Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-30 / 18. szám
IX. évfolyam. 18. szám. Szekszárd, 1927 április 30 Sierkesztfcég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszím 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 peng«, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerUl. Keli-e Nentfiesyesttlet ? Bármi csodálatos, akadtak — szórványosan — zúgolódó lelkek, akik a haladás-fejlődésnek utóbbi időkben kénytelenül hozott, nem kicsinylendő áldozatok terhe alatt nyögve, barátságtalan hangulattal vetették fel a kérdést: Megint egy egyesület ? Megint egy uj intézmény ? Megint egy uj kéz, mely a zsebünkben kotorász ? Ezen embertársaink megnyugtatására hadd mutassak rá, hogy egy nemzet műveltségének ma már nem csupán a 9 szappanfogyasztás“ a fok mérője. Ezen túl vagyunk ! Ma egy ország, egy nemzet műveltsége és életképességének, főleg pedig a jövőben való bizakodása jogosultságának azon áldozatkészség a legigazabb mér téke, melyet az emberi élet megbecsülésében tanúsít, mellyel a meg levő életet védi, mellyel azt a lehe tőség legvégső határáig kinyújtani és biztosítani igyekszik. Ha a 70 iki francia német háborút a német tanítók (vagyis a német katona, az átlag német ember magasabb, öntudatos értelmessége) nyerték meg; ha a világháború első, reánk kedvező éveiben a győzelmet a német vasutasoktól (azok technikai felkészültsége, pontossága és gyorsaságától) remélték: úgy a mi nagy háborúnkban, melyet a magyar nemzet jelenleg a magyarság jövőjéért folytat, a diadalt azok az em bervédelmi és népjóléti intézmények fogják aratni és biztosítani, melyek a magyarság számbeli erejét, ennek növelését szolgálják 1 Mert minden más tényezőtől eltekintve, számbeli erő nélkül lehetetlenség a feltámadásunk. Más alkalommalkifejtettem, hogy a magyar ság, mely 1000 év alatt legalább A—5-ször állott a teljes kipusztulás szélén, mai (tiz millió főnyi) fennállását három tényezőnek — alkalmazkodási, assimiláló és szaporodási képességének — köszöni. Ám a szaporodásnak, akár csak az anyagi és gazdasági gyarapodásnak, két útja van : újat szerezni és fenntartani a régit. A nemzet állagának uj nemzedékkel való szaporítását szolgálják az anya- és csecsemővédelem nemes intézményei; a régi meglevő emberélet védelmét és lehető kinyuj- tását pedig az orvostudomány. De a künn, egymagában dolgozó orvos munkája úgy viszonylik a nagyobb felkészültségű kórházak és klinikákhoz, mint a kisiparos munkája a hatalmas gyártelepéhez : a kisiparos is igen értékes munkát végez, azonban vannak feladatok, melyeket csak a megfelelő technikai berendezéssel biró gyárak oldhatnak meg. így vagyunk a kórházakkal is: bármilyen elsőrendű legyen a magára utalt orvos tudása, a jól felszerelt, nagy kórházak tudományos segédeszközeivel, a nagy műtétekhez szükséges segédlettel Btb. nem versenyezhet. Azonban minden faluban, minden pusztán kórházat nem építhetünk; arra kell tehát törekednünk, hogy a kórházak segély nyújtási körét lehetőleg kibőviteük olyan mentő intézményekkel, melyek — a kórházak csápjaiként — messze vidékekre ki nyúlhatnak a ráutalt beteg után s azokat gyorsan és simán beszállít hatják. Gondoljuk meg, mit jelentett eddig egy egy betegszállítás a megye távolabbi részéből ? Szalma éa vánkosok közé pakolva, parasztkocsi döeögtette reggeltől estig a szegény beteget; minden kutnál, minden ut széli csárdánál megálltak itatni vagy inni s mire a szekér nagynehezen végre a kórházba ért, gyakran már késő volt! — Vármegyei közkórházunkban a múlt évben is meghalt 173 egyén; tiz-husz év alatt ezer és ezer. Minden orvos bizonyíthatja, hánynak kellett ezek közül elpusztulnia csupán azért, mert már későn vagy nem elég gyorsan jutott be a szakszerű segitség helyére! Saját, huszonötéves törvényszéki or vosi tapasztalataimból, a törvényszéki boncolásokból tudom, hány embernek kell elpusztulnia nem a sérülésének feltétlen halálossága miatt, hanem csakis azon okból, mert nem részesült vagy nem részesülhetett kellő gyorsan, kellő időben az alapos, szakszerű segítségben! S mennyi bajt jelént ez nem csupán az áldozat-, hanem a visszamaradókra is 1 ? Az a duhajkodó legény, aki ittas fővel bicskát rántva belevágja azt jóbarátjába vagy fejbe kólintja ezt, vajmi sokszor egy „könnyű testi sértés vétsége“ vagy legfeljebb „súlyos testi sértés bűntettével“, nehány heti vagy havi büntetés árán mászhatna ki a bajból, de mert áldozata elkésve került kórházba s a sérülés elmérgült, a könnyű testi sértés „halált okozott súlyos testi sértéssé“ nőtte ki magát és a sokszor nem rossz, csak könnyelmű vagy ittas tettes esztendők rabságával fizet meg érte 1 S mennyi minden más, súlyos állapot követeli a minél gyorsabb, minél simább, mentőautóval még a megye legszéléről is egy-két óra alatt lebonyolítható beszállítást ? Ott van a mezőgazdasági balesetek gyakorisága, a cséplőgépektől letépett karok és lábak ; az ásó-, kapa-, kaszával dolgozók sérülései, kiket gyors oltás nélkül a tetanus, a farkasgörcs réme fenyeget; ott vannak a különféle, hirtelen, sulyoB megbetegedések, melyek minél előbb műtétre szorulnak s hol az élet rövid órákon múlik ; ott vannak a mérgezések és a — legelső sorban említendő — szülőnők, akiknek szükség esetén való gyors beszállítása egyaránt biztosítja az anya és a gyermek veszélyben forgó életét; s ott vannak végül az elméjükben elborult szerencsétlenek, kiknek ön- és közveszélyes állapota , gyakran a lehető leggyo sabb, szak- I szerű beszállítást igényli. Mindez | csak néhány, hevenyészve kimarkolt kép az esetek nagy tömegéből, melyek uj egyesületünk — s annak az első hivó telefon-szóra a helyszínre siető mentőautomobiljából vigasztalást és reményt meríthetnek 1 Ezen intézménnyel szemben kicsi nyes aggályoknak, akadékoskodásnak nem lehet szavuk! Isten óvjon mind nyájunkat, hogy arra a szép kocsira rászoruljunk 1 De ha mégis — mert hiszen „mindnyájunkat érhet bal eset /“ — valaki azon helyzetbe jutna olvasóim közül, hogy azt igénybe venni kénytelen, úgy hálaimára kulcsolt kézzel fog ő vagy aggódó szerettei köszönetét mondani érte s áldani fogja azokat, akik az intézményt elősegítették, létesítették és szolgálják. S haladásunk- fejlődésünk ezen uj mérdfőldkövénél állva csak azt kívánhatjuk, hogy a Mindenható, min denféle vallásu magyarok közös Atyja áldja meg és tegye eredményessé az uj járműnek minden útját és bizto sitsa, hogy minden fordulóval, amit az végez, a megmentett magyar emberélet egy-egy téglájával járuljon hozzá Nsgymagyarország ujraépité séhez 1 —n Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi április hó 23 án rendkívüli közgyűlést tartott. A napirend előtt Jankó Ágoston főispán kegyeletes szavakkal emlékezett meg nemzetünk nagy halottjáról, Prohászka Ottokárról. „Eltemettük Prohászka Ottokár földi maradványait — mondotta többek között a főispán — elsirattuk feledhetetlen, drága személyét, de lelke tovább él közöttünk, mert tanításait oly módon véste szivünkbe, hogy ez táplálja hazaszeretetünk lángját, ez nemesíti erkölcseinket és erősiti hitünket.“ Inditványára a vármegye közönsége határozatiig örökítette meg fájdalmát a nagy férfiú elhunyta felett és részvétiratot intézett a gyászoló székesfehérvári káptalanhoz. Még egy indítványt tett a főispán, még pedig aziránt, hogy a törvény hatóság gróf Bethlen István minisz terelnököt nagyjelentőségű olaszországi sikere alkalmából üdvözölje és fejezze ki elismerését, háláját és köszönetét azon megbecsülhetetlen értékű hazafias munkásságért, mellyel Bethlen István Magyaroszágot a biztos boldogulás utján a szebb jövő felé vezeti. A közgyűlés a főispán indítványát — a miniszterelnök lelkes és szÜDni nem akaró éljenzése közepette — határozattá emelte. Ezután áttértek a napirend tárgyalására, amelynek egyik jelentős pontja volt Bernáth Béla indítványa a megyei takarék03sági bizottság megalakitását illetőleg. A bizottság az indítványt I elvben elfogadta és megbízta a vármegye alispánját, hogy a takarékossági bizottság szervezetére és működésére vonatkozólag dolgozzon ki javaslatot és azt terjessze a közgyűlés elé. Elfogadta a törvényhatóság az állandó választmánynak a pénzügyi szakosztály utján elterjesztett javaslatát a kórház kitelepítésével felmerülő költségeknek kölcsön utján való fedezése ügyében, — tekintve, hogy az » vármegyére külön újabb meglerheltetést egyáltalán nem jelent és a vármegye a kölcsönnél tulajdonképpen csak erkölcsi garanciát vállal. Ezzel az uj kórház építése a megvalósulás stádiumába került. A közutak mielőbbi kiépítésének előmozdítása végett a közgyűlés a vármegyei fontsterling-kölcsön második részletének a felvételét mondotta ki. Letárgyaltak még mintegy 130 kisebb érdeklődést kiváltó ügyet is, amelynek során a segélyezések terén a vármegye nemeB áldozatkészségének újabb tanujelét adta. A gyűlés ezután szokatlanul korán, 11 órakor már véget is ért. Huszth Aladár nogpiMi búnyoigszgatő negyedszázados mérnöki jubileuma. Idegen még nem lett oly hamar, érdemei és alkotásai révén, egy vármegyében közismert, mint a déltolnai szénbányák igazgatója, giaki Huszth Aladár, Tolna vármegyében. Mig suba alatt és kulisszák mögött forr és alakul a nemzetgazdaság lendítő Talbot- ügy, mig lapos gesztusok és zörgő szólavinák hig levében úszkál e már rég szükséges dolog : villamosítás, — itt Tolna vármegyében egy Isten rendelte alkotó tehetség, Huszth Aladár, megcsinálja, játszva viszi véghez és oldja meg a lehetetlennel határosnak tartott gondolatot. Tenyerünkkel csapkodhatjuk meg a doromboló dúcokat, melyek a 35.000 kilowattos villanyos áramot szállítják a vármegye haladó községeibe, mérhetetlen áldására az általános életnek. Ez Huszth müve, tettei koronája, amint őmaga mondja; Ezáltal ismerik a vármegyében mindenütt. Ez a férfiú ülte most szombaton, 23 án negyedszázados mérnöki jubileumát olyan fénnyel és tartalommal, amilyen egyedül őhozzá méltó. Huszth Aladár 1902. április 12-én lépett a zsilvölgyi szénbánya kötelékébe, mint egyszerű mérnök. Vasszorgalma, puritán jelleme, akaratdis tudása fokozatosan vitte előre. Dicséretre méltó munkaadói felismerték benne a kiváló talentumot s az elhalálozott ipari lángelme, id. Chorin, óriási vállalatok elnöke, lelke, legkedvesebb embere Huszth Aladár volt, kinek roppant tudását döntően vette igénybe nem egy kérdés megoldásában. Söpkéz Sándor műegyetemi j tanárhoz, az enyingi kerület ezidő l szerinti kormánypárti képviselőjelölt
