Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-12-12 / 49. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1925 december 5. Telefon: 120 SZABÓ JANOS mérnöki iroihja, Szekszárdim. Vasúti fasor 6 V ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- szerkezetek, utak és hidak tervezése és építése. — Építési anyagok, szén, gáz- és kenőolajok, villamos csillárok és árammérők, rádiótelefonok szállítása. — Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak Szekszárd és vidékére kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. | BOROS ÉS TÁRSA f 2 „Kühne“ 0 S mezőgazdasági 9 gépgyár rt. tolna- és 9 Í báosmegyei képviselete V raktáron tart: oséplőgarnitu- S rákat, szívó-, gáz és benzinmoto- $ rókát, szabadalmazott páros és k páratlan sorú „Vera Drill“ kanalas sorvetőgéoeket Z © és minden egyéb 0 X mezőgazdasági (11) 2 9 gépet. S | Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinó- 1 a bazár épületében. — Telefon 49. ft lapseasseouaestseMeoMaa mert 3 órakor már nem volt semmi sem, ami a hőség további emelkedő Bének tápot tudott vé’na adni: akkorra minden odaőgett. A sürU, ködös éjszakában, mint óriás szájak, félelmesen izzottak a nagy áruház kirakati ablakai, amelyek tetején hatalmas gomolyokban tört ki az elégett posztó , selyem-, vászon és a eipőáru orrfacsaró, tél ek zetelál I i i Ó füstös bűze. Ez a füst nemcsak a Garay-teret töltötte meg, de szét- áradt az minden tájban és érezni le betett úgy a kórháznál és a megyeháznál, mint a polgári leányiskolánál és a selyemgyárnál egyaránt. Mikor azután reggel f«*lé az izzó zsarátnok is kiégett, a tűzoltók hozzákezdtek a padlón lévő füstölgő salak kitakarításához. A katasztrófa képe. f Reggel 9 óra felé még mindig fojtó volt a levegő az üzletbeD, úgy, hogy ez a munka inkább csak a késő dél- : előtti órákban indulhatott meg teljes eróvel. A tüzes sahk azonban olyan nagy mennyiségű volt, hogy még késő este is annak az elhordásaval és oltogatásávul foglalkozott a kiren I delt közerő. A tűz oka és a kár. A hatósági tüzvizsgálatot délelőtt 11 órakor tartották meg Kiss Árpád /rendőrt» na esős, dr. Cs. Pupp Jenő ' /városi tanácsos és Szabó János Dy, városi műszaki tanácsos részvételé- I vei. A szemlén először azt ál la— / pitották meg, hogy a tűz t valószi- ; nülegf rövid zárlat okozta, mert az üzlethelyisi gben még 1901. évbén | felszerelt, m»r igen avult villaDyve zetékek is vaunak. A későbbi vizsgálat azonban azt derítette ki, hogy a kályha hőségétől gyulladtak meg a közel Lkvő bútorok, amelyek lángjai lassan harapóztak tovább a kiszolgáló asztalokon. Az elégett áruk ériéke hsrom és fel milliárd a bereu- 1/ dezés értéke egymilliárd és a házon ^ okozott tűzkár egymilliárd koronára tehető, úgy, hogy az egész tűzkár öt 18 fái milliárd koronára rúg. A tüzoliófelszerelés pótlása. A városi t»n»cs a tüzeset hatása ; latt megbízta Mutscheubacher Lajos tűzol ópararcsnukot, hogy azonnal f aszon Budapestre és a legsürgőseb b v: pótlandó lűzoltó eszközöket vá sá j* meg. Nekünk a tűzzel kap- í ol than rá kell mutatnunk arra, hogy az előirányzott tűzöl lőszerek én kívül olyan szivattyúkat is kell besze rezui, amelyek nem fagynak be, illetve, amelyek egy erre a célra szolgáló szerkezettel téli használat esetén áliardóan raelegithetők. Viszont a háztulajdonosokat hatóságilag kellene kötelezni, hogy a kutakat télen szalmafonattal lássák el. A tűz oltó ág munkáját ugyanis az bénította meg, hogy a szomszédos kutak jórészt mind b-voltak fagy vp,^G<»ray- téri közkút pedig el volt romo'va, a vizszállitás, illetve a viz utánpótlása nem volt elegendő és az igy előálló t szünet ajatt a szivattyúk be fagytak, | tömlők pedig hasznavthe tétlenekké v*lt«k. — Ha meg akarja menteni üzletét az elégéstől, szereltesse át Titte Testvérekkel, pancéllemezzel bevont csővel villanyos huzalait. Szak- vélemény, díjmentes. v Tíz könyv. Irta: Dr. Szilágyi Tibor. Nemrégiben megemlékezett a lapok egy része arról a nagyarányú mozgalomról, melyet a Nemzetközi Bibliofil Társaság indított meg az összes ku'turnépek közölt. A cél : az egész világ kultúrájának bemutatása az egyes nemzetek legkiválóbb tudományos és irodalmi müveinek összegyűjtése utján. Tőlünk, illetőleg a Magyar Tudományos Akadémiától is bekértek 10, azaz tiz könyvet. Az Akadémia természetesen eleget fog tenni a kérésnek s hir szerint már ki is válogatták a magyar kultúra reprezeutálására hivatott tiz munkát. A könyvek nemsokára utrakelnek majd s az egész ügy el fog merülni a feledés jótékony homályába, de mi úgy érezzük, hogy lehetetlen szó nélkül elhaladni mellette. Nem tudjuk és nem is kutatjuk, kikből áll az említett interuacionális társaság. Bizonyara jóhiszemű, kulturális lelkesedéstől áthatott urakból, akik már jóeleve szamo tak a felállítandó gyűjtemény szükségképpeni ferdeségeivel és hézagaival. Valóban, minden antológia eredendő hibákban szenved, hiszen erő- I sen korlátozott terjedelménél fogva sok' komoly értéket figyelmen kívül I hagyni kénytelen s amellet egy-két, I vagy éppenséggel egyetlen mű va*a mey írót csak képviselhet, de tel | jesen sohasem karakter zálhat. A Faust a vil girodalomnak talán leghatalmasabb alkotása, a Hamlet a drámai költészet zenitjén áll, Toldi a magyar léleknek csodálatos erejű és tisztaságú kepe, mely me lett szinte szürke a Hermann und Dorothea... de mindegyik mű távol áll attól, hogy az egész Goethét, az egész Shakespearet, azegesz Aranyt jelentse és jellemezze; Goethét, íT dalköltés szinte felülmúlhatatlan művészét, Shakespearet, a Szentivánéji álom ragyogó képzeletű költőjét, vagy Aranyt, a remekbe vésett balladák halhatatlan ötvösét, hogy egyebet ne is említsünk. S ki merné állítani, hogy száz, vagy akár ötszáz munka is tökéletes tükörképe lehet a ma gyár kultúrának, a magyar tudó many és irod-'om hatalmas, gazdag birodalmának ?! Tiz könyv? Bármilyen ideális érzekkel, szakértelemmel, pártpolitikai és világnézeti előítéletektől mentes igazsággal állítsák is össze azokat, amitől egyébként aligha keli tartanunk, csak egészen gyönge, csonka képét nyerhetünk, mozaikokat a fen séges Bzékesegyház monumentalitásé ból, néhány kiragadott mondatot a nagyszerű h-vvel és logikával felépített.. beszédből. Csehszlovákiától buszát kértek, ami va'ószinüleg nem akar célzás lenni Húsz Jánosra s ami egyébiránt, bár a Szellem meg- nyisvánu ásait igazán nem lehet rőf- fol mérni, magyarán annyit jelent, hogy a csehszlovák (?) kultúrát éppen kétszer annyira taksálják, mint a mienket. Tiz könyv! Tragikusan és komikusán hangzik egyszerre. Kik, hogyan és mi yen szempontok szerint állapították ezt meg igy? Talán körzetekbe osztották az uj béke áldásaiban támolygó Európát s a terület, vagy lakosság nagyságát vették fokmérőnek? Vagy tálán csak a kuriózum kedvéért fogadtak be bennünket is, a „tsikosch“ és „gul- Iasch“ romantikáról ismeretes „fól- nornád“ népet ? Nem hibáztatjuk túlságosan a jó urakat. A lelkiismeretesség igen ritka erény. Hozzá szoktunk már a nagy népek vezetőinek még nagyobb felületességéhez, mely különösen a bé- j kekonferenciakon domborodott ki pregnáns erővel s bá a tudósoktól I löbb gondosságot várhatna is az em ; her, megseui tu ságosan raegl -pő az Landauer Pálné nőidivat-ka’apterme és előnyomdája Székszárdón a Kaszinó-bazárban Kalapokban! Alakítást jutányosán vállal. Goblein-képek és kézimunk-ikellékek nagy raktára. Élő- nyomási munkák azonnal készülnek. Figyelmes és pontos kiszolgálás I 800 ilyenfajta, mondhatni együgyü tájékozatlanság. Mindenesetre érdekes volna .megtudni, hogy vaijon van e képviselője Magyarországnak ebben az il'usziris társaságban s ha mucs, miért nincs és ha van, ki az ? S nem volna érdektelen informálódni arról sem, hogy most, amidőn annyi szó esik kultmfölenyről, a magyar szellem domináns erejéről, hogyan érhetik mégis ilyen bántó lebecsülések, — remélhetőleg öntudatlan — inzultusok legfőbb büszkeségünket ? Régi végzetes hibánk, hogy belső véres' viaskodásaink közepette min- d g elfeledkeztünk a magunk igazi érdekeiről. A nngyritkán hozzánk tévedt idegeneknek megmuaituk ugyan olykor, hogy kik vagyunk, de nem törőd üok soha azzal, hogy a müveit kü fő d széles rétegei is megismerjenek és értékelni tudjanak. Moso yogva, fölényes közömbösség gél olvastuk, hogy nem egyszer, mint „villogó gatyáju* és „lobogó, fehér fokosu“ népről írtak rólunk krajoá- ros fantáziájú és műveitsegü tinta- kulik. Oykor, gyönge perceinkben, panaszkodtunk is, hogy félreismernek, vagy egyáltalán nem ismernek bennünket, de nem tettünk semmit ennek megszüntetesére. A Tudomány es Művészet n»pszámosai és fölkent papjai, évszázadok heroikus munkájával, önsanyargató lemondassál, más nepek előtt talru ismeretlen és megfoghatatlan mártiromsággal, csodalatos szépre építették a magyar kultúra impozáns palotáját, de bányán vannak, akik látták, ismerik annak szépségéit? . . . Nem tudnak rólunk, nem ismernek s ez elsősorban és fő ké.ppen a saját hibánk Mert minden nemzetnek iegelBŐbbrendü kötelessége önmagával szemben, hogy életet, jogot követelve, teljes vériezetben nyilatkozzék meg a többiek számára. Mindenütt, ahol a magyar ka túra megjelenik, győzelmes az útja. Era gadtatva „fedeznék fel“ bennünket a müériők, a szeltem arisztokratái, újra meg njra a nagy külföldi metro polisokban, amint ezt a legutóbbi londoni képkiállitas példája is szépem dokumentálja. Ám, hogy mindenütt érdemeinkhez mérten értékeljenek, hogy elég gyakori erkölcsi sikereinknek komoly gyakorlati. eredményei is legyenek, ahhoz jól megalapozott, J nagyvonalú propagandára, gonddal I és szakértelemmel kiép t tt szerveze- j tekre van szükség. Munka, fáradó Áruházunk tűzvész áldozata lett! Üzletünket, eddigi helyiségünk rendbehozataláig, házunkban, a Széchenyi-utcai oldalon, a kapu melletti nagy bolthelyiségben tovább folytatjuk a megmentett és újonnan beszerzett árukkai. Pirnitzer József és Fiai áruháza Szekszárdon. — A*apitva 1840-ben. y?-’ ;