Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-09-18 / 37. szám

Egyes szám ára 2500 korona. Vili, évfolyam. ______________Szekstórd, 1926 szeptember 18 - 37. szám. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében, feleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő). 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS, A lap megjelenik minden szombaton, egész évre Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: 4 legklsabb hirdetés d!|a 10000 korona. A hirdetés egy *0 milliméter széles besáboo mlllUaélersoronként 1000 korona. Közgyűlési részrénytérsaségl slb. hirdetések izOOkor. — állási keresőknek B0 száza­lék engedmény. A hlrrovstbsa elhelyezeti rákiémhÍr, eljegyzési hír, cse­léd! hír, vslsmlnl s syllttér sorosként 8000 horonéhs kérni. Dr. Őrffy Imre bátaszéki beszámolója. Kiváló eseményszámba ment dr. órffy Imrének, a szekszái di választó- kerület nagytekintélyű nemzetgyűlési képviselőjének vasárnap Bátaszéken tartott beszámoló beszéde, melyre örffyt lekisérte az egységes-párt két kitűnősége: dr.Erődy-Harrach Tiha­mér éa dr. Temesváry Imre is. A kösség polgársága, amely a választá­sok alkalmával nem állott egységesen órffy zászlaja alá, meleg szeretettel fogadta képviselőjét, akinek ngy a község, mint egyesek érdekében ki­fejtett működése és minden elisme résre méltó parlamenti munkássága megszerezte azok rokonérzését is, akik ellenfele táborához tartoztak. A közebéd. Dr. órffy Imre dr. Erődy-Harrach Tihamérral vasárnap délelőtt autón ment le Szekszárdiéi Bátaszékre, ahol részt vett a nagy misén, majd választóinak ttgyeB-bajos dolgait in­tézte. Délben közebéd volt az iparosok székházának nagytermében, amely ez alkalommal szinültig megtelt ngy a bátaszékiekkel, mint a környékbeli községek kiküldötteivel. Ott láttuk: Alsónyék, Sárpilis, Várdomb és Decs igen népes küldöttségein kívül a szekszárdiakat is, akiknek képvisele­tében Vendl István polgármester, Szongott Edvin főszolgabíró, dr. Zsig- mond Ferenc ügyvéd, André István kormánytanácsos, Müller Albert, Ozanics Viktor, Debulay Imre és Sápszky Andor vettek részt a ban­ketten, ahová dr. Temesváry Imre képviselő a déli vonattal érkezett. A pohárköszöntők. Az ebéden az első pohárköszöntőt Szongott Edvin főszolgabiró mon­dotta a Kormányzóra, majd Hradek Károly papai kamarás, esperes plébá­nos szép beszédben méltatva dr. örffy Imre érdemeit, az ó egészsé­gére ürítette poharát. A népszerű' képviselőt a felköszöntő nyomán hosszasan és melegen ünnepelték. Pon- grácz Lajos gyógyszerész, pártelnök állott ezután szólásra és az ő közis­mert szónoki készségével pompás beszédben emlékezett meg gr. Bethlen István miniszterelnökről, akit az ő indítványára a beszámoló alkalmából táviratilag üdvözöltek. Purth főjegyző kedvez szavakban a vidékről érkezett vendégeket éltette. Dr. Erődy Harrach képviselő szólalt fel a főjegyző után és rámutatott arra, hogy a nemzet­gyűlés nagyvonam és nagyszabású munkája után, amelyben őrffy Imrét oroszlánrész illeti meg, a magyar nép szeméről lehullott a hályog és ma már nem eBgedi, hogy lelkiismeret­len emberek fejjel vigyék neki a falnak. A nép már tudja, hogy a vezetőnek nem olyannak kell lenni, aki azt kiabálja, hogy előre, hanem megköveteli, hogy a vezetője, a kép viselője életét és vérét adja a népért, dolgozzék érte és ne belőle, hanem érte éljen. Megállapítja, hogy Örffy Imre önzetlenül dolgosik választóiért, akik remélhetőleg épugy egyhangú választáson adják neki a mandátumot, mint ahogy a jelenlevő dr. Temesváry Imrét íb egyhangúlag választották meg kerületében, órffy és a választói közt tapasztalt jóviszonyra ürítette poharát. Az éljenzés lecsillapultával dr. Temesváry Imre a kiváló politikus kezdett beszélni és részletesen ismertette örffy parla­menti működését. Önök — úgymond — bár nagyon szeretik, de nem is­merik teljesen örffy Imrét, örffy tői fiatal kora dacára is, rengeteget tanultak az ország közgazdasági feladatainak megoldásában vezér­szerepet játszó idősebb képviselő­társai is, akiknek valósággal mes­tere volt. Éles látású, fényes judi- ciumu jogász ő, kitűnő közgazda, akinek véleménye mindig nagy súllyal esik latba a legégetőbb kérdések mérlegelésénél. Már az első nemzetgyűlésen egg nagy em­berfejjel magaslott ki a többi kép­viselő közül és a legsúlyosabb kér­désekben is mindig döntő és irá­nyító volt az ő szava. Nemcsak aziörffg iránt érzett őszinte barátsága, de a haza iránt való szereteie is kötelességévé teszi, hogy elmondja Őrffgről, mennyit dolgozott az ország és a kerülete érdekében ez a nagy polcra hiva­tott férfiú, aki nem demagógiával, hanem lelkiismeretesen végzett ki­váló munkával szerzett magának elévülhetetlen érdemeket. Megtisz­teltetésnek veszi, hogy megjelenhe­tett abban a kerületben, amely mél­tán büszkélkedhetik vele, hogy órffy Imrét küldte a parlamentbe. Nagy tetszés közben a kerület üdvére ürí­tette poharát. Az éljenzés lecsillapul- tával Vendl polgármester arra a bizalomra mutatóit rá, amely- lyel őrffy Imre irányában a válasz­tók Viseltetnek. Ennek a bizalomnak és szeretetnek őrffy nagy tehetségén, óriási tudásán és kiváló szorgalmán kívül nemcsak az az alapja, hogy örffy a választóknak pártkülönbség nélkül mindig rendelkezésére állott, hanem növeli az iránta megnyilvánult szeretetet az a körülmény is, hogy ugyanakkor, amikor a közélet sze replői százszámra Bülyedtek el, Örffy megőrizte a zászló szeplőtelenségét és minden kísértéstől menteD, mocsok- talanu1, tisztán áll a közélet pódiu­mán. Bátaszék választópolgársága büszke lehet képviselőjére és hiszi, hogy tőle a kerület a bizalmát a jövőben sem jogja megtagadni. Veszprém akarja Örffyt. Dr. Zsigmond Ferenc örömmel konstatálja, hogy Bátaszék válasz­tóinak felnyílt a szeme és sokkal imposánsabh melegséggel fogadták most képvisel éjüket, mint 1922 ben. Szekszárd város közönsége fájva látja, hogy Bethlen István igaz út­ját járó országos tekintélyű képvise­lőjére Veszprém vetette ki a szemét, hogy elrabolja. Máris egyhangú man­dátumot kínálnak neki, azonban Szék- szárd iparos társadalma, amely any- nyit köszönhet az általános iparos érdekeket támogató órffyoek, ígére­tet kapott, hogy képviselője nem fogja mandátumát felcserélni. Kóbor István a Bátaszéki Általános Ipartestület jegyzője mondott ezután köszönetét a képviselőnek azért, hogy iparos választóinak sok kérelmét mindig sikeresen pártolta. Kérte, hogy to­vább is hasonló szeretettel viselje szivén választói érdekeit. Affjf Imre állott ezután szólásra. Legel sőbben is Erődi Harrach Tihamérnak és Temesváry Imrének mondott köszö­netét azért, hogy lejöttek vele a ke­rületébe tanúságot tenni az ő műkö­déséről. Majd az ipartestületi titkár szavaira rtflektálva jóleső érzéssel állapította meg, hogy most már a bátaszéki iparosok is olyan bizalom­mal viseltetnek iránta, mint a föld­mi vés polgárság. Majd kitért a vesz­prémi esetre és elmondta, hogy bár a veszprémi iparosok és kereskedők a szekszárdi ipartestület közvetítését is igénybe vették, mégsem kívánja az ő régi becsületes kerületét, az ő szülővárosa környékét elhagyni. Ki­jelentette a veszprémieknek, hogy sorsát a szekszárdi választókerület kezébe tette le. A választókerületen áll, hogy ez a karriér, ez a sors ' milyen legyen. Egyéb szónokok. Papp János az alsónyékiek szere­tőiéről biztosította örffyt, akiről Mül­ler Albert (Ssekszárd) elmondta, hogy az övénél jobb kezekbe nem lehetae adni a kerület zászlaját. Dani János decsi biró, mint az egységes párt elnöke azt szögezte le, hogy a múlt­ban volt képviselőkkel szemben dr. őrffy Imre mindenkinek mindig ren delkezésére állt, míg Michéli a bá­taszéki egységes párt titkára arra mutatott reá, hogy őrffy személyére magának az országnak van szüksége a nemzetgyűlésen. André István kor mánytaoácsos, a szekszárdi ipartes­tület elnöke arról nyilatkozott, hogy bár a testület rendkívül sokat alkal­matlankodott órffynek, süket fölökre, zárt ajtókra sohasem taláit. Épen ezért ajánlja őt a kerületnek, akinél jobb képviselőt keresve sem talál­hatnak. Az asztalbontáskor a záró- üdvözletét Sonner Lajos bátaszéki I ipartestületi elnök mondotta. A népgyűlés. Az iparosok szék házából ezután átvonultak a közebéd résztvevői a községháza udvarára, ahol már a vá­lasztók nagy tömege várakozott a beszámoló beszéd megtartására. — Michéli Mihály titkár nyitotta meg a népgyülést és az ó tömör, szép beszéde után örffy Imre lépett a szónoki emelvényre, hogy elmondja beszá­moló beszédét, amelyet magyarul ve­zetett be, majd a német nyelvű vá­lasztókra való tekintettel németül tartott meg. Beszédének kivonatát magyarul is elmondta. A beszámoló különben a kővet­kező volt: Örffy Imre beszámolója. Igen tisztelt Polgártársaim! Beszámoló beszédemmel lehetőleg rövid ideig kívánom az Önök türel­mét igénybe venni és midón az ál­talános politikai helyzetet csak nagy vonásokban ismertethetem, időt kell adnom Erődi Harrach Tihamér óe Temesváry Imre képviselőtársaimnak arra, hogy ók viszont a részletekről tájékoztassák Ooöket. Hét esztendeje, hogy megalakult a nemzetgyűlés. És bár abban az időben Bátaszék még idegen meg­szállás alatt nyögött, mégis ismeretes, hogy micsoda rettenetes helyzetben volt az ország meg nem szállott része. Ha a mostani viszonyokat az akkorival összehasonlítjuk, elfogulat­lanul megállapíthatjuk, hogy micsoda nehézségeket kellett a nemzetgyűlés­nek és a kormány élén álló férfiak­nak legyőzni. Az első nemzetgyűlés­nek, amelynek mandátuma csak rövid időre szólott, zz volt a kötelessége, az volt a legfontosabb dolga, hogy a világnak velünk szemben táplált ellenszenvét megváltoztassa. Ennek az ellenszenvnek a nagy népekből való kiölése volt a mi legnagyobb győzel­münk, mert e nélkül egy lépést sem tehettünk volna letiport hazánk talpra- állítása érdekében. A pénz értéke napról-napra sülyedt, a gazdasági élet legváiságosabb idejét élte, senki sem tudott a jövővel számolni, mert nem tudta, hogy mi lesz a pénzének az értéke. Megfeszített munkával megállítottuk a pénz stilyedését és mindenki biztosan, minden rizikó nélkül számolhat az állandósított értékű magyar pénzzel. Számíthat a lakosság, de számíthat maga az or­szág is. Azelőtt, mire a kivetett adók befizetésre kerültek, a pénz értéke annyira lecsökkent, hogy a bankó- préshez keltett nyúlni a kormánynak és ez a körülmény csak a pénz értékének a sülyedésát vonta maga után. Természetes, hogy az ország gazdasági életének a szanálása nagy áldozatokat követelt az adófizető pol- I gárságtól, azonban ezek nélkül az j áldozatok nélkül az ország a meg- I semmÍBülés útjára került volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom