Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-14 / 10. szám
Ara 2000 Korona. VIS. évfolyam. Szekszárd, 1925 március 14. 10 szám. 0 KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szarkesztiszg ás KiaoÁIiivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teielonszám 85 és 102. — Egyes szán ára: 2000 korona. előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik, minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamim a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések arai: A legkisebb blrdalé* dija I00OO korosa. A hirdetés egy io minimálár széles hasábon milliméter-soronként 10 0 korona. KöxgyDIát' részvénytársasági stb hirdetések llOOkor — Állási keresöknsfc 50 száza Iák engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési bír, ss* lédt bír, valamint • ayllttér «őrönként 8000 koronába kerül. elszavalasa közben egy kis tavaszi eső söpörvén végig a tömegen, azt (.«meunytben el nem szaladt) egyezerre eltakarta a szónok szemei elől a kiíeszitett esernyők sűrű vértezete, ami Jókai ajkára ilyenféle rögtönzést adott: „Hogyan fognak meg ailnni « golyózspor előtt, ha már egy kis esőzáportól m féltik a bőrüket ?u ISzinte lörtéiieimiieg illusztrálj« ez azt, hogy a kicsinyes, egyéni önzés e ött mily könnyen háttérbe szorulnak a leginagasztosabb, universalis szeiu> pontok ! Ne szegje*, tehát legnagyobb érté- keiukerii, a köeszabadságokórt küzdő harcos kedvünket a szÜKkeblüek, szüu I«. tó köt üt-k retrograd kapaszko dAbá ! Hiszen egesz — nagynak nevezett — nemzetek is vannak, melyen dicső ina íjukat megtagadva, csúnya kapzsiságból, öiizes-szülte félelemből hűtlenek lesznek legnemesebb hagyományaikhoz, — Olt van Franciaország: a muitbau bölcsője volt az emberi szabadsagjogokuak, onnét áradt ez*v minden szabadság- mozgalom * gesz Európára ; es most — onnét árad a le'gázaznak, gyüiöl ködésuek,' az elnyomásnak kiuzso- rázó, zsarnok szeli íme, mely hatat más, ertekes nemzeteket örök időkre rabláncra verne, rabszolgasorba akarna süiyeszteni. Valóságos kaiózinunka sz, amit e nép a u-.-inettel, — kisebb bérencei (szomszédaink) pedig velünk végbevisznek ! Ám az neqainoctiaiis az«*! viharok nem kedvezők a k-*lózhajók vitorláira. A márciusi szél rügyeket, bimbót fakaszt, mindenütt, életet zsen- dit, feltámaszt, de nem temet vastag jégkéreg alá életet és jogokat. 8 akinek — mint a Magyar Nemzőinek is — a kertjében annvi feldúlt, kifosztott, bevetetlen virágágy sötétlik, az csak kegyeletes, sóvár vágyakozással fordulhat a múlt felé s a történelmi márcu* szellemének bőséges magvetésétől remélheti kertjenek újbóli felvirulását 1 —n. Szekszárd Jökal-közgyilldse. Szekszárd varos képviselőtestülete Vendl István polgármester elnökien* alatt f. hó 10*én d. u 4 órakor a városhaza nagytermében rendkiv-ü t közgyűlést tartott, amelyen a kép visel ölestül etil tagok igen usgy szambán jelentek meg. A közgyűlést Sl< ünnepélyes hangulatot adott az, hogy I Vet dl polgármester megnyitó he»/** dóben részletesen és o>élVg szavak kai ismertette Jókai Mór életét •« irodalmi munkásságát, majd dr. (J-:. Papp Jenő közig, tanácsnok tartott I emlék beszédet a nagy regényíró mesemondó- és költőről, akinek dit»ö I emléket a város jegyzőkönyvében I megörököl. márciusi gondolatok. Szerves földi világunk minden « lét- mozzanata függőségben áll a nappal s talán ez okozza azt is, hogy a tavaszi at quincciium időszaka — rnár- e us — tu« ly először a napej<-gyenlö ség tlóret-evcl gátat vet az éj túltengő uralmának, majd azt telj asm legyűrve, fö)«*tiyr& győzelemre segíti a nappalt az éjszaka felett, szinte történelmi jelentőségűvé emelkedett az emberiség, a népek cs nemzet« k teben. Nemcsak künn a természet b. u fakaszt rügyeket, nemcsak pees g-.-be hoz/a az eg ’sz szerves viiág titkos, letfev.ntartó erőit: hanem fel t(izéivé, tettre serkentve a lelkeket, a/: emberi társadalomban is a világosság diadalát mozdítja elő a rőtét seg, a szabadságét az elnyomatás, v szabi.d fejlődés, szabad érvényesü les diadalát mindennemű zsarnokság Prokiustes-«gya felett! A tavaszhoz fűződik a krisztusi ec,ismének, a kei esztér.ységnek alap vető diadala, moly a Megváltás nagy müvéből dicsőségesen előtörve, az egész világ nyomorultjait óá' r&bszol- gait felszabad!toita, fel»*ni ölt« és embertársként Clone keblére. Mariens idusa döntötte porba Caesart ésBiU tus önzetlen hazafiságatói kezdve, sz újabb korok forradalmain át egész napjainkit, vajmi sokszor a márciusi szellő mozgósította a szunnyadó erő két, melyek szabadságszomjus népek Vadásztavasz. Remmisccre-vasárnapja van, meiyre a vadaezvers azt mondja: Szalonkát k erecni gyere! — 5 órakor előáll a zöldre mázolt vadászkocsi, amelynek sarág'yaján még látszik a téli szarvas le lei vés utolsó áldozatinak vérnyoma, — a két öreg szürkével, amelyek a szálerdőben utnélkül való cserkészé- 8*nél szabadjukra hagyva is úgy elviszik a kocsit, bogy a tengelye sem érinti a törzseket. Egy csodálkozó tekintetet vetek a kocsis viaszkoa- vászon eeőküpöoyegére, melyre ő — vadaszkocsts, tehát kevés szavú — egy a borús égre néző pillantással felel és tényleg ugyanakkor egy eső csepp eoik az arcomra. A nyugalmazott erdőőrből lett mindenes, kinek pi.os orra, fehér bajusza és fakózöid gallérja szépen jelzi magyar voltat, láncon hozza utánam a vadasziázában nyüaziló „Diiiit“, a borzas, barna gr:ffout. Mikor elereszti, egy tul- mag&s szökéssel ugrik utánam a kocsiba, épen a tyúkszememre. Azután nagy készülődéssel, hosszas forgoió- díis után elhelyezkedik az Ülés alatt. Kifordulunk az országúira, miköz ben mind erősebben csöpög az eső. De valami sajátságos langyossaga van, egészen más, mint a téli eső és mindennek olyan jó tavaszi szaga lesz tőle. A két szürke sebesed szedi a lábát, mindjobban közeledünk az erdőhöz. A kutya már érzi az illatát, «tért az Ülés alól mindig kijabb csúszva I I szivét forrongásba, forradalmi lázba hozták. , 8 ha a magyarság hetvenhét év előtti történek)'! márciusára visszapillantunk, soha nem tnu>ó, hálás kegyelettel tekinthetünk o«ak «zokra, akik a féjlődéskepecsü teendő magyar jövőt többre becsültek »z akkori na addigi guz.ba kötött jelennél. És ba nemzeti végzetünk jelenleg a fejlődés törvényszel U hullámvonalának egy mély völgyébe sodort is bennün két. ne hu. gat-sunk a reiro*pec>iv Kassai, drák károgasára. Bc»üjüá meg azon idők vívmányait s ne sopánkodjunk újból közoieti bilincsek után, mert azok a viz fenekere bűz nab b mert k.úszni a mely haliam völgyből csuk szabad kezekkel, s-za bad mozgási képesség mellett lehet ! Viszont, ne csüggedjünk azért, mert akadnak egyesek, sőt, talán egészre tegok, melyek elérkezettnek látják a pillanatot regi s titokban mindig ápolt szerelmük nyílt te Uiiiásara, az elaggott ideáljukkal való kacérkodásra. A Bnnusok Önz-tieü rajongó »át m nd'g megcsufo tak a h»s«on éa érvényesüíés alkalmára leső kis Se-tei- leseik ; a nemzeti közérdek ég be törő fenyőfáinak tövébeo, azok árnyéka ban gyakran ott tenyésznek a nemzeti összerég eidekeit arcul ütő önzésnek tarka barka, élvezhetetlen, sőt mérge» gombai. Eszembe jut a március 15 iki epizód, midőn a „Talpra m»gyaru első igyekszik hosszú nyakat csinálni és hallhatóan szimatolva, előre élvezi a reá váró gyönyöröket. Micsoda éive zet lehet a vizslának finom szaglása val számba venni az egész közeli vadállományt 1 Az én érzéketlen emberi orromat is megüti már valami kellemes illat: egy csomó iskoiásgyérmék jön az eidóból hazafelé, kezben, zsebkendőben, kosárban rengeteg ibolyát hoz nak. Mikor meglátják zöldszaiugos, zergeszakáiías kalapomat, ijedten próbálják eldugdosni » hátuk mögé, meg a kis köténybe. Abban a pillanatban, mikor beérünk az erdőbe, eláll az eső, egy percre rá pedig lenyugvás előtt még'egyszer kisüt a nap. A fákon, bokrokon min den csepp csillogó gyémánttá változik, a már-már zöidelő gyepből pedig párafáty lak emeikiduek. A n»p búcsú pillantására egyszerre megszólalnak az erdő madarai, az átszeli fakón a sármány csattogja egyszerű kis strófáját, a rigók versenyt fütiyögetnek, csufolódnak, bent az erdő mélyen borongó» búsan búg egy szerelmes örvösgalamb, az erduszeii nedves rétről pedig idebangzik a légi aki óba tágak, a bibiének szava; „Hí—vidd, hí—vidd !a A fordulónál öreg lucfenyők közt kibukkanik a sargaf&iu erdeszlak és ugyanakkor háiout óriás komondor jön csaholva felénk, mind azon az oldalon ugrálnak, ugatnak, ahol a Drill harsas medvepofaja látszik ki a kocsi oldala felett. A barátságtalan fogadásra kénytelen volt Kibújni az ülés alól és morogva vicsorítj » pompás fogait a. kuvaszokra. A hat-oinas kölöncök itt MZ utón csak kevéssé akadályozzak őket a mozgásban, de mar az erdőbe nem bírnak vele menni, igy kart nem tehetnek a vadállományban. Az erdőőr a kutyaugatásra előjön és jelentést tesz; Tegnap este egy szalonkát íátou messziről a bosszu- leniáu, ma reggel pedig egyet hallott szólni. Tegnapelőtt este azonban bárom lövés volt a káptalani erdőben húzás idején. Az erdőért elküldöm a Daruhegy tetejére, honnan nagy darab erdőt beláthat, én pedig a kutyával megindulok a hosazulénmn felfelé, ahol tavaly mindig a legjobb húzás volt. A rigókoncert teljes erővel folyik; egy különösön nagy művész, mintha egyszerre háromfelé m.dar szólna. A vágás szélen egy pár szilfa bíboros virágdíszben áll és ezernyi méh don- gása hangzik koronájukból. Az ut, melyen járok, tele van halványlila, illatos ibolyával, bent a bokrok közt p dig már a söiétvioiaszin ibolya is nyílik. It i - ott kis sarga vánkost képez a primula, mig a hóvirág már lankadtan hajtja le fejet. Az ő tavasza mar múlófélben van. A füzfabarka sarga árnyalata mutatja, hogy virágozni kezd, a sombokrok pedig mind kanárisarga köntösben pompáznak. Tövükben kormos szinü levelei közt egy par fehér ibolya is felütötte mir a t’-jet, míg körülötte rikitózöld, dús bokrokban virít a nadslviő. M 'alatt igy elgyönyörködöm a t« vásznak botanikai ébredésében és fél szemmel mindig a kutyára vigyázok, hogy wj finom szimat iiltásl csábítva, egyéni akciót ne rendezzen a sűrűben k«itató fácánkakasok ellen : már el is értem kedvenc leshelyemet. Le teszem vadáezszekemi't, megtörtöm » hegymászásban kinedvesedett homlokomat és leülök. Nyugaton az ég távozó királynője ezalatt már megkezdte gyönyörüszinü ruháinak kiteregetését, melyeknek árnyalatait emberi ecset és festék soha megközelíteni nem képes, hát toll é3 tinta hogy tudná visszaadni e földön túli színeket! Az égalja ep egy éles- vonalú távoli fekete fenyves felett vékony hosszú csíkban eg, mint az olvasztott arany, utána parázsveres, majd narancssárga sav következik, mely felett bíborvörös széles réteg jön, hogy fokozatosan átmenjen a violaszinbe, gyengéd baba, végül kénsárga színbe. Az égbolt fönt sötétkék, egy pár fehér felhőt ongy tarkítja, azok most erősödnek gomolyaggá és finom barackvirágszin («beletet vesznek fel. A szemem megfájdult « szinorgia bámulásában, egy percre, hátranézek a rozsda veres mázzal bevont erdőre és mire visszanézek nyugat felé, nm* eltűnt az egész szín- pompa, halvány citromsárga a nyugati ég, a felhők acélssürkék és az
