Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-15 / 32. szám
Ura 2000 korona. VII. évfolyam. _________ . _________Szekszárd, 1925 augusztus 15. 32 szám. 0 KE RESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés agy 60 milliméter széles hasébon mllllmétarsoronként 1030 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 száza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési bír, családi hír, valamint a uyllttér soronként 8000 koronába kerül. szent István naplón. Irta: Dr. Magyarász Ferenc. Montesquieunek, a francia törté- netbölcselönek van egy mondása, melyen érdemes elgondolkozni: „Boldog a nép, melynek történelme unalmas. “ Mikor unalmas a történelem ? Ha nincsenek benne nagy elhatározások és nagy küzdelmek. Ha az egyforma hétköznapiság ráborul a lelkekre, melyeket a keleti kényelemszeretet megóv minden rendkívüli emóciótól. Ha nincsen tehetség, mely a költő szava szerint kitör és eget kér. Ha nincsenek lángelmék, akik Prome- tbensként mennyei tüzeket mernének rabolni. Ha nincsenek hósök, kiket vészek és viharok edzenének és lelkesítenének nagy áldozatokra. Ha nincsenek költők, akik a megszokás néma berkeit fölvernék soha nem hallott lángszavakkal. Ha nincsenek nagy emberek és nagy tettek: akkor unalmas a nemzet története. De csakugyan boldogság-e ez az unalom ? És érdemes-e ezért a boldogságért szeretni az életet? A mi egész öntudatunk, nemzeti és egyéni lelkiismeretünk, történelmi érzékünk és öröklött életfelfogásunk hangosan tiltakozik a boldogságnak e megkövesült bálványa ellen. Mi azt valljuk a költővel, hogy élni nem fajulva tengés, nem olcsó időnek hasztalan sara. (Arany J.) Minket ezer esztendőnek sok és nagy hullámverése jóaorsban nem tett elbiza- kodottakká és a balsorsban nem ejtett kétségbe, mi élni akarnnk, mert küzdeni tudunk s valahányszor nj veszedelmek fenyegetik az életünket, nj fegyverrel és nj erővel fogunk annak védelméhez. Állami életünk történelmének elején ezt tanuljuk Szent István királytól. Ha nem akart volna küzdeni s ha a nemzet fönntartó küzdelemhez nem talált volna nj fegyvereket, bizonyára az elmnláB unalmas sorsára bízta volna nemzetét. Ha leikéből hiányoztak volna a nagy tettek rugói, a keleti népek fásultságával belenyugodott volna abba a kikerül- hetetlennek hitt végzetbe, mely elsöpörte népének elődeit, a hunokat és avarokat. Ha közönséges ember lett volna, a nevét sem ismerné a magyar történelem, mert nem volna magyar, kinek még volna történelme. Azonban Szent István lelkét nem a török Kizmet életelve, nem a fá- tum ólyom8ulyozta, nyűgözte le, hanem a duzzadó életerő és az Istenbe vetett szilárd hit képesítette arra, hogy csakugyan sziklákat moz ditson el a helyükről akkor, mikor egy egész pogány nemzetet megtérített a keresztény vallásra, mikor belénevelte az evangélium hitét és erkölcsét, mikor kiirtotta szivéből a pogány vallás pogány erkölcsét s I igy biztosította helyét a keresztény ■ népek közösségében. Sőt ahogy ő gondviselésszerü fejedelme volt veszni induló népének, úgy nemzetének is egy gondviselésszerü hivatást hagyott örökbe: a kelet és nyugat határmesgyéjén megvédeni a nyugatot a kelet támadásai ellen és egyengetni az utat a kelet számára, hogy — legalább kisebb rajokban, kunok, bessenyők, böszörmények — a nyugati népek élet- közösségébe szintén beléphessen. Egy ezredév megmutatta, hogy ez nem volt unalmas történelem. Küzdelmes volt. de szép volt s ha újra választhatnánk, talán megint ezt választanék. Ha történelmünk unalmas lett volna, tán több pásztornak furulyája verné föl az alkony csendjét, tán több halásznak bárkája szelné a hold ezüstfényében csillogó babokat, tán több régi város ódon iábasházainak boltMegírtuk már, hogy a Kormányzó Szily Dezső belecskai körjegyzőnek a magyar bronz érdemérmet adományozta, mert 1918 november 3-ról 4-ikére virradó éjjel saját élete veszélyeztetésével meghiúsított egy a fosztogatások megakadályozására kivonult polgárőrség vezetője ellen elkövetett revolveres merényletet. • Az érdemrend. A sötétzöld moaré szalagon függő érdemrendet, amely az egyik oldalon az apostoli kettőskeresztet mutatja e szavakkal „A hazáért“, mig a másik oldalon latinul olvasható e mondás: „Ha Isten velünk, ki ellenünk“, augusztus 9 én délben adta át a járás főszolgabirája rendkívül díszes ünnepség közepette. Emelte a nap jelentőségét az a körülmény, hogy a kerület képviselője dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter is megjelent. Az igazságügyminiszter érkezése. A miniszter uzdi birtokáról autón délelőtt 11 órakor érkezett Belecs- kára, vele jöttek Gyünkről Reich Oszkár főszolgabiró és ott nyaraló bátyja Reich Árpád ny. huszárezredes, szk. külügyminiszteri tanácsos. A fogadtatás. A feldíszített községháza előtt ott állt Görbő és Belecska községek egész népe magyar, illetve német színes népviseletben és az autóról leszálló minisztert a szép diadalkapu alatt Brill Ádám belecskai és Császár Ferenc görbői biró üdvözölték először, majd Perl János keszőhidegkuti ev. lelkész, kinek Belecska leányközsége, tartott szép üdvözlő beszédet. A szónokok mögött állt a kitüntetett jegyző, körülötte Dőry Pál ny. főispán görbői, Me eh wart Ernő komány főtanácsos belecskai, dr. Csiky Ödön menekült vármegyei főügyész, görbői földbirtokos és még nagyon sok környékbeli előkelőség családjaikkal együtt, ott volt az elöljáróság, kép | ivei alatt beszélgetnének a régi jó táblabirák, tán nagyobb lármával végezték volna a vármegye régi nagypipáju urai a tisztnjitásokat, de nem volna Hunyadi Jánosunk és Mátyásunk, nem volna Rákóczink és Széchenyink, Kossnthnnk és Deákunk . . . Unatkozni tudnánk, lelkesedni nem tudnánk. Élet-e ez ? Magyar élet e ez ? Szent István ilyen életre adott é nekünk példát, mikor karddal a kezében védte meg azt, amit kereszttel a kezében alkotott ? A magyarok Istene mentsen meg bennünket ettől az unalomtól és ettől a boldogságtól 1 A szivünk vére, a csontunk veleje, a karunk ereje, a lelkünk láogja mind azt mondja, hogy élni akarunk, küzdeni akarnnk, mig Szent István koronája alatt újra egy- gyé lesz Szent István országa! viselőtestület, az összes jegyzők a járásból, tanítók, gazdatisztek, szóval mindenki eljött a közszeretetben álló Szily Dezső örömnapjára. Az istentisztelet. A fogadtatás után az egész közönség mindenekelőtt az Istenházába vonult, amelyet kívül és belül virágdísz borított el. A pompás virágok Mechwart Ernőné adományai voltak. Perl János lelkész megható és tartalmas prédikációt tartott, előtte és utána pedig a Gáspár József tanító által betanított kar énekelt a kóruson. A díszközgyűlés. Programmszerüleg fél 12 óratttéB- sel kezdődött a két képviselőtestület és a járási jegyzőegylet együttes díszközgyűlése az iskola e célra átalakított és díszített legnagyobb tantermében. A gyűlést Reich Oszkár főszolgabiró nyitotta meg és üdvözölte a kitüntetett jegyzőt. Beszédében nem magát az életmentő tettet mondotta legfontosabbnak, hanem rámutatott azokra a kiszámíthatatlan következményekre, melyeket maga után vonhatott volna, ha a polgárőrség veze- tője, egyszersmind a rendőrhatóság feje elesik és a megtorlás — mint annyi más esetben — az akkori viszony közt nem következett volna be. De az egész dologban legfensé- gesebbnek azt. a végtelen, szinte emberfeletti szerénységet mondotta, hogy egy segédjegyző megmenti annak az elöljárójának életét, akitől jövője függ és hosszú évekig hallgatni tud erről úgy, hogy végül is csak véletlenül pattant ki a titok. Ezután feltüzte az érmet a kitüntetett mellére. A főszolgabiró után dr. Pesthy Pál beszélt és az egyházi beszéd témájából kiindulva Szily Dezső érdemeit méltatta, amelyek azonosak azon kar kiváló általános tulajdonságaival, melynek Szily DezBÖ is egyik ! derék tagja. Harmadiknak dr. Csiky Ödön beszélt mindkét képviselőtestület nevében és szavai alatt a régi vármegyei közgyűlési termek levegője áradt szét a helyiségben. Bereczk István simon- tornyai főjegyző a jegyzői egylet nevében köszöntötte a kitűnő és kedves kartársat, Császár Ferenc pedig Görbő község nevében, mig Gáspár József tanító a közérdek helybeli munkatársainak szere tetet és örömét tolmácsolta. Szily Dezső jegyző megbatottan mondott böszönetett és szavaiban ismét nagyfokú szerénységének adta tannjelét, mondván, hogy ez a kitüntetés az azon viharos novemberi éjszakán kivonult kis csapat minden tagjának egyformán szól. A lakoma. A díszközgyűlés ntán a miniszter kihallgatásokat adott a jegyzői irodában, 1 órakor pedig 80 terítékű ebéd volt a községháza udvarában felállított szellős sátorban, melynél a kitűnő ételeket válogatott szép be- lecskai föld mi vés leányok szolgálták fel és ugyancsak sírtak azok, akik ezen önzetlen, de szép szolgálatból ki voltak zárva, mert különben annyi lett volna a kiszolgáló, mint a vendég. A pohárköszöntők. Ebéd fölött az első felköszöntőt a főbíró mondotta az államfőre, dr. Dőry Pál pedig elragadó tüzes szavakkal a kerület képviselőjére emelte poharát. Még nagyon sok értékes komoly ób végül humoroB felköszöntő hangzott el, melyeken veres fonálként vonult végig az a megállapítás, hogy ahol ily derék népnek ily kiváló vezetői vannak, ott csak szép és jó fakadhat a közös munka nyomán. A belecskai kastélyban. Három órakor az előkelőségek kocsin Mechwart Ernő kastélyába mentek, mig a többi társaság még sokáig együtt mulatott. Mechwartéknál 5 órai tea volt és mintán a társaság a pompás parkban egy kissé felfrissült, dr. Pesthy Pállal az élén elmentek Gerenyás fürdőhelyre, hol a gyönki fiatalság a miniszter tiszteletére a Hősök emléke és a Jegyzői Arvaház javára nyári táncmnlatságot rendezett. A táncmulatság. A fürdőhely bejáratánál Várkonyi Imre főjegyző üdvözölte dr. Pesthyt, a Park-mnlató kapujában pedig dr. Teszáry László tb. szolgabiró vezetése alatt a vigalmi bizottság fogadta az illusztris vendégeket, mig Toderó Paulette gyönyörű c Bokrot adott át dr. Pesthy Pálnak. A fővédnök-miniszter, valamint Mecbwarth Ernő és Bischitz Sándor védnökök éjfélig maradtak a gyönyörű helyen és különösen a fekete tavon úszkáló lampionos gondolák megkapó látványában gyönyörködtek. A tánchoz a tolnai Ferkó cigány- zenekara játszott, a táncszünetekben pedig tárogató szólt és citera mellett Az igazsfiMnlniszter egy jegyző ünneplésén.
