Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-06-26 / 25. szám
Vili. évfolyam. Egyes szám ára zsoo korona Szekszárdi 1926 junius 26. 25. szám. gierkesztttség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. felefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50.000 korona (4 pengő), egész évre * 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|e 10000 korosé. A hirdetés égj ét milliméter széles hssébon mllltmétersoronként 1000 köröné. Közgyűlést részrénytérseségl stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek SO iiíia- lék engedmény. A hlrrovetbea elhelyezeti reklámhír, e1|egyzésl hír. es» lédl hír, relemlnt e nyíl ttér soronként 8000 körönébe kerül. ölven év. A Szekszárdi Polgári Iskola ia be* állt az öregek közé. A Szekszárdi Ka szilié, a Szekszárdi Takarékpénztár, a Szekszárdi Népbank, Polgári Olvasókör és Szekszárdi Önkéntes Tűz oltó Testület már jubilált társasága megszaporodott eggyel városunkban. Emberek életében nagy határkő ötven év, társaságoknál, intézmények- nél az eszme életerŐBségét, a vezetők céltudatos működését jelenti. A mai jubileumi ünnepség azt jelenti tehát, hogy helyesen gondolkoztak városunk férfiai akkor, midőn megvetették a szekszárdi polgári iskola alapjait az államhatalom támogatásával és ezzel a megye székhelyén megteremtették az első knlturgécpontot, de jelenti egyúttal azt is, hogy az egészséges eszme megfelelő kezekbe került, nem laposodott, nem csenevészesedett el, hanem a kulturverseny ben js megállta helyét és igy el tudott jutni öt évtized forduló pontjához. Eleinte a kezdő szekszárdi polgári iskola nem szolgálta tán azt a célt, amely tulaj- donkép indítéka volt az alapításnak. Pótolta a gimnáziumok alsó osztályát, előkészített azon pályákra, amelyhez nem kellett még érettségi, később a kereskedelmi iskolák, tanítóképzők, gazdasági iskolák előkészítő iskolája lett, csak njabban kezdi intenziven szolgálni az alapítás intencióit, az ipari, kereskedelmi és földmives pá- ' lyákra menőknek megadni azt az el- | Eier éves emlék. — Casus Sancti Galli. — Anno 926. — Éppen ezer évvel ezelőtt történt virágfakaBztó, szép május havában. Feljegyezte pedig a szent-gallení hires monostornak jeles tudós szerzetese: Ekkehard, e néven negyedik, nem sokkal azután, hogy az emlékezetes dolog megesett. * Az Urnák 926 ik esztendejében a magyarok Bajorországba törvén, ott kegyetlenül pusztítottak és több csapatra oszolva bekalandozták a Bó- deni tó környékét is. A Szent Galluaról nevezett monostor apátja, 'TSngilbert, nagy igyekezettel mentette át a legbecsesebb tárgyakat egy megerősített helyre. Volt akkor a szerzetesek között egy Herib&ld nevű együgyü és hóbortos barát, akinek szavain ős tettein sokszor jóizüt nevettek a többiek, Mikor a vészkiáltásra: „itt az ellenség!“ a barátok rémülten menekültek, Heribaldot is magukkal akarták vinni, ó azonban igy azélt: — Én tőlem ugyan futhat, akinek kedve tartja, de én nem megyek egy tapodtat sem, mert nekem a gazda nem adta Tri erre az esztendőre a saruhoz való bőrt. — És nyugodtan föl és alá sétált. Csakhamar berohantak a monosméleti képzettséget, amelynek hiányát annyiszor érezik minden vonalon iparosaink, kereskedőink és földmive- seink egyaránt. Pár évvel ezelőtt húzták már a lélekharangot a polgári iskolák felett, mert csak a szellemi proletáriátus nevelője volt. Szerencsére nálunk nem intézik rapid gyorsasággal az ügyeket és igy a polgári iskolák feje felől elvonnia veszedelem. — Ma tanügyünlT vezető férfiai belátják, hogy nem a tudományos gályákra előkészítő iskolákra vau elsősorban szükség, hanem olyan iskolákra, amely a munkásemberek szellemi képzettségét fokozza, lelki finomodását elősegítse és ezekkel hazájához hü, áldozatos férfiakat neveljen, akiket nem lehet hamis jelszavakkal nemzetellenes vörös lobogók alá hajtani, akiket nem lehet ismerethiányukban lelkileg és gazdaságilag kihasználni egyeseknek és szervezeteknek önző céljaik előbbre vitele érdekében és akik megfelelő intelligenciával ren delkezvén, tökéletesebben tudják vinni gazdaságukat, iparukat, kereskedésüket és igy a nehéz gazdasági viszonyokból, a gazdasági háborúk idegölő küzdelméből nem letörve, anyagilag lerongyolódva kerülnék ki, hanem kulturfejlettségükkel meg tudják nemzetük és saját családjuk javára nyerni a végső harcot. Ma rettenetes küzdelmet kell folytatni a magyar nemzetnek, hogy ellenségeink meg ne fojthassanak. Ha torba a tegezhordozó magyarok kap- jákkal és gerellyel felfegyverkezve. Mohón kutattak minden felé; ember ott nem számíthatott kegyelemre. Heribaldon kívül senkit sem találtak, ez pedig megszeppsnéB nélkül állt ott közöttük. Csodálkoztak, hogy maradhatott ez itt ób mit akar, hogy el nem futott a többiekkel. Tolmács által kikérdezték és mikor látták, hogy nagy bolond, nevetve megkegyelmeztek neki. Miután a magyarok hiába keresték a kincseket, a barátot kérdezték, ^hol vannak elrejtve a monostor kincsei. Heribald elvezette őket a kincsesház rejtett ajtócskájához. Betörtek ide, de nem találtak egyebet, mint aranyozott gyertyatartók&t. melyeket a menekülők siettökben ott hagytak. Heribald ütleget kapott, amiért igy rászedte őket. Kettő közülök felment a toronyba, mert azt gondolták, hogy a begyében levő kakas aranyból van. Amint az egyik lándzsájával a kakast le akarta lökni, a magasból lezuhant az udvarba a szörnyet halt. A másik ezalatt felmászott a keleti torony falának tetejére és amint onnan az Isten házát be akarta mocskolni, hátra esett és egészen összezuzódott. Mind a kettőt megégették azután a templom ajtajában, mint Heribald később elbeszélte. Az ellenség a pincébe is lelátogatott, ahol még két teli bordó bor valamikor, agy ma minden vonalon erős kara, tiszta érzésű, önmagákat fegyelmezni tadó, józan gondolkozása férfiakra van szükség és akkor nem lesz ntópia a nemzeti összetartás, a többtermelés, gazdasági megújhodás, ezekkel pedig, ba lassan is, de biztosan, vissza tadjak szerezni azt, amit a világ legnagyobb gazsága el* rabolt tőlünk. Ilyen férfiak tömegnevelésére a polgári iskolák elsősorban a hivatottak, ezért üdvözöljük örömmel a korban egy félszázadhoz ért polgári iskolát jubileuma alkalmával, adja Isten, hogy valóvá váljék az, amiért elődeink ötven évvel ezelőtt alapították. És ha nem tadták még, tadják meg emez ünnepség alkalmából azok a társadalmi osztályok, amelyek fiai ré- szére ez az iskola létesült, hogy a tudás meghozza gyümölcsét nemcsak az eke szarva, de az iparos és a kereskedő padja mellett is és hogy a nemzet fiainak tudása az egyedüli fegyver, amivel nemcsak megvédelmezni, de kitágítani is képesek le- Bzünk az átkos trianoni határokat. ______________________________s. Ka pi Béla püspök Dombóváron. A dunántúli ág. ev. egyházkerület püspöke, Kapi Béla egyházlátogatása során janius 18 án este 'a sornogy- megyei Szabadiból jövet Dombóvárra érkezett Schöll Lajos főesperes, Müller Róbert alesperes, Mechwart Ernő egyházmegyei felügyelő, kormány- főtanácsos, László Miklós püspöki titkár, Dörmer Frigyes, Frank János ás Hoffmann Ernő lelkészek kíséretében. A járás, illetve község határán Kenésy László főszolgabíró, Takács József főjegyző és az ev. egyházközség küldöttségo, bent a községben pedig az ev. egyháztanícs fogadta a főpásztort. A lelkes fogadtatásra a szakadó eső ellenére is nagy közönség gyűlt össze. Vacsora után, amikor már némileg kiderült, több száz főre rugó nézőközönség jelenlétében a Dombóvári Dalkör gyönyörű szerenáddal üdvözölte a hírneves püspököt; a város egész lakosságának őszinte jókivánatait dr. Piukovich Sándor a kir. kath- főgimnázium h. igazgatója tolmácsolta. — A püspök magasszáruyalásu, messzehallbató köszönő szavai frenetikus éljenzést váltottak ki. Másnap délelőtt 9 órakor az ipar- testület mozgószinbázában (igen látogatott istentisztelet és gyülekezeti közgyűlés volt, amelynek keretében ben a püspök János jelenéseinek 31. fejezete alapján remekbe készült egyházi szónoklatot mondott a templom nélküli, a templomos és az istenes városról. A könnyeket fakasztó beszéd felejthelétlen benyomást keltett. Utána Dombóvár valamennyi egyházának, hivatalának, társadalmi tests viaskodtak, hogy megmutassák mennyire értenek a harcolóéhoz. De megszólal a kürtjei, erre a magyarok hirtelen kiszaladtak a kapun, a papot és Heribaldot otthagyva magukra a monostorban, szokásuk szériát hirtelen gyorsasággal csatarendbe aorakoztak ób elvonultak. Az ellenség Konstanz felé vette útját; Engilbert pedig szerzetes társaival megint visszatért a monostorba. Félelemmel és csodálkozással hallgatták a barátok Heribaldot, amint az ellenség dolgait elbeszélte. Az okosabbak örültek, hogy a jó Isten kegyelmes volt az együgyü ember iránt s ezt a balgát és gyengét íb megoldalmazta az ellenség fegyvereitől. — Mikor Heribaldot kérdezték, hogyan tetszett neki a Szent Gallus sok vendége, igy válaszolt: — Nagyon jól; higgyétek el, sohasem láttam monostorunkban vigabb embereket; azután ételben, italban igen bőkezűek voltak. A mi lusta pincemesterünk mennyit kérette magát, mig nagy nehezen adott egy kis italt, ha szomjas voltam; ezek meg, ha kértem, még többet is adtak az elégnél. Később megint egyszer hire futott, hogy az ellenség visszajött és a környéken garázdálkodik. Heribald elkezdett rimánkodni, hogy eresszék ki őt az ő kedves magyarjaihoz. maradt. Egyikük lándzsájával föl . akarta törni a hordót, de akkor oda* I kiáltott Heribald: — Ne bántsd, barátom! Hát mi mit iszunk majd, ha ti innen elmentek ? Amint a magyar ezt tolmács segítségével megértette, jót nevetett és kérte társait, hogy ne nyúljanak az ő bolondja hordóihoz. Végre evéshez láttak. A vezérek a monostor előtti téren telepedtek le és nagy lakomát csaptak. Még Heribald is jóllakott köztük, úgy, hogy — mint később maga gyakrhn emlegette — azelőtt soha életében nem lakott olyan jól. A magyarok a levágott állatok combjait és egyéb részeit kés nélkül, fogukkal szaggatták szét s félnyersen ették, azután a lerágott csontokkal egymást tréfálózva hajigálták. Bor is volt tele dézsákban a középen és mindenki annyit ivott, amennyi neki tetszett. S mikor a bortól nekiheviiliek, mindnyájan iszonyú hangon isteneikhez kiáltottak s kényszeritették a barátot is, hogy ugyanazt tegye. Majd Heribald és egy fogoly pap rákezdenek egy szent éneket a keresztről: „Sánc tifica noau-t, minthogy másnap épen a kereszt feltalálásának ünnepe volt. Az összesereglett magyarok meghallgatták őket, majd kitörő jókedvükben elkedtek táncolni és birkózni főbbjeik előtt; néhányan fegyverrel
