Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-01 / 30. szám
VII. évfolyam. Ara 2000 korona. Szekszárdi 1925 augusztus 1. 30. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SzerkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdatéack árai: A ltgkUtbb bird «lés dl|a 10000 korona. A hlrdatás agy SO minimétar asálaa haaáboi mllllmélarsoroakéil 1000 korona. KBzgyBIM réssványtánaságl stb. hirdetések IZOOkor. - Állást ksraaOknsk 50 sxisa- lék sngadméay. A kiíróra Urna alhalyezett raklámhlr, eljegyzést hír, ssa> Udl hír, valamint a ayllttér aoronkénl 8000 koronába ksrüL A nemzet erőforrásai. Elbizakodás nélkül, boldog örömmel kell megállapítanánk azt, amit fanatikusan hirdetni meg nem szűntünk és meg nem szűnünk, hogy ez a halálra Bzánt árván hagyott magyar nemzet, magára hagyattatáaában fogja megtalálni önmagát. Ráeszmél arra, hogy a népek érdekütközőpontján, izzó sovinizmustól, hatalmi éhaégtól, terjeszkedési vágytól körülvéve, tunyán, bambán szunnyadni, ránézve egyetértelmü a biztos halállal s ha élni, ha fentmaradni akar, mint drága alabástromedénynek töredéke, meg kell mérkőznie az utódállamok frontba tömöritett erőivel. Meg kell mutatnia, hogy csonkán, megfogyva, így, amint van, igy is életképes, így is ugyanaz, ami a nagy háború előtt volt: félelmes és hatalmas. Meggyőződésem, hogy létünk e pillanatában külömbek vagyunk, mint a mohácBÍ vész óta bármikor is. A világ elitjévé veri ki magát ez a nemzet, ha bzod az utón halad, amelyen ez ntóbbi néhány év alatt. A müveit világ szemében többet fog érni, mint bármely más nemzet, mert tudjuk, hogy egy nemzetet naggyá nem a szám és a terület, hanem a benne lakozó energia teszi. Azok az erróforrások, amelyek kiapadha- tatlanul tápláltak bennünket évezre den át, ma felszabadultan, kizárólag magára utáltán, e világ piacára dobott nemzetet olyan életbravurokra teszi képessé, amilyen méltó hozzá, s amely joggal ragad el s ejt gondolkodóba mindeneket. Nézzük meg először is a mi büszkeségünket, a magyar búzát. Zörget és kopog a világ piacán. Odaárad a gazdasági élet serpenyőjébe. Verekszik, harcol, küzd a magyar névért, a magyar életért. AcéloB erejét feszíti neki a dögletes gazdasági frontnak, mely raffinált spekulációval akarta megadni a végső döfést nemzetünknek. Mintha a magyar föld követe és küldöttje volna, mintha a néma porszem, (amelyre apáink vére folyt,) szólalna meg benne és általa és vívná ki a magyar név becsületét. Pedig ez a gazdasági siker, ez az áldás csak az első lélek zetvét elünk annyi rossz év után. Az első siker, amely a többtermelés fokozottabb ke resztül vitelére buzdít. Az elBŐ lépés, amelyben siker koronázta'a magyar gazda tudását, verítékezését. Mi lesz később ? Mi lesz ezután ? Mi lesz jövendők éveiben ? Akkor, amikor a jóvá, termékennyé lett magyar föld ontani fogja egyre jobban, egyre bővebben az áldást? ! Akkor, amikor törvénnyé, vérünkké válik az az igaz ság, hogy minket a sarjadó vetés tesz gazdaggá. De nézzük másodszor a magyar faj erőmutatványait. Azokat a sportoló ifjakat, akik ujjongva verik a porondon a legnagyobb nemzetek fiait. Akik előtt, midőn meghajtják a győztes trikolórt a diadal után, azok hajolnak meg, akik megfarsgták ezredév számára a keresztet. Nem tudunk széttekinteni a világban, amerről a magyar név dicsősége ne zúgna felénk. Anglia, Németország, Franciaország, Ausztria lobogói hullanak le lankad- tan a háromszin előtt s vert fiák tanulják tisztelni a puszta népének, Árpád Bzrjadékainak nyiltrepitö, ge- relyszakitó vasizmát. Pedig ez is még csak a kezdet. Még nem vetette fel minden gyöngyszemét a tenger, még nem eléggé háborognak a hazáért való tettvágy vizei. Mi lesz, ha széleB mindeneket elfog a szent láz : dolgozni, tenni valamit a hazáért. Magyar föld és magyar fajta l Ez az a két halhatatlan forrás, amely Dr. Pesthy Pálné gyönyörű nehéz selyemtrikolort ajándékozott a sár- szentlőrinci evangélikus ifjúsági egyesületnek, azon alkalomból, hogy zászlóanyai tisztre kérte fel. A zászlószen telési ünnepélyt az egyesület örökös diszelnökének, dr. PeBthy Pál igaz- ságügyminiszternek a kívánságára, julius hó 26-ára tűzték ki. Előtte való este a sárszentlőfinci ifjúság lampionos menetben vonult az uzdi ősi kúria elé. Hódolattal adózott a zászlóanyának s ünnepélyesen felkérte a másnapi ünnepélyen való részvételre. Fájó érzést okozott, hogy az egyesület diszelnökót hirtelen fellépett gyengélkedése budapesti lakásához köti s megakadályozza az ünnepélyen való részvételben. Másnap kora reggel felsorakozott az 50 főnyi lovascsapat, s a bandérium 8 órakor tisztelgett a zászló- anyánál. Az uzdi kúriából a Horthy- sapkás, magyar ruhás bandéristák által kísérve, az első kocsin a Kegyelmes Asszony és Jankó Ágoston vármegyei főispán, a második kocsin a miniszter leánya: dr. Treer Istvánná Éri Márton dr. alispán kíséretében, a harmadik kocsin Reich Oszkár, a simontornyai járás főszolga- birája közeledtek Sárszentlőrinc felé. A sárszentlőrinci parókia előtt ekkor már összegyűlt nemcsak a község spraja-nagyja, hanem ott volt a Tolna- Baranya Somogyi egyházmegye képviseletében ennek egyházi vezetője: Schöll Lajos főesperes, Németh Gyula szekszárdi lelkész, továbbá a környékbeli községek Űzd, Borjád, Nagy- dorog, Kajdacs, Kötesd képviseletében is számosán. A parókia kapujában diadalkapu állt, amely előtt a zászlóanyát és a közigazgatás reprezentánsait Fábián Imre lelkész fogadta és köszöntötte néhány meleg szóval, amire Pesthy Pálné válaszolt. Szabó József ez ifjúsági egyesület részéről csokrot nyújtott át a Kegyelmes Asszonynak. Megkondultak erre a karangok s a zászlóanya bevonult kíséretével az ekkor már zsúfolásig megtelt templomba. Németh Gyula szekszárdi lelkész mélyen szántó, gondolatokban gazdag ontja és önti világverő erőit az élet nagy színpadára. Mindkettő izig vérig a mienk, izig-vérig mimagunk. Elhagyatva, csonkán, teBtvértelenül, támasz nélkül! E földön senkink, csak a magunk ereje, semmink, csak a magunk porszeme. S az égben az Isten. Ez a három együtt mégis oly erős, hatalmas, törhetetlen! Mig hát e magyar földön egy termő porszem lészen, mig hát e nemzetnek csak egy fia él, mig hát Isten létezése az égben bizonyos, addig meg nem szűnik nemzetek legtökéletesebbje lenni a magyar. Mindig fog erőt adni fentmaradásához: a föld, az izom s a hit. Jánosi György. imája után Schöll Lajos főesperes mondott magas szárnyalásu, mindenki leikéhez férkőző hatalmas beszédet. Istentisztelet után az egész közönség a falu alsó végén lévő befásitott Paskumba vonult. A régi határok közötti Magyarország volt itt nagy vonalakban a zöld gyepre fehéren kirajzolva. Mind a 63 vármegyét egy* egy magyar ruhás leány képviselte. Az elszakított országrészek szószólói, az anyaországhoz való hűségük tol— mác80Íéi pártát viseltek. A sastollas, magyar ruhás iQusági egyesületi tagok katonás sorban körüljárták a szimbolizált országhatárt és mint a sorssal és végzettel dacoló éló tiltakozás, állottak fel a régi határoknál. A nem- zethűségrői, az irredenta érzés ébrenlétéről tanúskodó magyar színjáték minden szava, minden fájdalmas keserűsége, minden imádságos reménysége, minden törhetetlen fogadkozása a szivekbe markolt. E szintjátszást megelőzte a dalárda éneke, — a Magyar Hiszekegy, majd Lagler Pál egyesületi ifjú prológusa. A színjátszás végével pedig a régi, dicső, nagy Magyarországot jelképező terület közepére vitték az ifjúsági egyesületi és az ugyanekkor felszentelésre került ev. dalárdái zászlót. Schöll Lajos főesperes áldotta meg külön-külön egymásután mind a kettőt. Dr. Pesthy Pálné zászléanya lépett ekkor a begöngyölt ifjúsági egyesületi zászló elé: „A hit az erkölcsnek alapja — kezdette felavató szavait — Az erkölcs a társadalomnak létrehozója. A társadalmak az államot alkotják. Ez a zászló vezessen hitbeli erősödésre s általa az ország ujraébredésére lu A mintegy 2000 főnyi ünneplő közönség ajkáról lelkes éljensés volt a visszhang a zászlóanya szavaira, aki ezután a zászlóra „hitért, hazáért“ — jelszóval ellátott aranyhímzésű fehér selyem- szalagot kötött. Majd a dalárda zászlaját avatta fel a következő szavakkal: „A dal a lélek szava. Szép, nemes, nagy- rátörő lélek leljen otthont a dalárda körében. így zengeni fog a dal magyar fényről, magyar dicsőségről /“ — Fábián Imréné az egyesületi zászlóra a nőegylet szalagját „Szeretett fiaiknak — a sár- szentlőrinoi anyák“ feliratú jelszó elmondása mellett erősítette fel. — Ugyanígy a leányegylet díszes szalagját feliratának elmondásával. — Fábián Imre, a gyülekezet lelkipásztora tűzött még BZ&lagot a zászlóra, megható és az ifjaknak az élet számára adott bölcs tanácsokat tartalmazó beszéd kíséretében. — Jankó Ágoston főispán szólott ezután néhány lelkes Bzóban a zászlókról, mint szimbólumról az egybegyűlteknek. Majd Éri Márton alispán mondott néhány lelkesítő szót s végül Németh Gyula szekszárdi lelkész. Pósa Pál ifjú mondott a zászlóanyának és a notabilitásoknak köszönetét. Majd felesküdött az ifjúság a zászlóra. Azután kiki párjához szökkent és párosán körbenjárva a csonkitatlan országot jelképező területen, énekelték el, hogy: »Szőke Tisza haragjában megáradt, . Szilaj habja elsodorja a gátat. Haragszik, mert azt végezték felőle: A magyar az oláhnak, a cseláknak —* [adjon jussot belőle.« »Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja, Nem is lehet, nem is lesz más gazdája. Beszélhetnek Párizsban, mit akarnak: De a Tisza minden cseppje mindörökre [csak megmarad magyarnak It ... A kedves kép, az eskü után jól átérzett dalnak minden szava megtalálta az utat a telkekhez. De nem egy szemre kicsalta a könnyet is. A szép ünnepség után felvonult a közönség a parókiához. Ennek alsó udvarában nagy sátorban terített asztal várta a közebédre jelentkezők nagy számát. A lőrinci menyecskék 3—4 nap óta sütöttek-főztek, dolgoztak, hogy az ünnepség befejezését képező közebéd körül se legyen semmi hiány. A közebéden Pesthy Pálné zászléanya prezideált. Négyszáznál többen vettek részt a közebéden, amelyen az első felköszöntőt lelkes és lelkesítő beszédben a főispán mondotta a Kormányzóra. Fábián Imre lelkész a zászlóanyát, Barthos Elemér községi jegyző a főispánt, Dióssy gazdasági tanácsos az alispánt, Németh Gyula a főesperest, vitéz Nagy István Reich Oszkár főszolgabírót éltette. Majd Fábián Imre olvasta fel dr. Pesthy Pál miniszter meleghangú táviratát. Koritsánszky Ottó az ifjúság munkájáról szólva, .a lőrinciek lelki vezetőit, mint igazi papot ős papnőt köszönti. Reich Oszkár főszolgabíró ismételt igen szellemes köszöntőjében a lőrincieket és a két, Gyünkről résztvevő ünneplőt, majd Dióssy gazdasági tanácsost és nejét élteti. Schöll Lajos főesperes után Éri Márton alispán a maihoz hasonló ünnepek nagy jelentőségéről szólva, a lőrincieket élteti. Fábián Imre a főispánt, alispánt és főszolgabírót aposztrofálja s őket élteti. Talpraesett beszédben köszönte meg Jaksa Jáno-t a nagy dorogi ifjúsági egyesület része- I röl azt a bizalmat, amely e napon az I ifjúság iránt megnyilatkozott. Felhívja Sárszentlőrinc ünnepe.
