Tolnamegyei Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-20 / 24. szám
Ara 2000 korona. VII. évfolyam. Szekszárdi 1925 junius 20 24. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 8zerkeszt6ség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2000 korona. Előfizetési díj egy évnegyedre 20000 korona. — Postaköltség 2000 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. \ A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 10000 korons. A hirdetés egy *0 milliméter széles hasábon mllllmétersoroakéiit 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, családi hír, valamint a ayllttér soronként 8000 koronába kerül. Tűrni és várni. Bőnek a nyomasztó gazdasági helyzetnek, mely az egész nemzetre rászakadt, utolsó pillanatait éljük és ezek a pillanatok krizisszerüen nehezek. Mint a haldokló válságos percei, oly végzetteljesek s prófétiknsan bölcsnek kellene lenni annak az embernek, aki biztosan meg tudná mon- ani: mivé alakulnak ki ? A kislelkü- ség politikai fegyvert kovácsol belőle a kormány ellen, szerénytelen érvényesülési vágy hajtja a negáció útvesztőjén, ha mindjárt a nemzeti ér dek rovására is; a szennyeslelkU- ség pedig megfeszített erővel kavar- gatja a vizeket, vajha azok megza- varosodnának s kedvére halászhatna belőle. Az ostoba, aki nem lát az orra kegyén túl, aki a nemzeti érdekkel soha tisztában nem volt, az örül a helyzetnek. $ a nemzet nyugtalan. A harsogó kiabálás a legbékésebb filozófiát is megzavarja és kizökkenti tempójából, mennyivel inkább a még le nem higgadt lelkű népet az a sokféle komédiás beszéd: adóról, törvénytelenségről, elpalástolt bűnökről. Pedig ha higgadtan mérlegeljük, be kell vallanunk, hogy az adó még senkit sem tett ebben az országban tönkre, annak elengedése senkit sem tett Dáriussá. Tovább menve: a törvénytelenségnek, bűnöknek, melyekhez nekünk semmi közünk sem volna, ha volnának, igazán semmi befolyása nincs a betevő falatra. A lassú háborgások mümérgei, mégis ezek a felfújt dolgok s napról-napra kénye sebb a helyzet, hogy ugymondjuk komorabb a látóhatár. A nemzetnek pedig e lázas, sebzett állapotában nyugalomra és bé kére van szüksége. Nagy, Istentől való lelkierőkre támaszkodva kell el- hordoznia azt a sorsot, amelyet az Isten rámért. Nem az ántánt. Nem ! Jól értsük meg! Környező ellenségeink soha sem birnák kivenni szánkból a falatot, soha sem birnák lerongyolni, koldussá tenni ezt a fenséges értékekkel biró nemzetet, soha, soha sem birnák ez áldott, magyar Kanaán tejjel mézzel telt folyóit ki apasztani, ha az Isten nem adta volna meg nekik ehez a szomorú lehetőséget. Ha az Ég nem verne érdemünk szerint, nem volna itt baj, nem volna itt nyomor. Ez a mai helyzet olyan követkéz mény, amelynek fonala a tavalyi roppunt rossz terméshez vezet vissza. Nincs pénz, nincs kereskedelem, ipar, munkaalkalom, nincs kenyér. Miért ? Mert a kormány vonta meg a köztől? Mert az adó felszítta? Mily balga beszéd! Nincs pénz, nincs kereskedelem, niqcs ipar stb., mert az általános gazdasági produkciónak tavaly csak Vs része adatott meg nekünk. Mit adjon el a nép, ha vennie kellene és miből vegyen, ha nincs mit eladnia? Világos tehát, hogy vétkes, sőt gonosz eljárás politikai tőkét kovácsolni, forrongó elégedetlenséget szi tani az adott helyzetben. Bún zátony felé, vagy örvény szélére vinni a tört roncsdarabot: a hazát! Bűn zaklatni, gyógyulásában piszkálni hegedő sebeit, könnyet sajtolni köny- nyes szemekből. Nekünk a béke és nyugalom életkérdéssé lett s könnyelmű, kisded szenzációkért oda nem adjuk azt, amiért az életet odaadnék: a hazát. Úgy vagyunk, mint a mesebeli elátkozott nemzet. A végzet, — úgymond a mese — mély szakadékkal választott el egy halálra Ítélt népet az élet földdarabjától. A szakadékon túl az élet, innen a halál volt. — A nemzet bűnbánóan kiáltott Istenhez Az Isten megszánta s leküldte angyalát közé- jök. Az angyal a szakadék szélére vezette a népet, a partba egy magvacak át vetett 8 otthagyta a népet szó nélkül. A nép az elvetett mag köré sereglett s várt. A mag kisar- jadt. Hihetetlen gyorsan nőtt, mert a nép a bünbánat könnyeivel öntözte. A mag fává lett. Megizmoao dott. S mikor törzse már ölesnél is vastagabb lett, átnőtt a szakadékon, NIERTIT BÉLA 1857—1 *85 * I Égy nemesszivü emberbarát és szerény gyógyszerész jött Szabadkáról 1898-ban Dunaföldvárra s a városháza melletti gyógyszertár tulajdonosa lett. Ezen időtől fogva most bekövetkezett haláláig Dunaföldvár kulturáI lis, szociális és gazdasági fellendítésén szünet nélkül, önzetlenül munkálkodott. Úgy vélem, kedves kötelességet teljesítek, ha meghajtom a hála és elismerés zászlóját — magam, mint Dunaföldvár szülötte s több duna- földvári polgártársam nevében — sírjánál, azon felejthetetlen tevékenységéért, amellyel mindnyájunk szívó ben örök emléket hagyott. Csodálatos szervezőképességével segítette Dunaföldvár hatóságait. Eszmék kivitelét szorgalmazta és azok kivitelére maga vállalkozott. A múlt évtizedekben Niertit neve Dunaföldváron közszájon forgott, fejteljesen áthidalta azt, úgy, hogy á nép hálatelt szívvel, ujjongva özönlött át rajta az élet földére. A béke ezen magvát kell nekünk is öntöznünk a bünbánat könnyével. A nyomasztó nyomor, a gazdasági krízis végóráit éljük. Előttünk, az örvényen túl, az élet: az ujj termés, mely kilátásaiban hihetetlen nagy. Mit cselekszünk hát? Lázadunk? Lázitunk? Békét művelünk? Vagy szítjuk az országpusztitó tüzeket? Isten ellen törünk? I Alázatosan tűrni s bizalommal várni ma egyértelmű az igazi haI zafisággal. | Jánosi György. 1 lődést inspirált. Niefergall Nándorral, az akkori jegyzővel, Huber Ferenc jegyzővel, dr. Berky József orvossal együtt sokat dolgozott. O volt azon, hogy Dunaföldvár utcái magyar történelmi nevekkel láttassanak el, a kerületek beosztását.jnagy buzgalom, mai szorgalmazta. >Az ártézi kutak sürgős kivitelén is sokat dolgozott és ezirányu tudományos talaj és viz- vizsgálatokat is végzett. Nagy buzgalommal dolgozott ázon, hogy Dunaföldvár mint nyaralóhely közkedvelt legyen, ennek érdekében alakított bizottságnak ügyvezető elnöke volt. Mint községi iskolaszéki elnök a kultúra fejlesztésén fáradt. A gazdasági fiú ismétlőiskolánál szinte mint elnök működött és azt 1907 julins 17-től október 17 ig vezette is. Szegény iparosifjak részére szövetkezeti alspou foglalkoztató műhelyt szervezett a régi sóházban s ezek felett erkölcsi felügyeletet is gyakorolt, mint elnök az itt fejlesztett iparostanonc- iskolát felvirágoztatta. A Dunaföldvári Szép Magyar Jövendőn kinyílott egy ablak. (1925 juniiis 21-re.) Viharok zúgásán Megláttam a Kardot, álmok álmodásán! Én nem tudok sírni. Egyszer tudott csak a zokogás lebírni, Mikor a Magyar Kard lebukott az égről. Vándorútra keltem az erdélyi végről, Csíki gyöngyvirágok könnyes illatával, . Bihari őserdők keserű dalával. Jártam, vándoroltam, Néha verekedtem, másszor meg daloltam. Nagy-nagy magyar éjben, ami ébren tartott: Vak hittel kerestem a lebukott Kardot. Viharok zúgásán Megláttam a Kardot, álmok álmodásán! Vaskéz, ami tartja, Kerete lesz egyszer, három tenger partja, Hogy amerre villan, hogy amerre hordják, A Turul madarat többé ne tiporják. Királyok hajolnak, népek összetörnek, Hej! határt ki szabhat a magyar gyönyörnek ? I Véres rabigáért, ennyi magyar gyászból, Teremhet-e bosszú, mi eleget gázol?! i Viharok zúgásán Megláttam a Kardot, álmok álmodásán. Dunamenti vén fák virágba borultak, Kongatták a pajzsot, hősök leborultak; Szép Magyar Jövendőn kinyílott egy ablak, Felvillant a Szent Kard: „Vitézzé avatlak!“ Csíki szép leányok, Nem sírtok soká már, székely gyöngyvirágok. S tele lett a lelkem, fényével a Kardnak, Mámoros álmával három tengerpartnak, Arany sugarával az Uj Magyar Napnak; Üdv néktek Vitézek, kiket ma avatnak í Menjetek szét, szerte, A Kard, ami máma vállatokat verte, A Kardok Útjáról hullott a Szigetre, Csúf, viharos éjről Magyar Kikeletre. Hirdessétek messze: vaskéz, ami tartja, Kerete lesz annak három tenger partja, Nem egy csonka ország. Ha majd a rablókat innen kiszalasztják! Viharok zúgásán így láttam a Kardot, álmok álmodásán !... Miklós Vitéz.
