Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-01-16 / 2. szám
2. szám. Vili. évfolyam. Egyes szám ára 2t$U0 korona. Szekszárdi 1926 január )6 TOLNANEGYEI ÜJSAG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerksszttség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon íz á*i 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. UMzetésI díj félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dlfe 10000 korona. A hirdetés egy éO milliméter széles hasábon milliméter soronként 1000 korona. KOsgylIést részvénytársasági stb. hirdetések ISOOkor. — Állási keresőknek 80 ssáza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír. inr- ládl hír, valsaűnt a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Vármegyei közgyűlés. A régi békevilág idejében láttunk oly népes kösgyülóst, mint amilyen s folyó hó 12 iki Tolt. Ha külső megjelenésben nem is, de felfogás- ban és gondolkozásban a régi vár- magja képe állt előttünk és an Ősi Tármegye tradicionális kösszel- lease és nobilis felfogása nyilatkoaott *•6*. Trianon Tésat hozó snelleme kisért állami életünk minden vonatkonásá- baa. Ennek a szerencsétlen békekötésnek egyik folyamánya a szanálás, amely törvény kényszerítő hatása alatt az államhatalom arra Tan kárhoztatva, hogy belenyúljon az autonómia által biztosított jogokba is és a Tármegyéket arra szorítsa, hogy tekintet nélkül tisztviselőinek munkaképességére, fizikai és szellemi erejére, nyugdíjazza őket, ha a 35-ik szolgálati évüket betöltötték. Ezen kényszerhatások alatt kiadott rendelet hozta össze oly nagy számban Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának tagjait a keddi rendkívüli közgyűlésre. Nem azért, hogy opponáljanak, mert meg vannak győződve arról, hogy bár Bethlen István kormányának rendelete erősen belevág a megye önkormányzati jo- gába, de tadják és átérzik, hogy az a kormányhatalom, amely mioden lépésében arra törekszik, hogy ezt a csonkán maradt nemzetet a forrongásokból, a politikai és gazdasági letaposottság kétségbeejtő labirintusából a boldogulás és megújhodás ösvényére vezesse, ha rendelkezéseivel jogokba nyúl is, akkor azt nem hatalmi túlkapásból, de a külpolitika által támasztott helyzet kényszerhatása alatt teszi. Összejött Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága, hogy tüntessen azon tisztviselői, elsősorban alispánja mellett, akiknek nyugdíjba vonulását kivánja a szanálási törvény alapján kiadott belügyminiszteri rendelet és hogy szeretetének és ragaszkodásának impozáns és megható megnyilatkozása mellett felhívja a kormány- hatalom figyelmét azon körülményre, hogy a vármegyének is lelkileg felzavart, ítélőképességében meggyengíteti, szélsőségekre hajló, elégedetlen népét választási izgalmaknak kitenni veszélyes és rámutasson egyben arra, hogy Tolnavármegye köz- igazgatásának vezetését dr. Éri Márton alispán kezében nyugodtan látja és az ő munkaerejére, közigazgatási tapasztalataira, bölcs és gyors .intéz.v kedéseire a vármegye békéje és konszolidációja érdekében feltétlen Bzük- ség van. Nem opponáló, de kérő szavát emelte fel Tolnavármegye közönsége a lefolyt, méreteiben nagy és lefolyásá- j ban meleg érzésteli közgyűlésében, i Hisszük, hogy eme kérő szava nem- I csak eljut, de figyelembe is méltattatik azon helyen, hol e kérdésben dönteni hivatottak. Mi a közgyűlés szellemének meg- világositására csak egy tényt akarunk megrögziteni, amelyet pár szóval oly markánsan fejezett ki elnöklő főispánunk : E vármegye közönsége megbecsüli érdemes és munkás tisztviselőit l Eme tényben látjuk mi a régi vár- megye tradíciójának megnyilatkozását és ebből siögezzük le ama megállapításunkat, amellyel e sorainkat kezdtük, külBŐ képében Tolnavár- megye törvényhatósági bizottsága erősen megváltozott, de szellemben és gondolkozásban a régi. Ez a meg- állapítás nemcsak büszkeséggel, de erős reménnyel is tölt el bennünket, mert tudjuk, hogy rettenetes nyomorúságunkból csak a meg nem romlott régi mr gyar kösszellem és a becsületes, eredményes munkában való összefogás és annak méltánylása és tiszteletben tartása vezethet ki az uj jövő útjára. S. * A nagy és fontos eseményeknek kijáró külsőségek között zajlott le a törvényhatóság keddi rendkívüli közgyűlése. A bizottsági tagok a vármegye távolabbi vidékeiről is majdnem teljes számban megjelentek, ngy, hogy a megyeház nagyerme tíz óra után már szorongásig megtelt velük. A helybeli érdeklődök, akik között feltűnő sokan voltak a hölgyek, a kar zaton foglaltak helyet. Pontban tizenegy órakor lépett a terembe a vármegyei tisztviselői kar élén Jankó Ágoston fójflpé", aki az ft közkedvelt személyének szóló éljen- zaj lecsillapulta után bejelentette, hogy a törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlését azért kellett összehívni, mert a szanálási rendelet végre- hajtásaképen a belügyminiszter leirt - a vármegyéhez, bogy a fizetésükkel egyenlő összegű nyugdíjra igéoyfc szerzett tisztviselők nyugdijaztaasa- nak. A miniszteri leirat szerint azonban a tisztviselők a minisztertanács engedélyével a szolgálatban tovább is visszatarthatók, ha a törvényhatósági bizottság kimondja, hogy az illetők a közügy és a közszolgálat érdekében nélkülözhetetlenek. A megyegyülésnek — úgymond a főispán — előbb meg kell hallgatni a nyugdijválasztmány*javaslatát és a tisztviselők nyugdijának a megállapítása után kell határozni afelől, hogy a szóban levő tisztviselőket nélkülözhetetleneknek tartja-e és hogy őket a szolgálatban vissza akarja e tartani. Szévald Oszkár vármegyei főjegyző egész terjedelmében felolvasta azután a szanálási és létszámmegállapitáai rendelet kapcsán kiadott belügyminiszteri leiratot, amely azt hangoztatja, hogy a határozathozatalnál az illetők magánviszonyai, régebbi érdemei stb., a nélkülözhetetlenséget még nem indokolják, mert ebben a tekintetben csak a mostani viszonyok lehetnek az irányadók. Téli éjszakákon. SeaMoru téli éjszakákon, Mikor a bánat kél s a csend jő: Oly szépen, mint ha szép az álom, Fülembe zeng egy méla csengő. Oly szépen, mint ha szép az álom, Fül-fölcsendül —j csiling — a dallam; Mig lassan tovavész a távol Havas mélyében, sirva halkan. Kis szán repült a hóba hajdan, Egy gyermek ült hahózva abban, Csengőcske nem szólt soha szebben. Én voltam az ott, én, a szánon : Csengője cseng, hívogat engem Szomorú téli éjszakákon. SzamolAnyi Gyula. Csillaghullás. Falusi idyll. Irta: Bodnár litván. Egymásután csapódtak be a kis utoaajtók. Elmosódó alakok suhannak itt is, ott is. Csakhogy kifelé párosán, befelé egyedül. Egy-két fáradt ablakszem pislákol még. De mind ritkább-ritkább lesz a gyér világ s csak elvétve, immel ám mai vakkant már itt amott az elfekvő álmos eb. Itt az idd, amikor nemsokára még tán’ a — csend iK aludni kezd . . . A fiatal Bodó Julis most járja körül a házat. Mert ősi regfíla: tüzre, vízre vigyázzatok! Alaposan mindent szemügyre vesz. Özvegy édesanyja régóta ott pihen már nz easterhéj alá kitett szúnyoghálóé ágyban. Lábujjhegyen csúszik el mellette. De még mielőtt rátolná az utcai kisajtóra a reteszt, kidugja fejét egy kis kémszemlére. Hfts szél csapja meg. Inkább esak gyenge fuvalat. Ma egész nap pokol volt. A forró kánikula kiszopogatta a föld utolsó nedvét s valósággal felforralta az emberek vérét. Olyan édes ez a kis hűsítő. / Tágít is egykét gombot a feszítő ingvállon s meg nem állja, hogy ki ne lépjen legalább az utcai kispadig. De mindjárt is visssahátrál ijedten: — Jessznsom, ki az ? — Hogy ijedezel ? Pedig nem vagyok kísértet . . . — Te vagy az Cseri Pista, mit akarsz f — Tudod te azt, Julis. — Tudom. — De nem akarod tudni. — Hát nem. Mert nem lehet. Nem szabad. Az Isten is megverne. Jó éjszakát. — Már mégysz? Pedig még ne mennél. Valamit akarok mondani. — Tudom, mit. De ne is mood ... Szent ég nini, nem láttad ? Nézd, nézd épp most futott lé . . '. — Hát cicáinak odafenn a csillagok. Amott is szalad egy ... — D, amikór az előbbi talán éppen a szegény uram csillagja volt ? Fényes sávja az égtől egész a szivemig ér . . . — Eb, bolondság! A te szegény jó uradnak már ott Lucknál lefutott a csillagja. Srapnell találta, ott láttam «sebesen, véréivé, amikor a muszkák engem is elfogtak. És te szegény asszony még várod, egyre várod ? Pedig hét esztendő óta már csak irt volna legalább egy sort, ha élne? — Pedig él, él ! Est dobogja a szivem. — Megcsal a te szived . . . — De azt állítja Sas Pál is, a szomszéd, aki pedig őrmestere volt... — Sas Pál ? Az az ebhájjal megkent, címeres gazember ? Hát nem hallottad, hogy miket beszél egész falnszerte a Sári Eatánné ? — Ha megmondod, meghallom. — Hát csak azt, hogy „magának tartogat téged az a „jószivü őrmester ur.“ Azt várja már évek óta, hogy a heptika elvigye a beteg feleségét, hogy astán , . . — Bolondság . . . — Csik Istókné is esküt tesz reá, mert neki is megsúgta, hogy el akar venni . . . Ezért nem engedi, hogy férjhez menj. Pedig az élő Istenre esküszöm, hogy nem vesz el, mert — agyoncsapom. — Megteheted Pista. De én már megyek. — Várj még Julis egy minutáig. A mi sorsunknak még ma éjjel el kell dőlni. Holnap már késő. — Késő? — Igen, azt üzeni édesapám, hogy két esztendős özvegysége alatt megunta már a magunk főzte krumpli- levest, meg a sok szárazbabot. Hogy hétszámra se lát egy kis főttésstát. Legfeljebb, ha a jó szomszédasszony megszán bennünket . . . — Esztek bizony ti sokszor libapecsenyét meg kürtöskalácsot is, kivált mióta a „jő szomszédasszonyt lányát haza zavarta a hitös ura ... — Hát igaz. — No látod. — Hiszen éppen ez az I Ma is azt mondotta az spámuram, hogy: te fin, mégis fáin egy fejércseléd ez a Széles Judit . . . — Persze te is azt mondtad, hogy fáin ? — Lehet . . . De az édesapám még egyebet is mondott, amikor Judit a kerítésen átpöndörödött a túróscsuszás tállal ... Hát maga vitte át a szemérmetlen nticifra ? — Nem is ám az öreganyjával küldte. — S az apád ? Mit szólott ehhez a msgakináló gyalázatossághoz ? — Nem szólott az édös lelkem egy árva kukkot Bem, csak nyeldekelie a jó falatot... De igaz, amikor Judit elkövetkezett, mégis azt mondta: Te fiú, a Ponttus Pilátusát ennek a
