Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-01-16 / 2. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 január 16. Frack, smoking és egyéb divatöltön) dk, téli kabá tok príma angol kelmékből mér­sékelt árak mellett készülnek Sápsxky Andor férfiszabónál Szék szár d, Szent István-tér 1—3 Hozott kelmék feldolgozását is vállalom s a legutóbbi években átezenvedte nemzetünk összeroppanása és feldara­bolását; öregségére érje meg annak diadalmas feltámadását is I A nagyhatású, talpraesett beszéd után Szeghg Sándor, a Gyógy- szerészegyesttlet elnöke, sikerült, for­más felszólalásban adott hangot a gyógyszerészek Üdvözlete és jókíván­ságainak, majd felolvasták a nagy­számban beérkezett stirgönyi és le­vélbeli üdvözleteket, melyekkel a személyes megjelenésben akadályo­zottak mentették ki elmaradásukat. Dr. Drágíts őszinte meghatottság­tól átlengett, ismételt felszólalásokban köszönte meg az ünneglést és köz­ismert, puritán szerénységéhez híven, hosszú pályáján elért sikereinek ér­demét ót mindig híven támogató munkatársaira igyekezett áthárítani. Lelkes felköszöntőket mondtak még dr. Kertész Lipőt, dr. Eibach Kor­nél, dr. Tél és — „last, not least“ —- dr. Berkg József, aki a szövetségi gyűlésekről való eddigi, rendszeres elmaradásait azzal expiálta, hogy az ünnepi lakomát alakította át („/tdro/n percre“) fiókszövetségi közgyűléssé és szellemes, humoros alakban az orvosok existentialis és gazdasági érdekeiről, a rendi betartás szük­ségességéről, stb. tartott hosszasabb fejtegetéseket. A lakoma hivatalos jellege most már kedélyes, fesztelen, collegialis együttlétbe olvadt szét, mely az öregebbek távozása után még a haj­nali órákig együtt tariá a társaságot. Az ünnepség kiválóan sikerült ren­dezésének és technikai lebonyolításá­nak fáradságos munkája dr. Őrffg Lajos bábaképesdei igazgató tanár és dr. Treer István kórházi főorvos érdeme. Szobor az ismeretlen cserkésznek. Az amerikai cserkész-szövetségben fölmerült az a gondolat, hogy Lon­donban szobrot emelnek annak az ismeretlen cserkésznek, akinek napi jótette eredményezte a cserkészet létrejöttét az Egyesült Államokban. Ennek az egyszerű jótettnek a tör­ténete jellemző és halhatatlan. Sok- évvel ezelőtt egy idegen amerikai London uccarengetegeiben kétségbeesve állott egy uccasarkon, midőn egy fiú, aki észrevette ké­nyelmetlen helyzetét, hozzálépett, köszönt és megszólította: — Nem lehetnék valamiben a segítségére Ur«m ? — Ugyan legyen szives megmon­dani, mikép juthatnék el legköze­lebb erre a cimre ? — válaszolt az idegen, miközben átadott neki egy kis papirszeletet, melyre egy cim volt feljegyezve. — Szívesen elkísérem, — volt a fiú egyszerű válasza. Midőn a rövid ut befejeztével az amerikai ur pénztárcája felé nyúlt, a fiú elutasította. — Nem, köszönöm Uram, egy cserkész soha sem fogad el semmit a napi jótettért! Az amerikai csodálkozott; Cser­kész ... mi az ? Soha sem hal­lottam. Midőn ismét le^rt az' uccára, ott találta ismét a fiút, aki várt reá és elkísérte az angol cserkész szövet­ség hivatalos helyiségébe. Eanek a látogatásnak eredménye- kép az amerikai ur egy egész csomó cserkész-vonatkozású könyvvel és nyomtatvánnyal felszerelve tért vissza hazájába és rövid pár héttel később megalakult az amerikai cserkész­szövetség. Mi Stockholmba emelhetnénk szob­rot annak az ismeretlen svéd cser­késznek, aki egyszerű komolyságá­val lett a megteremtője" a magyar cserkészmozgalomnak. 1912 ben a stockholmi olimpiászon svéd cserkészek végezték az ide- geoek kalauzolását, ők dolgoztak a felállított tudakozó irodákban. A nyitott tribünökön, hol az újságírók egy része dolgozott rekkenő meleg volt. A helyet azonban elhagyni nem lehetett, mert lenn peregtek az események. És ekkor termettek a a svéd cserkészek és reggeltől estig hordták a frissítőket, táviratokat, leveleket adtak fel, hírvivők voltak. Gyorsan, pontosan és szerényen. Az újságírók bámultak, némelyik nagy jutalmat akart adni a jó szol­gálatokért, de a fiuk nem fogadtak el, tisztelegtek és eltűntek. Az ő szolgálatkész szellemük és fegyelmezettségük érdeme, hogy a hazatérő magyar férfiak a Magyar Cserkész Szövetség megalapítói lettek. Az Esterházy vagyon eredete Irts: Dr. Gúthy János dombóvári kir. közjegyző. es Tegyük félre az álszemérmet ismerjük el, hogy a világot a vagyon, a pénz mozgatja. A legnemesebb és a legnomtelenebb eszmék is csak ngy és akkor tudtak érvényesülni, ha a háttérben ott volt és nem hiányzott a pénz, mint segítő eszköz. Idáig csak egyetlen eszme hódított a mindenható pénz támogatása nélkül, sőt annak ellenére, — a „Krisztusi Eszme“, de hát ez egészen más el­bírálás alá tartozik, mert ez az Isten­től származott. Ha a legnagyobb történelmi alako­kat gyakorlati szemmel nézzük, látni fogjuk, hogy a legnagyobb emberek is arra törekedtek, hogy minél na­gyobb vagyont szerezzenek és ezért korántsem szabad őket elitélni, mert ezek a nagyok belátták, hogy pénz és vagyon nélkül nagy tetteket vég­hezvinni nem lehet. Vájjon Julius Cesar, Atilla, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás,Nagy Frigyes, Napoleon és a többi óriások meg tud ták-e volna valósítani azokat a nagy dolgokat, amelyek keletkezése az ő nevükhöz fűződik, ha nem áll rendel­kezésükre pénz, igen sok pénz. Vájjon II. Rákóczi Ferenc harcol­hatott volna a magyar nemzet szabad­ságáért, ha neki magának nincsen oly hatalmaB vagyon a háta megettl? Ennek a kis munkának a megírá­sára — a családtörténelem szeretetén kívül — különösen az indított, hogy az 1924. év folyamán két budapesti napilapban olvastam egy polémiát arról, hogy az Esterházyak hogyan szerezték nagy vagyonukat ? Az egyik oldalon azt állították, hogy az Esterházy család az ő nagy vagyonát nem éppen hazafias szol­gálatokért, a Habsburgoktól kapta ; a család levéltárosa pedig azt vitatta, hogy ezt a vág. ont öröklés és vétel utján szerezték. Tényeket egyik oldalról sem hoz­tak fel s így ez a kérdés m*ig is eldöntetlen maradt és bő tápot Dyujt arra, hogy a vagyonirigyek — ilyenek manapság igen sokan vannak — a kétségtelenül értékes családot, lehe­tőleg rossz szinben tüntessék fel. — Hiszen már herceg Esterházy I. Pál (szül. 1635. év szeptember 8-án Kis­martonban, meghalt 1712 március 6 án Kismartonban, ahol el is temet ték) tábornagy, alsómagyarországi főh»dvezér és Magyarország nádorá­ról is azt terjesztették bizonyos ma­gyarországi körökben, különösen az ország északkeleti részeibeo, hogy ő a Rákóczi féle szabadságharcot az udvarnál rossz szinben igyekezett feltüntetni, tehát az ő személye nem alkalmas arra, hogy Rákóczi vezé­reivel a békét ő kösse meg. így bíz­ták azután meg a békekötéssel Pálffy János főbadvezért. Herceg Esterházy I. Pál, az ő ko­rában a legkiválóbb • agyar hazafi,' igaz lelkű, becsületes és kiváltképen vallásos ember volt és a vagyoniri­gyek rágalmai ellen mégsem tudott védekezni, hanem ártatlanságának tu­datában, szerényen félrevonult, de szivében hordozta az alaptalan rága­lom méregfullánkját és egy éven beiül, a szatmári békekötés után, megtért őseihez. Mély vallásosságáról tanús­kodnak azok a gyönyörű imádságok a „Boldogságos Szűz Máriához“, ame­lyeknek ő volt a szerzője és amelye két még ma is áhítattal imádkoznak a katholikus hivők. Ő talán nem tudta, de mi ma már tudjuk, hogy azok a rágalmak honnan eredtek és mi volt a céljuk ! ? A bécsi titkos levéltárban találtak egy levelet Károlyi Sándor báró, később gróftól, amelyben biz­tosítja II. Lipótot, hogy Rákóczi ku rucáit rövidesen a felséges császár lábaihoz fogja terelni és reméli, hogy a felséges császár nem fog az ő szol­gálatairól megfeledkezni. Ezt az áruló levelet Károlyi Sándor akkor irta, amikor ő Rákóczi hadainak főgene­rálisa volt. És ez a Károlyi Sándor volt az, aki herceg Esterházy I. Pál­ról a fenti rágalmakat terjesztette. Ma már tudjuk, hogy mi okból? Esterházy Pál, miután a „Guthkele- dek“ révén atyafiságban volt Rákó­czival, szerette volna Rákóczit a száműzetés és vagyonfosztástói meg­menteni és a béketárgyalásokat ilyen irányba igyekezett terelni. Ez Károlyi Sándornak nem volt kedvére, mert. az ő célja az volt, hogy Rákóczi tűn­jön el az élet színpadáról, ítéltessék vagyona elvesztésére, mert bécsi ba­rátai révén megígérték neki a Rákóczi vagyon egy tekintélyes részét — hasznos szolgálatai jutalmául. Káro­lyinak tehát érdeke volt, hogy a béke- tárgyalásokat ne Esterházy vezesse, mert akkor Rákóczi megmenti a va­gyonát, bennmarad az országban s ő továbbra is ott üldögélhet a nagy­károlyi szegényes kúriában és esetleg annak is ki lett volna téve, hogy Rákóczi kibékülvén a bécsi udvar­ral, leleplezi Károlyi Sándor árulását. Ezért kellett Esterházyt császári bérencnek kikiáltani és a magyarok szemében befeketíteni. És szomorú, de való, hogy abban a korban az ilyen titkos rágalmak ellen nem le­hetett védekezni, mert hiányzottak a védekezés eszközei, nem volt hírlap, amely a közvéleményt irányítsa és a magánbecsületet megvédelmezzz. Bocsássanak meg a tisztelt olvasók, de a valóság erejénél akaratlanul is I eszembe jut a mi mai nyomorúságunk, eszembe jut, hogy az áruló Karolyi Sándornak egy késői unokája, — Ká­rolyi Mihály — a mai kor keretei között a legjobb hazafiakat árulással gyanúsította, sokat börtönbe juttatott és aljas cinkostársaival meggyilkol­tatta a legnagyobbat, Tisza Istvánt. És ezek a hazafiak sem tudtak sike­resen védekezni... De térjünk át az Esterházy va­gyon eredetére! Az Esterházyak a yogyont, amint azt alább ki fogom mutatni, házasság által szerezték és az a Guthkeled, Győr, Szente-Mágocs, Csanád, Thurzó, Tomaj és Thöttös nemzetségek vagyonából származik. Hogy e vagyon eredete kézzel­foghatóbban kidomborodjék, sztiksé günk lesz a fenti nemzetségekhez tartozó egyes családokat és azok va­gyonának elhelyezését megismerni. A „Guthkeled“ nemzetségből szár maznak az: Ady. Amadé, Anarosy, Atyay, Bachkay, alsó és felső lind vai Bánffy, Balkányi, Bogdányi, Buthkay, Chatáry, palotai Czibak, s Daróczy, Drakulya, Doby, Guthy, Guihy Országh, Kenézy, Keszegh, Kinsky (?), kuzsalyi Jakseb, rozsá yi Kun, Máiczay, Marczalthőy, M&rky, Maióihy, Raskay, Rosályi, Saent- marjay, buthkai Sándor, Szokoli, Szaniszlóffy, tarnóczi Tarnóczy, Theg- zes, gyalui W*ss, Zalay, Zakoli, Zí- leméry, Báthory és a kisvardai Wár- day családok. Be van bizonyítva, hogy Magyarországon ez a nemzet­ség volt a leggazdagabb, sok vára és több, mint 200 uradalma volt. A nemzetség birtokai leginkább Sza­bolcs, Bereg, Baranya, Bihar, Gő- mör, Szilágy, Szatmár, Kraszna, Sop­ron, Somogy, Zala, Zemplén, Fehér, Tolna. Zágráb, Kőrös, Vas, Vesz­prém/ Pozsony, Zaránd, Szeróm, Nyitra, Valkó, stb. megyékben vol­tak. Birtokaikat 1040-től kezdődő- leg legnagyobb részt az Arpádházi királyoktól nyerték, az utoisó bir­tokadományozások a Hunyadi-ház idejére esnek. A dunántúli uradalmak központ­jai: Marczalthő, Alsólendva, Szólád- monostor, Kaposvár, Máiévár (talán Márá?), Borstyanovc, Kőrös és Pak- rácz (Horvátországban). A „Győr“ nemzetséghez tartoztak a: szerdahely Deraffy, a Gyulai és a szerdahelyi Imreffy csaladok és birtokaik leginkább Tolna. Baranya és Moson megyékben feküdtek. A „Szente-Mágocs“ nemzetségből származott a Magocsy és a Szaka* dáti család és birtokaik, melyek a Mágocsyak kezében egyesülted, Be­reg, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Tolna és részben Baranya megyében voltait. A „Csanád“ nemzetségből eredtek a teiegdi Telegdy és a makófalvi Makó családok és hatalmas birtokaik voltak Arad, Bihar, Csanád és Te- mes megyékben. A „Thurzó“ család gazdagsága közismert; nagy vagyona leginkább Felsőmagyarországon feküdt, mely­nek központja Árva vára volt. A „Tomaj“ nemzetségből származ­tak a losonczi Bánffy, a losonczi Lo- sonczy családok, kiknek hatalmas birtokai voltak Heves, Szolnok, Sza­bolcs és Szerém megyékben. A b á t h m o no át őri—Thö t tő s cs&l á d - nak gft^gBaranya és Tolna megyé- béö volt jelentékeny birtoka. A dunántúli „Gnthkeledek“ egyik leggazdagabb alaga, a hires István horvát szlavón és tótországi bántól származó. I. Apaj Somogy és Kőrös megyékben óriási uradalmakkal ren­delkezett, de az ő ága, | MAUTNER GYULA fosmflterme SZEKSZÁRD, SzeKgflrt-gőlló mellett Telefon: 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom