Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-05-14 / 20. szám

tyyes »zam ura <iu Tiiiur. IX. évfolyam. Szekszárdi 1927 május 14 20. szám. SzorkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Blfifizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét . illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. & Szociális Missziótársulat vidéki terjeszkedése. Az utúdúllamok politikai veresége. Mindenkor vallottuk azt, hogy emberek és népek sorsának intézője Isten, nem hagyja megtorolatlanul a magyar nemzet ellen való trianoni világvétket s szabályszerű igazsággal űzet pro és kontra mindazoknak, akik e gonoszság felkavarásábau vét­kesek. Mig a mi nemzetünk csonkán, kifosztottan, honfierényekben bővül, nagyjai áldásos munkájaként napról - napra erősödik, utódállamék mondva­csinált nagysága csendesen lohad. Még az iskolában tanultunk egy mesét, mely a békáról és az ökörről szólt. így hangzik ez: A béka a parton legelésző ökör nagyságát meg- irigyelte és addig fnjta, fújta ön­magát fel, amig szét nem pukkadt. Ez örök igazságu mese párhuzama­ként nem egyszer támadt bennünk az a gondolat, hogy vájjon e zsírun­kon felhizott nemzetecskék nagysága hol és mikor fog csődöt mondani ? Mert józan ésszel senki se hitte, hogy azok a nemzetek, amelyek állam­alkotó ereje kevés, vagy semmi Bem volt a múltban, sokáig fennáljanak. Az a túlságos, Gajdaféle kardesör- tetés, oláh bocskor csoszogása Buda­pest utcáin, Bátaszék, Pécs szerb megszállása igen jó a szerencsétlen magyar nemzet bárányhimlőjeként. Jó észretéritő vesszőnek ideig-óráig, hogy azntán ismét azzá legyen, ami volt, leköltözzék a felvilágról oda, ahova forradalma elvonulta után a párizsi csőcselék: sötét helyökre. Az utódállamoknak, saját határai­kon belül is, erőt nem mnltjnk ős rátermettségük adott. Kisdedjei és szajkói voltak a nagyántántnak. Amit az oláh és szerb kultúra termelt! Na hiszen! Hogy még leírni is lehet ilyen gondolatot 1 Hogy van agyafúrt képzelet, mely csapongva játszik e kifejezésen: szerb rézkarcolatok, — vagy: román festészet , . . Főleg a francia volt az, melynek dajkakebelén édesen szenderegtek ezen, jelenben pufókra hízott, örök csecsemők. Ahol nem a duda bőgicsélt. ahol megszűnt a tüsző és a zsíros ha], ahol végződik a nemzetek saját ősvonása, ott szél­iében-hosszában átitatta a közszel­lemet, külső és belső mázt, irodal­mat, politikát a francia ssin, máz és tartalom. Természetes, hogy ez el­hízott lelencek magas dicsőségét óvni őb tartani ántánték politikai szük­sége. Mert mi lesz, ha dajkaölből a köves földre kerül a kisded a a rá nem érő dajka a maga bajai miatt nem gondolhat sorsára? Ma itt állunk. Bethlen acélkeze művésziesen nyirbálta szét a nagy antant férceit és a sehogy sem találó, kiszabott részek elhullottak. Torzkép volt úgyis Európa abroszán, a Vég snt beleszólt, letörttlte. Csupa gyö­nyörűség nézni, hogy a nagyképü tákolmány: a nagyantant, mily gyanú­san méregeti egymást s a fejek, melyek édes megértésben simultak j eddig együvé, most szembefordulnak. A gyámoltak, az ölbeohizottak pedig görbére hajló szájjal csücsülnek a pucér földön. Mamzel és miséz fülébe a chinai kar muzsikál májusi dalo­kat és nincs idő és mód többé a kisantanttal szemben vállalt köteles­ségeknek eleget tenni. Ha ez nem az Isten ujja, ha Trianon bűnösei még ettől sem térnek észre, ha ez a lecke még mindég nem elég kemény egy elhibázottan és ostobán szeren­csétlen politikai ballépés helyrehozá­sára, az csak nekünk jó. A mi szerencsétlen nemzetünk lelki kiválóságát eddig is a szenvedések­ben tanúsított nagyságában mutatta meg. Tűrt, hallgatott, jóvátett és fize tett. Tűrni fog ezután is. — Nincs semmi szándéka felidézni egy nj, európai, véres vihart. Ha a fegyve­res megtorlás riasztó álma kisért is néha-néha, a higgadtan mérlegelő elme kellő mértékben tör pálcát fe­lette. Békét élünk, békét akarunk! Békét h^rsonázunk. Nekünk a béke életszükséglet. Minden esztendő, min­den nap, minden óra, minden drága perc, amelyet békében eltöltünk óhaj­tott balzsam sebzett testünkre. Bár- mint zörögnek is körülöttünk a gyer­mekszoba bádog kardjai, pattognak dngópnskái és kocog a hintaló, mi hallgatunk és tűrünk, mert tudjuk, hogy a legnagyobb nemzeti erő nem utódék csinnadratta bnmmja, hanem az egység. Nemzetek kül­politikai súlyát a nemzetnek és kormányának azonossága és egy­sége adja meg. Bethlen, vagy ki­lencmillió magyar ma ugyanaz a fogalom s ebben van az 6 politikai döntő sikereinek titka. Kisantanték politikai veresége pedig abban a tá­madó meghasonlásbán, amelynek vi­lágos előjelei sárjadóznak közöttük. A vereség azonban nem teljes. A nagyantant szétzilálása, ha sokat je­lent is számunkra, még nem minden. Az integer országtól még messze va­gyunk. Nagy és nehéz az a feladat, amit Bethlennek és kormányának meg kell oldani. Vessen üszköt a kisantant közé. Mi látni és élvezni akarjuk azt a megtorlást jelentő órát, amikor utódék orra előtt az Isten ujjának írása megjelenik, amikor ezek a nagy senkik éhesen és gyilkosán röffeonek össze és kiszabdalják egy­mást ngy, amint megérdemlik, úgy, amint a békával történt a felhozott aesopnsi mesében. Amit tőlünk elloptak, nem fog so­káig tartani. Felemésztik. De ne tartson sokáig közöttük a béke sem. Amint ez a szerb, oláh, CBeh fajzat egyszer egymásnak fordult, amint közöttük az egyetértés megszűnt, amint békés tanácskozások helyett egymás fejét verdesik be, akkor, csak akkor lehet beszélni más, e nemzet számára hasznos, de nem hasznosabb, üdvös, de nem üdvösebb kérdésekről. Egyelőre még nagy közöttük az Az Országos Szociális Missziótár­sulat Virág Ferenc megyéspüspök óhajtására elhatározta, hogy Tolna vármegye nagyobb községeiben meg­szervezi a Missziót. A megszervezés nehéz és fáradságos munkáját alispá­nunk fenkölt lelkű neje szentandrási Száváid Oszkárné örömmel vállalta is, lelkesen kelt útra, hogy Jovano vich Lea missziós nővérrel együtte­sen propagálja e szép ügyet. Mnn kájnk gyönyörű eredménnyel járt, mert -közel egy hónap leforgása alatt Tolna vármegyében öt helyen szer­vezték meg a missziót. A legelső megszervezés Tolnán történt, ahol Wágner János hitoktató gyönyörű lelkesítő beszédet mondott és ahol elnöknek sikerült megnyerni Gyön­gyös Mara urhölgyet. Folytatták Hő- gyészen, ahol ritka ügybuzgósággal állt a nemes ügy szolgálatába Grelin- ger József főjegyző és Léh József plébános. Itt a közjótékonyságiról ismert özv. gróf Apponyi Gézánó védnöksége alatt Apponyi Károlyné grófnő lett az elnök, az ügyvezető elnöki tisztséget pedig áldozatos mun­kásságáról régóta ismert dr. Baum­gartner Józ8efné nrhölgy vállalta. Kurd községben Köp*esek Ervin fő­jegyző és Mayer Lajos plébános ka­rolták fel lelkesen az ügyet s nagy lelkesedéssel alaknlt meg ott is a a misszió, elnökévé választva Mayer Emma urhölgyet. A jól előkészített szervezés május 8 án Felsőiregen folytatódott, ahol az iskolatermet zsúfolásig megtöltő érdeklődők között megjelenő Szévald Oszkárnál és Jovanovich Lea misz- sziós nővért oly szeretettel és öröm­mel fogadták, hogy már e fogadta­tásból látható volt, hogy a misszió ügyének fontosságától a község tel­jesen át van hatva. Szévald Oszkár- nét egy fehérrnhás kis leányka gyö­nyörű csokorral várta s kedvesen hangzott el ajkáról az üdvözlő szó. Ezntán a község közszeretetben álló plébánosa: Kemény Andor üdvözölte s kérte a gyűlés megnyitására. A missziós szellemtől áthatott lelkesítő megnyitó beszéd után Szévald Osz­kárné átadta a szót Jovanovich Lea nővérnek, aki ismertette a misszió munkáját. Ezután a jelenlevők elha­tározták, hogy csatlakoznak a köz­ponthoz s megalakítják a vidéki szer­vezetet. Védnökségre sikerült meg­nyerni báró Kornfeld Móricnét, ki­nek nagy jótékonysága vármegye- szerte ismert, elnöknek pedig egy­hangúlag a kedves és szeretetreméltó, jótékonyságáról annyira ismert Ri- bianszky Józsefné úrasszonyt válasz­tották meg. Ezután a nemes ügy lelkes mun­kásai Tamásiba mentek, ahol Szabó Elemér főszolgabíró Tamási és Máj- samiklósvár főjegyzőivel Kálnay Béla és Névery Árpáddal karöltve mindent elkövetett, hogy a lakosságot e szép eszmének megnyerje. Itt is a társa­dalom minden rétegéből zsúfolásig megtöltötték a kath. kör tágas nagy­termét az érdeklődők, köztük Szé­vald Oszkár alispán, Magyar Z*ig- mond ny. plébános és Frühwirth Jenő tb. vm. főügyész stb. s a megala­kulás itt is megtörtént. Az elnök­ségre megnyerték dr. Freyler Ká- ro'ynét,- dr. Freyler Károly várme­gyei tb. főorvos nemeslelkü nejét. A gyűlést szép szavakkal Mozo- lányi István prépost hosszabb be­széddel nyitotta meg, melegen üdvö­zölve a vármegye megjelent alispán­ját és nejét. Utánna a missziós nővér hívta fel a megjelenteket a szervezés munkájára, majd pedig Láb József hőgyészi plébános mondott gyönyörű lelkes beszédet, amely a jelenvolta­kat mélyen meghatotta és a gyö­nyörű szociális tevékenységben ki­tartó munkára bqzditotta. Az igy megalakított uj szerveze­tek főként az anya- és csecsemő vé­delem ma annyira fontos szolgálatába szegődtek, de vállalták a serdülő leányHjuság egyesületbe való tömö­rítését, továbbképzését b a szegény- gondozás szép és gyönyörű munká­ját. Végezetül Szévald Oszkárné ma­gasan szárnyaló beszédben ajánlotta az emberbaráti szent ügyet a közön­ség minél szélesebb körű művelésére, mire Kálnay és Névery főjegyzők fogadták, hogy a missziós ügy köz­ségeikben, ahol máris hálás talajra talált, mindenkor megértéssel dol­gozva, virágozni fog. Mint halljak, az előkészítő mun­kálatok folynak Mözs községbea és a vármegye még több helyén is és a megalakulások az ősz folyamán lesznek. Mözsön, az előjelekből ítélve, impozáns külsőségek közt fog az az alakulás lefolyni, mert az ottani lakosság különös súlyt helyez arra, hogy ezt az altruista intézményt azzal az ünnepséggel fogadja, amely meg is illeti. Mi a magunk részéről örömmot látjuk a missziós ügy hatalmas len­dületét megyénkben és hálásan em­lékezünk meg alispánunk nejének fáradságot nem ismerő lelkes tevé­kenységéről, akinek nemes példáján lelkesülve hisszük, hogy rövidesen megyénk minden számottevő közsé­gében megindul az oly nemes és ■ nemzeti szempontból annyira fentns I missziós ügy. I egyetértés — látszólag. Az ÖBSzeját- szó hamiskártyások játék után meg­értőén dugják össze fejüket. Remél­jük, hogy Bethlen politikai művé­szete éB a jövő hamarosan meghozza nekünk azt, amiért tűrünk és amire várunk. Jánosi György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom