bugyborékolt a fehér tunikára. Nádtörés hallatszott még utána, mint mikor a vérengző farkas cipel nehéz zsákmányt. Aztán csend lett, csak az úrnőjét kereső szolganő ijedt lármája és a felzavart vizimadarak Bzárnycsattogása sivitott bele a tragikus éjszakába. A régész csak helyeslőleg bólintott, nótárius uram pedig elfelejtette borát kinálgatni. Kialudt még a cigaretta is ujjaik között, úgy figyelték a kipirult arcú kistanitó mese szövését. Aztán vége szakadt a bo- rozgatási kedvnek, felszedelőzbödtek s szótlanul elindultak a falu felé. Előttünk dtibörgött el a római gyors, a Kapos felől lármás vadludak hús tak s egy fűzfáról valami bagoly huhogott a ho dvilagos éjszakán. Ez a bangegyveleg összeolvadt az esti szellő Busogásával s úgy tetszett, mintha Cornelius tábora kiabálva és sipolva törtetne a bozóton keresztül az eltűnt L»rac* keresésére. dani: tudtam. Nem nagy dolog virágos me2Őben taposni a pázsitot, árnyas erdőben gondtalanul sétálni a zsongó napfény felragyogása elől. Nem nagy do og terített asztalnál jóllakásról, rendezett viszonyok között jómódról beszélni. Nem nagy dolog óit és abban bölcsnek lenni, ami kész, ami adva van. Hanem igenis az az igazi ás nagy dolog, amikor semmi bizonyos, semmi határozott, semmi «kész, csak a puszta rejtelmes ködképei, kietlen, homálybavesző, zagyva vonások, alakulandó mázolmányok, és mégis nyugodt bizakodással fogadni az érkező pillanatokat Soha sem volt nagyobb szükségünk a kisleibüség és kishitűség gyökeres kiirtására, mint most, amikor a ránk jövő esztendő minden órája szerencsét és áldást hoz felénk. Nemzeti életünk konszolidálása magával sodorja az egyéni életet is és belekényszeríti a konszolidálódásba. Ezzel megoldást fog nyerni a felborult méhkas esztendők óta kísértő problémája. Kihal a világfájdalom, mely sóhajtozik a vesztett réssek után. Kihal a keserű cinizmus, mely lapos gesztussal sepri el a maga és mások orra előtt a derülés öles sugarait. Kihal a tehetetlen és telhetetlen lomhaság, hogy buzgó munkának adjon helyet... »Még jőni fog, ha jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.« A magyar nemzet nemcsak túllépte megpróbáltatásai határvonalát, hanem a fejlődés és megépülés rohanó hullámain Bzáguld előre. Bármint hápognák is a nagy tolinak, a történelem és lelkiismeret kritériumán nem változtatnak: — állapotunk napról napra javul. Éo ezt Isten után, a gyógyulni akaró egyetemes nemzeti lélek szabályszerű munkájának tulajdonítom, mely átöleli ennek a nemzetnek valamennyi tagját s melynek mindnyájan engedelmes, vak eszközei vagyunk. A közeljövő nek nincs más feladata, mint megtenni az utolsó simítást a nagy művön. Játszva meg lehet és meg kell oldani azokat a gazdasági kérdéseket, amelyek eltorzultak a sürgős operáció alatt. A nemzet teherbíró képességével arányba állítani az adót, széle siteni és egyetemessé tenni a kisdedóvó nevelést, munkaalkalmat adni és biztosítani a diplomák ekzisztenciáját, átszervezni, tartalmassá tenni a ke reskedelmet és ipart, nemzetellenes szélsőségeket tökéletesen kiirtani, stb. — ezek mind csak számtani prob lémák, melyek megoldását szinte • határozottan látom. Pedig ugyebár, milyen tökéletesen I évi karbantartását és szakszerű javításit vállalom I ■ Sommer mechanikus I Szekszárd. 'v>,! \ Mindenféle Írógépekhez kellékek I és alkatrészek beszerezhetők. puszta képet mutat az 1927-ik esztendő 365 napja innen az első órák kis dombocskájáról nézve? Ám tegyük csak e dombocskára emelvényül hi-* tünket s nézzünk előre igazság érzetünk és hazaszeretetünk jövendőbe vivő szemüvegén. Azt fogjuk látni, hogy a puszta és a kietlen ködös párája alatt levelek, virágok, értkalászok életlehetőségei, melyeknek muszáj be'eomlani az életet adó tavaszba. Még azt is tudom sejteni, amiről napról napra egyre többen mondanak le: elvesztett részeink visszaszerzését. Következetesen, történelem törvényszerűen fog az bekövetkezni. Nem ma és nem holnap. Nem csoda és halhatatlan vezér adja vissza. Elkövetkezik. Úgy, mint tavaszra a nyár. Mikor ez a nemzet, ez a csonka boldog és erős lesz s lelke folyondárjai átkúsznak a trianoni keritésen s belekapcsolódnak azoknak a leikébe, akik nem akarnak* ma még magyarok tenni, bár magyarok, mondom, akkor ez is meglesz. Minden hazaszeretetben, munkában, nem- zetópitésben eltöltött nap közelebb visz hozzá, bármily puszta legyen is ma a téli tájék. Jánosi György. Uúrmesyel Közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága, december hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a bizottság tagjai sorából igen sokan vettek részt. Délelőtt 11 érakor nyitotta meg Jankó Ágoston főispán as ülést. Á központi választmány tagjainak megválasztása után, felolvasták dr. Éri Márton alispán fegyelmi ügyében Pest Pilis Solt Kiskun vármegye közigazgatási bizottságának megszüntető határozatát, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. — Dr. Éri Marton alispán állásáról való lemondását a közgyűlés elfogadta, nyugdíjazását kimondotta. Jankó Ágoston főispán a következő meleg szavakban búcsúztatta el a távozó alispánt: Azt hiszem, a fölött, hogy dr. Éri Márton az alispáni széktől megválik, nem térhetünk egyszerűen napirendre, mert dr. Éri Márton, aki szülővármegyéjében a legalsó köz- igazgatási foktól a legmagasabbig, kizárólag önerejéből, saját képességei és szorgalma által küzdötte fel magát és 34 esztendeig dolgozott fáradhatatlanul a vármegye érdekében, —* megérdemli, hogy távozása alkalmából nehány meleg szóval elbucsuz- tasstxk. Lehet, hogy neki is akadtak apróbb emberi gyöngeségei, mint ahogy mindenkinek vannak, de erényei annyira túlnyomók voltak, hogy tisztviselői működése a vármegyének csak hasznára volt. Határozott férfiaB föllépése, szigorít erélye mindenkor meg tudta óvni a vármegye békéjét és nyugalmát. Me^eg 'embe.rszeretftte és helyes szoMlltVfhflnhflfhftP Riffln flf Pin Cégtulajdonos: Mutschenbacher Jenő tűzifakereskedése, cement-, beton-, műk ógyára és síremlékek nagy raktára, saját telepe, Szekszárd, nUiniUSIlUUUier UUUII wailll Vasúti fasor 14—16—18. szám Tűzifa ölenként és vagontételben, cementáru, kutgyflrű, hidátereszcsövek minden átméretben, kúttetó, kapu- és kerítésoszlopok, lóetető jászol, itató- és malacvályu stb mfikő, sírkövek, útszegély, sirfedlap stb., síremlékek: gránit-, márvány-, műkő- és betonból készpénzárban, 6 havi részletfizetésre is — Árajánlattal szívesen szolgálok.
