Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-02-06 / 5. szám
Egyes szám ára 2500 korona. VIII. évfolyam. Szekszárd, 1926 február 6. 5. szám. TOLNAMEGYEI UJSÁfi KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. tMrkesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Vcfafaeiszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. MMfcetési díj félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Aral: A Itfkisabb bírd elé« dl|a 10000 korona. A hírd elé« egy 60 milliméter szélet basébon allllmélertoronkénl 1000 korona. Közgyűlési részvényténayégt stb. hirdetések lZOOkor. — Állást keresőknek 50 széle- lék engedmény. A hírrovatban elbelyezetl reklémhlr, eljegyzési hír, őse* lédl hír, valamint a ayllttér soronként 8000 koronába kerül. Prohászka püspök szózata. A parlamenti bizottság kiküldése és a vádiratnak nyilvánosságra hozatala, azt hittük, megnyugtatja a kedélyeket és a frankhamisítás ügye felett napirendre térnek, ezen sajnálatos és szégyenletes ügy a bírósági tárgyalásokig likvidálódik. Az orsdág dolgozó népe meg is nyigodott a kormány határozott, férfias és az igazság kiderítése érdekében mindent elkövető intézkedéseiben, amely a külföldet, még legközvetlenebbül érdekelt Franciaországét is kielégítette, csak a radikális ellenzék az, amely tovább járja az őrült kánként, nem törődve azzal, hegy mily nehézségeket okoz nemzetének, politikai tőkének tekinti a frankhamisítást és ennek kamataiként a maga politikai érvényesülését kívánja besöpörni, mert reánézve ez a fontos, nem pedig a bűnnel felidézett nehézségek kiegyenlítése és elsimítása. Egymásután bújnak elő a feledés homályából azok, akik a nemzetet 1918-ban a romlásba rántották és akik párturalmukkal az 1919 márciusához vezették a háború vesztése következtében elosüggedt, öntudatlan letargiában vergődő nemzetet. Tajtékos lármájukba finoman beleszövőd- Eiek az örök akarnokok kulisszák mögötti intrikái. Megdöbbentő az a káröröm, amely az ellenzék sajtójából kivigyorog és igazat kell adni annak a francia bankférfiunak, aki a frankhamisítás első órájában megállapította, hogy nincs a földkerekségen még egy nemzet, ahol az ellenzék emberei és sajtójuk oly szégyenteljes és hazafiatlan viselkedést tanúsítanának országuk válságos óráiban, mint azt a magyar ellenzék és sajtója tette. óriási erőfeszítéssel Bethlen István uak sikerült a külföldet meggyőzni arról, hogy a hivatalos magyar politikának semmi köze a frankhamisításhoz. Még a legdübösebb cseh sajtó is visszavonult a magyar kormány erős fellépésének és intézkedésének hatása alatt, CBak az ellenzék, amit inkább lehet nemzetközinek, mint magyarnak nevezni, igyekszik külföldi ellenségeink malmára hajtani a vizet, alattomos és nyilt támadásaival a kormányt a frankhamisítás fertőjébe rántani. Bethlen István fejét kivánja az ellenzék. Hogy miért ? Erre egyszerű a válasz. Bethlen István egyedüli ma a magyar politikában, aki nemcsak vissza tudta vezetni ezt a nyomorba döntött nemzetet a szenvedélyek és kilengések útvesztőjéből a konszolidáció útjára, de külföldön szerzett tekintélyével, koncepcióival és erejével el tudja taposni azt a hidrát is, amely az 1918-as és 1919-es felfordulásokat kivánja vissza. Ezért kellene bemocsVolni a magyar kormány vezetőit és ezért kellene Bethlen Istvánt félreáliitani a kormány rndjától, mint 1918 ban Tisza Istvánt, hogy szabad legyen az nt az anarchia és a felfordulás felé. Át kell látni ezt a veszélyt miden helyesen gondolkozó magyar embernek, akinek nincs hályog a szemén. Székesfehérvár nemes püspöke, akinek politikai felfogása sokban nem fedi a kormány álláspontját, Fejér vármegye törvényhatósági bizottBágá- gának febr. 1-én tartott ülésén indítványt nyújtott be, hogy a vármegye közönsége szavazzon bizalmat Bethlen Istvánnak és nagy, nemzetmentö küzdelmében eddigi elért sikereihez szerencsét kívánjon és őt a nemzet érdekeit védő és Magyarország fenn állását biztositó munkájában bizalmá ró), támogatásáról és lelkes közreműködéséről biztosítsa. Hatalmas beszédében egy kiáltványt intézett az egész magyar nemzethez, figyelmeztetve mindenkit azokra a veszélyekre, ami bekövetkezik, ha ezekben a nehéz órákban minden hazafiasán gondolkozó magyar ember nem áll egyszálként Bethlen István mellett és nem védelmezi meg a nemzeti gondolatot a radikálisok inter- nscionális terrorjával szemben, akiknek főcélja: felborítani a helyzetet, Bethlent elkergetni a kormányelnöki székről, a nemzeti egységet elfojtani és az utca uralmát ületni a hamis demokrácia jelszavával a diktátori hatalomba. Hisszük, hogy Prohászka püspök szavai túlhangzanak Fejér vármegye közgyűlési termén, az ó lelkes szavai bekopognak minden magyar szivébe és ez a kopogtatás felébreszti ebbeo a megmaradt pármillió magyarban a nemzeti önérzetet, egy hatalmas lendülettel egybeforrnak újból a magyar szivek és az erős magyar öklök összezúzzák azokat, akik képesek lennének feláldozni ezt a megmaradt kis csonka országot is, csakhogy ők lehessenek ismét diktátorai, lenyűgözői és sanyargató nrai a magyar népnek. S. zésbe juthassunk a külvilággal. Az Illetékek. A kereskedelmi szerződések megkötésére vonatkozó kívánságok tolmácsolásán kívül — úgymond dr. Baross — azt üzenik a szekszárdi szőlősgazdák a kormánynak, hogy ne drágitsa meg a bort különböző adókkal, illetékekkel. Itt csakis radikális megoldással lehet megelégedni, a szőlősgazdák semmiféle fél megoldást, semmiféle tesBék-lássék megoldást nem fogadnak el. Kérik tehát a kormányt, hogy a borfogyasztási adót 5—6 fillérre szállítsa le és azt ne adja a községeknek, hanem helyette adja át nekik a házadót. Az adó kérdése. A második üzenet az adóvégrehajtásról szól. A gazdák tisztában vannak avval, hogy adót kell fizetni, de hangsúlyoznia kell, hogy adót csak addig lehet fizetni, mig az megfizethető. A bort nem l.hét elárverezni, függessze fel tehát a kormány egy ideig az adóvégrehajtásokat. A bajon azonban a szőlősgazdák is segíthetnek, nem szabad mindent mástól várniok. Ha a szőlősgazdák ilyen összetartást mutatnak továbbra is, lehetetlen, hogy eredményeket ne érjenek el, hiszen bizonyos eredményeket már is felmutathatnak. A szőlősgazdák tennivalói. De sok tennivalójuk marad még a szőlősgazdáknak is. A gazdatársadalomnak sokat kell még tanulnia. Azokat az njitásokat, amelyeket tudósok és szakférfiúk világgá bocsátottak, alkalmaznia keli. Amikor erről beszél, nem mnlaBztja el a szónok, hogy ne üdvözölje a Szekszárdi Kisgazdák Egyesületét, amely tanú- jelét adta a haladás iránti érzékének, amikor a műtrágyázást bevezette. A borkezelés tekintetében is sok tennivaló vau még. Nem mindenki végzett pince- mesteri tanfolyamot, épen azért gondoskodni kell, hogy & szőlősgazdák borait tanult pincemester kezelje. (Mozgás!) Ami a kezelést illeti, nem ott a baj — szépíti egy kissé a fájó igazságot a szónok, — hogy nem jól kezelik a bort, hanem a hiba ott van, hogy egy-egy gazdánál kevés bar van ahhoz, hogy érdemes lenne befektetéseket csinálni. Sokkal előnyösebb volna, ha a borokat összevonnák. Nem akarja, hogy a termelők borbizományosok legyenek, hanem hogy olyan bort termeljenek, amelyért a kereskedő szívesen megfizet és megadja az árát. Mert igaz ugyan, hogy jó időben jó bor, rossz időben rossz bor terem, de az is igaz, hogy a jó bort is el lehet rontani, rossz bort pedig meg lehet javítani. Mintán a szónok még egyszer ősz- szefoglalja azt, amit a gazdatársadalom kíván és hangsúlyozta amit magának is tennie kell, örömmel állapítja meg, hogy Szekszárd és környékének szőlőművelése nagyon Dr. firffir Imre a bortermelők tlltakoző közgyűlésén. Nagy érdeklődés mellett folyt le vasárnap a szekszárdi szőlősgazdák gyűlése, amelyre a vidék szőlősgaz dái közül is sokan eljöttek. A gyűlés a szőlősgazdák nehéz helyzetével foglalkozott. Különös jelentőséget kölcsönzött a gyűlésnek dr. Baross Endrének, a Szőlősgazdák Országos Egyesülete ügyvezető igazgatójának, valamint dr. 0 r f f y Imre nemzetgyűlési képviselőnek megjelenése és felszólalása. A városház nagyterme Bzüknek bizonyult a nagyszámú közönség befogadására, azért a téli idő ellenére is az udvaron kellett a gyűlést meg tartani. Ha az ember végigtekintett a kékruhás, komoly gazdaseregen, érezni kellett azt a hatalmas erőt és súlyt, amelyet a kisgazdaosztály tömegével, komolyságával és szorgalmas munkájával képvisel. Fölemelő látvány volt, amint az a nyugodt tömeg, mint egy erdő állt, arcáról leolvashatta az ember, hogy átérzi a kérdés fontosságát és bízik vezetőinek Ugye mellett való komoly, becsületes erőfeszítésében. A megnyitó. A gyűlést Nagy Lajos, a Szekszárdi Kisgazda Egyesület elnöke nyitotta meg, majd Főglein József egyesületi titkár ismertette a gyűlés célját. Tömörülésre hívta fel a gazdákat, mert Szekszárd, valamint vidék szőlősgazdái szervezetlenül nem tudják megvédeni érdekeiket. Ebbe a szervezkedésbe bele kell vonni a közeljövőben megalakuló hegyközségeket i" Üdvözli dr. Baross Eodre igazgat dr. őrffy képviselőt, Vendl István polgármestert és a vidéki megjelenteket. Dr. Baross Endre felszólalása. Ezután átadta a szót dr. Baross Endre igazgatónak, aki beszédét azzal kezdte-, hogy köszönetét fejezte ki a Szekszárdi Kisgazda Egyesületnek, amely a legnagyobb agilitással dolgozik nemcsak a szekszárdi szőlősgazdák, hanem a vidék érdekében is. Köszönetét fejezi ki Vendl István polgármesternek fáradhatatlan munkásságáért és kéri, hogy ennek az egyesületnek' működését ezután is a lehető legnagyobb támogatásban részesítse. Amikor dr. örffg Imre nemzetgyűlési képviselőt üdvözli, ki kell emelnie, hogy a nemzetgyűlés képviselői között neki van legnagyobb érdeme abban, hogy a kormányt meg tudták győzni arról, hogy a szőlősgazdák helyzetén való segítés az ország fontos közgazdasági kérdése. Nem politizálni akar, de ezt a szőlősgazdák érdekében meg kell látnia. Ezek után áttért a gyűlés tnlajdonképeni tárgyára és fölvetette a kérdést, hogy miért vannak ma a szőlősgazdák ilyen nehéz helyzetben? E kérdésre legjobban a miniszterelnöknek azzal a kijelentésével lehet válaszolni, hogy a szőlősgazdákat meg kell szervezni. A miniszterelnöknek igaza van, annál nagyobb örömmel tölti el a szólót, amikor végig tekint az egybegyült szekszárdi szőlősgazdákon, mert azt mondhatja, hogy ez a kívánt szer- | vezet részben már meg is van. A legnagyobb kérdés boraink ér- i tékesitése. A kormány, a gazdák, de j a községek és városok is nagyon I sokat tehetnek e téren. A borértéke- I sités szempontjából fontosak a keres- I kedelmi szerződések, hogy érintke
