Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-01-09 / 1. szám

1926 január 9. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 kistül és ss személyautót vagy amerikai .CORM1CK* - tnktort 8 vasú ekével, azonkívül eredeti „KÜHNE“ - Itta 8 lééről szivóg&zlokomobilt, VO80 jelű 800 m/m éobeiéleaségU komplett ceéplfiszekrényt, 6 lóerős ben- rinlokomobit, motorkerékpárt oldalkocsival, „Príma Drill* vetögópeket, gazdasági szekereket, gabonatisz- 1ÉÉ6 rostákat, borsajtókat, takarékttizhelyekr't, daráló­kat, ezólösúzókat, répa vágókat stb. stb. 1000 njre- vsményt&rgy 760,000.000 kor. értéklrn. KÖZSÉGI «SZTVISEL K ORSZÁGOS EGYESÜLETE Buda- •wt, IV., Irányi-utca 21 Telefon: József 161—46. Wyeresnénytárgyak a .Kühne* gépgyár Budapest, VI., Times-rsófisár át 69. szám alatti helyiségeiben van­nak kiállítva. 928 pednék le, már most biztosítja a vá­ros nevében, hogy mindent el fog­nak követni, bogy jól érezze magát. Ennek megtörténte után a nagy­számban megjelent tisztikar az alis­pán vezetésével a főispán üdvözlésére vonult, aki szintén a hivatalos helyi­ségében fogadta a tisztelgést. Alispán közvetlen, meleghangú üd­vözlésében kiemelte a nagytudásu, gyakorlati képességű főispán kiváló tulajdonait, aki mint a tisztviselői karnak valóságos atyja, sokszorozza nap-nap után érdemeit. Főispán megköszönvén az üdvöz­lést, a megjelentek élénk éljenzése közben reményét fejezte ki, hogy a vármegye kiváló alispánja ebben az évben is még a vármegye élén fog maradni. A hamisítók. Elmúlt a harc, debékenincs Meg­szűnt a vérnek palaknyi ömlése, de folyik iszonyú bűnnel a lelkek gyötrődése. A becsület mezejéről elvonultak a hadak, de pokoli munkában vannak a romlottak légiói. Ide jutottunk tehát l Világra­szóló vitézségünk, hűségünk, lova­giasságunk helyett ime, vezető ma­gyarok közönséges pénzhamisítá­sáról tárgyalnak az egész föld- kerekségen ... Miig mélységes sü- lyedése az erkölcsöknek! Évszáza­dos elnyomatásunk és mostani megalázoitságunk, országunk szét darabolása közepette is mindenkor meghódította a népek rokonszen vét nemzeti igazságunk, nemes magatartásunk. S most megren­dült bennünk a hit.., Ugyanaz a kalandor, aki állami életünk válsá­gos napjaiban legfelsőbb helyen végzett sótét intrikáival elgáncsolta országunk éléről egyik legjelleme- sebb államférfiunkat, kivetette a Haidekker János zm84z.. oki. mérőik PnlTPT vülli ilkozó Szekszárd :: Telefon I2f «-Vasbetontervezés Községrendezés leghivatottabb vezér kezéből a ha­talmat, s ezzel a lejtőre rántotta már akkor tengernyi fájdalmában vonagló nemzetünket, most a fél világ ellenszenvét zúdítja ránk aljas gonosztettével. És nekünk nem elégtétel, hogy börtönben ül a „magas herceg". Le kell mos­nunk mielőbb és végkép ezt a ránk kent gyalázatot! Mi tisztán, hó­fehéren akarunk állni ég és föld itélőszéke előtt. Véget kell már itt vetni egyszer s mindenkorra mindenféle rut ha­misításnak. Ah, mert nemcsak pénzt hamisítanak itt, hanem köz­véleményt, erkölcsöt, irodalmat, művészetet, vallást, hazafiságot, becsületet, mindazt, ami nekünk í mindeddig legdrágább értékünk volt. Rá kell már egyszer lépni ennek a magán- és közéletünket egyaránt megfertőző hidrának a fejére, hogy újból kizárólag azok az erények jussanak uralomra, amelyekkel egy ezredéven át tün­dökölt a magyar. S ha minden becsületes erőfeszítésünk ellenére a remélt feltámadás helyett halá tünk van beírva a végzet köny­vébe, legyen az dicső elmúlás, mert csak igy válhat valóra nagy köl­tőnk szomorú jóslata: „s a sírt, melyben nemzet sülyed el, népek veszik körül s az emberek milliói­nak szemében gyászkönny ül." Várfőy. Tömöri Anasztáz. Irta: dr. Abay Nemes Gyű (a. Sok nagy embereink között hadd ragyogjon e szerény név is és töltse el büszkeséggel kedves Dunaföld- várunkat s szeretett megyénket, midőn születése száz éves évfordulóján meg­emlékezünk róla.. 1825. évben született Duoaföld- vároD, éhitü szerb családból, de áldozatos magyar lélek nyilvánult minden cselekedetében s majdnem mind^nát a magyar géniusz oltárára rakta. Felemelő érzéssel töltötte el lelkem a azt hiszem, minden magyar emberét az tölti el, ha a Nemzeti Muzeum kertjében vévigmegy Buda­pesten és megpillantja az ott el­helyezett belvederi Apolló gyönyörű ércmását s rajta e pár szócskát: aTömöri Anasztáz ajándéka a nemzetnek.« Az ország nagy szellemei között tehát megyén^ fia neve is ott hirdeti a magyar erények diadalát a kuMura- szeretetét s annak művelését, perennis. Atyja Theodorovies, szerény keres­kedő volt, anyja a Baranyovssky- családnak leánya, közbecsttlésben álló magyar asszony volt. Tömöri már otthon, azután a jóhirtt földvári iskolában, már gyermekkorában ma­gába azivta a szivet munkára ser ken tő magyar levegőt. Szépen Írja róla kedves földim, Cziráky Gyula, hogy az önkényuralom idejében szerb létére tüzes magyar volt. Emlék­könyvével (1852) a magyar olvasót arra buzdítja: szeresse nyelvét. Mérnöki pályára készült, mégis tanár lett belőle. Tanárkodott Nagykőrösön Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenccel. Később jelentékeny örökséghez jutván, Boda pestre költözött, ahol esztétikai ízlés sei berendezett pompás lakást tartott fenn, a korabeli költőket és politiku­Kirakat előtt. Nyirkot, őszi est kődébe 1 Fényt vetít a kirakat------­Am a serdülők tolongnak A „művésznő“ kép’ihez Tarka-barka csillogása És a telt formákra éhes ’Sok kivánosit megragad; Szemmel kérdik: „Ah 1 Ki ez P“ Ámde jobban oda osibft, Mint a sok, szép, új dolog, És az ácsorgók osoportja A tuoatnyi női ároké p, Vak közönnyel félrelök Amely onnét mosolyog. Egy kopottas, vén anyókát, „Szép Heléna“ fekszik ott a Ki ott álldogál velők : Sértődötten halja, gúnynak Selymek, bársonyok között Ostorával hogy verik, „Serpolette“, „Lili“ s „Boooaooió“ Mint kavarják fel a m ú 11 j á t Ki triootba öltözött; Mig őt meg sem ismerikj Szertefoszlott régi álmok Elfakult emlékei — — — Bóbitás öreg kalapján Múlt, amely magát merészen Ósdi toll-csokor mered A jelenbe ékeli. Mintha búcsút integetne: A közönség férfi része „Ifjúság 1.., Isten veled 1“ Ét búaongva felsóhajt a Magvetőn kézzel legyint Régi, vedlett prém alatt, S gúnyolódó hang is ébred : Hogy kereslet és diosőeég „Feltámadt talán megint >1)“ Hűtlenül úgy elszaladt 1 P 1 —n. sokat látta vendégül. Kipirult arcos! és lelkest büszkeséggel mutogatta vendégeinek azon szerény üvegezek- rénykébe elhelyezett kopott szürke köpenyt és kopott kalapot, melyet a nagy Vörösmarty Mihály hordott utolsó éveiben, midőn a „Vén cigányé4 irta. Lelkesülten beszélte el, hogy ismerte a nagy költőt, de hogy támo­gatta is anyagilag, azt sohasem emli tette senkinek. Kedves társalgó és vidám kedélyű ember volt s a népzene gyújtó hangjai mellett szinte feltárta lelkét. Egyszer igy szólt: „Hát biz én vér szerint alig számíthatom magam közétek, de lelkem egészen a tietek. Ha jó magyar népdalt hallok, vagy szép magyar népdalt olvasok, kivált az Aranyét, úgy dagad a magyarságom, hogy a'ig terek a bőrömbe.0 Száz araoyat tűzött ki egy magyar történeti drámára, minek eredményei lettek: Hegedűs „Bíbor és gyász0, Jókai „Könyves Kálmán0-ja ■ Ober- nyik „Brankovics“-«. 1854-ben busz aranyat ajánlott fel egy sikerült költői beszélyre. Neki köszönhető, hogy a Kliegl József által föltalált hangjegyző g**p a Magyar Nemzeti Muzeum tulajdonába ment át. Au Akadémiának kétszer 400*400 pengő forintot adott avégből, hogy magyar­török történelmi forrásokat tárgyszó munkát adjon ki. Érdekes, hogy egyik legkedvesebb eszméje az volt, hogy a berlini egyetemen a magyar nyelv számára katedra állíttassák fel • ezt száz év mnlva, mostani kultuszminiszterünk meg is valósította. Egyleteket, intó Beteket támogatott, sok szegény, de tehetséges, érdemes fiút segített. A Hölgyfutárt megmentette a bukástól, ö* emelte az első szobrot írónak, Katón »-Józsefnek a fővárosban, amely ma Kecskeméten áll. Neki köszön­hető az első teljes Shakespeare kiadás, melyre csak azt engedte írni, hogy „Tömöri Anasztáz költségén.0 A m. CREPE DE CHINE A báli idényre: lame selyem T A F T ALIN minden szin legnagyobb választék legolcsóbb árak Lakk-, arany- és ezüstbrocade oipSk. — Arany és ezüst Volánok, csipkék, diszek Pirnitzer József és Fiai áruházában, Szekszárdon :: Alapítva 1840

Next

/
Oldalképek
Tartalom