Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1925-11-21 / 46. szám

«I Ara 2000 korona. VH- évfolyam. ____________Szekszárd, 1925 november 21. 46. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 8zerkesztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. Yelefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetfi közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb bírd .lés dl|a 10000 korom. A hirdetés egy 60 mllUméter néles hesébon mllllaétersoronkénl 1000 köröné. KOagyfllésI résxvénytérsaségt stb. hirdetések lZOOkori — állést keresőknek 60 uéss* lék engedmény. A hlrrovatbsn elbelyexetl reklámbír, eljegyzési hír, őse* léd! bír, vslaatnt a ayllttér soronként 8000 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök iaazsáaban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. Jegyzetek. Van ennek a szegény országnak ott a Danapartján egy mesés szép palotája. Mindenki bámulattal tekint rá, aki elősször látja, A külföldiek irigylik is tán és azt gondolják, minek ezeknek a tépett határu koldu soknak ez az építészeti remek. Va­lamikor mi is büszkén tekintettünk erre az épületkolosszusra és azt hittük, hogy abból a pompából, fény és boldogság háramlik reánk. Most bizony sokszpr piros lesz az orcánk, ha reá gondolunk, de nem a lelke­sedéstől, nem az örömtől, hanem a szégyentől és az elkeseredéstől. Mert ebben a palotában olyan dol­gok történnek amin nem örülni, hanem csak szégyenkezni lehet. Ott szabadon lehet a külföld részére deununciálni, megrágalmazni az ezer sebből vérző nemzetet, ledönteni ok tálán hazafiatlan beszédekkel és inter­pellációkkal azt, amiért egy évtized óta küzdenek a nemzet jobbjai. Abban a palotában Kossuth Lajoshoz, Rá- kóci Ferenchez szabad hasonlítani Károlyi Mihály grófot, történél mi alakká tenni ezt az agyalágyult haza- árulót. Támadni lehet azt a bírósá­got, amelyik reá sütötte három fóru­mon a soha le nem mosható Kain bélyeget és nem akad ember, aki ezeket a nemzetgyalázókat, bűn­tett feldicsérőket korbáccsal kiverné abból a nagy palotából, amit nem­zetházának tartottunk és hívtunk egykor. Joggal kérdezzük Berzsenyivel. Mi a magyar most ? És a felelet oly megszégyenítő,. hogy kiirni is resteli, akiben még egy parányi magyar vér lüktet. * Valamikor a birói pallásthoz nem ért fel a politika, senkinek sem ju­tott eszébe, hogy birói ítélet miatt a nemzetgyűlésben interpelláljon és egész világ előtt támadja a független bíróságot. Akik becsületesen és szél­sőség mentesen gondolkozunk, azok érezzük, hogy ez nem jól van igy és félünk, hogy ezek a jelenségek még mindig forradalmiak, amelyek mérget lopnak a műveltebb, de még inkább a műveletlen emberek közó. Nem szabad bűnügyeket elposvá nyositani, nem szabad evekig elhúzni, de legfökébb nem szabad politikai árnyalatoknak támadni a nemzet színe előtt büntetlenül a bírót, aki esküje és lelkiismerete alapján ítéletét meg hozta, ha nem tetszik politikum szem­pontjából az ítélet. Foglalkozni kellene, itt volna a leg­főbb ideje, hogy ne lehessen a kép viselői immunitás jogán olyanokat mondani, amiért a közönséges hálán dót, ba bármily kis körben beszél is erről, évekig terjedő börtönnel bün­tetik, amit nemzetgyalázásnak, haza­árulásnak, tekintély rombolásnak, lá- zitásnak, kémkedésnek minősít bün­tető törvényünk. De nem volna szabad a birói tal­lért sem ráncigálni, birói ítéleteket politikai pártszenvedélyek alantas hangján bírálni. A birói tekintélynek olyan maga­san állónak kell lenni, hogy ahhoz ne érhessen fel a politikának se be­folyásoló szele, se bemocskoló szeny- nye, mert ha a jog, törvény és igaz* Folyó évi november hó 15-ón tar­totta a szekszárdi kerület képviselője, dr. örffy Imre beszámolóját Decsen. Amint már lapunk előző számában jeleztük, a nemzetgyűlésen is köz­kedveltségnek örvendő képviselőnket több képviselőtársa kísérte le kerü­letébe. Vele voltak Rubinok István, Erdélyi Aladár és Gubicza Ferenc képviselők.. A ljeezámpló előtt kép­viselőnk a társaival együtt a szek­szárdi Kisgazda-Egyesület választ­mányi ülésén vett részt, — melyről lapunk más helyén számolunk be. A képviselőt Decs községben osz­tatlan szeretettel és lelkesedéssel fo­gadták s a község bírája, ki egyben pártelnök is, Dani János, biztosítván őt a község bizalmáról és szereteté- ről, felkérte beszámolója elmondására. Dr. őrffy röviden ismertette az el­múlt év politikai eseményeit, kiemelve erőteljes részvételét a szanálási tör­vényjavaslatok, valamint a házszabály- szigorítást célzó javaslatnál, — mely utóbbinak nemcsak előadója, hanem megszerkesztője is volt. Kérte Decs község vagyonos és nincstelen föld- mivelőit, hogy a közös agrárérdekek védelmére fogjanak össze és figyel­meztette ezt a két osztályt, hogy sok­kal több az, ami őket összeköti, mint ami szétválasztja. Decsen és Sárköz­ben általában nagy külömbség van a földművesek gazdasági helyzetében, de ez nem szabad, bogy két táborba ossza őket, ellenkezőleg, a vagyono­sabbaknak mindent el kell követniük, hogy a szélsőségre hajló nincstelene­ket támogatásukkal, tanácsukkal és segítségükkel az állam eszméjéhez és a fennálló rendhez bű honpolgárokká neveljék. A mega részéről kijelenti, hogy a nincsteleneknek földjük meg­műveléséhez szükséges anyagi esz­közök tekintetében a legteljesebb oda adással fog fáradni. A láthatóan nagy­hatású beszéd után Rubinok István képviselő szólalt fel, aki nagy gazda sági szaktudással fejtegette a magyar mezőgazdaság bajait és annak okait, igy eísősorban a mezőgazdasági tér mények —; megfelelő értékesítésének hiányát, amely az államra azt a kö­telezettséget rója, hogy ezt az értéke­sítést egyszer már szervezze jól meg. Megható szavakkal emlékezett meg a lekapcsolt országrészek szenvedő Bág templomát is politikával fertőz­zük meg és ba a magyar bírák tói politikai szolgálatokat kívánnak a pártárnyalatok, akkor összedül a régi Magyarországnak ez a hatalmas pil­lére is és ez az Összedülás eltemeti ezt a maroknyi nemzetet, mert csak ott lebet nemzeti megújhodás­ról álmodni, ahol a legkisebb em­bertől a legnagyobbig mindenkiben él a nemzeti öntudat mellet a tör­vény tisztelete és meghajol a tör­vénynek igazsággá kimondott szava előtt. S. magyarságáról b meleg elismeréssel szóit dr. Őrffy Imre országos műkő déséről, melyet ma már mindenki el­ismer, s melyétt kerülete csak büszke lehet reá. Dr. Erdélyi Aladár szellemes, b a közönségre nagy hatással volt beszé­dében a magyar gazdatársadalom ba­jairól és ^adatairól beszélt, ostoroz 1 ván azt a/közönyösséget, mellyel ez a társadalom saját ügyeivel szemben viseltetik. Ismertette a kormánypárt­nak a fain érdekében tett és teendő lépéseit, s imegigérte pártja nevében a gazdatársadalom érdekeinek leg- odaadóbb támogatását.' Végül Gübica Ferenc kisgazdaképviselő szólalt fel, ki személyesen bive Őrffynek s kü­lönösen azt az érdemét méltatta me­legen, melyet őrffy a nemzetgyűlésbe került kisgazdaképviselők segítése, tanáccsal ellátása stb. tekintetében fejtett ki. A végig lelkes hangulatban tartott gyűlés után őrffy a községházán egyéni kérelmeket és panaszokat hall­gatott meg, majd társaságával együtt Dani János bíró vendégszerető házába ment, ahol szükkörben megebédel­tek s a délutáni vonattal visszautaz­tak Pestre. Melentiírtsu ügyek o városi közgyűlésen. Szekszárd város képviselőtestülete folyó hó 14 én délután 4 órakor, a városháza nagytermében Vendl István polgármester elnöklete alatt rendkí­vüli közgyűlést tartott, amelyen a képviselőtestületi tagok a tárgysoro zatra kitűzött nagy fontosságú ügyekre való tekintettel nagyobb számban jelentek meg és a tanács javaslatai­hoz több esetben hozzá is szólották. A polgármester rövid elnöki meg­nyitója után általános örömmel vették tudomásul a népjóléti és muukaügyi miniszternek azt a leiratát, amelyben a szekszárdi báró Angusz árvaházban elhelyezett hadiárvák és hadirokkan­tak gyermekei után fejenként napi egy aranykorona tartásdijat állapított meg. Köztudomású ugyanis, bogy a . város több mint egy éve tett lépése­ket azii'ánt, — bogy ezen szociális intézmény Ugye kedvezően in- téztessék el, mert az alapítvány a megváltozott pénzügyi viszo­nyok folytán oly csekély összegre zsugorodott, hogy az árvabáz összes anyagi kiadásai a város háztartásának terhére esett. A város képviselőtes­tülete több ízben fordult a miniszté­riumhoz segítségért, sőt azt is kérel­mezte, hogy az egész intézményt az állam vegye át kezelésébe. A minisz­teri leirat szerint az állam az árva­házban elhelyezett hadiárváknak és hadirokkantak gyermokeinek eltar­tásához fog jövőben hozzájárulni napi 1—1 aranykoronával, amely havi 5—6 millió korona hozzájárulást jelent. Ezután Vendl István polgármester részletesen ismertette a Salgótarjáni Kőszényba r.-t.-gal a villamosáram szolgáltatására vonatkozó pótmegálla­podást és azt a képviselőtestületnek elfogadásra ajánlotta. A bányával kö­tendő pótszerződés alapján az egyen áramú városi hálózatot három fázisú -forgó áramra alakítják át, amelynek ígéri nagy előnye, hogy az áram feszültség az egész városban kedvező lesz. Éden átalakítás folytán a vil­lanyórák ős motorok kicserélésre' ke­rülnek és a meglevő hálózatból mint egy 65 métermázsa rézvezeték sza­badul fel, amelynek ára az átalakí­tási költségek részbeni fedezésére for­dítható. A bányavállalat tekintettel arra, hogy ez az átalakítás a városra külön költséget jelent, az eddig négy évre adott 100.000 aranykorona hitel visszafizetését hat évre osztotta fel. Ismertették a belügyminiszternek a vigalmiadé-szabályrendelet — jó­váhagyására vonatkozó leiratát, a melynek értelmében a szabályrende­letben foglalt adótételek és pénzbír­ságok összegeit aranykoronában álla­pították meg. Tudomásai vették a tanács azon intézkedését, bogy a Széchenyi-u'cai óvodát nyilvános ár­verésen 90 millió koronáért eladták. Figyelmet érdemel a városi tanács­nak a vagyonjövedelmek hátralékos összegei után felszámítható kamat­tétel megállapítása tárgyában előter­jesztett javaslata. A város ugyanis kiadásainak zavartalan teljesítése ér­dekében kénytelen többször kölcsönt venni igénybe. A hitel felvételét sok­szor éppen az idézi elő, hogy köve telései az esedékesség napján nem folynak be. A képviselőtestület ezért kimondotta, hogy jövőben a város, összes esedékességük idején ki nem egyenlített követelései mán ugyan­olyan százalék kamatot számit fel, mint aminőt a város kénytelen fizetni igénybevett kölcsőnei után. Elhatározta a képviselőtestület, hogy a törvényszéki palota és fogházépület körüli, a Verböczy-, Vörösmarthy- utcák, a vármegyeház épülete körüli, a polgári fiúiskola és a ntgyveodéglő körüli járdák, a Rákéci-ut keleti ol­dalának a város végéig, az Arany János utca mindkét oldalának á Hirliog Ádám-utcáig, a Hiding Ádám , Cső- I konay- és Báthory-utcák gyalogjáróit Dr. Őrffy Imre decsl beszámolója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom