Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-12-23 / 53. szám
8 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 december 23. melletti Biritó-pusztát vásárolta meg. A kommunizmus letörése után a Ru binek-féle kisgazda pártba lépett be és ezen pártot szervezte meg me gyénkben. 1920 év májusában Tolna vármegye kormánybiztosává, majd néhány hónap múlva főispánjává ne veztetett ki, amely méltóságában 1 és fél évig működött és eme állásában is megmaradt erősen demokratának es agrárérzelmttneb. 1921 év ▼égén történt felmentése után visszavonult a politikától és 'biritói birtokán gazdálkodott. Renczes János elhalálozása folytán megüresedett tolnai kerületben vállalta az egységes párt jelöltségét és Lipcsey Miklóssal és Madi Kovács Dénessel szemben nagy többséggel képviselővé választatott. Kerületében nagy népszerűségét bizonyítja, hogy a december 10 iki általános választáson már ellenjelöltje sem akadt és igy a tolnai kerület egyhangúlag ismét képviselőjévé választotta. Kiváló szónok, nagy agili táeu férfiú, aki kerületének és pártjának hasznos szolgálatokat tehet. i_~l i irriruTi_r i-----iq-ir_~j......i.-.......... Ka rácsonyi szonett Halkan havaz. Az uccán tompa hangok. Éjfélre jár. Már hi a szent ima. Távol dalolnak ünnepi harangok: Ma született meg az Isten fia. Szivem ez órán most falumra gondol. Kárpáti táj. Hószórta házsorok. Templom felé a nép jön most a dombról És énekelnek csordapásztorok. S eszembe jut egy régen élt karácsony, Sok gyertyafény, sok édesség a fákon, Egy kisfia csodálkozott alatta. A krampusz állt, nagyott-'ugrott a labda. Harmónium játszott valami szép búst És Mária ringatta a kis Jézust. Szamolányi Gyula. Az álom titka. Irta: Bodnár István. Az egyik egyiptomi nagy fáraónak megvolt mindene, óriási birodalma, millió meg millió rabszolgája. Csak egy nem volt meg, a — nyugodt álma. Hivatta a legtudósabb felcsereket, akik aztán újból áttanulmányozták a szent „Embre“ mind a tizenhat gyógyászati könyvét s a már akkor 3500 esztendőnél is régibb „Re ser ka“ rendeléseit, a különféle betegségekre. S összekoty vasztották a maguk csodaszerét. Persze a fáraónak volt esze — egyébként nem is lett volna — nagy faraó — s megitatta velük *oty- ▼alekuknak a — nagyobbik felét. Amikor aztán látta, hogy ott előtte valamennyien horkoló álomba merülnek s akadt olyan is, aki egy kicsit nagyon is mélyen, sőt örökre el talált szUDditani, halálról lévén szó, kirúgta maga alól arany tróousát, elkialtotta: nem, nem, soha l E büszke mood <Bt ugyan később vagylagosan Pa<ó Pálra módosította: Ej, ráérünk arra még! Hanem azian jaj is volt annak, aki orvosságos üveggel jelentkezett, mert megparancsolta a szolgáknak, hogy vigyék föl az éppm akkor épülő leghatalmasabb gúla tetejére, tanítsák meg a — siklórepülésre (Semmi sem uj tehát a nap aLtt!), de el ne felejtsék a — medictnas üvegjét is utána röpíteni. így aztán már csont és bőr lett a hatalmas nagy fáraó. Elannyira, hogy a legfőbb birodalmi doktor, egyébként a v fő balzsam mester“ bizalmas körbeo oda nyilatkozott: No, ennek már balzsamot se kell adnom, amikor a most készülő uj piramisba kerül. Maris úgy összeatzott, hogy örökre — eláll ! M-*g csak papiruszba se csavarom, hiszen vékonyabb lesz maholnap, mint a legvékonyabb hár- tyapapir. Ekkor azonban egy ütött-kopott, toprongyos ember jelentkezett a fényes királyi palotában, hogy nohát ő majd meggyógyítja a nagy fáraót, orvosság nélkül isi Gyógyításról lévén szó, a parancs szerint be kellett ereszteni, tehát nyomban a király elé vezették. Amikor a felséges ur meglátta, hatalmasan h*hotázni kezdett: — Hát téged mi szél hoz ide? A — kötelet hol hagytad ? ■í— Miféle — kötelet ? — Hát nem az — ágról szakadtál le ? — Nem ! Az — ág szakadt le — rólam 1 — Úgy? — Derék fickónak látszol. De hát mit hoztál ? — Az —1 álomnak titkát,'nagy fáraó ! — S óvatosan körülpislogatott. A király megértette. Intett. S el- Bzéledt az udvar és a szolgahad. — Na, most beszélj. Nagy lesz a jutalmad, súgd meg nekem, így ma gunk között: mi az álomnak a —- titka ? A jövevény tölcsért csinált a kezéből a nagy fáraó egyik felséges füléhez : — Megsúgom . . . — Nem hallottam semmit . . . — Hát akkor hangosan mondom. Nem titok. Tégy mindennap men nél több jót es vágj fel legalább egy fertály öl fát naponta . . . — Micsoda ? Hogy én, a hatalmas fáraó fát vágjak ? Megbolondultál ? Hát nincsen énnekem, ha hell, ezer favágóm? Száját tátsa csak a sok-, millió léhütő rabszolga ? S én vágjam a fát, akinek a most készülő gúlája kétszer akkora lesz, mint a legnagyobb ősömé ? Én, aki, ha akarom, a sok, sok millió emberemmel még a hatalmas Nílus folyását is másfelé terelhetem ? — Én, a nagy faraó vágjak fát? Te cudar, jött-ment, gálád felségsértő, hatalomgyalázó 1 — Vigyétek ! — kurjantott az ajtóknál fülelő szolgák után. — A gúlára vele! A többit tudjátok. De előbb szeges korbácsot neki . . . Vagy várjatok, a korbács á<án csukjátok be mégis a dutyiba. Más baja egyelőre ne essék . . . A szolgák elhurcoláák. S a felséges fáraón — epeömlést konstatált az udvari fődoktor. Agyba fektette, vagyis a pompás keletiszőnyeges kerevetre. Szó, ami szó, kegyetlenül rosszul lett. Aludni még kevésbé tudott. S talán éppen ezert — gondolkozni kezdett. Másnap megkezdte a kúrát: elkezdett — jót cselekedni. Legelőször is felhozatta a börtönbe vetett embert. Megfüidette langyos, üdítő, szagossá, illatossá tett Nílus- vizben. A legdrágább balzsammal s mi fő, saját felséges kezeivel maga kente be a korbacsszeg ütötte sebeket. Felszabadított egymillió rabszolgát. S harmadnap maga elé vitette a titokzatos embert: — Lásd, mennyi jót tettem és mégsem tudok — aludni ?! — De vájjon fát vágtál-e hatalmas faraó ? Újabb epeömlés következett volna, ha a fáraó rá nem eszmél, hogy — spórolni kell az — epével. Börtönbe se csukatta már a goromba embert, hanem annál több jót tett. Újból fel szabadított kétmillió rabszolgát. S harmadnap hivatta ismét azt a furcsa alakot: — Még több jót tettem s látod, mégsem jön álom a szememre ? ! S a konok ember nem szólt egyebet. — Hat hát, szép a jó cselesedet, hatalmas far*ó, hanem izé . . . hogy is vagyunk azzal a — favágással? — Ügy, hogy vigyétek, csukjátok be egy sötét, ablaktalan szobába, hogy többet ne is lássa a napot, az én hatalmas birodalmam fényes, szent napját, amely eddig is érdemtelenül sütött rá! De voltaképen tán nem is azért csukatta be, hogy a napot ne lássa, csakhogy őt ne lássa, — meg, amit ő müvei. Meghagyta ugyanis a a szolgáknak, hogy azonnal hordjanak be a trón terem be egy nagy halom fát s hozzanak fűrészt ... Megkezdte a — favágást. Egynéhány hasáb volt ugyan csak, amit fel- aprított de máris érezte, hogy nehezedik, csukódik mind a két szeme héja. S még csak annyi ideje volt, hogy kiadta a rendeletet: nyissák meg az összes éléstárakat az éhező szegény népnek ... Azután jótékony álomba merült. Aludt egy n*pig, kettőig, talán háromig is éB amikor felébredt, könnyű, fürge volt, mint a gyik, vagy a zerge. Föl is kiáltott nagy örömmel i — Tehát megvan ! A favágásban van az álomnak titka! Vágta tehát a fit. Tette a sok jót. Aludt éjszakákon át, mint a bunda. Nappal azonban annál többet gondolkozott, Többek közt ilyenformán : — Lám, amikor csak jót tettem, nem tudtam aludni. A jótett tehát nem okvetlenül szükséges az — alváshoz• Elég a favágás is . . . S másnap elfelejtett jót cselekedni. Hanem álmosan is ébredt fel a következő reggel. Még több fát vágott tehát. De bizony hiába sirt fitt, nyi- korgott a fűrész, azon az éjjel egy szemernyit sem aludt. Előhozatta emberét: — No, látod vágom a fát s már megint nem tudok aludni. — Megint ? Hát — aludtál felséges faraó? —' A'udtam. — Akkor nagyon sok jót cselekedhettél ? — Persze, hogy cselekedtem. — De közben —- fát is vágtál ? — Hát vágtam, te, minden lében nagy kanál . . . — Hát: vágjál még valamicskéd vei— löbb fit. De tegyél valamicskével — több jót is ... — Vigyétek vissza !• ordított a ha talmas fáraó; — Többet a szemem elé ne kerüljön, mert ... Pedig oda került. Mert aznap éjjel a szemét sem hunyta bq. 8 reggel maga hivatta. Vitte egyenesen a fűrészelő bakhoz : — No, latod, hogy vágom, hogy aprítom a fát, mint egy barom . . . S hogy ne mondhasd, hogy nem teszek jót, — intett a szolgáknak menjetek, hirdessétek ki, hogy: felszabadítom az összes rabszolgákat . . . — Hohó! Elég lesz — fele is, nagy fáraó ! Mert akkor ki dolgozik majd — neked? S mit eszik ez a sok — léhütő ? — Igaz, akkor hát csak a felét... S aznap pompásan aludt a felséges ur. Azután is, mert minden napra talált jótennivalót s aprítani való -fit. S egy napon hivatta bölcs tanácsadóját : — Figyelj, most fogom cselekedni életembea a — legnagyobb jót Igaz Ságot teszek, az igazság pedig a legnagyobb földi jóság. Cifra ruhákat hozatott. Felöltöz tette a rongyos embert s igy szólott hozzá: — Mától fogva a legelső miniszterem vagy! A kitüntetett ember hálásan a porig hajolt. S a tömeg örömujjongva ki sérte kijelölt fenyes lakosztályába. Reggelre azonban felszedte sátorfáját. Egy hieroglifekkel teleirt papirszeletet hagyott vissza, melyet az ahhoz értő tudósok ekként' fejtettek mieg> — Nagy fáraó, miniszterré, plKé legfőbb minisztereddé tettél. Hit ez a — hála ? Azt akarod, hjigy még kevesebbet aludjam, mint aludtál — te? Hohó! Egy nyugodt álom többet ér, mint a legfényesebb, de álom, tehát pihenés nélkül való : __ mi niszterség . . . Megyek aludni. Itt úgysem lehetett. Mert mondhatom nagyon kemény párnákat rakattál a tejem alá . . . S eltűnt. Többé senki, sem látta. A nagy fáraó pedig hűségesen tovább vágta a fát, tette a jót. Köz. ben, hol — aludt, hol — nem. Amig egyszer aztán magától ia rájött az álom igazi titkára s immár — ötezernél több éve — nyugodtan alszik az általa fáraókhoz illő : higiénikus kényelemmel megépíttetett 1-__ le gnagyobb piramis egyik hatalmas fülkéjében . . . A darzsilingi sir. . Itt nagy álmodó pihen, nagyszívű táltos, késő ősnomád, j ki szélen, vizen, jégen hajszolta a magyarok ősnyomát . . , i ... De hol vannak már a magyarok Sí A Himaláján száz vihar sepert; tombolva rázta két világrész minden ifjú és korh dt oszlopát és kicsavarja két hazájában a délceg ősturáni fát, a visszatért és messze ment magyart t| Oh jaj I Lebédiának átkos pártütése, j miért nem szü'tél vaskezű vezért, kinek sisakja égig érvén, onnan suhint le rémes kardja, hogy ne szakadjon két világba Ősá ?siának egy magyarja l . . . Oh jaj! Uznak és bessenyőnek, tatárnak, kúnnak, vad töröknek, orosz é< germán hódítónak rabláncain csak; magyar foglyok nőnek s véreznek el ... Oh jaj I nem a mienk már két világban a fű, a fa, a víz az árnyék, a nap, az Isten, és a búza I . . . Jaj I hol vannak már a magyarok?! . . , . . . Fülyül-fügyül a szél a Himaláján, sirat, sirat egy bölcs nomádot, ki eíveszté az ősszékely ugart és soha-soha fel nem lelte az elvesztett, az elvérzett jugart! . . . Fütyül-fügyül a szél a Himaláján, úgy sir a darzsilingi síron át és hún-mesékkel altalgatja, szegény-szegény jó Körösi Csornát I ... Miklós vitéz, — Vitézi bál. Tolnavármege Vitézi Széke, Vogt Waldemár tábornok, dandárparancsnok, vitéz igmándi H<*gyes»y G^za törzskapitány, romá- nyai lovag Czogler Gusztáv csendőrkerületi parancsnok, Jankó Ágoston főispán, gróf Apponyi Géza földbirtokos, báró Kornfeld Mór földbirtokos, Vendl István polgármester, dr. Barmai Aurél fö dbirtokos, Sztan- kovánazky Jaoos földbirtokos, vitéz Tihanyi Sziiard székkapitány fővédnökségével 1927 január 8-án este, fel 10 órai kezdettel a Szekszárd- Szálió nagytermében zártkörű vitézi bált rendez. A zenét a m. kir. 1-ső honvéd vegyesdandár zenekara és Radics Miska cigánybandája szolgáltatja. Szeméiyjegy 50 000, család- jegy (3 személyre) 1OO.000, tánc- jegy 30 000 korona. A meghívó a jegyváltásnál felmutatandó.. Jegyek vidéken a járási handoagyoknál, Szekszárdon a székkapitányságnál (vármegyeház), a Molnár-f le könyves p pirkereskedesben (Korzó) és este a pénztárnál válthatók. A bál tiszta jövedelme a varmegyei vitézt alapra turdittatik. — A nemes célra való tekintettel felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a Tolnamegyei Újságban nyugtáztatnak.
