Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-04 / 26. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárd, 1925 Julius 4 26 szám. Szerkesztősén és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési dij egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztfi: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állést keresőknek S0 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezeti reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Dunántúli diákkongresszus Szekszárdon A megye székvárosában különösen mozgalmas volt az idén a tanév végp. Két középiskola érettségizett ifjúságénak öröme támasztott fokozottabb érdeklődést és idézett elő á kedélyekben nagyobb hullámzást; két csapat diák tanári vezetés mellett hosz- szabb tanulmányi kiránduláson volt, a dunántúli főiskolai hallgatók pedig itt tartották kongresszusukat, amelyet az ünnepségek sora követett. Valamikor a főiskolai és egyetemi városok diákmozgalmai, diákünnepei fiatalos jókedvüknél, -szinességüknél fogva mindig megragadták a lakosság, a hozzátartozók figyelmét és meg nyerték azok tetszését, ma ezeknek a diákmozgalmaknak, diákünnepségek nek más a jelentősége. Nem hiányzik belőiük most sem az egészséges jókedv, elevenség és szinesség, de míg azok régebben az ifjúkor játékai voltak, most egy társadalmi tényező megnyilatkozásaivá lettek, súlyt és általános jelentőséget nyertek. A fő iskolai diákság mint szervezet, társadalmi tényezővé lett, amelynek ereje neniésak abban nyilvánul meg, hogy a maga érdekeit hatásosan meg tudja védeni, hanem abban is, hogy a társadalom többi részét íb mozgásba hozza, erejének tudatára ébreszti, uj reményüket kelt benne. Ez a körülmény ád nagyobb jelentőséget a városunkén lezajlott diákünDepségeknek, diákmozgalmaknak. A TEFHE (Tolnavármegyei Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete) heteken keresztül lázasan készült arra, hogy a dunántúli diákság kong- reszusát minél eredményesebbé, külső ségeiben minél inpozánsabbá tegye. És ez teljes mértékben sikerült is neki. Kapcsolatot keresett és talált más egyesületekkel, különösen a MANSZ-al, amelynek segítségével azután lehetővé vált, hogy a dunántúli diákszövetségek vezetői és megbízottai, az országos szövetség elnöke az egyetemi énekkar, mintegy 70 egyetemi hallgató nyert Szekszárdon szives fogadtatást és hogy a város lakossága nagy érdeklődéssel és szimpátiával kísérte a kongresszus munkáját és részt vett az ifjúság ünnepén. A junius 27 én megtartott kongresszus a főiskolai és egyetemi ifjúság szervezkedésének kérdéseivel, módozataival foglalkozott. Határozatai közül fontosabb az, amely kimondja, hogy a dunántúli ifjúsági egyesületek szorosabb érintkezést fognak fenntartani, továbbá hogy a dunántúli ifjúságot Pécsre kell irányítani egyetemi tanulmányok végzésére és hogy a keresztény sajtót hathatósan kell támogatniok. r Ugyanaznap este 9 órakor nagy ballagást rendeztek. Jóval a már jelzett idő előtt fényes közönség hullámzott végig a korzón és a sétakerten. A hősök szobra körüli remek tér fényárban úszott. Kedves diáknóta- hangjai hallatszottak: A „Gaudeamus igitur . .** kedves hangjaival indult el a Béla térről a menet. Színes lampionok erdeje villant fel és himbá lódzott mint tündéri virágerdő az esti homályban. Mint egy csillogó mesebeli sárkány kígyózó teste kúszott a lampionsor a Béla-térről a sétatér felé. A gimnáziumnál egy pillanatra összecsavarodott a kigyózósor, a menet megállapodott, hogy felvegye a gimnáziumból most kikerült ifjúságot, majd újra megindult a festői menet a vasútállomás felé, ahol a budapesti egyetemi énekkart fogadják. Ott a Szekszárdi Dalkör üdvözölte a dalos főiskolásokat az állomás perronján. A vendégekkel a hősök szobrához visszaérkezve a Szekszárdi Dalkör a' Szózattal nyitotta meg a hősök előtt hódoló iíjuság ünnepélyét. A lampionos ifjúság, a nagy tömeg kellős közepén olyan volt mint egy remek virág, melynek aranyos porzói tulemelkednek a szirmokon. Ez az áhitatos tömeg volt a legszebb virág, amely a hősök ssobrát díszítette. Hoff Aurél hatásosan szavalta a Magyar fohász c. költeményt, amelynek fájdalmas, szivettépő hangulatához oly jól illett a fáklyafénytől megtört esthomály. Az egyetemi énekkar gyönyörűen énekelte el ezután a Nem, nem, soha! irredenta éneket. Vitéz Oláh Béla a Mefhosz elnöke magas szárnyaláBU beszéd kíséretében koszorús ta meg ezután a hősök szobrát. A magyar Hiszekegy zárta be a rendkívül megható ünnepélyt. A menet újra elindult fel a vár- megyeházára, ott dr. Éri Márton alispánt üdvözölte az egyetemi énekkar remek szerenáddal. Az alispán néhány szives szóval megköszönte az üdvözlést, mire ismét felhangzott az énekkar tömör, fiatalos éneke. Ezzel a ballagás, amely különösen a fiatal női kedélyeket hozta rend kívüli hullámzásba, véget ért, ismét csend leit a kis csendes város fölött, csupán az álmok tündérei folytatták a színes játékot, mig a rózsaujju haj n&l szét nem tépte az édes álmok színes szövedékét. Másnap a különböző felekezetek istentiszteletein vettek részt. A belvárosi templomban az egyetemi ének kar Kereszty Jenő orgonamüvász A dur miséjét adta elő. Valamivel 12 óra után kezdődött a Dunántúli Diákkougresszus díszközgyűlése. Nagyszámú előkelő közönség jelent meg, hogy jelét adja az ifjúság iránti szeretetének, jóakara tának, de azért is, hogy erőt merítsen abból az elszántságból, amely csodákat kell, hogy műveljen a ma gyár nemzet feltámadása érdekében. A magyar hiszekegy eléneklése után Szentkirályi Zoltán, a TEFHE. elnöke köszöntötte a különböző dunántúli diákegyesületek kiküldötteit, a megjelent közönséget és a gyűlést megnyitotta. A megbízottak átadták megbízásaikat és üdvözölték a kongresszus vezetőségét. Az elnök bejelenti a kongresszus azon határozatát, hogy táviratban üdvözli az ország kormányzóját és őrgróf Pallaviciui Györgyöt, a TEFHE.-nek örökös diszelnökét. Felolvassa a táviratok szövegét, amelyet a díszközgyűlés zajos helyesléssel és a kormányzó éltetésével vesz tudomásul. Bejelenti a kongresszuson hozott határozatokat, amelyeket már más helyeit ismertettünk. Ezután vitéz Oláh Bála emelkedett szólásra és hatalmas beszédben mutatott rá a magyar ifjúság értékére. Gyönyörű hasonlatban szemléltette azt, hogy mi nekünk a magyar ifjúság. Díszes, értékes könyv az, amelyet drágakövek ékesítenek. Ez a könyv most készül remekbe, ebbe vannak beleírva az ifjúság idealizmusától diktált elvek, benne van ebben a magyarság minden baja, keserűsége, de benne van az ellenség ellen való áfinma is. Ez a könyv érteti meg velünk legjobban azt, hogy Magyar ország* az a halálra ítélt anya, akit az utolsó pillanatban — mint egykor Cromwell idejében a halálra ítélt ir asszony életét— fiai fognak megmenteni. Ezt a könyvet meg kell becsülni, szeretni és terjesztnni kell. Már pitymallik és mi hihetjük ób remélhetjük, hogy a megtépett, szenvedő Magyarország feltámad, mert a jövendőjét, sorsát a magyar ifjúság egy uj serege intézi. Az ifjueág, a közönség hatalmas tapssal jutalmait» a kitűnő szónok remek beszédét, az elnök pedig külön is megköszöni neki, hogy megjelent és tüzet gyújtott s bevilágított az ifjúság leikébe. Megköszöni a kiküldötteknek, valamint a közönségnek a megjelenését, különösen pedig dr. Éri Mártonnak, Tolnamegye alispánjának mond még egyszer hálás köszö netet, hasonlóképen a Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szöv. szekszárdi szárdi csoportjának, hogy lehetővé tette a dunántúli ifjúság nagyarányú kongresszusának megtartását. Az egyetemi énekkartól remekül előadott himnusz hangjai zárták be a díszközgyűlést. Az egyetemi hallgatók ezután szétszéledtek a vendéglátó családokhoz, ahol természet ssen mindenütt az egyetemi napok legkedvesebb eseményéről, a hangverseny és az utána következő táncmulatság előkészületeiről folyt a szó. Este szinültig megtelt a Szekszárd Szálló nagyterme, amelyet Ferencz Lajos ős Erdős János festőművészek — maguk is volt főiskolások — igen Ízlésesen feldíszítettek. Pontban 9 órakor szétvált a színpad függönye és a közönség előtt állott a fehérsapás egyetemi énekkar, a melyet Kereszty Jenő orgonamüvész, karigazgató vezényelt és megkezdő dött a gyönyörű hangverseny a következő műsorral: 1. Schubert: „A teremtőhöz0. Brahms: „Bölcsődal“. 2. Stockinger Mária zongoraszáma. 3. Feyhl: „Otthoni harangszó“. Palm gren : „Nyári este*. Őri eg : „Ha leszáll az est“. 4. Kereszty : „Tücsök- dal“. Golly : „Gimbelem-gombolom“. 5. Wächter Károly szekszárdi járás- bíró hegedüazámai cigányzsnekiséret- tel. 6. Lányi E.: a) „Száraz földből“, b) „Az én galambom“, e) „Árva csalán“. 7. KLévfy G. : „Riadó“. A közösség a pompásan előadott művészi számokat zajos tapsokkal honorálta. Különösen tetszett Kereszty Jenő tücsökdala, amelyet eljegyzése előtt a menyasszonyának dedikált. Ha az énekkar eleget tett volna a közönség folyton ismétlődő njráztató kívánságának, a hangverseny talán hajnalig is eltartott volna, de hát a karigazgató szeretettel gondolt a táncos fiatalságra és tizenegy órára befejezte a koncertet. Az Egyetemi Énekkarok bármely szigorú kritikát is elbíró művészi előadása felejthetetlen em’éke marad az estélyen réBztvett közönségnek és csak hálával tartozunk főiskolás ifjainknak, akik ezt a kiváló együttest Szekszárdra hozták. Az egyetemi énekkarok tagjai ezután tomboló tapsvihar közepette lejöttek a színpadról és a terem közepén körbe állva elénekelték az örökszép diáknótát, a „Gaudeamus igitur“-t, amely után kezdetét vette a tánc, amely reggel 7 óráig tartott. A mulatság pompásan sikerült, mert a főiskolás fiatalság olyan táncos gár • dát állított a hölgyek mulattatására, hogy a leányokat úgyszólván egymás karjából kapkodták ki a gavallérok. Péter és Pál napján délben a bál utáni pompás hangulatban a vendég- diákok megtekintették a Mezőgazdasági-Kereskedelmi Részvénytársaságnak a megyeház alatti hatalmas borpincéit, amelyek előterében nagy mennyiségű harapni való várta az ifjakat. M»jd bementek a sokága labyrintusba, ahol sorba kóstolgatták a szekszárdi hegy tüzes kincseit, a kiváló vörös és fehér borokat, amelyek hamar kiváltották a fiatalokból a jókedvet és a hatalmas hordóóriások között egyszerre csak felcsendültek a legszebb dalok. A pincében Schneider János, a Mezőgazdasági-Kereskedelmi Rt vezérigazgatója, lapunk felelős szerkesztője azzal köszöntötte fel az ifjakat, bogy az uj nemzedék tudományos felkészülődését nyomon kövesse az egészséges fiatalság gazdasági megerősödése, hogy az ország elvesztett réBzei minél előbb vissza- szerezhetők legyenek. A dalos fiatalság nevében Goll dr., az énekkar alapító elnöke köszönte meg a szives vendéglátást, mire a kedélyes társa aág szétoszlott, hogy a kedves egyetemi napok után készülődjék a délutáni elutazásra. Itt említjük meg, hogy Pallaviciui György őrgróf a következő távirattal válaszolt a diákság üdvözletére: „Megemlékezésüket hálásan köszönöm. A tolnameggei ifjúság tartson össze és legyen bátor, meg I alkuvást nem ismerő harcosa Szent I István birodalma eszméjének, őr- | gróf Pallavicini Györgyi
