Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-12-01 / 48. szám, Rendkívüli kiadás
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 december 1. kívánsággal, panasszal, melyre gyó gyitó irt követel. A panaszok orvoslása. Ma a képviselőnek sokszor egy hét alatt többet kell dolgozni és több panaszt meghallgatni, mint máskor egy egész cikluson keresztül. Hiszen ma a helyi bajok is égetőbbek mint azelőtt voltak és a sok apró kis ember keresztje is nehezebb, mint va laba és ki segitsen, ha nem a kép« viselő ? Én ezek elől nem tértem ki soha. (Úgy vanl) £ A megvalósult tolnamegyei Programm. Osztálypolitikát én sohasem folytattam, mert az a nézetem, hogy en nek az országnak a népét nem elválasztani kell egymástól, hanem öbz sz ehozni. Ez a programmja a Keresztény, Kisgazda, Földmives és Polgári Pártnak, amelynek zászlaját legelsőnek az országban mi bontottuk ki ebben a megyében. KüIödös elég tételem, hogy ma már mindenki ez alá a zászló alá sorakozik, mert ez alatt a zászló alatt van a többség, a hatalom, az ország kormányzásának a joga. A zászló kibontásánál az az igazság vezetett, hogy évezredes szótlanság után a magyar földművelő is beleszólhasson a politikába. Ez a felfogásom természetesen nem sáija ki az ország irányitásából a többi dolgozó osztályokat sem, amelyek egyforma nehezen cipelik a nyomorúságos jelen idők nehéz keresztjét. Hála a földmlvelő nép Iráni Engem politikai működésemben ezenkívül különös hála is vezetett a földmives és kisgazda nép iránt. Hiszen csak ennek a rétegnek értékes támogatásával juthattam felelősség- teljes állásomba, mely ha sok gondot, keserűséget okozott is, mégis csak kiemelt a sorból s nem kis hatalmat adott a kezembe. En a hálámnak mindig kifejezést is adtam és fogok is adni. (Éljenzés.) A köztisztviselő kérdés. At kell térnem moBt egyik legnehezebb és a legégetőbb kérdésünkre, a köztisztviselő kérdésre. Meg kell állapitanunk, hogy egyes ügyviteli ágazatokban még ma íb nagyon sok, kelleténél több tisztviselő van. Bevallom, hogy ez az egyik fő oka annak, hogy fizetésük még mindig nem megfelelő. De ezen csak fokozatosan tudunk segíteni. Aki tudja, hogy az adófiliérek milyen keserves nehézség gél gyűjtődnek össze, az nem kívánhatja, hogy adóterheket még tovább emeljük. Az adósrófot többé szorítani nem lehet, azt most már csak felfelé lehet csavarni. (Igaz, ugg van!) A nyugdíjasok. A köztisztviselők helyzetén azonban mégis könnyiteni kell s még jobban a nyugdíjasokén is, akikkel szemben, elismerem, rettentő mostohán bántak el. Nagy szerencsénk s egyben érdemünk, hogy államháztartá sunk lassan feleslegeket mutat fel és ezt okvetlenül erre a célra és nem fényűző beruházásokra kell for ditanunk t A hadikölcsön. Súlyos, nehéz kötelezettségeink vannak azokkal szemben is, akik hazafias lelkesedésből annak idején hadi- k ölesönt jegyeztek. A hibánkon kívül elvesztett háború súlyos és kétségbeejtő következménye ez és az egész államnak becsületbeli kötelessége, hogy a hadikölcsön kárvallottéit kárpótolja. Mert amikor végre az államháztartás egyensúlya úgy, ahogy helyreállott, kell, hogy erre a célra is biztosítsunk fedezetet. Ki kell jelentenem, hogy egy pillanatig sem gondolok a spekulánsok kezén levő hadikölcsön kötvényekre! Az igazság és méltányosság szerint kárpótlás csak azokat illeti meg, akik a hadikölcsönt maguk, eredetileg jegyezték, nem pedig azokat, akik a címleteket spekulációból vásárolták. Nagyon sok ember volt annak idején, aki a vagyonát hadiköl- csönbe helyezte el. Ezeknek, az úgynevezett eredeti jegyzőknek az áldozatkészségét honorálni kell és nem lehet azt azt az álláspontot elfogadói, hogy csak annak a hadikölcsönét kell valorizálni,, aki már majdnem éhen hal. Az Iparosok. A kerület iparossága mindig nagyon nagy érték volt a politikai életben, amelynek lisztén látó, döntő befolyású faktora volt. Nem kell hozzá kortesfogás, hogy az iparosság bajaival foglalkozzunk. Beszélnek azok maguktól is és én a magam részéről azon fáradozom, hogy az Iparosság mai égető problémái a közel jövőben valóra váljanak. — Örömmel mondhatom, hogy a Kézműves Kamara, amelynek keretén belül a kézművesség autonóm szervezetet létesít, a megvalósulás utján van, Ugyanúgy az ingó jelzálogról szóló törvény, amely az iparosnak sokkal, de sokkal könnyebbé teszi majd a hitelszerzést, mint ahogy az ma történik. Legközelebb megoldódik a munkaképtelenség, az aggkor és rokkantság esetére való biztosítás kérdése is, mert szükséges az állam szociális gondoskodása azokról, .akik egy egész életet becsületes munkában töltve nem szerezhettek annyit, hogy abból magukat, ha szerényen is, de gond nélkül eltarthassák. Meg kell ezt valósítani mindenféle munkásnál és a szellemi szabad pályán működő egyéneknél egyaránt, akik közül szintén sokan gondterhes öregségben élnek. A kereskedők. A kereskedőkre a háború után köveekezett időkben nagyon előnytelen szelek fújtak. A közvélemény nagy része — teljesen hamis alapból kiindulva — a koronarontást nekik tulajdonította. Pedig ez nem áll Mi, akik gazdasági kérdésekkel behatóan foglalkozunk, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb kereskedőnek a vagyona a koronaromlás folytán leolvadt és az a haszon, amely a javukra a számok növekedésében mutatkozott, csak látszólagos volt, mert hiszen nincsen kereskedő, aki készleteinek mennyiségét vagy arany-, ban számított értékét át tudta volna menteni. Nem szabad tehát a kereskedőket bántani, sőt mint fontos köz- gazdasági ágnak, segítségükre kell sietnüi k ott, ahol lehet. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület, a kereskedők érdekképviselete gyakran érintkezett velem, mint törvényhozóval s legyen szabad hivatkoznom arra, hogy azokért a szolgálatokért, amelyeket ebben a minőségemben a kereskedőknek tettem, az OMKE elnöksége többször formális köszönetét is mondott nekem. A földmivesek és kisgazdák. Hogy ezekkel a társadalmi osztályokkal szemben való kötelességtelje- sitésemet megvilágitottam, rá kell térném a földmives és kisgazda osztályhoz való viszonyomra. Hát bizony, most a választások idején az ellen- pártok kortesei minduntalan hangoztatják : Mit is tett értőnk Örffy? Ezeknek a hangos polgártársaimnak emlékezetébe kell hoznom, bogy vérbeli kisgazda k ápviselőtársaim: Oubicza Ferenc, szegény megboldogult Renczes János kijelentették Öoök előtt épen itt Szekszárdon, hogy kö telességeimet a pártban és a nemzetgyűlésen a kisgazda érdekek védelmében mindenkor híven telj esi tettem, nékik állandóan segítségükre voltam. Kijelentették egyúttal azt is, hogy nekik az ország ügyeibe való beleszólásuk alkalmával a tanult emberekre szükségük van, mert ők maguk a kisgazdaérdekek harcát egyedül megvívni nem tudják. Est tettem országos politikai viszonylatokban. A kerület érdekei. De azt hiszem, hogy a kerületem kisgazdái érdekében is tettem valamit. (Úgy van, éljen !) Hiszen majd a térdem lekoptattam, hogy olcsó Tát szerezzek a közalapítványi uradalmi erdőkből a külső határokban levő hidak és kutak újjáépítésére, melyek főkép kisgazda polgártársaim hasznára szolgáltak és szolgálnak ma is. A téli gazdasági iskola. Az én közbenjárásom eredménye volt, hogy a kormány Szekszárdon téli gazdasági tanfolyamot állított fel kisgazda ifjainknak, a'hol ezeket az inakat ingyen, vagy nagyon csekély tandíjért oktatják a tudományos gaz dálkodásra, amely lehetővé teszi, hogy ezek az ifjak a ő földjükön nagyobb hasznot érjenek el, többet és olcsób ban termeljenek, mint az évszázados konzervatív gazdálkodás. Állami kisgazda képző Palánkon ^ Azonban . hét esztendőn politikai pályafutásomnak egy momentumára egy problémájára sem vagyok any nyira büszke, mint a Palánk pusztán épülő állami kisgazdaképző megvalósulására. Képviselőtársaim nagy része irigykedve nézte azt a munkát, amit én ezen e téren végeztem. Nemsokára megkezdődik ott a munka, amely megtanítja a kisgazda ifjakat, hogy mezőgazdasági kultúrával meglehet termékenyíteni a terméketlen ugart is és hogy aranyat lehet kicsiholni onnan, ahol eddig semmi sem termett. Ennek az intézetnek a létesítése érdekében rengeteg sokat kilincseltem én kis miniszteri szám- tisztektől kezdve egészen Smith Jere- miásig, a népszövetség pénzügyi biztosáig, hogy kijárjam annak az intézetnek a létesítését, amely a kisgazda ifjakat fogja az értékes tudnivalókra megtanítani. Az állami segítség megszerzése: Azt az iskolát az állam a Szekszárdiaknak és a környékbelieknek országos pénzből fogja felállítani. Mert az nem lett volna nagy dolog, hogy én Szekszárdnak kijárjak valamit, a költségeket pedig Szekszárd fizesse a saját zsebéből. (Helyeslés.) Én egyébként eddig kerületemnek csak oly intézményeket hoztam melyért áldoznia nem kellett, de amely rengeteg munkaalkalmat s igy pénzt hozott városunkba. (Úgy van, éljen !) Szükségesnek tartottam ezt az iskolát, mert ma már nem elégséges a kisgazdának a vasereje és szorgalma amiről ennek a vidéknek népe ismes retes, hanem a kultúra éltető melegére is szükség van, mely a fagyos ugarból termékeny földet teremt. Hiszen a föld az, amely a mai Magyarországon mindenkinek a megélhetését biztosítja. Hazugság tehát, hogy én nem dolgozom a földmives és kisgazda érdekekért. A nincstelenek földhöz juttatása. Külön ki kell emelnem program* momnak azt a részét, mely a föld- hözjuttatottakra vonatkozik. Sokak ellenzése dacára sok ezer hold jutott a szegény embereknek s szintén gondom volt rá, hogy művelhető földet kapjanak. , A szövetkezeti bérletek létesítését is előmozditottam s ha Isten segit, fogok is még egy-kettőt életre hívni! Mindezek, azt hiszem elegendően igazolják, hogy sokat és tisztességgel dolgoztam a kisagrárexisztenciák érdekében. Mielőtt kerületem és székvárosának helyi viszonyára és a velem szemben álló pártokra kitérnék, még egy igen fontos dologról szeretnék beszélni (Halljuk 1) és ez a felekezeti béke kérdése. Büszke vagyok arra, hogy fáradozásom e tekintetben nem volt hiába való, ebben a vegyes felekezetű kerületben a katolikusok és protestánsok a legnagyobb békességben élnek egymás mellett a mire gyönyörű példa volt a közelmúltban lezajlott decsi köravatás. A zsidókérdés. De meg kell itt emlékeznem zsidó felekezetű honfitársaimról is. Már 1922-ben, itt e helyen tartott pro- grammbeszédemben — akkor, amikor bizony még más szelek fujdo- gáltak — megmondtam, hogy hibás, sőt esztelen dolog az állampolgárok között, felekezetűk miatt különbséget tenni. Éo ma csak két megállapítást teszek. Azokat a zsidó vallásu barátaimat, akik még ma is aggódnak kormányunk és pártunk politikájától,' figyelmeztetem: na egy Szterényi, egy Ugrón, akik épen miattuk toltak eddig ellenzékben, elérkezettnek látják az időt, hogy hozzánk csatlakozzanak, úgy igazán nincs okuk aggodalmaskodni. De rá kell mutatnom az én egyéni helyzetem szempontjából arra is,, hogy ebben a kérdésben sókkal könnyebb nagyhangú programmot adni, mint tettekre hivatkozni. Felidézem emlékezetükbe az első nemzetgyűlés nehéz, idejét, amikor bizony egyik-másik hatóság igazságtalanul kívánt eljárni a zsidó polgársággal. Nem álltam e én tikkor rögtön rendelkezésükre, s nem jártam e el a legfelső fórumig, ha láttam, hogy igaztalanság, vagy pláne üldözés az osztályrészük ? (Úgy van!) A választási küzdelem. Mindezek után pedig engedtessék meg nekem, hogy beszédem befejezéséül (halljuk I) helyi dolgokra térjek át. Magyarán szólva, rá kell végül térnem ellenfeleim témájára is. Mindig nagy súlyt fektettem rá, hogy kerületemben a pártpolitikai küzdelem ne fajuljon el ízléstelenséggé, egymás le- piszkitásává. Tanúm reá minden hatóság, főispán, főszolgabiró, rendőrség, csendőrség, akiket mind megkértem arra, hogy ellenfeleimnek a legnagyobb mozgási és cselekvési szabadságot biztosítsák, mert meggyőződésem, hogy ellenkező eljárással csak a gyűlöletet szitanák.Tudom, hogy szabad cselekvés nélkül nincs szabad állam - és hogy terrorral és szuronnyal választókat meggyőzni nem szabad, de nem is lehet. Az ellenjelöltek viselkedése. Semmi panaszom nem volt eddig Főglein József ellenjelöltem szereplése ellen. Tisztességes, derék, jóravaló fiúnak tartom ón Főglein Jóskát, aki mindenkor korrekt eszközökkel küzdött ellenem. Másik ellenfelem, Sebestyén Jenő azonban, úgy látszik,
