Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-03-06 / 9. szám

1926 március 6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 Főlerakat: a m. kir. dohányn agy áru­dában Szekszárd. míg ha megérdemli is — hízelgés, szemtőh szembe pedig — ízetlenség. A rideg számok azonban nélkülem is elmondhatják az igazságot, azt, hogy Simontsits Bélánénak odafenni Bem kell aggódnia, mert az általa el- vetettfmsg nem csak kikelt, de ne* mes** célú alapításának sndárba szökkent fája moBtkezd csak igazán lombosodni. 60—70 gyerek jár ide ma is naponta az óvodába s a téli hónapokban 150—160 adag ételt fo­gyaszt el mindennap a- nyomor far­kas étvágya. S a szétosztott adagok száma évről-evre nő. 1923-ban 11850, 1924 ben 14665, 1925 ben azonban már kerek 15000 ételadag került ki­osztásra, vagyis a népkonyha fenn­állása óta andyi még sohasem. Egy­részt szórnom jelenség ez, mert kéz zel foghatóan beszél a szociális nyo mór ijesztő fokozódásáról. De más­részt van benne vigasztaló momen­tum is, az, hogy a jótékonyság ama bizonyos bibliai olajos korsója úgy látszik, ki sohasem ürülhet . . . Egy lépéssel azonban még tovább megyek. Megállapítom, hogy összegezésem sze­rin 1906 január 2 ika óta 169.281 meleg ételt s valami 6226 adag fél­kilós kenyeret kapott itt a rászorult szegénység. Nem kicsinylendő szám ea t. hölgyeim és uraim, mert a ki­osztott 169.281 adag melegétel s 6225 adag kenyér ugyanannyi össze­tett kezet, ugyanannyi hála fohászt jelent az ég felé . .. - • Ugyebár joggal és bátran mond­hattam tehát azt, hogy Simontsits Béláná ma is —- él? Élteti, emlé­két fenntartja a sok szegénynek, földhözragadtnak hálakönnye s> az önök jó szive. Mert akiért minden­nap imádkoznak s akinek eszméit a hálás megértő utódok ma is a szi­vükben ápolják, sőt tovább fejlesz tik, annak csak a földi pálya egy kis állomását jelenti a temető, a sir, de nem a halált, az örök elmúlást, hanem inkább az — életet, mert az az igazi örökélet, amikor tetteink — tettekben nyernek folytatást. Haladjanak tehát a megmutatott szép utón. Ha volt valaha szükség ínséget, nyomort megértő női szívre, a mi szomorú korszakunk az. Bűnös kezek darabokra törték az ezeréves ékszert, a Bzép Magyarországot. S pártoskodásunk, egyenetlenkedésünk, a politikai, a vallási, társadalmi vi­szálykodás óriási kalapácsa a dara­bokat is még apróbb darabokra zúzza, úgy hogy ma már az oszthatatlannak hitt atomok, is még parányibb szem­csékké póriasak. A belső politikai Két lámpás helyszínén teljesen f e 1 szerelve, összes tartozékaival 2.800.000 korona Raktáron készülékek 8 lámpásig. Eladás garancia mellett. fAbiAn Sándor SZEKSZÁRD, BEZERÉDJ-U. 4. TELEFON 53 tülekedés szétszedi az állami hivata los hatalom jelvényét, a „Fascest“, az erősen összeszijjazott vesszőköteget, az egységben rejlő erő gyönyörű szimbólumát, amelynek pedig a római népnél is különös tisztelet járt, min­denki meghajolt előtte s a hahotázó demagógia gúnnyal mutogatja, hogy az szétszedve, szálanként, egyenként kinevetni való hitvány szil-, avagy nyirfavesszőcske csak ! Közben egyre nő a szegénység, a nyomor. Vége a „szép nyárnak“ 1 A konjunktúra far­sangjára megjött a „nagyböjt.“ S a pezsgős dáridókhoz szokott Ínyenc és falánk száj sehogysem tudja meg-, szokni a közönséges hétköznapi, — hús nélkül való ebédeket, bor, pezsgő helyett a tiszta forrásvizet, a mun­kát, a szorgalmat, az egyszerűséget, a — becsületet. Budapest, az ország szive a nagy költő balladájára, az „öngyilkosok hídjára“ emlékeztet. . . S tán nem is csoda, ha sok ember, még a -í- becsületes ember is két­ségbe esik, mert látja, hogy hasztalan minden igyekezet, megalkuvás, meg hunnyászkodás és szizifuszi munka, hisz a gazdasági talpraállás nagy kövét is hasztalan hengergetjük fel a trianoni Atlasz-hegy tetejére, ha ott a gőgös győző kezek félrelökik, alólról pedig a demagógia bűnös rug­dosó lába veti meg a gáncsot . . . Hölgyeim, ha valaha^ ma kell a biz­tató, bátorító hit, a gyöngéd női szív és a gyöngéd női kéz 1 Simogató bársonynak a küzdő férfi homlokára, enyhítő olajcseppnek az ország, a vergődő társadalom s egyesek nagy égési Bebére, Veronika kendőnek eg/ halálra ítélt, keresztre feszitett nem­zet verejtékének letörlésére, de egy­úttal angyali szózatnak is a remélt és bizton eljövendő feltámadás fel­séges apotheozisához ... íme példát mutattam Önöknek. Apróságokban egy elköltözött nagy­asszony nemes szivét, glóriás emlé­két. Aki talán a mai állapotokhoz kicsinyen kezdte. De folytassák önök szebbel, nagyobbal. A mitológiai Janus arc kétfelé né­zett, hogy mindent lásson, de csak előre, vagy hátra látott, magát ott belől mégsem láthatta. De van egy földi csodálatos tükör: a szív jó­sága, nemessége, a krisztusi em­berszeretet, a sebeket kötöző irgal­masság remekveretü nagy ezüst tükre, amely nemcsak a külső for­mát, a testet mutatja, de amelyben meglátjuk az embernek lelkét és szi­vét is. Nézzenek mennél gyakrabban ebbe a nagy tükörbe, sőt legyenek maguk ez az ezüatveretü nagy tükör, hadd lássuk egész lényüket, szivük jóságát, áldozatkész szeretetét, amely ezt a megkezdett munkát tovább folytatja s mintegy betetőzi. S akkor kicsorranó hálakönnye ennek a 12 árva és szegény gyereknek, akiket a Szévald Oszkárné úrnő lelkes kez­désére összehozott Simontsitsné ala­pítvány s az Önök nagylelkűsége ma és évről-évre felruház, az elköltözött- nek sírján csillogó harmatcsepp, igazi örökmécs, az Önök homlokán pedig gyémántok fényénél is szebben szik­rázó — diádéin lesz. Lakozzék, vegyen örökszállást szi­vükben az Isten, a — • szeretet . . . A borládl Petőfi emléktábla Ugye, melynek tervéről az ősszel már irtunk, a megvalósulás stádiumába lépett. Az anyagiak a következő lel­kes emberek gyűjtéseiből már bizto­sítva vannak: Kovács László uzdi jegyző 2,000 000, Bartos Elemér sár* szentlőrinci főjegyző 1,125.000, Kun Gyula pálfai jegyző 800.000, dr. K o c k László kormányfőtanácBOS Gyönk 600.000, Községi elöljáróság Nagyszékely 500000, Székely János gimn. igazgató Gyönk 400.000, dr. Kaufmann Lajos körorvos Hógyész 400.000, Pintér István nagydorogi jegyző 235.000, Hesz Lajos kölesdi főjegyző 150.000, Fábián Imre lel* kész Sárszentlőrinc 100.000 korona. Az emléktábla szövege a követ­kező : Itt a borjádí Sass-kuriában élt és dalolt a Nagy Magyar Halhatatlan: PETŐFI SÁNDOR 1846. évben. E helyen születtek meg legszebb köl­teményei közül »A magyar nemes«, »A négy ökrös szekér«, »Gyermekkori barátnőmhez« stb. Petőfi azt mondotta Sass Erzsikének: »Ne válasszunk magunknak csillagot?« És 6 maga lett a legfényesebb csillag a magyar égen f A szöveg most a Petőfi Társaság elbirálása alatt fekszik és a kivitelét Jegyzőárvaházi Kereskedelmi rt. vál­lalta el. A tábla vörös márványból készül aranybetükkel, szélessége 1 méter, magassága 80 centiméter. Mihelyt teljesen kitavaszodik, meg lesz a leleplezési ünnepély, melyre meghívják a fővárosi és megyebeli irodalmi testületeket és a tolname­gyei összes középiskolákat is, hogy az ifjúságnak a materiális irány felé hajló, fogékony lelkére a kegyeletes és poétikus ünnepély hatással le­gyen. A programm szerint a Petőfi Tár­saság, Kisfaludy Társaság, Otthon írók és Hírlapírók Köre, valamint a Tolnamegyei Közművelődési Egye­sület szónokai után Székely János gyönki gimn. igazgató „A magyar nemes“-t fogja elszavalni, Keck Ka­rola „A négy ökrös szeker“-et és pedig ugyanabból a gazdaságból való Jelvirágozott négyökrös szekérről, honnan a megénekelt szekér való volt, vagyis P e s t h y Endre négy­ökrös szekeréről. — Utána Haypál Sándor szekszárdi árvaszéki elnök Boriska leánya szavalja el az emlék­táblán megörökített harmadik költe­ményt, melynek cime: „Gyermek­kori barátnőmhöz“. A verset Petőfi Sándor a Sass-család egy tagjához intézte és ugyanennek a családnak 1 ( J e MlRINCflf IffTBIIU ÉZÜJT, ARANYÉ? BBIILIANI EKJZEB, l ^35 ! AUTOMOBIL, iongora, t i SS MOTORKCRÉKPAR,*'#/! EBÉDLŐ ti HÁLÓ/ZOBjM/J KELENGY 8. KERÉKPÁROK , r valódi peri ja jzönyecJ VARRÓGÉPEK STB. STB.. fefl tagja fogja elszavalni. Mindhárom szavaló korhű magyar ruhában lesz. A budapesti, szekszárdi és gyönki szereplőket, valamint a notabilitáso- kát a Sass-ház jelenlegi úrnője özv. Sass Lászlóné látja vendégül. A gyönki gimnázium összes tanulói tanáraik vezetésével Kölesdig teher­autókon utaznak, onnan pedig gya­log mennek a Sió parton, bejárva azokat a helyeket, ahol Petőfi Sán­dor és Sass Erzsiké Bzedtek vad­virágot 80 évvel azelőtt. A gyönki gimnázisták az ünnepség után átrán- dúlnak Sárszentlőrinore és megtekin­tik azt a házat, ahol Petőfi járt gim­náziumba és amely emléktáblával már meg van jelölve. A gyönki diákdalárda, fiuk és leányok magyar ruhában, a leleple­zési ünnepély keretében elfogják éne kelni a „Befordultam a konyhára“ kezdetű és még néhány Petőfi dalt. HÍREK Csooka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. GYŐZELEM. Egy pillanatban nagyon durván, Keményen megbántott egy ember S én feljajdultam meggyötörve: Bosszútüz égett a szivemben ... Már ajkamon volt vad zenéje A visszabántó áradatnak: Mikor megcsapott enyhe — lágyan A zuhanása — Szárnyaidnak. A lelked szárnya rebbent felém, Uram és nékem azt mesélte: Ép ilyen fájdalom viharzik Most értem — szived rejtekébé ... 5 az ajkamon elhalt az átok. .. A szivem megdöbbenve vérzett. .. Nagy, nehéz harcokon keresztül Győzött - Uram — győzött a Lélek! Kovácsáé Huszár Jolán. — Szepesi László költő emlék­táblája. Fetter Károly szobrászmű­vész a közeli napokban elkészül Sze­pesi Lászlónak, Dombóvár szülötté­nek, az országos hírű költőnek em­léktáblájával. Szepesi László, aki fő gimnáziumi tanár volt Vácott, a Do berdón halt hősi halált azokért az eszmékért, amelyeket költeményei­ben oly szépen megénekelt. Az em­léktáblán a költőnek sikerült dom­borművé van megörökítve. A lelep­lezési ünnepélyt tavasszal fogják

Next

/
Oldalképek
Tartalom