Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-04-23 / 17. szám
IX. évfolyam. 0 17. szám. Szekszárd, 1927 április 23 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Sgrkosztüség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. SUSfizetési dfi félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (106.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hír* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Pesthy Pál sárszentlőrinci diszpolgársága. Hasvét hétfőjének tavaszi pompában ragyogó nspsugaras dé lelő ttját felejthetetlen kedves Ünneppé varázsolta Sárszentlőrinc népe, bensőséges, meleg szeretettel adván át Pesthy Pál dr. m. kir. igazságügy miniszternek a község diszpolgárságáról szóló oklevelet. Ennek a díszpolgárrá választásnak a ténye ugyanis nem a politikai sablon következménye (hiszen a község nem is tartozik az igazságügyminiszter kerületéhez), nem az ország I egyik első méltóságát betöltő befolyásos közéleti férfi kegyeinek a haj- háBzása, hanem a gyermekkorban szövődött és majd egy fél évszázadon keresztül mindig üdén maradt lelki kapcsolatnak a megkoronázása. Pesthy Pált a sárszentlőrinci templomban I tartották keresztvíz alá, ugyanott, I ahol egyik őse, koroncói Pesthy István I kétszáz évvel ezelőtt esküdött örök hűséget élettársának. Mint kis fiúcska, a szomszédos uzdi kúriáról a sárszentlőrinci elemi iskolát járta Pesthy Pál, aki gondtalan gyerekkorát a szentlőricci ősi templom körül azokkal játszotta végig, akik ma a község komoly és tekintélyes polgárai és akikhez való őszinte ragaszkodása I sohasem szünetelt. Csak természetes, hogy kiváló megbecsülésükkel ki akarták tüntetni a mindig tisztelt I iskolatársat, aki azóta is a szentlőrinci eklézsia hive maradt, később pedig világi felügyelője lett. Az uzdi kastélyban. Reggel nyolc óra felé egymásután robogtak be az igazságügyminiszter I uzdi kastélyának a parkjába a környékbeli előkelőségek fogatai és autói, hogy a 9 órakor kezdődő ünnepségre Szentlőrincre kísérjék Pesthy Pálékat. A vendégek közt ott láttuk Ángyán Béla dr. államtitkár sajtó- I főnököt és nejét, Száváid Oszkár alispánt és nejét, Zlinszky István kormányfőtanácsost, a paksi kerület országgyűlési képviselőjét, Wéber I János gazdasági főtanácsos, felsőházi tagot^ dr. Klein Antal ny. főispánt, I a tolnai kerület országgyűlési képviselőjét, Szemző István dr. ny. főis- I pánt, tolnai földbirtokost, Zlinszky Sándort, a parlamenti őrség parancs ' I nokát, Mechwarth Ernő gazdasági főtanácsost, belecskai földbirtokost, I Pesthy Endre és dr. Csiky Ödön föld- ; I birtokosokat, vitéz. Zerinváry János > I tanárt éB másokat. A társaság reggeli ,1 után diszbandérinm vezetésével hosszú ;| kocsisorban ment Sárszentlőrinc felé, fi amelynek bejárójánál virágdíszéé ! | diadalkapuval várta a közönség az 11 igazságügy minisztert és a vele érkező j vendégeket. A szentlőrinci diadalkapu J niellett volt az üdvözlés. Fehér ruhába J öltözött leányok, a leventék és az ; iskolás gyermekek élén állott a községi ’<1 elöljáróság. Ugyanott várta' Pesthy Pált Apponyi Károly gróf sárszentlőrinci és pálfai földbirtokos a nejével, Windischgraetz hercegnővel, Gabriella leányával, Géza és Alfréd fiaival. Mellettük voltak vitéz Tihanyi Szilárd vármegyei székkapitány és a környékbeli birtokosok. Bartos Elemér főjegyző üdvözölte Pesthy Pált, akinek Német Juliska pompás szekfü csokorral kedveskedett. A miniszter meghatottan köszönte a szeretetteljes üdvözlést, majd a kocsijára ültette Apponyi grófnét és leányát, maga pedig a gróffal és a főjegyzővel gyalog ment a felzászlózott főutcán keresztül a templom felé. A templom előtt szintén diadalkapu volt és az alatt a presbitérium élén Fábián Imre ev. lelkész üdvözölte az ünnepeltet. Ezután a menet a feldíszített temp lomba vonult, ahol ünnepi istentisztelet volt. A miniszter és kísérete az oltár körül elhelyezett székeken foglalt helyet, majd rázendítettek a bivek a 208. zsoltárra. Fábián Imre ima és evangélium olvasás után felment a szószékre, ahol a husvétot és a nap jelentőségét méltató hatalmas beszá det mondott. Az istentisztelet után a közönség a községháza elé, a díszközgyűlés helyére vonult. A községháza oszlopos bejárója előtt elhelyezett pódiumon levó asztalnál foglalt helyet gróf Apponyi Károly, mint a díszközgyűlés elnöke, Pesthy Páí igaz- ságügyminiszter, Ángyán Béla dr. államtitkár, Szévald Oszkár alispán, Bartos Elemér főjegyző és Sárszent lőrinc bírája. A pódium előtt levő széksorokon dr. Pesthy Pálné, az Apponyi grófi család tagjai, Szévald Oszkárné, a környék és a község előkelőségei foglaltak helyet. A díszközgyűlést gróf Apponyi Károly a dalárda Hiszekegye után a következő beszéddel nyitott* meg: Kegyelmes Asszonyom, mélyen tisztelt Vendégeink, Nagymóltóságu Miniszter Ur! Nagy hálára kötelezett engem Sárszentlőrinc polgársága azzal a kéréssel, hogy ennek a díszközgyűlésnek az elnökségét elvállaljam. Örömmel vállaltam el ezt a tisztséget, mert’ olyan férfiút ünnepelünk, aki iránt nemcsak, a legmélyebb tisztelettel viseltetünk, de akihez — engedje meg ezt itt büszkén kijelentenem — engem az őszinte barátság és a rokon- szenv szálai is kötnek. Midőn a nép- gyűlést megnyitni szerencsém van, szívből üdvözlöm a körünkben meg jelent Pesthy Pálné ő Excellentiáját, vármegyénk alispánját, és kedves nejét, Ángyán államtitkár, Weber János felsőházi tag, Zlinszky és Klein országgyűlési képviselő urakat, valamint kedves' vendégeinket. Majd átadta a szét Barthos főjegyzőnek, aki szép beszédben fejtegette a díszpolgárrá választás értelmét, amely ebben az esetben nem polgárjog adományozást je'ent, hanem azt a szeretetet szimbolizálja, amellyel Sárszentlőrinc Pesthy Pállal szemben viseltetik. Nem annyira a miniszternek, mint inkább a szeretet utján járó Pesthy Pálnak nyújtja át a disz polgári oklevelet. A művészi kiállítású, barna bőrbe kötött és a Pesthy címerrel ellátott oklevél átadása után Pesthy Pál beszéde eképen hangzott: Méltóságos Elnök Ur, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meghatott érzéssel, szivemben örökké éló változhatatlan szeretettel fogadom ezt a díszpolgári oklevelet és kijelentem, hogy ezáltal az a lelkileg fennállt kapocs, amely engem Sár&zent- lőrinc népéhez kötött, látható, mara dandó lett és elkötelez engem az én életem alkonyáig. Örömmel tölt el engem ez a húsvéti esemény, amely egyben szimbóluma és ebben az esetben bizonyítéka annak, hogy elérkezett ennek a nemzetnek a busvétja is. A politikában, a nemzetközi nagy politikában elérkezett az ideje a magyar nemzet ereje megismerésének és megállapittatott, hogy ez a nemzet be- és kifelé milyen nagy erőt képvisel. A józan magyar nép megmutatta, hogy van ereje a nyugodt, a rendes társadalmi élet és a munka megalapozására és ez a belső erő teszi képessé arra, hogy kifelé is legyen súlya, amellyel a nemzetek családjában való életét fentartja. Ez a díszpolgári oklevél bizonyítók arra, hogy ennek az országnak a belső társadalmi rendje az az erő, amely az alapját képezi annak a munkának, amely ezt az országot az ő Golgothája után ismét naggyá teheti. Tüdjuk, hogy amint a Golgotha, a szenvedés előzte meg a bibliai husvétot, úgy a háború éa a háború utáni hosszú szenvedések és a magyar nép áldozatos cselekedetei éa szenvedései teremtették meg befelé a rendezett szilárd fejlődés biztos vonalát. Kifelé akkor mutatta meg a nemzet az ő súlyát, amikor az elmúlt hetekben olyan kitüntető külsőségekkel fogadták a külföldön azt1 a férfiút, akit kiváló kegyelméből ajándékozott a magyarságnak az Ég. És ez a férfiú, ez a fejedelmi sarj kivezette az országot az élet nagy országukéra. Ezzel elkövetkezett a magyar nemzet politikai busvétja. Ennek a nagy, hatalmas szellemű bölcs embernek a fáradhatatlan vezetése megtalálta azokat a módokat, amelyek lehetővé tették, hogy erre, a sokat szenvedett derék magyar népre is az Isten reményt és éltet adó napsugara süt: Én, igen tisztult Barátaim, Istennek adok hálát, hogy e nagy férfiú mellett segédi munkát végezhettem és I ábitatos szívvel leborulok az Isten nagysága előtt, mert hat éven keroBZ- I tül láttam, hogy ez az idő olyan történelmi korszak, amely az ő nagy jelentőségében az ország újra való alapítását jelenti. Ebben a mai megtiszteltetésben nemcsak a magam, hanem főleg a hazát újjáépítő Bsth'en gróf munkájának a megjutalmazását látom azok részéről, akikre a kormány a maga munkájának a sikerét alapítja, a vidéki földmivelő nép, a kisgazda, a gazdatársadalom és a birtokos osztály részéről, az Önök részéről, mert ez az ország az Önök révén lesz és marad nagynak és épen ezért itt nem is lehet más politika, mint az, amely a magyar vidék népére támaszkodik. Ezt az országot ugyanis nagynak és függetlennek csak akkor láthatjuk újra, ha a kormány a vidéki nép szeretetére bizalommal és biztosan számíthat. Adja a Mindenható, hogy ez a most fennálló kétoldalú bizalom mielőbb hozza meg Nagy- magyarország husvétját, feltámadását t Méltóságos Gróf Ur 1 Hálásan köszönöm Méltóságodnak szives szavait, melyekkel személyemről és közéleti működésemről oly kedvesen megemlékezni méltóztatott. Ismerve Méltóságod hazafias erényeit, amelyek annyira javát szolgálták ennek a községnek is: hiszem, hogy az ország nemsokára e vármegye határán túl is terjedő kimagasló szerepet fog juttatni Méltóságodnak. Az a megtiszteltetés, amely Méltóságod és kedves családja részéről velem együtt e községet érte, arra kötelez, hogy érte hálás köszönetemet fejezzem ki és úgy Méltóságodra, mint családjára Isten bőséges áldását kérjem. Most pedig Önökhöz fordulok, kedves Barátaim, akik maguk közé emeltek és a szeretet szimbólumaként polgártársukká választottak. Köszönöm Önöknek ezt a gyönyörű napot és amikor meleg BzeretetUket hasonló szeretettel és hálás köszönettel viszonzom, ismételten Ígérem, hogy e község minden polgárának mindig hűségesen szerető testvére leszek. A miniszter figyelemmel hallgatott és többször éljenzajjal kisért beszéde után Száváid alispán mondotta a következőket: — Sárszentlőrinc hívására örömmel jöttem körükbe, mert nem képzelek nagyobb örömet a vármegye első tisztviselőjének, mint asty ha szivvel- lólekkel részt vehet valamely község ünnepén. És ha ez az ünnep kiemelkedik a mindennapiság keretei közül és azt jelenti, hogy a község nagyjai nak állít emléket, akkor erkölcsi kötelességet kell érezni midden vezetőállásban levő tisztviselőnek, hogy a tiszteletreméltó intencióknak támogatására siessen. Ezekkel a gondolatokkal eltelve állok Önök előtt, hogy igénybe vegyem szives figyel* műket. Tisztelt Közgyűlés 1 Nincs Bzebb, felemelőbb, magass- tosabb feladat, mint nagyjaink meg-
