Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-04-17 / 15. szám
Vili. évfolyam. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 április 17. 15. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 , KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SzerkesztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi készét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korons. A hirdetés egy M milliméter széles heséboo mllllmétersorookénl 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések llOOkor. — Állást keresőknek 50 százé* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklámhír, eljegyzési hír, cseléd! hír, valamint a nyUttér soronként 8000 koronába kerül. Embervédelem. Mióta csak a gondtalanság paradicsomából kiűzött ember a földszinen megjelent, boldogulása — sőt meg- maradhatásáért is — mindig harcolnia kellétt. Létért való folytonos küzdelme eleinte tisztán egyéni volt, akár csak az erdő anarchiában élő fenevadjaié, de utóbb — midőn családok-, törzsek-, majd egész országokat kitöltő nemzetekre tagozódott — egyéni lét- harca társadalmi osztályok, népek, fajok küzdelmévé dagadt, mert hiszen a nagy, vérengző háborúk is többnyire a nemzeti létérdekek biztosításának zászlaja alatt vivódtak és a rajongó nemzeti lelkesedés, a lángoló h azafíság áldozatkész szolidaritásának égbetörő fája is — ha legmélyebb gyökeréig követjük — a létért való küzdelem bajszálvékony, egyéni gyökérszálaiból táplálkozik. Az állami omnipotentia, a kormányzatok mindenhatóságának gőgös, hatalmi erőtudata, a békés termelőmunka kövér esztendőinek felhizlaló időszakaiban -könnyen megfeledkezik ezen igazságról. Am ha nägy világégések megrendítik, részben feldúlják az államhatalmat, ráeszmél az alapokra, melyeken felépült és ismét megbecsülni kezdi az egyént, minden dolgozó agyvelőt, minden munkáskezet, mindeD, még oly szerény adóalanyt, amelyek harmonikus össz- müködese egykor naggyá és erőssé tette. Ilyen magábaszállás észlelhető most a világháborútól megtépázott egész emberiségen. Mint a játékos- vagy a tékozlónál, aki milliós veszteségek vagy uradalmai könnyelmű elprédá- láea után kénytelen alul kezdeni és fogához verni minden garast: a nagy vérvihar mérhetetlen emberpocsék o- lása után is bekövetkezett a kijózanodás és eléggé nem kímélhető értékké emelkedik, valósággal kinccsé magasztosul minden emberélet. Az ösztönösen jobb, szebb, uj jövő után sóvárgó érzések még zűrzavaros chaos-ából orientáló fénysugárként basit elő egy éveken át szinte feledésbe ment, régi, nemes, vigasztaló, biztató jelszó: az »embervédelem !« Reánk, megcsonkított, kifosztott, lyukas kerítésünkön át leselkedő, tolvaj szomszédoktól körülvett, kívül- belül agyonszanált szegény magyarokra, akik még a régebbi jóidőkben is oly kevesen voltunk, hogy Széchényi az apagyilkosnak is megkegyelmezett volna, reánk különösen fontos, bogy e jelszó minél tökéletesebb valóra válása megmentsen minden szunnyadó embryót s lehetőleg százesztendősre növeljen minden ma gyár életet! Mert akár vitéz kato náinktól, akár fölényes tehetségű munkásainktól, akár intellektueljeink- tól és szellemi exportunktól várjuk is (ki-ki a maga hite szerint) nemzeti feltámadásunkat: annyi bizonyos, hogy mindegyikből minél többre, minél nagyobb tömegre van szükség, hogy régi súlyúnkat mielőbb visszaszerezhessük. A kenyérharc vadabb elfajulásától való félelem se riasszon vissza, á szaporodás e velejárója se ijesszen, mert a verseny a magasabbrendü értéktermelés legfőbb rugója. Már máskor is mondtam, hogy a concurrens iszony gyengeség, hanyatlás jele s hogy Madách- nak a társak apasztásáért sopánkoló eszkimója is, CBak az utolsó felvonásban fordul elő. Ne feledjük, hogy még a Biblia sem ismer nagyobb áldást egy népre, mint ba „szaporodik, mint a tenger fövénye Mindezt tudva és igaz meggyőződéssel vallva, lelkes örömmel hivjuk fel a figyelmet a nagyszabásúnak induló „Nemzetközi embervédelmi ki* állításra“, mely most, a folyó évben, májustól—szeptemberig országunk fővárosában, a mi szép Budapestünkön fog lezajlani! Csak dicséret ób elismerés illetheti a bátor és bölcs kezdeményezőket, hogy annyi sok vonatkozásban embervédelemre szoruló, porba sújtott országunkat ezen egészen újszerű, úttörő és világattrakciónak szánt kiállítás színhelyévé tették. A m. kir. kormány hivatalos támogatásával, Budapest székesfőváros, a dresdai „Deutsches Hygiene Museumu, a „Népegészségügyi Muzeuma s a „Magyar gyógypedagógiai társa- ságu részvételével rendezik azt a magyar egészségügyi, kulturális és sociáiis intézmények s részt vesz abban — amennyire hely, idő és anyagi eszközök szűke engedi — az egész magyar vidék, közte a mi vármegyénk és városunk is. Fel fog ölelni mindent, ami az ember-, a testi és lelki egészség-, az élet- védelmére szolgál s annak színvonalát emelheti, felöleli tehát az egész emberi kultúrát s retrospectiv képet nyújt ennek történeti fejlődéséről. Bemutatja az ősember létért folytatott küzdelmét, az ember fejlődéstanát, az átöröklés törvényeit, az ember organismusát s egyes sejtjei, szövetei, szerveinek működését, a betegséget okozó, azt megelőző és gyógyító tényezőket, a faji, egyéni és társadalmi bygiené szolgálatában álló intézményeket, a normális és dege- nerált gyermek nevelését, oktatását, a nő szerepét a család és társadalomban és kiegészíti e tudományos anyagot az ipar, kereskedelem és mezőgazdaságnak az embervédelemmel szorosan kapcsolatos ágazataival. Elénk tárja tehát a lakás, ruházkodás, konyha és tápszerek tudnivalóit, a beteg gyógyulását, üdülését, kényelmét biztositó, a betegség megállapítását eszközlő, a szellem képzését, üdülését és szórakoztatását célzó, a nevelést, oktatást szolgáló, ipari ártalmak elhárítására hivatott mindennemű eszközök és berendezéseket. Egy óriási nagy, fényesen illustrált tankönyv lesz ez a kiállítás, amelyben nem lapozgat senki sem hiába és haszon nélkül. S miután e tankönyvhöz a mi országunk is szolgáltathat sok, értékes illustratiót, egyúttal hangos reklám-könyvévé is válik a sokat leszólt magyarság a gyakran lenézett magyar kultúrának és erŐB fegyverként járulhat hozzá nemzetközi positiónk, külföldi megbecsülésünk diadalmas kiharcolásához. S ha — sajnálatunkra — netán (mert az agyarkodó rosszakarat és irigység ércgyürüjén áttörni vajmi nehéz) nem is érnénk el ennyit, ha csak mindenki megtanul belőle annyit, amennyivel egy magyar emberéletet az oktalan közöny pusztító karmaiból kiragad: úgy maris sokat nyertünk és hatalmas hidat építettünk az uj, szebb magyar jövő felé —n. Tanítói közgyűlés. A szekszárdi római katholikus es pereskerület tanítói köre folyó évi április hó 8-án tartotta tavaszi közgyűlését a helybeli belvárosi r. kath. elemi iskolában, melyen a kerületi r. k. papság és tanítói kar nagy számmal vett részt s megjelent a gyűlésen a vármegyei kir. tanfelügyelő is. Az ülésen Virág Ferenc, az uj püspök elnökölt. Elnöki megnyitó beszédében közölte, hogy a püspöki rendelet értelmében a szekszárdi espereskerület két kerületre oszlik, u. m. szekszárdi és tolnai kerületre. Meleg szeretettel búcsúzott el a külön kerületet képező tolnai kör tagjaitól s kérte őket, hogy külön kerületben is egy célt szolgálva, munkálkodjanak népoktatásunk s a valláserkölcsös nevelés érdekében. Üdvözölte a tolnai kör egyházi elnökét, Gosztonyi Jenő faddi esp. plébánost. Az elnök közölte még, hogy az isteni gondviselés a szekszárdi espereskerületet választotta ki arra, hogy tagjai sorából Kerüljön ki egyházmegyénkben a legfőbb egyházi méltóság képviselője, ami úgy a papságra, mint a tanítóságra nagy megtiszteltetés. Felolvassa az elnök a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter leiratát, melyben Horváth Ignác, Tarlós János szekszárdi igazgatóknak és Bergmann Ilona szekszárdi tanítónőnek nyugalomba vonulásuk alkalmával, közel fólszázadoQ keresztül teljesített lelkiismeretes mőködésükért köszönetét mond és elismerését fejezi ki. Kovács György faddi r. k. igazgató tartalmas beszédben üdvözölte Virág Ferenc elnököt pécsi püspökké való kinevezése alkalmából. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után követ kezett Schad György mözsi tanitó gyakorlati tanítása, majd Makk Jó zsef szekszárdi és Rocbi János tolnai tanitó felolvasása. Az előbbi „A leventenevelés helyes módjáról és eszközeiről11, az utóbbi „Hogy tegyük egységessé egyházi és nemzeti ének- oktatásunkat" címmel értekezett. A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta úgy a sikerült tunitást, mint a felolvasásokat, 8 jegyzőkönyvi köszönettel jutalmazta a tanítást végzőt és a felolvasókat. A tisztujitás a következő eredménnyel végződött: a szekszárdi kerületben elnök Egri Béla, alelnök Kálmán Ferenc, jegyző Makk József, pénztárnok Garai János; a tolnai kerületben elnök Haja Ferenc, alelnök Samai János, jegyző Pékár Béla, pénztárnok Schad György. Az elnök indítványára Horváth Ignác világi elnök érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg a közgyűlés és erről őt jegyzőkönyvi kivonatban értesíti. Egri Béla indítványára a közgyűlés Kálmán Ferencnek jegyzőkönyvi köszönetét mond azért, hogy 20 éven keresztül az egyesület jegyzői teendőit pontosan és lelkiismeretesen végezte. Gosztonyi Jenő faddi esperes szívből fakadó meleg szeretettel búcsúzott el az egyesület nevében elnökétől, Virág Ferenctöl, kit az isteni gondviselés a pécsi püspöki méltóság betöltésére rendelt. Kálmán Ferenc szekszárd-belvárosi tanitó az uj atá- tusrendezést ismertette nagy érdeklődés mellett. Fájó szivvel vette tudomásul a közgyűlés, bogy a kath. tanítók fizetésbeli sérelmei az uj státusban sincsenek orvosolva s mindent elkövet, hogy azok a legrövidebb idő alatt orvo8olta8sanak. A közgyűlés befejeztével a helybeli Kath. Körben bankettre gyűltek össze a gyűlés résztvevői. A közigazgatási bizottság ülése. A vármegyei közigazgatási bizottság április havi rendes közgyűlését folyó hó 14-én tartotta Jankó Ágoston főispán elnökletével és dr. Éri Márton alispán, Szévald Oszkár vm. főjegyző, dr. Haypál Sándor ár-: vaszéki elnök, Kenézy Endre, László Aladár, dr. Kramolin Gyula, dr. Ko* zacsek József, Legény Oszkár, Jung Miklós, dr. KardoBs Kálmán, Dőry László, br. Fiáth Tibor, Kátay Endre és Schneider János bizottsági tagok részvételével. A napirend előtt a főispán hivatalosan és örömmel hozta a bizottság tudomására, — amiről már húsvéti számunkban is megemlékeztünk, — hogy a minisztertanács megértve Tolna vármegye kérő szavát, dr. Eri Márton alispánt a köz- szolgálatcan továbbra is visszatartotta. Melegen üdvözölte az alispánt ebből a? alkalomból és a legőszintébben kívánta, hogy férfias tetterejét, vezetésre való rátermettségét még igen sokáig állíthassa szülő vármegyéje szolgálatába. A jelen levő bizottsági tagok melegen ünnepelték az alispánt, ki meghatottan mondott köszönetét a főispán nem várt és kitüntető üdvözléséért, rámutatva arra, hogy az általa elért eredményeket főleg Jankó Ágoston főispánnak köszönheti, ki őt munkájában mindig a
