Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-21 / 33. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 augusztus 21. psáif, porpác VEZET Őszi búzát pácoljunk Rozsot, árpát, repcét ARANKÁT PORZOL HIGOSAH-lal szárazon. a lucernából kiirtja ■■ ti-nalnedvesen csávázzunk SOSKUTÁM legjobban pusztít BELLIT- GAZ C HIN 01N mezőgazdasági szerek gyári árén beszerezhetők : Frank Drogéria, Szekuárd, Honggá Fogyasztási Szövetkezel, Honor Mezőgazdák Szövetkezete. HÖRCSÖGÖT, ÜRGÉT 555 ROZSOT, ÁRPÁT CSÁVÁZZUNK nagy TERMEST08BU3CTmZZiEW eizTosiT i mmmm zönsége sem hódolt be soha a jelszavas politikának; tudta, hogy amint ő benne, úgy Tolna vármegyében is mindig megvolt a higgadt, józan politikai állásfoglalás erkölcsi bátorsága. Az ö viszonya a mi vármegyénk- hez azonban nemcsak bizalomteljes, de bensőséggel is teljes volt, ó a mi vármegyénket magához közel állónak érezte. S ennek a viszonynak bensösége, már az ö ifjúkorában vette kezdetét. Aki tudja, hogy Tisza István minő nagy de- vócióval viseltetett édesatyja iránt, milyen nagy véleménnyel volt felőle s milyen meleg szeretettel ragaszkodott hozzá, az meg fogja érteni, hogy az iránt a közélet iránt, mely az ő atyjának hazafias küzdelmeihez adott erős és értékes férfiakat, melegebben érzett. Tolnamegye nagyjai. Már pedig az ő atyja kormányzata idejében volt az országos szabadelvű pártnak elnöke, foglalta el tehát a vezér mellett a legmagasabb bizalmi poziciót, ami volt kiváló főispánunk — Vizsoly Gusztáv. Ugyancsak abban az időben volt a kormánynak tagja, később a képviselőház elnöke, majd a Curia elnöke, másik volt hírneves alispánunk: Per- czel Béla. Abban az időben voltak a vármegyének képviselői — a Deákpárt és a balközép fúzióját megelőzőleg megboldogult édesatyám, — azután Perczel Lajos, Szeniczey Ödön és Dőry Dénes. Akkor voltak főispánjaink Perczel István és Széchenyi Sándor gróf. Ezek a tiszteletreméltó elődök, akik nemcsak idehaza, de az országos közéletben is értékeknek bizonyultak, a barátság erős kapcsaival fűzték vármegyénket az apához s az apán keresztül a fiú szivéhez. Mikor aztán maga Tisza István került az élre, akkor ez a viszony Perczel Dezső személyén keresztül még bensőbbé és közvetlenebbé lett. Mert Perczel Dezső, aki nekünk szintén jeles alispánunk volt, úgyis mint a kormány tagja, úgyis mint a képviselőház alelnöke és elnöke, úgyis mint az országos nemzeti munkapárt elnöke, Tisza Istvánnak egyik leghívebb, legönzetlenebb és legbizalmasabb politikai barátja volt. De nem vesztett ez a viszony ben- sőségéből akkor sem, amikor a vármegyénket az ő táborában Kämmerer Ernő és Sztankovánszky Imre kedves volt képviselőtársaim képviselték, akik közül az első, mint a Szépművészeti Muzeum igazgatója, kiemelkedő közéleti poziciót töltött be, az utóbbi pedig férfias jellemével és megingathatatlan hűségével Tisza István legélesebb képviselő- házi csatáiban mindig ott volt a vezér féltett személye körül képződött embergyürü legelső sorában. Es jó szolgálatot tett e viszony ben- sőségének Kovács Sebestény Endre tisztelt barátom is, aki ebben az időben vármegyénknek főispánja, Tisza Istvánnak pedig igen kedves embere volt. A személyes barátságnak ezek a szálai tették, hogy közte és vármegyénk között a viszony a lehető legmelegebbé fejlődött. „Tolna szívesen lát.“ Egyszer, mikor ő a református egyháznak egy nagygyűléséről Kaposvárról visszatért, igy szóltam hozzá: »Mihozzánk is eljöhetnél egyszer, híveid közé jönnél 1“ Ezt válaszolta nekem: «Tudom, hogy Tolna szívesen lát; egyszer majd hozzátok is eljövök 1* — Nem igy gondoltuk a találkozást!... (Simont- sits itt annyira elérzékenyedett, hogy alig bírta feltörni akaró zokogását visszatartani és csak percek múlva folytathatta beszédét.) De ha már meg nem történhetett az úgy, ahogy mi terveztük, meg kellett történnie igy, ahogy ma megtörtént, mert ezzel tartoztunk nemcsak az ő emlékének, de tartoztunk a vármegye múltjának és tartoztunk önmagunknak! Tisza egyénisége. Igaza van gróf Bethlen Istvánnak abban, hogy Tisza István egyénisége mesterkéletlen volt és egyszerű. Mégis tele volt az misztikusxvoná- sokkal, helyesebben szólva olyan alkatelemekkel, amelyek a huszadik század átlagemberére — s itt éppenséggel nem akarok kicsinylendő I kvalitásokat érteni — misztikusan hatottak. Amig ugyanis a huszadik századnak ez az átlag embere — korának képződménye, elválhatat- lanul azonosulva ennek a kornak eszméi és erkölcsi tartalmával és irányzatával, addig Tisza István a mi történelmünk nagyjainak példáján és tradícióin nevelődve, elválha- tatlanul összeforrott azok eszmei és erkölcsi világával. Innét van az, hogy még azok közül is, akik rajongva követték, sokan nem mindig értették; az eredet által determinált dispoziciók ezen különbőzőségéből magyarázható az, hogy az ő imponáló nagyságával szemben a legtöbb embert szorongó érzések fogták el, s ebből magyarázható bizonyos fokig az is, hogy akik azt a különbséget, mely e kolosszális nagyság és a saját egyéniségük méretei között fennállott, ki- egyenlithetetlennek látván, egyszersmind elviselhetetlennek érezték, tehetetlenségükben a politikai küzdelmeknek a gyülölség által sugallt útjaira tévedtek. Tisza fejlődése. A magyar orvosi tudomány egyik kiváló művelője fiának, mikor az még homokban játszadozó gyermek volt, üveggolyócskák helyett apró, gömbölyű embercsontokat adott játékszerül. A gyermek eleinte nem tudta mivel játszik, mire megtudta, már meg is szokta, s mikor értelme fejlődni kezdett, bölcs apja vezetése mellett játék közben tanulta meg, mi célt is szolgálnak tulajdonképen az ő játékszerei és rajtuk keresztül megszeretve a hivatást, legelső anatómusunk lett. Tisza István édesatyja, a nagy államférfi környezetében a levegővel szivta magába a legmagasabb politika irányelveit; mint serdülő ifjú az apai ház élményeivel együtt élte át Európa akkor folyamatban volt történelmét; mint atyja nagy sakkjátszmájának állandó figyelője, ott ismerte meg a különböző nemzetek államférfiainak egyéniségét, törekvéseit és hadállásait: Bismarck, Andrássy, Gladstone, Salisbury, Kálnoky, Ghiers, Crispi és a többiek jól ismert mennyiségek voltak előtte; a három császárszövetség, a kettős és a hármasszövetség, Európa egyéb hatalmi csoportosulásai, vajúdásai és problémái: mind ott röpködtek ebben a légkörben. Tisza nagyvonalúsága. Ebben a légkörben fejlődött ki benne az a nagyvonalúság, amelynél fogva a magyar politikai problémákat sohasem önmagukban, hanem mindig külpolitikai összefüggéseik hátterében ítélte meg. S ez sok mindent megmagyaráz! Azért volt ő a 67-es kiegyezésnek rendíthetetlen hive, mert tisztában volt azzal, hogy a magyar nemzet létérdekei, annak biztonsága, fennmaradása és fejlődése egy nagyhatalom keretein belül, annak eszközeivel sokkal inkább biztosíthatók, mintha a nemzet magára hagyatva, a népek tengerében egyedül áll. Hiszen világos, hogy szövetségesnek keresettebb, ellenfélnek rettegettebb egy 50 milliós nagyhatalom, mint egy húsz milliós nemzet. Az ő koncepciója szerint ennek a nagyhatalomnak fenntartása magyar nemzeti érdek volt, mert kicsinyes szempontoktól ment, komoly magyar politikával ennek a nagyhatalomnak egész tekintélye, egész ereje és egész gépezete a magyar nemzeti érdekek szolgálatába volt állítható, mint ahogy ezt a világháború alatt fényesen be is igazolta, amikor ő, mint magyar miniszterelnök, az egész monarchiának döntő befolyású, vezető tényezője volt. A magyarság súlya. Viszont minthogy a monarchián belül a hatalmi túlsúly természetszerűleg annak az államnak jutott, amelyik jobban volt kormányozva, konszolidáltabb közállapotok között élt és a nemzeti célok szolgálatában álló nagyhatalom érdekei iránt több megértést tanúsított: üldözte a bel- kormányzatban az anarchisztikus tüneteket, élet-halálharcra kelt az obstrukció ellen, mikor már semmi c <D _Q i o 00 ’’KEGYELET” Pirnitzer József és Fiai temetkezési vállalata SZEKSZÁRDON Sí fővárosi mintára teljesen uj berendezéssel, elvállal valamint egyszerű úgy díszes temetések rendezését helyben és vidéken, mérsékelt árszabály alapon. Élő- és múvirágkoszopuk Koszoruszallagok nyomtatása CO *<Ö H CD 0-*> O 3 co N £»> 3 ■vl O
