Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-07 / 31. szám
Vili. évfolyam. 31. szám. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 augusztus 7. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. UerkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefonszám 85 is 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. PlAfizetési díj félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre V 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés égj áS milliméter asálas hasábon miltlmálarsoronkánl 1000 korona. KOzgyQIési rásrrányténaságt atb. blrdetásak IZOOkor. — Állási keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklámhlr, eljegyzési bír, cselé dl hír, valamint a nyllttér aoronként 8000 koronába karOI. II. Lalos emléke Tolnavármesyében. A mohácsi veszedelem idei 400 ik évfordulója a szokottnál nagyobb méretekben fog megünnepeltetni úgy Mohácson, ahol ez alkalommal orszá gos iparos kongresszus is lesz, mint az ország egész területén. Különösen a hadügyi kormány gondoskodik ez országos emlékünnep kereteinek hővitéséről és jelentőségének fokozásáról, érezvén, hogy ez ünnep felette alkalmas a hazafias érzés fel- gyujtására és a legnemesebb elhatározások megérlelésére. Ettől a szemponttól vezettetve a Hadtörténelmi Muzeum igazgatósága elhatározta, hogy megfelelő emlékkel fogják megjelölni mindazt a helyet, melyet II. Lajos királyunk Budáról utolsó hadi útjára elindulva s a Duna mentén vonulva a mohácsi csatamezőig útba ejtett. E célból Bevilaqua Bála dr. a Hadtörténelmi Mnzenm tisztje a hadi ut mentén bejárta az összes községeket, melyeken gyászos emlékű királyunk átvonult, vagy tar- tózkodott és az emlék megörökítését biztosította, igy megyénket érdeklő- lég Pakson, Dunaföldváron, Tolnán, (ahol a sereg gyülekezett és gyűlés is tartatott,) Szekszárdon, Bátán, ku tatva mindenütt egykorú adatok és török hódoltságbeli emlékek után is. A nagyszabású mohácsi emlékünnepen képviseltetni fogja magát a testvér török nemzet is és bizonyos, hogy ez alkalombél a török magyar testvériség tüze újra lángra fog lobbanni, hogy életet adjon egy egészséges faji politikának, mely nekünk magyaroknak az ozmanli törökökkel és az ázsiai török fajokkal való kap csolatot biztosítsa, aminek nemcsak kulturális, de gazdasági téren is rendkívüli kihatása lesz. A török fajú népek között a magyar a legnyugatibb, a legkulturáltabb és legszervezettebb nemzet, melynek egyenesen hivatása, hogy a rokon török fajokat a művelődés utján vezesse és kulturailag magához vonzza. Ha ezt a hivatásunkat teljesítjük — és teljesítenünk kell — nem leszünk többé „rokontalan ága nemünknek tf} hanem célpontja és központja egy ujahb népvándorlásnak, mely a török faj lovagjait, tudósait, költőit, művészeit, tanulni vágyó egyéneit a vér jogán és a lelki összetartozás révén irányítja hozzánk. Annak viszonzásául, hogy a török nemzet részt vesz a mohácsi emlékünnepen, a hadügyi kormány síremléket állít Abdurhaman utolsó budai pasának, aki a vár visszavé telekor hŐBi halált halt. A hős pasa emlékére joszká-t (kőhalmot) is állítunk föl, úgy, hogy minden helyről, ahol a hódoltság alatt törökök kormányoztak, feliratos követ visznek föl és a küldöttség szónoka török beszéd kíséretében teszi a kódarabot a joszkára. Az ilyen halomemelés az elhunyt sírja fölé ősi magyar szó kás volt és a legújabb időkig fenn állt. Erre mutat az eltemetés után Bök helyen szokásos göröngydobás, sőt maga a sirhalomemelés, úgy szín tén a népdal: „Vess rám egykét kapa földet, talán megérdemlőm tőled“, továbbá az országban előforduló sok hunhalom, kunhalom. Dr. Bevilaqua Béla maga is nagy török-barát és alapos ismerője a török magyar vonatkozásoknak. Szorgalmasan gyűjti a legkisebb anyagot is és Szekszárdon létekor nem győzte csodálni a vármegyei múzeum e kor szakbeli gazdag emlékeit, különösen Amikor még a Kapós-völgyét teljesen viz borította s az egész völgyből csak néhol emelkedett ki egy magasabb pont, már akkor is élénk, mozgalmas életet élt az ősember ezen a vidéken. A Kapós-völgyből kiemelkedő s jelenleg a majsai uradalomhoz tartozó Pap-szigeten is élénk élet folyt. Ugyancsak az ettől délkeletre fekvő, a mai Szárazd község felett elhúzódó terraszos sánchegyen szintúgy. Egy véletlen ismét szép kőkori emlékeket hozott felszínre Szárazdon egy házépítés alkalmával. A lengyeli hatalmas kőkori telep után, a szárazdi bozótnak Regöly felé hu zódó része, egyik legfontosabb kőkori lelőhely vármegyénkben. A mai község felett elhúzódó terraszos magaslat igazi érdekes képet nyújt. A laikusnak is megakad rajta a szeme. A Kapos-völgy bői emelkedik hirtelen ki, kettős terraBszal. Ezeken a terraszokon állottak valamikor vár megyénk első telepeseinek lombkuny- hói. Előttük nyitott terep, a Kapós- völgye. Hátuk mögött délkeletnek, valamikor hatalmas erdőségek feküdtek. A Kapos kiöntései ellátták őket hallal, a telepet körülvevő erdők vaddal, amit bizonyít a feltárt telepen a tűzhely körül talált 8—10 darab agyag hálónehezék és ugyancsak a tűzhely körül talált kisebb- nagyobb állati csontok. — A feltárt hely valószínű nyári tartózkodási helye volt az ittlakó ősembernek. Erre vall, hogy a sárga lösz talajrá később rákerült hnmns, egy 4—5 méter átmérőjű köralabu mélyedést mutat, a föld erős égési nyomokat. Egy helyen körülbelül 10—15 cm. magas, simára lesározott, keményre égetett tűzhely maradványai kerültek elő, körülötte konyhahulladékok, cseréptöredékek. Őrlő kő, mellyel, valószínű, az ősembernek is hűséges segítő társa, az asszony, zúzta a mindennapi kenyérhez, vagy kásaszerü ételhez szükséges lisztes magvakat. Az őrlőkő anyaga megegyezik a Mecsek nyúlvány kőanyagával. — Minthogy az itt lakó kőkori ember- I nek itt semminemű kőanyag rendel I kezésére nem állott, a harci, védelmi hadi emlékeit és térképeit, melyek II. Lajos dunamenti hadiutjára igen alapos Útmutatást nyújtanak. Ezeknek, valamint világunikumot képező múzeumunk tanulmányozására legközelebb hosszabb időre lejön városunkba. A mohácsi gyászos évforduló már nem messze van. Legyünk rajta mindannyian, hogy ez ünnepség mentői fényesebb és bensőbb legyen és amit a mohácsi csatára, vagy a török hódoltságra vonatkozólag a köztudattól , eltérőt tudunk, bocsássuk azt a Had- j történelmi Muzeum tudomására és ■ rendelkezésére. s házi eszközökhöz szükséges anyagot valószínűleg a Mecsek nyulvá nyának kőfejtő telepeiről szerezték he fáradtságos munkával. A legelső hely, hol megfelelő kőhöz juthattak, Nagymányok és Szászvár-Máza mellett elhúzódó kőtelep. A tűzhely körül találtam még egy 35 cm. hosszú, 20 cm. magas, oldalán két kiálló kamóval, hosszúkás részén 1—1 füllel ellátott ép agyag tálat. Valamint egy kisebb és egy nagyobb 4—8 bütyökkel díszített, hasas részén kiszögelő agyag edény két, mindkettő csekély hibával, bír tokomban van. Egy pedig a kiemeléskor teljesen szétporlott. A tűzhely körül edények, töredékek tömkelegé volt, sajnos azonban, hogy a kiemeléskor a legcsekélyebb érintésre teljesen szétmállottak, pedig a legnagyobb vigyázattal magam fejtettem őket. A tűzhely körül egy talpcsöves edény maradványait is találtam. Mikor ez kezembe került, rögtön a kőkori sírra gondoltam. Tudván azt, hogy a kőkori (Neolith) síroknak majdnem minden esetben elmaradhatatlan darabja a talpcsöves tál. Két-három próba árkot is huztunk a telep, illetve a családi tűzhely ma radványai körül, de sajnos, egyik sem vezetett a kívánt eredményre. Egy két nap múlva hallottam csak, hogy a földásást ott végző napszámosok megtalálták a keresett sirt. Az egyik munkás ásójának egy szúrására egy fél koponyát hozott a felszínre, majd később előkerült az egész csontváz is, körülötte a jellegzetes iszapolt fekete agyagból készült, keményre égetett, vörös agyaggal mázolt halotti urnákkal. A munkások ezek közül kettőt szétvertek, egyet azonban teljesen épen sikerült megmentenem a vandál kezekből. Az összeszedett darabokból egyet */* részben rekonstruáltam, egy a legélénkebben festett azonban darabokban hever, mivel egyes darabjait a legnagyobb kutatás dacára sem sikerült összeszednem. A halotti urnák közül az egyik, egy kiszögelős, hosszas részén 4 kis bütyökkel díszített edényke, melyen | a neolith kort jellemző vörös agyagfestés nyomai láthatók, átmérője 15 cm. lehet, a legszélesebb részén elkeskenyedő nyakkal végződik, a nyakon ismét 4 kis bütyök díszítés- sei. (•/* részben összeállítva.) A másik egy jóval hasasabb s mindinkább szűkülő nyakkal vázaszerüen végződő, agyagbütyökkel díszített, fekete iszapolt agyagból készített edényke. A nyak átmérője 10 em. Ezen a vörös festés erősebben látható, különösen a nyak felső részén, hol mintegy 1 cm. széles szalag formában fut körül, a nyak alsó részén pedig */a cm. vastagságban. Ugyancsak az egész felületet vörös foltok borítják. Erről azonban nem állapítható meg, hogy motívum volt-e, vagy csak mázolás. Rendkívül érdekes volt a sírban talált csontváz fekvése. Zsugorított helyzetben, majdnem arcra fordulva feküdt, mintegy fél méter mélyen a a sárga lősztalajban, azonban igy is pontosan kivehető volt, hogy arccal délnek fordult. Ez a helyzet pedig megegyezik a neolith kor temetke zésí szokásaival. Hogy vájjon össze kötözött tagokkal temették-e el, azt meghatároznom nem sikerült, de az erősen zsugorított helyzet feltétlenül erre vall. Volt a simái kagyló ékszer maradvány is, de ezek közül nem sikerült egyet sem épen kiszednem. Régmúlt idők. Nagyon keveset tudunk róla. Az is csak sejtés, találgatás. Egy-egy lelet a tűzhely kö- rül, egy feltárt sir, mind egy egy fejezet az emberiség fejlődésében. — Egy homályos kép az ősember életéből, művészetéből, mely előtt mi, a modern ember, mégis csak gondolkodva állunk meg. Konkoly Thege László köz*, jegyző. Járási ieMyillés Tolnán. A központi járás jegyzői e hó 2-án Tolnán tartották meg szokásos nyári vándorgyűlésüket, amelyen a kar valamennyi tagja megjelent. Az országos jegyzőegyesület központi vezetőségét Wargha Károly központi pénztáros, az Országos Jegyzőárvaházat Brogly József igazgató, a vármegyét pedig Szoogott Edvin járási főszolgabíró képviselte. A gyűlést a tolnai kaszinó nagytermében Mező László járási elnök nyitotta meg s nagy érdeklődéssel hallgatott előadást tartott a jegyzői kart igen közelről érdeklő legutóbbi kormányintézkedésekről. Különösen az nj status- és fizetésrendezéssel, valamint az okirati kényszerrel kapcsolatosan felmerült jegyzői sérelmekkel foglalkozott részletesebben s annak a reményének adott kifejezést, hogy e sérelmek éle a kart mindenkor megértő és segítő jelenlegi alispán és főszolgabíró végrehajtásában, kétségkívül erősen tompulni fog Várföldi. ßß Őskori leletek Szárazdon.
