Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-12-22 / 50. szám

Esen ueám ára 3000 korona.

VII. évfolyam. _______________________Szekszárd, 1925 december 22 50 szám.

Sz

erfcesztfség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona.

Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség

2000 korona.

Szerkesztft: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap negjeleaik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

HIrdaltak arai: A legkteabb hirdetés dl|s 10000 koron. A hlrdstés agy M minimálár sxátas hasábos aülllmálarsoroskásl 1000 korona. KOtgyiláá rássványtánaságl stb. klrdstásak iZOOkor. — Állási karasökmak 50 száza* Iák engedmány. A blrrotalban alhalyaxett raklámklr, al|agyxásl htr, asa* ládl bír, valamint a ayllttár soronként 8000 koronába kardi.

Az Eljövendő.

lomét beköszöntött hozzánk az advent. Most az egyszer . illő fehéren, szitáló hóval. Mintha a sok fekete nyomorúságot akarná elpalástolni és elkendőzni e sóhajok korának undok ábrázatát.

Annyi rajtunk és körülöttünk a baj, hogy alig tudunk felemelkedni e mostani advent nagyszerűen szép és titokzatos jelentőségéig. Csak tülekedünk búsan a köznyomor dágvá- nyában, mint a vert hadsereg, amelyet zivatar ér Utói az ingoványos vidéken.

Pedig, ha valamikor, agy ma kell az advent isteni ígéretei felé fokozottan fordítani lelkünk sóvár figyelmét, most, amikor gyarló emberi tekintet csak igen fenkölt szempontból tndja észrevenni a magyar nemzetnek életéért való hatalmas vergődését. Most, amikor a gazdasági nagy üt közét feckölten fenséges pillanatait éljük. A csatamezőn az áldoz »tok ezrei s a viadal gomóíyagjából nő- hányán látják, hogy m radék nem setÜnk győzelmesen állotta ki a tusát. Most, amikor az áldozatul esetteknek valóban nincs más vigaszuk, mint a jövendő és az Isten.

Körülöttünk egy egész világ leste és várta vihogva azt a tolira venni is megalázó pillanatot, melyet magyar létünk pózoló bohóc*: Károlyi

játszott el a keserűen emlékünkben éló múltban egy francia ezredes előtt. Leste és várta, hogy ismét akad egy esztelen magyar, aki porba fektesse a gazdasági magyar nemzetet. Gazok prédájául veti ezt a néhány millió maradékot. Hitte! Nem következett he. És nem fog bekövetkezni.

Ha nemtelenek és kárörvendők volnánk, csufondárosan kiabálnánk ellenségeinkhez a trianoni nádkerité- sen át: (melyet feléget még a honszeretet emésztő tüzel) most jöjjetek ! Azt hittétek, hogy a világpiacról leszorított agrárállam megfal a saját zsírjában! ? Hogy a magyar búzával újat húzhattok: magtárakba kergetitek I ? Most jöjjetek! Amit ti hirtelen összekapkodtatok, fogytán, nekünk van, vehettek!

Az advent meg fogja hozni az európai figyelem érdekes frontalaki- tását a magyar mezőgazdasági termékek felé. Örvendetesen fogják érezni a gazdák helyzetük javulását, mely .nem fog hatásnélküli lenni. A gyökér életereje még' fog láftzáni a legmesszebb lévő ághegyen is.

Ha az advent titkos ígéreteiben emberi dolgokat keresnénk, már ez is megnyugtatna. Enyhítené azt a nagy szomorúságot, amelyet egy igen időtlen státusrendezés áldozatai miatt érzünk. Egy hihetőleg jóazándéku, egyébként nem helytálló ötlet elhamarkodott megvalósítása által ejtett

seb gyógyulását bajos volna nyugodtan feltételeznünk, ha nem tudnánk jobb jövőkben hinni. Ha nem tndnók, hogy minden változások intézése végső fokon sz Isten kezében van s amit ma az emberek szilárd és örök életűnek teremtenek, azt elsepri az idő és a hölcsebh belátás kiforgatja.

Ámde mi sz ádventhen emberi dolgokat soha sem kerestünk. A nagybetűvel kiirt cím alatt sem értünk valamely homályos, eleve életunt politikai óriást, aki csöndesén fog elöbnjni az ismeretleoség alvilági barlangjából, hogy eddig szörnyen nélkülözött, fénylő tekintetét meghordozza alázatosan rajtunk.

Személyek, korok és idők jelentéktelen erői sohasem tudták megváltani a világot attól, ami kezdettől fogva jelleme : saját gyarlósága lidércnyomásától. Múlandó voltunk korlátáit szédítő világtekioté'yek nem törhették össze. Szellemóriások, hadrengető félistenek mu(0 tüneménye nem tette mássá az örök — embert. Csak egy: Krisztus I

'An Isten ígérete, ámene ő: Krisztus. Benne és általa világok teremtődnek, eszmék, gondolatok, nemzetek és egyedek alkotódnak./Mint ahogy Jairus leánya és Lázár számára az életet jelentette, ugg jelenti

a benne hívőknek.

Jézas uz Eljövendő.

Advent és karácsony igazi koronás fejedelme. A lelkek királya!

Nemietek feje. ó minden azzal a szeretettel, melynek nevében és bizonysága gyanánt Isten elkül- dőlte.

Mi tehát várjuk éshiSBsük e nemzetmegtartó krisztusi szeretetnek általános megvalósulását, lelki karácsonyát, melyet nem emberek adnak, hanem az Isten, sok fájó magyar könnyért, sóhajért —- szánalomból.

Jánosi György,

Történelmi percek.

Irta: Dr. Babits István.

Történelmi perceket élünk, mozgalmas eseményekben gasdag időket. Mintha kilendült volna rendes kerékvágásából a történelem szekere, egyre újabb és ujahb zökkenésre eszmél fel az idők rögös utján a haladó emberiség . . .

A francia-német háború lezajlása és aa olasz egység megszületése után úgy fátszott, mintha örökre eltávozott volna Európa felöl a háború pusztító réme s az emberiség a békés társadalmi és gazdasági haladás korszakába lépett. Egy emberöltő leforgása után azonban a balkáni tűzfészekben ismét lángra lobbantak a hamvadó zsarátnokok és az azután bekövetkezett világégés végigssántott az egész földkerekségen, mérhetetlen szenvedést éa helyrehozhatatlan károkat okozva a

Emlékezés . . •

Irta: Bodnár Istváa.

Téli esték, ti szép esték,

Hl vagytok, de nem úgy, mint régi Öres mii a hintaszéke.

Á sok szép könyv, mind — betéve, Nincs, ki nézzé, olvasgass«,

Fenn olvas O — csillagokba:

Sgi titkot, örök békét —

S pnnan nézi régi fészkét:

Hogy van-e rend, tiszta, szép-e ?

— 'Amilyen volt az U — éltei Nézi, nézi, tudom látja.

Mi történik itt a házba?

Néha bizony fejet csóvál:

Mi — akkor volt, sok — nincs ágy mir I

. . . Vagy el se »ment« ? Áltat szivem: Hiszen hallom, most sem pihen,

Halkan kopog fáradt lépte,

A konyhába épp most néz be . . . Vizsgálja a kamrát, pincét,

Befőttjét, e földi kincséti S mert hálónkon visz át útja,

Vánkosom megpuhogatja . . .

S a szobába csak úgy tér be,

Kámosolyg egy kaiosszékre,

Reáhajol az Írásra,

De nincs már csók — biztatást I Megél tő könny sincs szemében,

Megyen, eltűnt észrevétlen.

Ugy‘ el foszlott, mint az álom . . .

De azért én mégis látom:

Bejárja az udvart, kertet,

Titkon valamit cepelget:

Unokáknak tán most választ Karácsonyra fenyőágat?

Vegy tán kis játékik hozza?

$ a diókat aranyozza ? I

— Aztán boldogan száll égbe,

De még, mintha visszanézne ?

Tán a könnyűnk veszi számba?;

— KI érte sir, hogy — megáldja t

Magánosok karácsonya.

Az 1883. év már már feketének ígérkező karácsonya táján, közvetlenül az ünnepek előtt, hirtelen többnapos havazás lepte meg Bécs városát, megakasztva minden forgalmat. Fejedelmi hermelinpalástot öltött as egész császárváros, iegvénebb, termetes szépsége (a Szent István-torong) és ifjabb versenytársa (a fogadalmi templom karcsúbb tornyai) pedig gyönyörű, finom, fehér csipbefátyolba burkolództak. Drága ruha volt, nagy kárára a hófuvarozásra köteles Wiener Transportgesellchaft nak, melynek a karácsonyi hó súly ob millióiba került, de viszont nagy örömére a man kátlan szegények ezreinek, akiknek keserű, téli nyomorúságába valósággal porcukorként ömlött az egek bőséges ajándéka, a váratlan ünnepi kereset. Vidáman lapátolták mindenütt a havat; örege apraja, asszony és gyermek övig gázolt benne s jókedvű versengéssel níerték, kotorták, söpörték ösBze belőle a meleg szoba és ünnepi jóllak ás becsületes munkával megszolgált árát.

A hangos zűrzavar közepette három magyar orvosnövendók sétált az Am Hof karácsonyi piacán: az egyik szülei pénzét költötte, a második (felvidéki fin) vőlegény volt — részlet- fizetésre“ s igy havonta pontosan megkapta jövendőbe apósától a szerény, de a legszükségesebbre elegendő

gázsit, a harmadik azonban teljesen szegény, alfö'di árvagyerek volt, aki egy Taborstrasse-i boltos magyar levelezésének e>látásáért lakást kapott a Lipótvárosban, egy magyar korcs- már os gyermekének oktatásáért ebédet künn a Hernals-ban, magyar nyelvleckéért pedig vacsorát, valahol a Landstrasse n. A közbeeső időben az egyetemre is járt, már amennyiben arra ezek a tekintélyes, minden napi gyalogséták időt engedtek I ?

Derült hangalatban járkált a három jébarát a deszkabódektól sűrűén bo ritott térség keskeny sikátorain és a bécsi néphnmor kedélyes hullámaiba merülve gyönyörködött az alkalmi vásár lármás tarkaságában. Különféle okokból egyikök sem utazott haza szünidőre s noha módjukban állott valamely ismerős — vagy rokon — család köreben élvezni a karácsonyt, ifjú, bohém lelkülettel elhatározták, hogy ezúttal lemondanak erről és hármasban együtt fogják tölteni azt, habár — hivatalosan — csak egynek volt is kö*.ülök jogcíme a szent este megünneplésére. De hol? Valami nyilvános helyen-e, vagy otthon ? S ha otthon, úgy melyiküknél ? Ez volt a kérdés.

Becsi szokás szerint minden korcsma, ksveház Üres, rideg, elhagyatott; mindenki — még a legényember is — valami családi kört keres, hogy me legedjék ; viszont Sylvester estén senki sem mar«d otthon, azt házon kívül,

nyilvános helyen, mulatós tömeghangulatban divat tölteni. Hamarosan megállapodtak tehát, hogy a „szent estét“ egyik legényszálláson rendezik. De kinél ?

Az első medikusnak legjobb szobája lett volna, de ott, a háziaknál nagy karácsonyfa készült s miután házikisasszonyok is voltak, szent, hogy beinvitálják a három árva idegent meleg családi gondozásra s igy a tervezett bohém-karácsony kútba esik. A vőlegény — nagyon takarékos fiú volt s igy eszébe jutott, hogy rossz a — kályhája, nem lehet jól fűteni B majd fásni fognak nála.

— Tadjátok mit? — szólt a harmadik — gyerünk hozzám 1 Nekem ugyan csak nagyon kicsi odúm és csak egyetlen egy székem van, de ketten elülhetnek az ágy szélén is. A kis plébkályha köpi a meleget • a nagy petróleumlámpa is segít fűteni. Az asztalt majd lerakom, könyv éo egyéb a szekrény tetejére kerül, a vasmosdó lesz a „kredeoc“, a kályha teteje a konyha. De enni-innivalóról ti gondoskodjatok ; én majd gondos, ködöm a karácsonyfa és a karácsonyi meglepetésről.

— Ugyan! ? — Minek ! ?

— Semmi „ugyan“, majd meglátjátok 1 Hét órára ott legyetek !

Megegyeztek, elváltak. Délben az első, gazdag tartalma elemózsiás ládi* kát kapott hazu ról s délután elküldte hordárral a piknik helyere s azután