Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-26 / 13. szám

13 szám . IX. évfolyam. £gyet szám ára 20 fillér. Szekszárdi 1927 március 26 TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SxerkeaztSséo és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER J AMOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. A lap megjelenik minden szombaton. RIAfizetési díj félévre 4 peng« (50.000 korona), egész évre j Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét B g peng« (100.000 K). fjlétö közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 peng«. A hir­detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Márciusi tanulságok. A korszakalkotó nagy események olyanok, mint a bibliai olajos korsó: Sóba sem fogy ki azokból teljesen a tanulságok olaja. Ilyen tanulság ere­jével hat reánk az a körülmény, hogy a márciusi napokban az egymástól eddig izolált néprétegek lelki egybe . olvadása, az ellentétes érdekeknek hazafias összesimulása, a kölcsönös megértés, szóval az egyetértés adott erőt a nemzet akaratának. Persze, voltak akkor is, akik külön utakon, sőt ellenséges utakon jártak és — sajnos — tudjuk jól azt is, hogy a mindjobban kiélesedő ellen* tétek nagyban hozzájárultak egy óv múlva bekövetkezett bukásunkhoz; azonban, akkor a márciusi napokban még teljes egyetértés uralkodott, már­cius szelleme a nemzet zömét tömör egységbe kovácsolta. Tudva ezt és kellően mérlegelve az egyetértésben rejlő diadalmas erőt, csak fájdalommal lehet látni az ag- gályos szakadékokat, melyek nap­jainkban a nemzet egységét társa­dalmi, irodalmi, felekezeti, gazdasági és politikai téren darabokra szakít­ják. Nem elég nekünk a geográfiai szétdaraboltság, melyet Trianon oko­zott, még ezt a kis darab maradék hazát is további darabokra, rétegekre akarjuk széttagolni ? Nem elég, bogy bennünket úgyis az idegen légkör­ben, idegen befolyás alatt élő elszakí­tott testvéreink fokozatos elhidegü- lése, elidegenedése fenyeget, ezt a veszélyt mi még fokozzuk olyan köz­életi viszonyok megteremtésével, ame­lyek a hozzánk való visszatérést ne­kik esetleg nem kívánatos színben tüntethetik föl ? Pedig mi az ő vissza­csatolásukról álmodozunk, mert vég­leges elszakitásukba beletörődni nem tudunk, nem akarunk. Ám az irre­dentizmusnak három reális fegyvere van: A gazdasági és anyagi érdek- közösség, a kulturegység és az érzel­mek közössége. Ne feledjük, hogy az első fegyvert, a gazdasági érdek közösségét a szom­szédok ravasz ügyeskedése már sok ponton kikezdte, hogy elidegenítse testvéreinket tőlünk; a kulturegy- séget is egyre nagyobb veszedelem fenyegeti azon szigorú izoláltság révén, amely közöttünk és közöttük falat emel és ami szellemi életünket az övékétől kölcsönösen elzárja; az egyetlen fegyverünk tehát, amibe még kapaszkodhatunk, az érzelmi közösség. De is' rendkívül vészit erejéből és napról-napra gyengülhet, ha életfelfogásunknak a harmóniája nincB meg és ha Dálunk nem olyanok a közéleti és társadalmi viszonyok, amelyek ezt a maradék hazát kívá­natos paradicsomként tüntetik fel szemükben. Az egyetértés nagy tö­meggé sűríti a nemzeti energiát, amely tömegnek a vonzóereje a gravitáció törvénye Bzerint huzza ide az elszakított testvéreket. Saliustius mondása még nincs megdöntve: „Con­cordia parvae rés crescunt discordia maximae dilabuntur.“ Az igazi kegyelet nagy idők és nagy emberek iránt abban áll, nogy szellemüket magunkévá tesszük és követni igyekszünk. A márciusi na­pok diadalmas emberbecsülő egyet- \ értő szelleme töltse el tehát a lel­keinket, hogy az egyetértésnek min­den uj határoszlopot legázoló, ledöntő ereje növelhesse ismét ezt a kis da­rab csonka hazát a régi nagy Ma­gyarországgá 1 —n. Értekezlet a kórház kitelepítése ügyében. Folyó hó 22-én délelőtt 10 órára Jankó Ágoston, Tolna vármegye főispánja a törvényhatósági bizottság­ból többeket értek* zletre hivott össze, bogy a kórház kitelepítésével kap­csolatos kérdések megvitattassanak. Az értekezletre vidékről keveseD, de Szekszárdiról elég szép Bzámban jelen­tek meg a meghívott bizottsági tagok. A főispán bevezető szavai után Szévald Oszkár alispán ismertette a népjóléti miniszternek azon ajánlatát, hogy hajlandó a kórház kitelepítés! költségéhez 50 °/o kai hozzájárulni, ha Tolna vármegye közönsége junius 1-ig nyilatkozik, hogy az építéshez szükséges másik 50°/o fedezését ma gára vállalja e. Megjegyzi még, hogy a kölcsön nyújtására a budapesti nagy bankok készséggel vállalkoznak és hogy a kölcsön törlesztéséhez szükséges részletek az ápolási költ­ségekbe beállíthatók. A vitát Dőry Frigyes gazdasági főtanácsos indította meg, aki biztosí­tékot szeretne nyerni aziránt, hogy az előirányzandó összeg fedezni fogja az épitési költséget és igy a pénzügyi egyensúly fenntartható lesz. Hosz- szabb, szakszerű felszólalásában ki tért az épitési költségekre és kiemelte azt is, hogy az újvárosi temető át­helyezése az ott érdekelteknek első­sorban, de magának a városnak is jelentékeny költségeket okoz. Vendl István polgármester bejelen­tette, hogy a kórház kitelepítése ügyében a bizottsági tagoknak meg­küldött emlékiratot ő szerkesztette és az abban foglalt statisztikai ada­tokat éB rentabilitási számítást helyes­nek tartja. Beméli, hogy az elő­irányzatot csak igen csekély mér­tékben kell esetleg átlépni az építés keresztülvitelében. Hivatkozik a kór­ház mai lehetetlen helyzetére, a nép­jóléti miniszter rendkívül kedvező ajánlatára és reflektál a Dőry Frigyes által felhozott egyes részletkérdésekre. Dr. Leopold Kornél kormányfő­tanácsos örömmel látja, hogy alkalom adódott a kórház kitelepítésére. Beméli, hogy a költségvetés agy fog elkészíttetni, hogy meglepetés nem fog előállni. Egyébként az ápolási költségek mérsékelt emelésével a fel­veendő kölcsön törlesztési részleteit feltétlenül biztosítva látja. Dr. órffy Gyula tiszti főügyész is kívánatosnak tartja, hogy a kitelepí­tés megtörténjék. O azonban úgy hiszi, hogy a kórház kitelepítésének kérdése bizonyos csekély anyagi áldozatokat is kíván a vármegyétől. Az építéstervezőnek számítására vo­natkozólag tesz észrevételt, amelyből látja, hogy az általa előirányzott összegnél feltétlenül többe fog kerülni az építkezés. Kovács Lajos vármegyei főszám­vevő szintén azt látja, hogy a vár­megyének áldozatot kelt hozni és e célra külön pótadó kivetését tartja szükségesnek, amelynek nagyságát 1/2 °/o—l1/, °/‘o ban véli megállapitan- dónak. László Aladár, az államépitészeti hivatal főnöke műszaki szempontból bírálja a beküldött épitési tervezetet. Az újvárosi temető azerinte nem elég nagy az építkezésre és igy még 14 ház nak a kisajátítása volna szükséges, hogy a kórház kitelepítéséhez és jövő fej­lődéséhez szükséges terület álljon rendelkezésre. Az újvárosi temető területe 1030 centiméter emelkedést mutat és igy az építkezés szerinte 20°/o kai drágább, mint egyenes terü­leten. Az építéstervező sik alap figye­lembe vételével készítette költség­vetését és igy az építkezés jelenté­kenyebben többe kerül, mint az elő­irányzott 2,270.000 pengő, másfelől azonban megtakarítást kell elérni az egyes pavillonok tömörebb és jobb térbasználéssal való alaprajzi elren­dezésével. Szerinte a hitelkeretek pon­tosabb megállapítása végett a terv­vázlatoknak ezen szempontok figye­lembevételével való alapos átdolgo­zása és uj hozzávetőleges iégürméreti számítás és költségvetés elkészítése szükséges. Szévald alispán kifejti, hogy nem lévén alapul vehető költségvetés, nincs abban a helyzetben, hogy március hó végével megtartandó megyegyü- lésen konkrét javaslattal állhasson a törvényhatósági bizottság elé, annál is inkább, mert neki oly reális ada­tokra van szüksége, hogy meglepe­tés a vármegyét ne érhesse, kerülni kívánván a vármegye közönségének anyagi megterheltetését. Dr. Leopold Kornél szintén nem tartja lehetségesnek, hogy teljesen alapos költségvetés nélkül e kérdés­ben a vármegye állást foglalhasson és igy annak elkészültéig e kérdés­ben való döntést függőben tartandó­nak tartja. Schneider János László Aladár rész­letes és alaposan megindokolt elő­terjesztésében azt látja, hogy az épí­tészmérnök hevenyészve összeáliitott költségvetése nem alkalmas bázis tár­gyalásra. Nagyon fontosnak tartja a helykérdésben való megállapodást, 1 minthogy ez az alfája a reális költ­ségvetés elkészithetésének. László Aladár számadatai szerint a város által adandó .újvárosi temető igen drága ajándék lenne a kórház épí­tőtöknek, mivel a terep erős emel­kedése, eltekintve a sírhelyek -'betö­mésétől, 30 milliárdos építkezést véve alapul, 6 milliárdos költségtöbbletet jelentene, amit még jelentékenyen emelne a kisajátítandó 14 ház értéke is. Véleménye az, hogy az újvárosi temető átengedésének erős jogi: aka­dályai is lesznek és igy kívánatos­nak tartja, hogy más terület is je­löltessék ki a tervezéshez. Vendl István, Dőry Frigyes ás László Aladár ismételt felszólalása után Jankó Ágoston főispán az érte­kezleten kialakult véleményt a kö­vetkezőkben foglalta össze: Az érte­kezlet tagjai a kórház kitelepítését egyhangúlag kívánatosnak tartják és nem zárkóznak el az elől sem, hogy a vármegye ezen jelentékeny szo­ciális jelentőségű intézmény érdeké­ben bizonyos mérsékelt anyagi áldo­zatot is hozzon. Tekintettel azonban, hogy az építészmérnök által megkül dött tervezet a költségek megköze­lítő megállapítására sem alkalmas, hivassák meg az építés tervezője Szekszárdra és a kórház yálasztmá» nyával együttesen tekintsenek meg több területet, amelyen a kórház megépíthető lenne és ezen kiválasz­tandó területre egy minden tekintet­ben helytálló költségtervezetet állít­sanak össze, amelynek alapján április hóban a törvényhatósági bizottság­nak módjában álljon a kórház kite­lepítésének kérdésében nyugodtan végleges döntést hozni. Miután az elnöklő főispán a tagok­nak megjelenésükért ób hozzászólá­sukért köszönetét mondott, az érte­kezletet berekesztette azzal, bogy a törvényhatósági bizottság végleges állásfoglalása előtt az ezen értekez­letre meghívott tagokat újból e kér­dés megvitatására meg fogja hívni. Márciusi ünnepségek a vi­déken. Tolnán. Az ünuépies szent miBe hallgatása után a rém. kath. és az állami elemi iskolában is nagy hall­gatóság előtt változatos programm mellett tartattak meg az ünnepélyek. Az előbbi helyen Martinék József tanító, utóbbinál pedig Károlyi Ká­roly igazgató mondtak alkalmi ün­nepi beszédet. Este az „Iparosok Ol­vasó Egylete“ a hagyományos bal- vacsora mellett áldozott a nagy nap emlékének. Ez alkalommal dr. Klein Antal országgyűlési képviselő tartal­mas, szép gondolatokkal fűszerezett ünnepi beszédet tartott. A tolnai le­vente ifjúság is impozáns keretek kö­zött ünnepelte március idusát s egy­ben lerótta kegyeletét hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosaak halála év­fordulóján. Istentisztelet után a le­ventezenekar hangjai mellett vonult fel az ifjúság az áll. el. iskola tágas

Next

/
Oldalképek
Tartalom