Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-15 / 3. szám
tgyes szám ara zu rnier. Szekszárdi 1927 január 15 3. szám IX. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dii félévre 4 pengő (50 000 korona),' egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Tovább, tovább, előre ! Csak előre l Babértalanul, színházi taps és pálmaág hintés nélkül 1 Előre az alkotás és teremtés utján az utolsó szikráig, az utolsó tollvonásig . . . Felsőházi íagválaszíő megyegyűlés. mindent a hazáért. Ezt a kifejezést lépten nyomon halljuk s néhányszor magunk is élünk vele olyankor, amikor a hazáért való áldozatokat értékeljük. Hősök emlék- szobrának talapzatára vésik, koszorúkra írják és csapatokat lelkesítő nek vele. E kifejezés mélysége és tartalma tehát olyan gazdag, hogy közismert volta dacára nyugodtan élhetünk vele, mint olyan címmel, mely egyedül öleli fel az alább el- mondandókat. A Salgótarjáni Kőszénbánya azon korszakalkotó munkájáról van szó, mellyel Tolna megye területét elektri- fikálta. Rendkívüli ennek nemzeti jelentősége! Hordereje döntő súlyú vármegyénk gazdasági fejlődésében. Mikor Marburgban táborilelkész- kedtem, egy alkalommal az újságok roppant dicsérték a magyar kötelékek hősiességét. A társaság, melyben e dolog felszinre karült: kereskedők, politikusok, stb. — eleinte dicsért minket, magyarokat. Később azonban egyre jobban őszinte lett s végül is a nébáoyadik pohár bor után, zajos helyeslés közben, szólt az egyik: „Igaz, jő katonák! De kultúrátlan barbárok, gazdasági és kereskedelmi érzék nélkül, fa- ekével szántanak, bicsakkal faragják a gerendát és a sáros útból jövedelmező exportcikket csinálhatnának“. . . Kétségbeesetten vó- dekezetem a rágalom ellen. Kollégám, aki már néhány éve tartózkodott közöttük, a már-már konfliktusig fajuló vita hevében mosolyogva félrevont s igy szólt: „Hagyja. Ezek osztrákok. Ezeknek mi vad Ázsia, lomha nyersanyag s gazdasági médium vagyunk.“ Ennek a vitának a sebét keserűen takargattam sokáig s újra meg újra felszakadt, mikor a konzervatív, csökönyös balgasággal találkoztam. Épp ez forgott eszemben, midőn a minap Szekszárdra utaztamban kinéztem az ablakon s láttam, hogy az egyik tarlón traktor futkározik. Este pedig végigsétáltam a város utcáin. Fányárban úszott a város. A tereket csodálatos szépséggel vonta be az ivlámpák fénye. Ragyogott a paloták ablaka és a gyér zúzmara, mely halkan telepedett le a faágakon. Tüadérváros ez, melyet teremtő lelkek varázsoltak elő a semmiből — gondoltam. S odaképzeltem magam a marburgi társaságba, parázs vita közepébe, hol ököllel verem az asztalt, mig a Doberdón hős fiuk füle mellett halál muzsikál. — Mi vagyunk mi? Faekések, bicskások, pocsolyaszülők ? — Szerettem volna felkiáltani az estébe, mig csöndesen dorombolt a villanyduc, amelynek nekitámaszkodtam. Mert harc ez is! Doberdó ez is, Tóiméin ez is! Gyalázatos, piszkos háború ez is! Küzdelem a létért. Egy nemzet életéért. A pénz és az éBz harca a minket megölni akaró külföld és sokszor önmagunk kicsinyessége ellen . . . A drót, mely a vármegyét átszövi s ragyogva fut el az úttest mellett Szászvár-Máza centrumból kiindulva, a 200 km. bosszúságot megközelíti, Paks és Sárbogárd felé nyomul Ez az egyik irány. A másik Kaposvár, Szigetvár felé húzódik. A cél az egész délvidék behálózása, sőt az Alföldre való áttelepülés. Horribilis gondolat. De keresztü vihető. Mi tanúi voltunk e gondolat meg születésének. Huszih Aladár bányaigazgató teremtő lelkében megfogam- zik a gondolat. Émondja nekem, papjának. Engem elragad. S a nap tói fogva figyelem. Ég, izzik, tervez, számit. „Harcba akarom vinni a magyar szenet akülfÖ'd ellen. Ki akarom szoritni lépésről lépésre hazám területéről mindazt, ami idegen. Ki akarom emelni üldö zott fajtámat az elmaradottságból. A jövő háborúja a technikáé, nekem itt, érzem, komolyan kell szerepemet vennem! így beszólt. Előtte a katonai térkép. Azon jegyez, ir. Dolgozik éjjel nappal s mikor a megfeszített munka kimeríti, elmegy, pihenő gyanánt tárgyai vezetőivel, azok szabadkezet adnak neki és ekkor hozzáfog a terv gyakorlati megvalósításához, keresztülviteléhez. Találkozik e vármegye hatalmas tettre vágyó akkori alispánjával, dr. Éri Mártonnal. Ez a találkozás eldöntötte az eszme sorsát. Huszthnak még ugyan sokat kell kilincselnie, vernie a vasat, embert választani, tervet részletezni, utasításokat adni. De ez az ő zsánerje: dolgozni, alkotni. „Nála a gondolat ugródeszka a gyakorlati megvalósításhoz. “ Amit kezd, azt be is fejezi. Láttuk, hogy mint emekedett máról hónapra a magasba a ductábor s S’klott el a drót, hogy a haladni, fejlődni akaró községeknek elvigye a világosságot, olcsón s mintegy kiáltozva térítse észre az elalélt magyar ipart. „ Vannak terveimu — úgymond és ránéz a falat ékesítő írásra: „Hiszek egy Istenben“ és kinéz a bus magyar tájra, hol a napfény birkózik a köddel. — Tehát még nem fejeződött be ? — Nem. Ez csak a kezdet. Ki kell ebből az országból szorítani minden pénzt szipolyozó idegen erőt. S ennek egy eszköze, fegyvere van-: az energia. Ezzel akarok elmenni minden faluba, hogy elcseréljem a szenet árammal. Magyar árammal l... És szabaddá tegyem gazdasági élerünket a külföldi gyámkodástól . . . Ezért megyek, ki incselek, prédikálok, felőrölöm magam . . . Mondom: hősök emlékszobrának talapzatára vésik ez egyszerű, közismert szólást: Mindent a hazáért. S e cikk élén is ott ragyog. Hősök! Munka hősei! Alkotás, teremtés hősei! Husztbok, Ériek, I Vendlek! Többiek, mind, e vármegye } és szomorú nemzet napszámosai! Az ősi vármegye a legnagyobb időkre, a magyar alkotmány legfontosabb fordulópontjaira emlékeztető jogát gyakorolta hétfőn délelőtt. Az uj felsőház megalkotása felélesztette a törvényhatóságok követküldéBi jogát és Tolna vármegye közönségének képviselői is összejöttek, hogy megválasszák azokat a féifiakat, akik a megye bizalmából vesznek részt a törvényhozás munkájában. A vármegyeházán végbemenendő nagy esemény meglátszott a megyeszékhely külső képén is. A reggeli vonatos szokatlan nagy számban ontották az ünneplőbe öltözött vidékieket.•• A Garay téren és a Béla-téren pedig valóságos autó- és urifogattábor nyüzsgött. Kisebb nagyobb csoportok vonultak a megyeház felé és a nagy terem már jóval a közgyűlés megkezdése előtt megtelt a bizottsági tagokkal, akik élénken tárgyalták a nagy jelentőségű választás esélyeit. A megy egy ülés közönsége megelégedéssel konstatálta, hogy a vármegye követküldésének aktusához meg jelentek a legtekintélyesebb nevek ; dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter, Simontsits Elemér vbtt., a főnemesi és nemesi birtokos családok reprezentánsai, Tolna vármegye szellemi és gazdasági életének kiválóságai, akik között az érdeklődés központjában állottak a bonyhádi és tamási kerület uj képviselői; dr. Gratz Gusztáv vbtt., nyug. miniszter őb dr. Dencz Ákos a postatakarékpénztár ny. h. vezérigazgatója. A két uj képviselő ez alkalommal először jelent meg a megy egy ülésen. Fél tizenegy órakor nyitotta meg Jankó Ágoston a megyegyülést. Leg előbb is melegen üdvözölte dr. Postby Pált, dr. Gratz Gusztávot és dr. Dencz Ákost, majd az alábbi beszédet intézte a törvényhatósági bizottsághoz : A főispán beszéde. Nagy, valósággal történelmi jelentőségű a törvényhatósági bizottságnak ezen mai ülése, mert igen fontos lépést teszünk az alkotmányos jogfolytonosság megvalósítása felé, amidőn a végrehajtandó törvény alapján ősi alkotmányunk szellemében az országgyűlés régi kéttábláB rendszerét felújítandó, közreműködünk a felsőház megszervezésében. A sok bizonytalanság, a hosszú ideig tartott ideiglenes és átmeneti állapot aggodalmai után komoly hazafias öröm tölti el lelkünket, mert Bztklaszilárd talajat érzünk valahára magunk alatt, amidőn a felsőházi ta- j gok választásával felujulni látjuk a I régi magyar törvényhatóságoknak azon jogát, bogy a törvényhozó testületbe követeket küldhetnek. Ezen jog annál értékesebb nekünk, mert az évezredes fejlődés a magyar faji lélek és a magyar jogalkotó genius termelő erejéből származott. És kétségtelen, hogy a vármegyék által kiküldendő követek csak az évszázados hagyományokból táplált önzetlen hazafiságot, a magyarság valódi életszükségleteihez mért megfontolt haladás szellemét és a teljes anyagi és erkölcsi függetlenség vértezetét fogják magukkal vihetni a törvényhozó testületbe. Mert a vármegyék a közelmúlt dekadens korszak alatt is tanúbizonyságát adták, hogy a mai megnyirbált és régi valójukból kiforgatott alakjukban is a nemzeti öntudat és a józan nemzeti életcélok hűséges őrei. Ha az állami, nemzeti és társa* dalmi élet fejlődésével megfelelően átalakulnak is a formák, de órez- nünk kell, hogy a nemzeti élet ősi törvényeinek szelleme változatlan és csak ezen az alapon haladva juthatunk el állami és nemzeti életünk tökéletesbé tételéhez a nagy, erős és boldog Magyarország ideáljának meg- valósifásáhez. Arra kérem tehát a tek. Törvény- hatósági Bizottságot, hogy élessze fel lelkében azt a régi, hagyományos és pártatlan hazafias felelősség érzetet, amellyel nemzetfentartó jogait a vármegyei közélet e komoly fórumán mindenkor gyakorolta és cselekedetének jelentőségétől áthatva, ejtse meg a választásokat. Tolna vármegye a törvény 18. § a értelmében a felsőházba 2 rendes és 2 póttagot választ. A sok érdemes és arra méltó egyén közül, akik avármegye részéről szóba jöhetnének, csak 4-et választhatunk, de igyekeztünk olyan férfiakra irányítani figyelmüket, akik eddigi közéleti tevékenységük és egyéni kiválóságaik alapján Tolna vármegyét a felsőbázban méltón fogják képviselni. * A főispán beszéde után Simontsits Elemér vbtt. szólalt fel és a személye iránt a bizottsági tagok körében megnyilvánult bizalmat megköszönve arra kérte a törvényhatósági bizottságot, hogy a felsőházi tagok megválasztásánál az ő nevét hagyják ki a kombinációból. 1 Az igazságügyminiszter felszólalása. Majd dr. Pesthy Pál igazságügy - miniszter köszönte meg a maga és képviselőtársai nevében a főispán { üdvözlését és arra kérte a közgyü- I lést, bogy olyan férfiakét küldjön a Odafenni az égben az Isten néz és gyönyörködik abban, hogy hogyan kttzdenek az ő kiválasztott titánjai az ő szomorú nemzetéért: Magyar- országért. Jánosi György.
