Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-03-06 / 9. szám

> Egyes szám ára 2500 korona. Vili. évfolyam. Szekszárdi 1926 március 6 9. szám. SnrfcesztösélJ és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési díj félévre 50000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: k legkisebb hirdetés dl|a 10000 korom. A hirdetés egy *0 milliméter széles hesébon mllllmétersoronként 1010 korona. Közeliiéit részvénytársasági stb. hirdetések I200kor. — Alléit keresőknek 60 száza* lék engedmény. A hírrovatban elhalyezett reklámhír, eljegyzési hír, aaa* Iád! hír, valamint a nyltttér soronként 8000 koronába kerül. Szckszárd közgyűlésének vízvezetéki vitája. A megye székelyének képviselő­testülete a mait hó 27-én délután Yendl István polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, hogy több nagyfontosságu ügy meg­tárgyalható legyen. A közgyűlés külsőleg is elütött a sablonostól: a szokatlanul nagy számban megjelent képviselőtestületi tagok éB az érdek­lődő hallgatóság nagy csoportja tel­jesen betöltötte a városháza nagy­termét. Különös érdekessége és szén záoiéja volt a közgyűlésnek a polgár mester részletes és mindenre kiterjedő beszámolója, amelyet több interpellá­cióra válaszul adott és amelyből a város közönsége megnyugvással ve­hette tudomásul, hogy az eddigi hasznos beruházásokat a város anyagi erejéhez mérten tervezték és valósí­tották meg. Interpellációk. Napirend előtt uégy interpelláció hangzott el. Dr. Horváth Jenő képv. testületi tag tájékoztató felvilágositást kért a polgármestertől a vízvezetéki munkálatok állásáról. Dr. Zsigmond Ferenc képv. testületi tag pedig a város vagyoni viszonyai iránt érdek lődött. Szabó János biz. tag. aziránt intézett kérdést, hogy a város milyen álláspontot foglal el az uj dunai hid létesítése ügyében, végül Müller Albert képv. testületi tag a város forgalmá­nak emelése végett havonként egy állatvásárral egybekötött hetivásár engedélyezése érdekében szólalt fel. A polgármester feivllágoeitásai. A polgármester, akinek rövid mű­ködése alatt a város többet fejlődött, mint azelőtt egy fél évszázad alatt, pompás és a közérdekű ügyek min­den részletére kiterjedő válaszokat adott az interpeilálóknak. Tudjuk, hogy lapunk olvasóközönségét a köz­gyűlés anyaga — Szekszárd kultur^ történetének egy értékes darabja 4^ élénken érdekli, ss- gálatot véltünk tonni akkor, ha a kiváló polgármester felvilágosításait kellő részletességgel ismertetjük. A külföldi kölcsön^ A képviselőtestület előtt tárgyaltalván a víz­vezeték elkészítésének minden egyes mozza­nata, méltóztatik tudni, — úgymond a pol­gármester — hogy ennek első beköszöntője a városok által felveendő külföldi kölcsön volt. A kölcsön célja az volt, hogy a váro­sok olyan munkálatokat létesítsenek, amelyek­kel hasznos közüzemeket állítanak -fel és a munkanélküliséget enyhítik. Szekszárd va­gyoni statisztika alapján és a forgalmi és kereseti adóbevétel bemutatása mellett, — mert hiszen ez a két adónem képezi fede­zetét a külföldi kölcsönnek, — 120 000 dollár kölcsönt kapott és jelentenie kellett, hogy mire szándékozik felhasználni a külföldi köl­csönt Szekszárd és még 19 város ezen a kölcsönön vízvezetéket kívánt létesíteni, vagy meglevő vízvezetékét óhajtotta bővíteni. Má­sok villamosmflvet terveztek és voltak olyan városok is, «melyek városházát vagy iskolát építettek. Az egészséges víz. Mikor a kölcsön biztos volt, hosszas ta­nácskozás és beható munka után megállapí­tottam, hogy Szekszárd ezt a pénzt csak olyan üzem létesítésére fordíthatja, amely az amortizálást is bírja, meTt tekintettel kellett lenni a város anyagi helyzetére és erejére. Villamosmüvünk megvolt, a Salgó­tarjánival is megegyeztünk a villamosáram szolgáltatására. Nem volt tehát más oly lé­nyeges életbevágó kérdés, mint a vízvezeték kérdése. Elhatároztuk ezért, hogy a képviselő- testület elé a vízvezeték létesítésével lépünk. Nagyon jól tudtuk mi már akkor, — úgy­mond a polgármester — hogy ez lényeges befektetést igényel és az adatok gyűjtésével jés úgyszólván a város minden egyes lakója anyagi helyzetének mérlegelésével vittük sza­bályrendelettervezetünket a képviselőtestület elé, amely azt el is fogadta és némi módo­sítással a törvényhatóság is jóváhagyta. A szakértő ellenőrzés. A vízvezetéki munkálatok több részből áll­nak : a csőhálózat lefektetéséből, a két nagy vízmedence létesítéséből és a csőhálózatot és medencét tápláló kút fúrásából, A város anyagi erejét elég tekintélyesen érintő beru­házásról lévén szó, a tanács azt javasolta, hogy a munkálatoknak olyan felügyelet alatt kell folyniok, amely minden tekintetben meg­nyugtató. így kéitük fel az országos hirfi tudós szakértőt, Becsey Antalt, aki a víz­vezeték tervezetét még békében készítette éa akinek országosan közismert tapasztalatai kellő garanciát nyújtottak arra, hogy a mun­kálatokba belekezdhettünk- Az ö egyenes utasításaira és a kiküldött bizottság együtt­működésével indult meg a múlt év folyamán a csőhálózatlefektetés és a kútfúrás. A jutányos agyagbeszsrzés. Tudom, hogy a laikusok előtt az a kérdés vetődött fel, nem előbb kellett volna e az Artézi kutat megfúrni és azután a csőháló­zatot lefektetni. A geológusok véleménye alapján, mi a kutat a másik két kuttól olyan távolságra furattuk, ahol a legnagyobb való- svinüség és minden emberi számítás szerint vizet kapunk. Ennek tudatában bátran lefek­tethettük a csőhálózatot, részben azért, hogy az üzemet mielőbb megkezdhessük, részben pedig azért, mert tudtuk, hogyha mi ezekkel a munkálatokkal várunk, a 19 város igény­lései olyan anyagáremelkedést fognak elő­idézni, amely alaposan megzavarja számítá­sunkat. Ez az áremelkedés be is következett, de bennünket nem sújt, me t mi még olcsó árakon vásároltuk a csöveket. Voltak városok, amelyek a kapott kölcsönt nem fektették mindjárt a munkálatokba, hanem takarék- pénztárban helyezték el. És amíg a pénz­intézetek 8%-nál többet nem tudtak fizetni, nekik addig a kölcsön évi annuitása 12% volt. Sok várps, az anyagok időközben elő­állott drágasága miatt, a munkálatokat meg sem tudja kezdeni. Az ártézi furáé igazolta a geológusok véleményét és pár nappal ezelőtt a viz oly mennyiségben fel' szökkent, hogy Szekszárd városát jelenlegi méreteiben ellátja vízzel. A fúrás azonban még nem kész, mert mi 25.000 lakosú város igényeihez terveztük a kutat és úgy akarjuk elkészíteni, hogy akkor is elég nagy legven, ha a város vízigénye emelkedjék. A mun­kálatok a kitűzött tempóban haladnak előre és a vízmű elkészül arra az időre, amire terveztük. A város tehsrbirása. Nagyon jól tudom, hogy szokatlan Szék- szárd városa előtt a vízvezeték. Jól tudom, hogy még sok nehézséggel fogok megküz­deni, de bátran hozzáfogtam, mert amikor ennek a műnek elkészítését elhatároztam, számot vetettem a lakosság teherbíró képes­ségével. Figyelembe vettem azt is, hogy hol szimpatikus ez a mű és hol nem. Figyeltem arra is, hogy konzervatív nézeteket ne sért­sek meg, hanem a vízmüvet úgy létesítsem, ahogy az egy város közegészségügye érdeké­ben lehetséges és szükséges, riogy ez momentán terhet jelent ránk nézve, az bizo­nyos, de a dolgot csak ebből a szempontból elfogni nem szabad. Azok az előnyök, famelyek most még nem láthatók, de pár éven belül éreztetni fogják hatásukat, az ellenszenvet egész biztosan el fogják tüntetni. A vízvezeték gondolata nem most vetődött fel először Szekszárdon. Már Béla király idejében jól tudták, hogy rossz a vize a városnak. A törökök bevezet­ték a hegyi források vizét a városba, a török kút a Fejős-féle ház előtt volt. Nap­nap után tudjuk, hogy a salétromos szek­szárdi viz a mindennapi élet legelemibb ténykedésénél, a mosakodásnál tulajdonkép hasznavehetetlen. Még mosakodni sem lehet benne, nem pedig ruhákat mosni. Tudom azt, hogy a jelentől nem kapok elismerést, de a közeljövő áldapi fogja azt a tényke­dést, hogy a közegészségre annyira fontos közüzemet létesítettünk. Mikor a képviselő- testület elhatározta, hogy a vízvezetéket léte­síti, nyomban hozzáfogtunk a szabályrendelet megalkotásához. Erre utasított a belügy­minisztérium is. Ezt a szabályzatot hosszú tanácskozás után szerkesztettük meg. Részt vett abban minden hozzáéitő szakember; részt vett az ily szabályrendeleteket legfel­sőbb fokon felülvizsgáló népjóléti minisz­térium illetékes tanácsosa is. Ennél a szabály- rendeletnél is figyelembe vettem, — amit egyébként az egész mű építésénél elhatá­roztam, — hogy nem terhelem meg az egész város lakosságát egyformán, hanem * meg­terhelem úgy, ahogy azt a létesítés kívánja. Felebbezósek. Mikor ezt a szabályrendeletet tárgyaltuk, számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy be­csúsznak sérelmes intézkedések, de számi- tottunk arra is, hogy felebbezés folytán a sérelmes tételek még mindig kiigazíthatók. A Kisgazda Egyesület meg is felebbezte a szabályrendeletet A vármegye törvényható­sága elutasította a felebbezést. A törvény- hatósági bizottság határozatát az Egyesület újra megfelebbezte a minisztériumhoz. Az istállók vízdíja. Nem tudom, helyesen tette-e ezt a Kis­gazda Egyesület? A törvényhatósági bizott­ság ülésén láttam, hogy a külső övben az istállók után fizetendő vizdij súlyos és mél­tánytalan és magam kértem az állandó vá­lasztmányt, hogy a folyó évre függesztessék fel az istállók után a vizdij fizetése, mert elhatároztam, hogy — ha meg tudom csi­nálni, miszerint egyéb takarékosság utján erre az összegre szükség nem lesz, — vég­legesen törlöm. Sajnos, mivel megfelebbez- lék a véghatározatot, nem tudom, mi lesz az eredmény, mert ezt a szabályrendeletet nemcsak a felebbezés szempontjából Ítéli meg a belügyminisztérium, hanem úgy, hogy a város minden rétegének ki kell venni a teherből a részét és ha ebben a tekintetben véletlenül megtörténik, hogy a belügyminisz­ter kimondja, hogy a törvényhatóságnak az istállók után fizetendő vizdijak felfüggesz­tésére vonatkozó határozata nem érvényes: akkor vállalják ezért a felelősséget azok, akik a felebbezést a nép közé vitték. A polgárság terhei. A minap találkoztam egyik polgártársunk­kal, aki így szólított meg: Gratulálok pol­gármester Ur, folyik a viz, de tönkre me­gyünk a vizdijak fizetésében. Kérdeztem, tudja-e mit fog fizetni ? Azt válaszolta, hogy akik az ivet hozták, azt mondták, hogy évi tizenkét millió koronát. Hát bocsánatot ké­rek, én ily horribilis terheket nem rovok a népre, mert még az ép eszemet nem vesz­tettem el és tudom, hogy a réten nem fillé­reket vetnek el és nem arany 20 koronásokat aratnak. Lássuk hát milyen vizdijakat is fo­gunk fizetni ? Példákat mondok. A példákat a város különböző pontjairól vettem. Tildi József Bocskay-u. 2 szoba 1 konyha után havi 12'. 00 koronát, Ranga József Fodor, Bor-u., 2 szoba 1 konyha után havi 5060 K, Csötönyi József, Remete-ntca 3. sz., havi 16.480 koronát, Majsai István, Remete-u., 3 szoba, konyha után havi 21.532 koronát, Nagy János Orbán, Béri Balogh Ádám-u., 3 szoba 1 konyha után havi 32.625 koronát, Nyéki István Hegedűs, Honvéd u, 2 szoba 1 konyha után havi 16,748 koronát, Budai István Jókai Mór-utcibau 2 szoba 1 konyha után havi 16.748 koionát, Ferger György, József-utca, 2 szoba egy konyha után havi 16.748 koronát fognak körülbelül fizetni. Ezek azok az elviselhetetlen évi vizdijak. Kérdem tehát, hogv amikor a város a Bartina-utcában, Kálvin-téren, a Béri Balogh Ádám-utca végén, a Mátyás király-utca vé­gén, az Arvaháznál, a Pázmány-téren létesít olyan kutakat, ahol a gazdaközönség nem­csak házi szükségleteinek, hanem más sok gazdasági szükségleteinek kielégitését is megtalálja, vájjon az illető gazda nem veszit-e ma többet időben, mint amennyit vizdij- ban fizet > A belső övben, ahol kötelező a bevezetés, természetesen tetemesen nagyob­bak a vizdijak. De nemcsak ezt viseli ez, hanem a bevezetési dijakat is. Kölcsön a házi bevezetésre. A külföldi kölcsön nem a város vagyonát terheli, hanem a forgalmi adót és az általa* nos kereseti adót. azt pedig jórészt az ipa­rosok, a kereskedők és a tisztviselők fizetik. Én azt hiszem, hogy nincs a városban em­ber, aki ilyen pénzen létesített közművet tel­jesen ingyen akarjon használni. A fenti ada­tokból különben is meggyőződhetett min­denki, hogy ez nem is olyan rettenetes ki­adás, még ha a közegészségügyet nem te­kintjük is. A bevezetés két részből áll. Utcai csatlakozásból és a belső berendezésből. Ez a belső övre kötelező. Az utcai csatlakozást egy éven belül a vállalkozó, vagy a vároa létesíti, mert a iőcsőhöz nem lehet minden* kit hozzábocsátani, a belső berendezést azon­ban ki-ki azzal csináltathatja, akivel akarja. Még két körülményre kívánok kitérni. Tisztában vagyok azzal, hogy a bevezetés, különösen a belső övben, eleinte nehézsé­geket fog okozni. Iparkodom, hogy ezt mi­nél könnyebbé tehessem. Tárgyalást folytatok, hogy olcsóbb kölcsönt szerezzek. Sikerült ia már olyan megállapodást létesíteni, hogy a háztulajdonosok hosszabb lejáratú, méltányos kamatozású kölcsönt kapnak. A város fejlődése. Egyetlen munkám sem cibálta úgy meg az idegeimet, mint a vízvezeték. De meg­tettem azért, mert a város jól felfogott érde­kének tekintem azt. A nemzetgyűlésen a belügyminiszter ur Őnagyméltósága a követ­kező kijelentést tette: »Még ma is 19 olyan város van, ahol csakfmost fogják bevezetni a vízműveket A vidéki városoknak ez az állapota a fejlődés lassú tempóját mutatja. Egy. községből nem akkor lesz város, ha papiroson megkapja ezt a címet, hanem csak akkor, amikor a modern fejlődés útjára lép.« Még egy más speciális szempont is van a vízvezeték elkészítésénél. A vízvezetéki mun­kálatokból 2 és egy fél milliárd marad a város falai között mint munkabér, akkor, amikor nagy munkahiány volt és van. Ma is 91 szekszárdi ember dolgozik ennél a víz­műnél és keresi meg a kenyerét. Egyesitett üzemek. Minden időmet, — azt lehet mondani szünet nélkül a város boldogulására fordí­tom. Tekintetes Képviselőtestületi Most van a villamosmű transakciója is. Az a szándé­kom, hogy a kettőt egyesítjük és egy uj egyesitelt üzemet nvitunk meg, amely nem tudjuk még, hogy mit fog jövedelmezni, de ha a vizdijakból le lehet ütni valamit, én leszek az, aki ily javaslattal fogok a képvi­selőtestület elé lépni, mert célom és szán­dékom az, hogy ebből a közegészségügyi intézményből a város soha egy fillér hasznot zsebre ne vágjon. Szolgálja az a város köz- egészségügyét minél kisebb teherrel. Ameny- nyíre bizonyos ellenszenvvel találkozott most, annyival nagyobb elismerésre talál a közel­jövőben. Ez a biztos tudat adja meg nekent azt a lankadatlan erőt, amellyel megkezdett munkámat az Isten segítségével keresztül­viszem a jelen és jövő nemzedék boldogu­lására. A nagy tetszéssel fogadott felvilágositás

Next

/
Oldalképek
Tartalom